„Andrea Palladio” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a {{nemzetközi katalógusok}} sablon elhelyezése AWB |
|||
66. sor: | 66. sor: | ||
{{csonk-dátum|csonk-Olasz életrajz|2006 májusából}} |
{{csonk-dátum|csonk-Olasz életrajz|2006 májusából}} |
||
{{csonk-dátum|csonk-épít|2005 májusából}} |
{{csonk-dátum|csonk-épít|2005 májusából}} |
||
{{nemzetközi katalógusok}} |
|||
{{DEFAULTSORT:Palladio Andrea}} |
{{DEFAULTSORT:Palladio Andrea}} |
A lap 2014. október 25., 15:38-kori változata
Andrea Palladio (1508. november 30. – 1580. augusztus 19.) észak-itáliai építész. Klasszikus szépségű, tiszta vonalvezetésű palotáival és villáival, s főleg oszlop- és pillér-architektúrás homlokzatainak az antik oszloprendből kiinduló, de merőben egyedi (ún. Palladio-motívum), új arányaival és jellegzetes ritmusával vált a reneszánsz építészet legtermékenyítőbb hatású mesterévé.
Művei
Építészeti krédója szerint egy valamirevaló épület hármas követelménynek felel meg: kényelem, tartósság, szépség – hite szerint, ha ezek közül egy is hiányzik, az épület nem méltó nevére. Legtöbb műve Vicenzában és környékén áll (Bazilika, Palazzo Valmarana, Villa Rotonda). Velencében a S. Giorgio Maggiore- és a Redentore-templomot építette. 1570-ben négy kötetes építészeti szakkönyvet adott ki (I Quattro Libri dell'Architettura). A palladiánus klasszicizmus stílusa főleg a brit-szigeteken hódított teret, Írországban a 18. században valósággal hódított a Palladio-mánia, egymást érik a palladiánus kúriák, legtöbb ma is felújítva, eredeti pompájában látogatható.
Magyarországi kapcsolata
Az Országos Levéltárban őrzött saját kezű Palladio-levél,[1] amelyet először 1927-ben Herzog József tett közzé a Művészet című folyóiratban, arra utal, hogy az építész érintett volt legalább egy magyarországi építkezésben is. A Velencében, 1560 júliusában keltezett, olasz nyelvű, saját kezűleg írt és szignált levélben többek között ez olvasható: „Uraságod kegyeskedjék Márton mesternek, a kőművesnek megmondani, hogy a loggia boltozatának leállványozásával ne legyen olyan sietős, hanem hogy hagyja azt néhány napig beállványozva, amíg a habarcs megköt, mert nem akarnám, hogy gyors leállványozása folytán valami kellemetlenség jönne közbe.”[2] Jelenlegi őrzési helyéből kiindulva Détshy Mihály feltételezi, hogy a levél Nádasdy Tamás nádornak szólt, aki a keltezés évében Sárváron és Sopronkeresztúron is építkezett.