Gilbert- és Marshall-szigeteki csapások

Gilbert- és Marshall-szigeteki csapások
Második világháború
Dauntless zuhanóbombázó készül bevetésre az Enterprise fedélzetén
Dátum	1942. február 1.
Helyszín	Csendes-óceáni hadszíntér
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Amerikai Egyesült Államok Japán Birodalom
Parancsnokok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
William Halsey Frank Jack Fletcher Inoue Sigejosi Gotó Ejdzsi
Haderők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
133 repülő 51 repülő
Veszteségek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
14 repülő 18 repülő 3 kisebb hadihajó számos teherhajó

A Gilbert- és Marshall-szigetek elleni taktikai csapásokat amerikai repülők és hadihajók hajtották végre a második világháborúban, 1942. február 1-jén a japán birodalmi haditengerészet helyőrségei ellen. A garnizonok felettese Inoue Sigejosi altengernagy, a 4. flotta parancsnoka volt. A szigeteken állomásozó japán légierő parancsnoka Gotó Ejdzsi ellentengernagy, az amerikai flottáé William Halsey altengernagy volt. Az akció elsődleges célja a válasz volt a Pearl Harbor elleni japán légitámadásra és szárazföldi előrenyomulásra. A meglepetésszerű támadások után a japán hadvezetés arra a következtetésre jutott, hogy minél hamarabb meg kell semmisíteni az amerikai repülőgép-hordozókat. Ez a doktrína vezetett a Midwayi csatához, amely az első nagy japán vereség lett.

Előzmények

A Gilbert-szigetek térképe

A Yorktown anyahajó

A japán légierő 1941. december 7-én váratlanul megtámadta Pearl Harbort, a csendes-óceáni amerikai flotta bázisát, majd néhány órával az akció után megkezdte a Fülöp-szigetek bombázását. A japánok kihasználták a meglepetés erejét, és gyors ütemben terjeszkedtek: január 2-án elesett Manila és Cavite, 22-én a Salamon-szigeteki Bougainville, másnap Rabaul és Balikpapan. Az amerikai hadvezetés kereste a lehetőséget arra, hogy az addigi folyamatos védekezés helyett támadóan léphessen fel.

Január 9-én Chester Nimitz admirális kiadta a parancsot a Marshall-szigetek déli és a Gilbert-szigetek északi részei elleni légicsapásokra és haditengerészeti ágyúzására. A fő cél hadihajók, teherszállítók, repülőgépek, rádióállomások, raktárak, üzemanyagdepók, a japán légierő és haditengerészet infrastruktúrájának megsemmisítése volt. A feladatra kijelölt egységek január 25-én indultak el Szamoáról. A két harccsoport (Task Force) egy-egy repülőgép-hordozó köré csoportosult.

A TF HOW parancsnoka William Halsey altengernagy volt. Az általa irányított flotta zászlóshajója az Enterprise hordozó volt, amelyet a Ralph Talbot, a Blue és a McCall kísért. A Northampton, a Salt Lake City és a Dunlap, Raymond A. Spruance ellentengernagy parancsnoksága alatt Wotje ágyúzását, a Chester, a Balch és a Maury, Thomas M. Shock kapitány irányításával pedig Maleolap támadását kapta feladatául. A hadihajókat két tanker, a Platte és a Craven kísérte.

A TF FOX parancsnoka Frank Jack Fletcher volt. Az általa irányított flotta zászlóshajója a Yorktown hordozó volt, amelyet a Hughes, a Sims, a Russell, a Walke, a Louisville és a St. Louis kísért. A hadihajókat két tanker, a Sabine és a Mahan követte.

Tervek

TF HOW

A fő támadást az Enterprise indítja Kwajalein-atoll ellen, úgy, hogy a repülők nagyjából negyedórával napkelte előtt érjenek a szigetcsoporthoz. Ezzel párhuzamosan a Northampton, a Salt Lake City és a Dunlap ágyúzni kezdi Wotjét, a Chester, a Balch és a Maury pedig Maloelapra nyit tüzet. A csatahajókat eközben az Enterprise vadászgépei támogatják.

• Légicsapás – A bombázók elsődleges célja a Kwajalein-atoll egyik szigete, Roi elleni támadás, az ott tartózkodó hajók megsemmisítése. Ha a repülők nem bukkannak vízi járművekre, akkor a főszigetet, Kwajaleint támadják, segítve a torpedóvetők első hullámát. Ha maradnak célpontok, elindul egy második torpedóvető hullám is. Más gépek Roi és Kwajalein repülőterét, hangárjait, üzemanyagtartályait lövik és bombázzák. Hat-hat vadászgép támadja közben Wotje and Maloelap-sziget repülőterét, majd a csatahajók felett járőröznek.
• Wotje-sziget bombázása – A fő cél a szigetnél állomásozó hajók és a repülőtér megsemmisítése. Ez utóbbi elhelyezkedéséről nem voltak pontos adataik az amerikaiaknak, de az uralkodó szélirányból egy kelet-nyugati tájolású kifutópályát feltételeztek. Ezeket a célpontokat követték a parti létesítmények a fontossági sorrendben.
• Taroa-sziget bombázása – Az atollt először a Balch közelíti meg 7 óra 15-kor, amelyet 900 méteres távolságra a Chester, majd a Maury követ, és onnan lövik a célpontokat.

TF FOX

A Yorktown fedélzetéről induló támadás célpontjai: Jaluit, Makin és Mili. A repülőgépek negyedórával napkelte előtt érkeznek a szigetekhez, és a Nimitz által kialakított fontossági sorrendben támadják a célpontokat.

A TF HOW támadásai

Roi és Kwajalei

Légitámadások

Amerikai torpedóvető akcióban

Három perccel négy óra után az Enterprise szél felé állt, és a gépek megkezdhették a felszállást. Először négy F4F Wildcat hagyta el a hajót, majd 36 (egyenként egy 225 és két 45 kilogrammos bombával felszerelt) zuhanóbombázó következett, amelyek 5 óra 8 percre felszálltak a hordozóról. A gépeket kilenc torpedóvető és további bombázók követték. 6.30-ra a Roi és Kwajalein ellen induló valamennyi gép a levegőben volt, és a sötétben felvették az alakzatot, majd elindultak a 250 kilométerre fekvő atollok felé.

Roit három hullámban támadták az amerikaia zuhanóbombázók. A levegőben párharcok alakultak ki a támadók és a japán gépek között. Az amerikaiak négy gépet, a japánok hármat veszítettek. A torpedóvetők nem ütköztek japán ellenállásba Kwajalein megközelítése közben. A Roit támadó zuhanóbombázók parancsnoka két hordozót látott Kwajaleinnél, de azokról kiderült, hogy nagyméretű kereskedelmi hajók. A szigetnél kilenc teherhajót, két négymotoros hidroplánt találtak a lagúnában. Az első bombát 6.58-kor, az utolsót 7.11-kor oldották ki. A légvédelmi tűz erősebb és pontosabb volt a vártnál. A torpedóvetők 9.35-kor landoltak az Enterprise-on.

Hét óra után öt perccel megérkezett tíz zuhanóbombázó, amelyet Roi támadásáról vezényeltek át Kwajaleinre. Erős légvédelmi tűzben közelítették meg a szigetet, majd dobták le bombáikat. Kevéssel fél nyolc után újabb kilenc torpedóvető indult az amerikai anyahajóról az atoll ellen. A pilóták számos teher- és csapatszállító hajóra bukkantak a part mentén, a lagúna közepén pedig egy cirkáló horgonyzott. A gépek, miután kioldották a robbanószereket, visszafordultak, és fél 12 körül landoltak a hordozón. Három gépen repeszek és lövedékek ütötte lyukak voltak.

Taroa

Légitámadások

Hat óra után tíz perccel öt vadászgép, mindegyik egy 45 kilogrammos bombával felszerelve, indult Taroa ellen. Egy hatodik repülő felszállás közben a vízbe csapódott, pilótája meghalt. A repülők a szigeten felfedeztek egy vadonatúj légi bázist, a földön több géppel. Az amerikaiak megtámadták a repteret, légi harcban pedig két japán vadászgéppel végeztek. A pilóták beszámolói szerint a gyújtólövedékek több, földön álló gépet is megrongáltak, legalább egyet elpusztítottak.

Az Enterprise repülőgép-hordozó, a HOW-csoport zászlóshajója

Kilenc óra 35-kor kilenc olyan zuhanóbombázó indult a sziget ellen, amely részt vett a Kwajalein elleni hajnali támadásban. Amikor megérkeztek, a sziget sértetlennek tűnt, nem lehetett látni nyomait a korábbi bombázásnak. A repülőtér hangárjai és épületei sértetlenek voltak. Az észak-déli kifutópálya mentén 12 kétmotoros bombázó állt egy sorban, és északi hangár előtt öt, az észak-déli kifutópálya déli végén pedig hat vadászgép parkolt. Két másik bombázót is láttak távolabb.

Az első amerikai gép a bombázók közé dobta robbanóeszközeiket. A parkoló gépek közül négy megsemmisült, és három kisebb vadászgép is kigyulladt. A második gép eltalált egy hangárt, amelyben valószínűleg benzint tároltak, mert a lángok nagyon magasra csaptak. Ez a gép Ollot-sziget felé folytatta útját, ahol megbombázott egy épületet és egy rádió- vagy elektromos állomásnak tűnő házat. A harmadik támadó három vadászgépet semmisített meg.

A második hullám vezérgépe háromezer méteres magasságból dobta le 45 kilogrammos bombáját, amely az álló repülők közé csapódott: egy bombázó és két vadászgép megsemmisült. A gép 225 kilogrammos bombája a hangároktól délkeletre álló olajtartályt találta el. A gép ezután az Ollot-sziget felé repült, ahol bombát dobott egy légelhárító-ütegre. A csoport második repülője az első támadásban ledobta mindhárom bombáját, a harmadik pedig egy barakkot vagy adminisztrációs célú épületet támadott. Az akció után a két gép egy kisebb bárkát géppuskázott.

A harmadik hullám vezérgépe telibe találta a déli hangárt a 225 kilogrammos bombával, majd a parkoló gépekre ejtette a két kisebb bombáját. A robbanószerkezet a kifutópálya közepén ért célba. A második gép az északi hangárt célozta meg valamennyi bombájával, de nem látta, hogy eltalálta-e. A harmadik gép bombái a hangárok között robbantak, és valószínűleg nem okoztak kárt egyikben sem. A visszafelé haladó gépeket üldözőbe vette egy japán vadász, de nem sikerült lelőnie egyik amerikait sem.

Tíz óra tizenötkor kilenc újabb bombázó indult az Enterprise fedélzetéről Taroa ellen. A bombázókat vadászgépek és légelhárító-tűz fogadta; az egyik japán repülőt géppuskával lelőtték. Ezután a gépek ledobták bombáikat a repülőtérre, és újabb párharcokba keveredtek, amelyek során két gépet megsemmisítettek. Egy amerikai gép lezuhant.

Haditengerészeti tűz

Hét óra tizenöt perckor először a Chester nyitott tüzet a szigetre. A haditengerészeti egységeket japán zuhanóbombázók és parti ütegek támadták, fő célpontjuk a Chester volt. Nyolc óra 20 perckor egy kisebb bomba robbant a fedélzetén, de nem okozott komoly kárt.

Wotje

Légitámadások

A Wotje-szigetet megtámadó hat vadászgép először nem ütközött ellenállásba, de a második hullámot már ellenséges tűz fogadta. Negyed nyolckor a Northampton, a Salt Lake City és a Dunlap tüzet nyitott a szigetre. A célpontok a lagúnában horgonyzó nagy teherhajók és cirkálók voltak. A Dunlap eközben elsüllyesztett egy kisebb járőrhajót. A hajók 8.52-kor szüntették be a tüzet.

Negyed tizenkettőkor nyolc zuhanóbombázó és kilenc torpedóvető indult a sziget felé, hogy olyan célpontokat keressenek, amelyek túlélték a haditengerészet ágyúzását. A repülőtér teljesen megsemmisült, és a kikötőben a korábbi 8-9 helyett már csak két hajó horgonyzott.

Enterprise

A nap folyamán japán zuhanóbombázók többször is támadták az Enterprise kötelékét. A hajót leginkább megközelítő bomba mindössze kilenc méterre robbant a hordozó bal oldala mellett. A repeszek 13 lyukat ütöttek az egyik üzemanyag-vezetékbe. Az egyik támadás után egy japán gép elvált a többitől, és megpróbálta lőni a fedélzeten álló gépeket, esetleg közéjük akart csapódni, de ez nem sikerült neki. A zuhanó gép szárnya mindazonáltal levágta az egyik várakozó repülő függőleges vezérsíkját. Az amerikai gép annyira megrongálódott, hogy nem lehetett javítani, ezért belökték a tengerbe.

A TF FOX támadásai

Jaluit

Légitámadások

Jaluit szigete ellen 11 torpedóvető és 17 zuhanóbombázó indult. Az első gépek, elég rossz látási viszonyok között, 7.25-kor támadtak dél felől. A visszatérő gépek jelentése szerint közvetlen találat ért egy teherhajót, amely kigyulladt. Ugyanezt a hajót később egy torpedóvető is eltalálta. Egy másik hajó közvetlen közelében három bomba robbant, és többször végiggéppuskázták az amerikai repülők. Számos bombát dobtak a gépek adminisztratív épületekre. A tervek szerint egy második támadást is indított volna a Yorktown, de ezt a rossz idő miatt lefújták.

Makin

Légitámadások

A Yorktown gépei Makin felett

Makin szigetét kilenc, egy darab 225 kilogrammos bombával felszerelt zuhanóbombázó támadta. A lagúnában egy nagyjából nyolcezer tonnás hidroplánszállító és két négymotoros hidroplán horgonyzott. Az amerikai gépek valamennyi bombájukat ledobták, majd géppuskával lőtték az öböl célpontjait. A gépek pilótái úgy látták, hogy legalább két közvetlen találat érte a hordozót.

Mili

Légitámadások

A Mili-atoll ellen induló öt zuhanóbombázó 6.04-kor emelkedett a magasba, és rossz időben közelítette meg a szigetet. A nagyjából négyezer méteres magasságban érkező repülők nem láttak katonai célpontokat, ezért lejjebb ereszkedtek. Mindössze néhány raktárépületre bukkantak, amelyekre bombát dobtak. Az alacsony repülési magasság miatt nem látták, hogy értek-e el találatot.

Yorktown

A Task Force FOX támadása teljesen váratlanul érte a japánokat, hiszen egyetlen felszíni hajójuk sem zavarta meg az amerikai flottát. A hordozót kísérő rombolók ellen egy négymotoros japán gép intézett eredménytelen támadást. A gépet később a vadászok lelőtték.

Louisville

A Louisville cirkáló elveszítette egyik felderítő gépét az akció során. A repülő 6.42-kor indult járőrözni, feladata a japán tengeralattjárók keresése volt a hordozó 7,5 kilométeres körzetében. A gépet 12.26 órakor rádión hívták, de nem válaszolt.

Az akció távlati eredménye

Az amerikai akciók nem hoztak látványos eredményeket, a japánok folytatták előretörésüket a Fülöp-szigeteken és a Holland Kelet-Indiákon. A támadások mindazonáltal fontosak voltak az amerikai közvélemény és harci morál szempontjából, kevéssel a Pearl Harbor-i légitámadás és a Wake-szigetek elvesztése után. Az amerikaik az akciókkal tapasztalatot is szereztek a hordozókkal végrehajtott támadásokról. A japánok azt a következtetést vonták le a támadásból, hogy a lehető leghamarabb meg kell semmisíteniük az amerikai anyahajóflottát. Ez vezetett később a Midway-szigeteki csatához.

Külső források

Korabeli híradófelvételek a támadásról