„Dieter Wisliceny” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
HerculeBot (vitalap | szerkesztései)
6 166 szerkesztés
a Bot: {{Wd}} sablonhívás törlése a cikk létrehozása következtében
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
botok
317 860 szerkesztés
a clean up, replaced: születés dátuma → születési dátum AWB
6. sor: 6. sor:
|beceneve =
|beceneve =
|születés helye = [[Możdżany|Regulowken]] (jelenleg Możdżany)
|születés helye = [[Możdżany|Regulowken]] (jelenleg Możdżany)
|születés dátuma = 1911. január 13.
|születési dátum = 1911. január 13.
|halál helye = [[Pozsony]]
|halál helye = [[Pozsony]]
|halál dátuma = 1948. május 4.
|halál dátuma = 1948. május 4.
23. sor: 23. sor:


== Élete ==
== Élete ==
Teológiai tanulmányait félbeszakítva újságíróként dolgozott. 1931-ben lett a [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt]] (NSDAP) és a [[Sturmabteilung]] (SA) tagja.<ref>Institut für Zeitgeschichte: ''Die Verfolgung und Ermordung der europäischen Juden durch das nationalsozialistische Deutschland 1933–1945'', Oldenbourg Wissenschaftsverlag, 2008, ISBN 978-3-486-58480-6, 669. o.</ref> 1934-ben az SA kötelékéből a [[Schutzstaffel]]hez (SS) került, és a [[Sicherheitsdienst Reichsführer-SS]] (SD) tagja lett.<ref>[http://www.deathcamps.org/reinhard/pic/eh4.jpg Dieter Wisliceny RuS-kérdőíve] (ezen a kérdőíven kellett nyilatkozni a származásról és korábbi pályafutásról).</ref> 1934 és 1937 között [[Berlin]]ben tevékenykedett, először a [[szabadkőműves]] ügyek SD-előadójaként, 1937. áprilistól novemberig pedig az SD zsidóügyi osztályának vezetőjeként. Ezt követően 1940-ig az SD-nál dolgozott [[Danzig Szabad Város]]ban. 1940. szeptemberben [[Adolf Eichmann]] javaslatára a [[Reichssicherheitshauptamt]] (RSHA) képviseletében egy német küldöttséggel [[Pozsony]]ba utazott, ahol zsidóügyi szakértőként dolgozott a szlovák kormány számára.<ref>Hans Safrian: ''Eichmann und seine Gehilfen'', Frankfurt am Main 1995, S. 209ff.</ref> 1943. február 6-án [[Alois Brunner]]rel Görögországba küldték, ahol a [[szaloniki]] zsidóügyi különleges kommandót vezette. A tevékenysége során 1943. március 14. és augusztus 7. között 19 vonattal {{szám|43850}} zsidót, Szaloniki zsidó lakosságának 95%-át deportálták, legtöbbjüket [[auschwitzi koncentrációs tábor|Auschwitz-Birkenauba]]. 1943 őszén és telén Wisliceny az [[athén]]i zsidóügyi referantúrát vezette.<ref>Hans Safrian: ''Eichmann und seine Gehilfen'', Frankfurt am Main 1995, 233.– és 270.– o.</ref>
Teológiai tanulmányait félbeszakítva újságíróként dolgozott. 1931-ben lett a [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt]] (NSDAP) és a [[Sturmabteilung]] (SA) tagja.<ref>Institut für Zeitgeschichte: ''Die Verfolgung und Ermordung der europäischen Juden durch das nationalsozialistische Deutschland 1933–1945'', Oldenbourg Wissenschaftsverlag, 2008, ISBN 978-3-486-58480-6, 669. o.</ref> 1934-ben az SA kötelékéből a [[Schutzstaffel]]hez (SS) került, és a [[Sicherheitsdienst Reichsführer-SS]] (SD) tagja lett.<ref>[http://www.deathcamps.org/reinhard/pic/eh4.jpg Dieter Wisliceny RuS-kérdőíve] (ezen a kérdőíven kellett nyilatkozni a származásról és korábbi pályafutásról).</ref> 1934 és 1937 között [[Berlin]]ben tevékenykedett, először a [[szabadkőműves]] ügyek SD-előadójaként, 1937. áprilistól novemberig pedig az SD zsidóügyi osztályának vezetőjeként. Ezt követően 1940-ig az SD-nál dolgozott [[Danzig Szabad Város]]ban. 1940. szeptemberben [[Adolf Eichmann]] javaslatára a [[Reichssicherheitshauptamt]] (RSHA) képviseletében egy német küldöttséggel [[Pozsony]]ba utazott, ahol zsidóügyi szakértőként dolgozott a szlovák kormány számára.<ref>Hans Safrian: ''Eichmann und seine Gehilfen'', Frankfurt am Main 1995, S. 209ff.</ref> 1943. február 6-án [[Alois Brunner]]rel Görögországba küldték, ahol a [[szaloniki]] zsidóügyi különleges kommandót vezette. A tevékenysége során 1943. március 14. és augusztus 7. között 19 vonattal {{szám|43850}} zsidót, Szaloniki zsidó lakosságának 95%-át deportálták, legtöbbjüket [[auschwitzi koncentrációs tábor|Auschwitz-Birkenauba]]. 1943 őszén és telén Wisliceny az [[athén]]i zsidóügyi referantúrát vezette.<ref>Hans Safrian: ''Eichmann und seine Gehilfen'', Frankfurt am Main 1995, 233.– és 270.– o.</ref>


[[Margarethe hadművelet|Magyarország német megszállásának]] napján, 1944. március 19-én Wisliceny az [[Eichmann-kommandó]] tagjaként érkezett [[Budapest]]re. Tevékenysége során 1944. április és október között több mint {{szám|400000}} magyar zsidót [[A magyarországi vidéki zsidóság gettósítása és deportálása|deportáltak]], akiknek nagy része a [[gázkamra|gázkamrákban]] halt meg.<ref>Hans Safrian: ''Eichmann und seine Gehilfen'', Frankfurt am Main 1995, 295.– o.</ref>
[[Margarethe hadművelet|Magyarország német megszállásának]] napján, 1944. március 19-én Wisliceny az [[Eichmann-kommandó]] tagjaként érkezett [[Budapest]]re. Tevékenysége során 1944. április és október között több mint {{szám|400000}} magyar zsidót [[A magyarországi vidéki zsidóság gettósítása és deportálása|deportáltak]], akiknek nagy része a [[gázkamra|gázkamrákban]] halt meg.<ref>Hans Safrian: ''Eichmann und seine Gehilfen'', Frankfurt am Main 1995, 295.– o.</ref>
29. sor: 29. sor:
Wisliceny 1944 októberéig felelt a szlovák, görög és magyar zsidók deportálásáért.
Wisliceny 1944 októberéig felelt a szlovák, görög és magyar zsidók deportálásáért.


1945. május 12-én Ausztriában letartóztatták. A [[nürnbergi per]]ek során a vád fontos tanújaként szerepelt.<ref>[http://ess.uwe.ac.uk/genocide/Wisliceny.htm Wisliceny tanúvallomása a nürnbergi perben, 1946. január 3.]</ref><ref> [http://www.zeno.org/nid/20002758318 Der Nürnberger Prozeß, Hauptverhandlungen. Donnerstag, 3. Januar 1946, Nachmittagssitzung]</ref> A tanúvallomását felhasználták 1961-ben a jeruzsálemi [[Eichmann-per]]ben is. A nürnbergi per után Wislicenyt kiadták Csehszlovákiának, ahol bíróság elé állították, bűnösnek nyilvánították, 1948. február 27-én halálra ítélték, és május 4-én kivégezték.<ref>Randolph L. Braham: ''The Politics of Genocide: The Holocaust in Hungary''. Condensed ed., Wayne State UP, Detroit 2000, 263. o.</ref>
1945. május 12-én Ausztriában letartóztatták. A [[nürnbergi per]]ek során a vád fontos tanújaként szerepelt.<ref>[http://ess.uwe.ac.uk/genocide/Wisliceny.htm Wisliceny tanúvallomása a nürnbergi perben, 1946. január 3.]</ref><ref>[http://www.zeno.org/nid/20002758318 Der Nürnberger Prozeß, Hauptverhandlungen. Donnerstag, 3. Januar 1946, Nachmittagssitzung]</ref> A tanúvallomását felhasználták 1961-ben a jeruzsálemi [[Eichmann-per]]ben is. A nürnbergi per után Wislicenyt kiadták Csehszlovákiának, ahol bíróság elé állították, bűnösnek nyilvánították, 1948. február 27-én halálra ítélték, és május 4-én kivégezték.<ref>Randolph L. Braham: ''The Politics of Genocide: The Holocaust in Hungary''. Condensed ed., Wayne State UP, Detroit 2000, 263. o.</ref>


== Hivatkozások ==
== Hivatkozások ==

A lap 2014. október 27., 17:41-kori változata

Dieter Wisliceny
Született1911. január 13.
Regulowken (jelenleg Możdżany)
Meghalt1948. május 4.
Pozsony
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
Rendfokozataszázados (SS-Hauptsturmführer)
EgységeSchutzstaffel
Csatáimásodik világháború
Halál okaakasztás
Civilbenújságíró

Dieter Wisliceny (Regulowken, Kelet-Poroszország, 1911. január 13. – Pozsony, 1948. május 4.) német SS-százados (Hauptsturmführer), 1940 és 1944 között zsidóügyi szakértő(wd) Szlovákiában, Magyarországon és Görögországban.

Élete

Teológiai tanulmányait félbeszakítva újságíróként dolgozott. 1931-ben lett a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) és a Sturmabteilung (SA) tagja.[1] 1934-ben az SA kötelékéből a Schutzstaffelhez (SS) került, és a Sicherheitsdienst Reichsführer-SS (SD) tagja lett.[2] 1934 és 1937 között Berlinben tevékenykedett, először a szabadkőműves ügyek SD-előadójaként, 1937. áprilistól novemberig pedig az SD zsidóügyi osztályának vezetőjeként. Ezt követően 1940-ig az SD-nál dolgozott Danzig Szabad Városban. 1940. szeptemberben Adolf Eichmann javaslatára a Reichssicherheitshauptamt (RSHA) képviseletében egy német küldöttséggel Pozsonyba utazott, ahol zsidóügyi szakértőként dolgozott a szlovák kormány számára.[3] 1943. február 6-án Alois Brunnerrel Görögországba küldték, ahol a szaloniki zsidóügyi különleges kommandót vezette. A tevékenysége során 1943. március 14. és augusztus 7. között 19 vonattal 43 850 zsidót, Szaloniki zsidó lakosságának 95%-át deportálták, legtöbbjüket Auschwitz-Birkenauba. 1943 őszén és telén Wisliceny az athéni zsidóügyi referantúrát vezette.[4]

Magyarország német megszállásának napján, 1944. március 19-én Wisliceny az Eichmann-kommandó tagjaként érkezett Budapestre. Tevékenysége során 1944. április és október között több mint 400 000 magyar zsidót deportáltak, akiknek nagy része a gázkamrákban halt meg.[5]

Wisliceny 1944 októberéig felelt a szlovák, görög és magyar zsidók deportálásáért.

1945. május 12-én Ausztriában letartóztatták. A nürnbergi perek során a vád fontos tanújaként szerepelt.[6][7] A tanúvallomását felhasználták 1961-ben a jeruzsálemi Eichmann-perben is. A nürnbergi per után Wislicenyt kiadták Csehszlovákiának, ahol bíróság elé állították, bűnösnek nyilvánították, 1948. február 27-én halálra ítélték, és május 4-én kivégezték.[8]

Hivatkozások

  1. ↑ Institut für Zeitgeschichte: Die Verfolgung und Ermordung der europäischen Juden durch das nationalsozialistische Deutschland 1933–1945, Oldenbourg Wissenschaftsverlag, 2008, ISBN 978-3-486-58480-6, 669. o.
  2. ↑ Dieter Wisliceny RuS-kérdőíve (ezen a kérdőíven kellett nyilatkozni a származásról és korábbi pályafutásról).
  3. ↑ Hans Safrian: Eichmann und seine Gehilfen, Frankfurt am Main 1995, S. 209ff.
  4. ↑ Hans Safrian: Eichmann und seine Gehilfen, Frankfurt am Main 1995, 233.– és 270.– o.
  5. ↑ Hans Safrian: Eichmann und seine Gehilfen, Frankfurt am Main 1995, 295.– o.
  6. ↑ Wisliceny tanúvallomása a nürnbergi perben, 1946. január 3.
  7. ↑ Der Nürnberger Prozeß, Hauptverhandlungen. Donnerstag, 3. Januar 1946, Nachmittagssitzung
  8. ↑ Randolph L. Braham: The Politics of Genocide: The Holocaust in Hungary. Condensed ed., Wayne State UP, Detroit 2000, 263. o.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dieter Wisliceny című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A német cikk forrásai

  • David Cesarani: Eichmann. His Life and Crimes William Heinemann, London 2004
  • R. Overy: Interrogations: The Nazi Elite in Allied Hands 1945 Allen Lane, The Penguin Press, London 2001
  • Ernst Klee: Das Personenlexikon zum Dritten Reich: Wer war was vor und nach 1945. Fischer-Taschenbuch-Verlag, Frankfurt am Main 2005, ISBN 3-596-16048-0.
  • Franciszek Piper: Die Zahl der Opfer von Auschwitz. Verlag Staatliches Museum in Oświęcim, Oświęcim 1993, ISBN 83-85047-17-4
  • Katarína Hradská: Die erfolglosen Versuche zur Wiederaufnahme der Deportationen slowakischer Juden . In: Theresienstädter Studien und Dokumente Nr. 9 2002
  • Israel Gutman (Szerk.): Enzyklopädie des Holocaust. Die Verfolgung und Ermordung der europäischen Juden, Piper Verlag, München/Zürich 1998, 3 Bände, ISBN 3-492-22700-7.
  • Hans Safrian: Eichmann und seine Gehilfen. Fischer-Taschenbuch-Verlag, Frankfurt am Main 1995, ISBN 3-596-12076-4.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dieter_Wisliceny&oldid=15259710”