„Gosztonyi Péter” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎Élete: link
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
a clean up AWB
1. sor: 1. sor:

{{Életrajz infobox
{{Életrajz infobox
| név = Gosztonyi Péter
| név = Gosztonyi Péter
48. sor: 47. sor:
* Elhunyt Gosztonyi Péter történész, origo.hu, 1999. április. [http://www.origo.hu/itthon/19990331elhunyt2.html Online hozzáférés]
* Elhunyt Gosztonyi Péter történész, origo.hu, 1999. április. [http://www.origo.hu/itthon/19990331elhunyt2.html Online hozzáférés]


[[Kategória: Magyar történészek]]
[[Kategória:Magyar történészek]]
[[Kategória: Emigráns magyarok]]
[[Kategória:Emigráns magyarok]]
[[Kategória: Magyar újságírók]]
[[Kategória:Magyar újságírók]]
[[Kategória: 1931-ben született személyek]]
[[Kategória:1931-ben született személyek]]
[[Kategória: 1999-ben elhunyt személyek]]
[[Kategória:1999-ben elhunyt személyek]]

A lap 2014. szeptember 17., 17:24-kori változata

Gosztonyi Péter
1994-ben
1994-ben
Született1931. december 2.
Budapest
Elhunyt1999. március 29.
Bern (67 évesen)
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar
HázastársaYvonne Meyes
Foglalkozásatörténész, újságíró
SablonWikidataSegítség

Gosztonyi Péter (Budapest, 1931. december 2.Bern, 1999. március 29.) magyar történész és újságíró.

Élete

1953-ban közgazdasági diplomát szerzett Budapesten. Részt vett az 1956-os forradalomban, alhadnagyként szolgált Maléter Pál közelében a Kilián laktanyában. A forradalom leverése után Svájcba emigrált, ahol 1963-ban doktorált történelemből a zürichi egyetemen. 1958-ban feleségül vette Yvonne Meyest, egy fiuk született.

A 1960-as évektől az egyetemi rangú Kelet-európai Könyvtár (Osteuropa-Bibliothek) munkatársa, majd 1963-tól 1996-os nyugdíjazásáig a vezetője volt. 1997-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem díszdoktorává avatták.

Munkássága

Az emigrációban igyekezett ébren tartani a határon kívül élő magyarság tudatában Magyarország felszabadításának reményét. Történelmi munkáiban tárgyilagosságra törekedett, akkor is amikor Magyarország második világháborús szerepét és az 1956-os forradalom előzményeit és összefüggéseit vizsgálta. A kommunista rendszer történészeinek „utolsó csatlós” koncepciójával szemben kimutatta, hogy Magyarország második világháborús szerepjátszásában milyen mértékben volt meghatározó az a diplomáciai kényszerpálya, amelybe az akkori nyugati politikusok a magyar államférfiakat is belesodorták.

Állandó munkatársa volt több német, osztrák, svájci hadtörténeti, politikai folyóiratnak, illetve újságnak, 1990-től az Élet és Irodalom, a Magyar Nemzet, a Heti Magyarország, a Kritika című lapoknak. Tagja volt a Svájci Hadtörténeti Társaságnak, a Német kelet-európai Társaságnak és a Svájci Szakújságírók Szövetségének.

Saját bevallása szerint a „svájci páholy” lehetőséget teremtett számára, hogy a Kárpát-medence történetét szűk magyarországi nézőponton túllépve vizsgálja.

Főbb művei

  • A kormányzó, Horthy Miklós (1973, magyarul 1990)
  • A Vörös Hadsereg (magyar kiadás 1993)
  • A magyar forradalom története (1981)
  • Magyarország a második világháborúban I-III. (1984)
  • Budapest lángokban 1944-1945
  • Vihar Kelet-Európa felett (1990)
  • A magyar Golgota
  • A politikai megtorlások vázlatos története Magyarországon 1849-1966 (1993)
  • Vlaszov tábornok (1997)

Források