Vuhani csata

Vuhani csata
Kínai géppuskafészek.
Konfliktus	második kínai–japán háború
Időpont	1938. június 11. – október 27.
Helyszín	Vuhan, Hupej tartomány
Eredmény	japán hadászati győzelem, stratégiai kínai győzelem.
Szemben álló felek
Japán Nemzeti Forradalmi Hadsereg
Parancsnokok
Kotohito japán herceg Okamura Jaszudzsi Hata Sunroku Csang Kaj-sek Xue Jue Cseng Cseng
Szemben álló erők
350 000 1 100 000
Veszteségek
107 000 fő 225 000 fő
Térkép
Vuhani csata Pozíció Kína térképén
é. sz. 30° 34′ 00″, k. h. 114° 16′ 01″30.5667, 114.267
A Wikimédia Commons tartalmaz Vuhani csata témájú médiaállományokat.

A vuhani csata a második kínai–japán háború egyik összecsapása volt 1938. június 11. - október 27. között. A csata Hupej tartomány székhelyének, Vuhannak a birtoklásáért zajlott. A kínai Nemzeti Forradalmi Hadsereg több mint egy millió katonát mozgósított a város védelmére, akik személyesen Csang Kaj-sek parancsnoksága alatt küzdöttek a japán császári hadsereg ellen. A közel négy és fél hónapig tartó konfliktusban azonban a kínaiak elvesztették Vuhant, de a várostól nyugatra huzamosabb időre megállították a japán előnyomulást.

Előzmények

A második kínai-japán háború 1937-es kitörését követően a japán csapatok gyors ütemben nyomultak előre Kína területén. Alig egy hónap leforgása alatt elesett Peking és Tiencsin, melynek következtében a teljes Észak-kínai-síkság rövidesen a japánok kezére került. November végén japán megszállás alá került Sanghaj, majd decemberben, egy rövid ostrom után, a főváros, Nanking is, a kínai kormány kénytelen volt Csungkingba menekülni.

Nanking eleste után az ottani ipari létesítmények többségét a Jangce és Han folyók egybefolyásánál fekvő Vuhanba menekítették át, mely egyúttal a térség fontos vasúti csomópontjának is számított. Ennek következtében a Nemzeti Forradalmi Hadsereg hadvezetése számára Vuhan megvédése prioritást élvezett, de a város a japán haditervekben is kiemelt szerepet kapott, ugyanis a japán hadvezetés Vuhan bevételétől remélte a kínai ellenállás letörését.

A csata

A japán szárazföldi csapatok Vuhan elleni invázióját egy közel egy hónapig tartó légi hadjárat előzte meg, ezeknek a támadásoknak a zömét azonban a kínai légierő - egy szovjet önkéntes légi hadosztály segítségével - sikeresen visszaverte. Június 11-én a szárazföldi csapatok is támadásba lendültek és már 13-án bevették a Vuhanhoz közeli Anking várost. Ezzel párhuzamosan a japán 11. hadsereg csapatainak zöme a Jangce déli folyása mentén próbált előrenyomulni a város irányába, július 23-án elérve Jiujiangot. A kínai csapatok megkísérelték a város bevételének megakadályozását, de már július 26-án kénytelenek voltak a város feladására.

A Jangce folyótól északra a japán 6. hadosztály a Taj-tó térségében lépett támadásba, augusztus elejére elfoglalva a teljes Anhuj területét, október 24-én már Hankou térségében jártak.

Október elejére, a japán előrenyomulás következtében bezárult az ostromgyűrű Vuhan körül. A kibontakozó ostromban egyes források szerint a japánok mérges gázt is bevetettek a város védői ellen. A kínai csapatok október végéig folytatták az ellenállást, mikor azonban október 26-án elesett Hankou és Hanjang is, október 27-én feladták a várost és visszavonultak a Hsziusuj-folyó mögé, ahol feltartóztatták a japán előrenyomulást.

Következmények

A vuhani csatában részt vevő japán csapatok súlyos, 30%-os veszteséget szenvedtek, melynek következtében Kína középső területein jelentős mértékben lelassult a japán előrenyomulás, majd 1939 októberében Csangsa térségében teljesen meg is állt, és a japán hadvezetés csak 1944-ben tudott a frontszakaszon újabb áttörést elérni.

A csata következményeként a japán hadvezetés kénytelen volt a Kvantung-hadsereg hét hadosztályát Kínába küldeni, ezáltal csökkentve a szovjet határ térségében állomásozó japán csapatok számát (mely fontos következményekkel bírt a szovjet–japán határháborúk idején).

Források

• Stephen R. MacKinnon: Wuhan 1938: War, Refugees, and the Making of Modern China. Berkeley, University of California Press, 2008.