„Kárókatonafélék” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
42. sor: | 42. sor: | ||
== Rendszerezés == |
== Rendszerezés == |
||
A családba az alábbi 3 nem tartozik: |
A családba az alábbi 3 nem tartozik: |
||
*[[Microcarbo]] Bonaparte, 1856 |
|||
*[[Phalacrocorax]] Brisson, 1760 - [[típusnem]] |
|||
*†[[Nambashag billerooensis|Nambashag]] Worthy, 2011 - [[oligoén]]-[[miocén]] |
|||
== Képek == |
== Képek == |
A lap 2014. szeptember 20., 10:53-kori változata
- A „kormorán” lap ide irányít. Az együtteshez lásd: Kormorán (együttes).
Kárókatonafélék | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Kaliforniai kárókatona (Phalacrocorax penicillatus)
| ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Kárókatonafélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kárókatonafélék témájú médiaállományokat és Kárókatonafélék témájú kategóriát. |
A kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) a madarak osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe tartozó családja.
Előfordulásuk
Elterjedésük
A kormoránok minden kontinensen jelen vannak, kivéve az Antarktiszt. A legtöbb faj a trópusokon és a déli mérsékelt öveken él. Nem találhatóak meg Közép- és Észak-Ázsiában. Sok faj él Kanadában.
Élőhelyük
Megtalálhatóak a tengereken, a partokon valamint a belföldi vizekben. Egyes fajok csak a belföldi vizeknél élnek, de mindegyik élőhelyük egyformán lakott a részükről. A belföldi vizek közzé tartoznak a folyók, tavak, főleg halastavak.
Megjelenésük
A kormoránok közepes és nagy méretű, erős testfelépítésű vízimadarak. Testhosszuk 45–100 centiméter, testsúlyuk 360–2800 gramm (a csököttszárnyú kárókatona akár 4 kilogramm is lehet). Tollazatuk színe kétféle lehet; egyszínű fekete vagy barna, a szaporodási időszakban ragyogó; vagy a háton sötét, a hason fehér. A hímek általában nagyobbak és nehezebbek a tojóknál. A fiatal madarak szürkésbarna színűek és hasuk valamivel halványabb. A kormoránok nyaka hosszú, farkuk hosszú, ék alakú. Csőrük hosszú, viszonylag magas és éles. Lábuk rövid, úszóhártyás, ezért a szárazföldön esetlenül mozognak. Szárnyaik rövidek, enyhén lekerekítettek. Repülési sebességük akár a 80 km/h-t is elérheti. A repülő fajok szárnyfesztávolsága 80–160 centiméter.
Életmódjuk
Ellentétben más vízimadarakkal nem a vízen, hanem a szárazföldön pihennek. Ilyenkor magasabb helyeket, például sziklákat vagy ágakat keresnek. Mikor elhagyják a vizet és kirepülnek a szárazföldre, megrázzák a tollaikat, és szárnyaikat kinyitják, hogy tollazatuk gyorsabban száradjon. Táplálékuknak a fő képviselője a hal, de egyes fajok táplálkoznak még más vízi állatokkal is, mint például csigákkal, kagylókkal és férgekkel, valamint néha hüllőkkel és kétéltűekkel. Táplálékuk 50%-át a halak teszik ki, leginkább a 5–25 centiméter hosszúak, ritkán akár 60 centiméteresek is. Vadászni zuhanással vagy egy kis ugrással szoktak és a zsákmányt felhozzák a felszínre. Általában magányosan vadásznak, de egyes fajok csoportokban is.
Szaporodásuk
A kormoránok jellemzően telepekben fészkelnek, amelyek tíztől akár százezer párig is kiterjedhetnek. Gyakran fészkelnek egy helyen más vízi madarakkal is. A fészkelőhelyeket a hímek választják ki, ezek fajtól függően lehetnek sziklák, tengerpartok vagy fák. A hímek szárnyukat csapkodva és világos torkukat mutogatva csalják magukhoz a tojókat. Néha előfordul, hogy két évben ugyanazzal a tojóval párosodnak a hímek, de általában minden évben másikkal. A fészkeket mindkét szülő építi, egyes fajoknál ez csak egy üres homokföldbe kiásott mélyedés, más fajoknál algákból, iszapból és ürülékből készült fészek. Egyes esetekben ugyanazt a fészket használják következő évben is. Fészekaljuk 2–3 fehér tojásból áll (ritkán 4), amelyet 23–35 napig költenek. Az utolsó tojásból kikelt fiókák gyengébbek, mint az idősebb testvéreik, ezért szinte mindig az első három napban meghalnak.
Rendszerezés
A családba az alábbi 3 nem tartozik:
- Microcarbo Bonaparte, 1856
- Phalacrocorax Brisson, 1760 - típusnem
- †Nambashag Worthy, 2011 - oligoén-miocén
Képek
-
Füles kárókatona (Phalacrocorax auritus)
-
Guanókormorán (Phalacrocorax bougainvillii)
-
Vöröslábú kárókatona (Phalacrocorax gaimardi)
-
Maori kárókatona (Phalacrocorax varius)
-
Pettyes kárókatona (Phalacrocorax punctatus)
-
Galápagosi csököttszárnyú kárókatona (Phalacrocorax harrisi)
-
Kékszemű kárókatona (Phalacrocorax atriceps)
Forrás
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Kormorane című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
Ez a lap már inaktív, viszont a laptörténetek olvashatóságához továbbra is szükséges. Ne használd, és a tartalmán ne változtass! Ha kérdésed van a lap nyugdíjazásával kapcsolatban, a kocsmafalon tedd fel! This Wikipedia page is currently inactive and is retained primarily for historical interest. |