„Horvátországi szerbek” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2014. augusztus 23., 12:51-kori változata

A horvátországi szerbek képezik Horvátország legnagyobb nemzeti kisebbségét, a 2011-es népszámlálás szerint az összlakosság 4,4%-át téve ki. Habár 1991-ben, a délszláv háború kitörésének évében ez az arány még 12% körül mozgott, a háborút követően a győztes horvát csapatok menekülésre kényszerítették a szerb lakosság többségét (válaszul a jugoszláv hadsereg horvátok ellen elkövetett vérengzéseire).

Történelmük

Az első írásos említés a jelenlegi Horvátország területén élő szerbekről a 10. századból származik, VII. Kónsztantinosz bizánci császár a A birodalom kormányzásáról (De Administrando Imperio) című művéből. A 969-ig fennálló Szerb Fejedelemség Dalmácia és Horvátország területeinek egy részét is magába foglalta, az említett mű szerint ekkoriban Dalmácia déli részét - nagyjából a mai Splittől délre többségében szerbek lakták.

1447-ben V. László magyar király egyik oklevele említi a horvátországi szerb ("rác") lakosságot, mely szerint ekkoriban Medveváron, Nagykemléken és Kaproncán jelentős szerb közösség élt.

Az oszmán hódítás elől jelentős szerb közösség menekült előbb Magyarországra, majd a Habsburg uralom alatt álló területekre, ezeket többségében az Oszmán Birodalommal szembeni határvidéken telepítették le. Ezzel párhuzamosan viszont jelentős szerb lakosság telepedett le az oszmán uralom alá került Eszék környékén is.

1868-ban Horvát-Szlavónország autonóm státust kapott az Osztrák-Magyar Monarchián belül, majd az első világháborút követően, 1918-ban csatlakozott az újonnan létrejövő Jugoszláviához. A második világháború idején, [[1941[[ áprilisában a német Wehrmacht megszállta az országot, Horvátország és Bosznia-Hercegovina területén pedig létrehoztak egy német bábállamot, a Független Horvát Államot, melynek vezetésével a szélsőjobboldali Usztasa szervezetet bízták meg. Az usztasák - a helyi cigány és zsidó lakossággal egyetemben - a szerb lakosságban biztonságpolitikai veszélyforrást láttak, így jelentős részüket koncentrációs táborokba hurcolták (a legjelentősebb ezek közül a jasenovaci koncentrációs tábor volt). Egyes becslések szerint 1941 - 1945 között 320 - 340 000 horvátországi szerb vesztette életét erőszakos körülmények között. Ugyanakkor a helyi szerb lakosság is részt vett a második világháború alatti szerb partizánmozgalomban, elsősorban a csetnikek soraiban. 1942-ben létrejött egy kizárólag horvátországi szerbekből álló egység, a Dinara Hadosztály, melynek vezetője Momčilo Đujić ortodox pap volt.

@@ 3. sor: / 3. sor: @@
 == Történelmük ==
+[[File:Map of Republika Srpska Krajina.png|thumb|200px|right|A [[Krajinai Szerb Köztársaság]] kiterjedése.]]
-Az első írásos említés a jelenlegi Horvátország területén élő szerbekről a 10. századból származik, [[VII. Kónsztantinosz bizánci császár]] a [[A birodalom kormányzásáról]] (''De Administrando Imperio'') című művéből, a [[969]]-ig fennálló Szerb Fejedelemség [[Dalmácia]] és Horvátország területeinek egy részét is magába foglalta.
+Az első írásos említés a jelenlegi Horvátország területén élő szerbekről a 10. századból származik, [[VII. Kónsztantinosz bizánci császár]] a [[A birodalom kormányzásáról]] (''De Administrando Imperio'') című művéből. A [[969]]-ig fennálló Szerb Fejedelemség [[Dalmácia]] és Horvátország területeinek egy részét is magába foglalta, az említett mű szerint ekkoriban Dalmácia déli részét - nagyjából a mai [[Split]]től délre többségében szerbek lakták.
 [[1447]]-ben [[V. László magyar király]] egyik oklevele említi a horvátországi szerb ("rác") lakosságot, mely szerint ekkoriban [[Medvevár]]on, [[Nagykemlék]]en és [[Kapronca|Kaproncán]] jelentős szerb közösség élt.
+Az oszmán hódítás elől jelentős szerb közösség menekült előbb Magyarországra, majd a Habsburg uralom alatt álló területekre, ezeket többségében az Oszmán Birodalommal szembeni határvidéken telepítették le. Ezzel párhuzamosan viszont jelentős szerb lakosság telepedett le az oszmán uralom alá került [[Eszék]] környékén is.
+[[1868]]-ban [[Horvát-Szlavónország]] autonóm státust kapott az [[Osztrák-Magyar Monarchia|Osztrák-Magyar Monarchián]] belül, majd az [[első világháború]]t követően, [[1918]]-ban csatlakozott az újonnan létrejövő [[Jugoszlávia|Jugoszláviához]]. A [[második világháború]] idején, [[1941[[ áprilisában a német [[Wehrmacht]] [[Jugoszlávia megszállása|megszállta]] az országot, Horvátország és Bosznia-Hercegovina területén pedig létrehoztak egy német bábállamot, a [[Független Horvát Állam]]ot, melynek vezetésével a szélsőjobboldali [[Usztasa]] szervezetet bízták meg. Az usztasák - a helyi cigány és zsidó lakossággal egyetemben - a szerb lakosságban biztonságpolitikai veszélyforrást láttak, így jelentős részüket koncentrációs táborokba hurcolták (a legjelentősebb ezek közül a [[jasenovaci koncentrációs tábor]] volt). Egyes becslések szerint 1941 - 1945 között 320 - 340 000 horvátországi szerb vesztette életét erőszakos körülmények között. Ugyanakkor a helyi szerb lakosság is részt vett a második világháború alatti szerb partizánmozgalomban, elsősorban a [[csetnikek]] soraiban. [[1942]]-ben létrejött egy kizárólag horvátországi szerbekből álló egység, a Dinara Hadosztály, melynek vezetője [[Momčilo Đujić]] ortodox pap volt.