„Európai homár” változatai közötti eltérés

Európai homár
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Rákok (Crustacea);
Osztály:	Felsőbbrendű rákok (Malacostraca);
Rend:	Tízlábú rákok (Decapoda);
Alrendág:	Astacidea;
Család:	Nephropidae;
Nem:	Homarus;
Faj:	H. gammarus;
Tudományos név
	Homarus gammarus; Linnaeus, 1758
Szinonimák
	Cancer gammarus Linnaeus, 1758; Astacus marinus Fabricius, 1775; Astacus gammarus Pennant, 1777; Homarus marinus Weber, 1795; Astacus europaeus Couch, 1837; Homarus vulgaris H. Milne Edwards, 1837;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Európai homár témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Európai homár témájú médiaállományokat és Európai homár témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2014. szeptember 24., 07:54-kori változata

Az európai homár (Homarus gammarus) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának a tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül a Nephropidae családjába tartozó faj.

A Homarus nem típusfaja.

Elterjedése

Az európai homár Európa, Észak- és Nyugat-Afrika szinte valamennyi sziklás partjánál megtalálható, az Atlanti-óceánban, a Földközi-tengerben és az Északi-tengerben is. Mivel kedvelt és drága csemege, nagy mennyiségben fogják ki. Bár már nem annyira elterjedt, mint korábban, mégsem tűnik veszélyeztetettnek.

Megjelenése

Az európai homár hossza elérheti az 50 centimétert. Testtömege rendszerint 4,5 kilogrammig terjed, kivételes esetekben elérheti a 6,5 kilogrammot is. Teste tizenkilenc szelvényből áll, mindegyiket a páncél egy része borítja. Testének színe kékesszürke. A páncél a kapcsolódó részeknél vékony és puha, így a homár be tudja hajlítani őket és ezáltal tud mozogni. A homárnak öt pár ízelt végtagja van, melyekből négyet járásra használ. A masszív mellső párral (olló) öli meg és darabolja fel a zsákmányát. A 2. és a 3. pár járólábon csupán apró ollók vannak. A lábakon, csápokon és páncélon milliónyi szőrszerű érzékelő van. Ezek észlelik a vízben a kémiai anyagokat és segítenek a homárnak a táplálékkeresésben. Szeme összetett szem. Ha elveszíti egyik végtagját, a hiányzó végtag idővel visszanő. Potrohának végén széles faroklegyező helyezkedik el.

Életmódja

Az európai homár magányos, és éjjel aktív. 25 méter mélységtől lefelé található, sziklás tengerfenéken, üregekben és sziklahasadékokban, melyeket ki is épít, és napközben vagy a vedlési időszakban ott rejtőzködik. Télen az állat nagyobb mélységbe húzódik le. Tápláléka elhullott rákok, csigák, kagylók, tüskésbőrűek és halak. A vedlés során lecserélt páncélt is megeszi. Az európai homár 20 évig is élhet.

Szaporodása

Az ivarérettséget 5-6 éves korban éri el. A párzási időszak nyáron van. A nőstény akár 150 000 petét is rakhat. A petéket a farka alatt hordozza. A kifejlődéshez 9-12 hónap kell, hogy elteljen. A lárvák hossza 1 centiméter. Kikelésük után a lárvák felmennek a víz felszínére és az első három hétben az áramlattal sodródnak.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 28.)
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6

@@ 88. sor: / 88. sor: @@
 [[Kategória:Monaco ízeltlábúi]]
 [[Kategória:Ukrajna ízeltlábúi]]
-{{Link GA|en}}