„Iovianus római császár” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a →Élete |
||
31. sor: | 31. sor: | ||
== Élete == |
== Élete == |
||
Varronianus [[comes]], [[II. Constantius]] tisztjének fia volt.<ref>[[Sextus Aurelius Victor]]: ''Epit.'' 68.</ref> Atyja példáját követve lett tagja a császári testőrgárdának.{{ |
Varronianus [[comes]], [[II. Constantius]] tisztjének fia volt.<ref>[[Sextus Aurelius Victor]]: ''Epit.'' 68.</ref> Atyja példáját követve lett tagja a császári testőrgárdának.{{refhely|Magyar Katolikus Lexikon}} [[Iulianus római császár|Iulianus]] (''Apostata'') császár uralkodása alatt a [[Római légió|légiók]] egyik fővezére volt a [[Perzsa Birodalom|perzsák]] elleni hadjáratban. |
||
A keresztény vallást elvető filozófus és katona, Iulianus császár perzsa hadjárat közben történt halála (363. június 27.) után a hadsereg még aznap értesítette Iulianus hívét Salutiust, a pogány [[praefectus praetorio]]t, hogy őt jelölik császárnak. Salutius azonban öreg korára hivatkozva nem vállalta. Másodszorra a fiatalabb, keresztény Iovianusra esett a választás és ő nem utasította vissza a tisztséget.{{refhely|Brandt: Az ókor alkonya}} Egyesek szerint atyja érdemeit is tekintetbe véve, más vélemény szerint iszákossága és erélytelensége miatt választották. |
A keresztény vallást elvető filozófus és katona, Iulianus császár perzsa hadjárat közben történt halála (363. június 27.) után a hadsereg még aznap értesítette Iulianus hívét Salutiust, a pogány [[praefectus praetorio]]t, hogy őt jelölik császárnak. Salutius azonban öreg korára hivatkozva nem vállalta. Másodszorra a fiatalabb, keresztény Iovianusra esett a választás és ő nem utasította vissza a tisztséget.{{refhely|Brandt: Az ókor alkonya}} Egyesek szerint atyja érdemeit is tekintetbe véve, más vélemény szerint iszákossága és erélytelensége miatt választották. |
A lap 2014. augusztus 23., 01:42-kori változata
Flavius Claudius Iovianus | |
Római Birodalom augustusa | |
Uralkodási ideje | |
363. június 26. (?) – 364. február 17. | |
Elődje | Iulianus |
Utódja | I. Valentinianus Procopius |
Életrajzi adatok | |
Született | 331 Pannonia, Singidunum |
Elhunyt | 364. február 17. Bithünia, Dadastana |
Nyughelye | Szent Apostolok temploma (Konstantinápoly) |
Édesapja | Varronianus comes |
Házastársa | Charito |
Gyermekei | Varronianus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Flavius Claudius Iovianus témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Flavius Claudius Iovianus, a római katonacsászárok egyike (331. Singidunum, Pannonia provincia – 364. február 17. Dadastana, Bithünia)
Élete
Varronianus comes, II. Constantius tisztjének fia volt.[1] Atyja példáját követve lett tagja a császári testőrgárdának.[2] Iulianus (Apostata) császár uralkodása alatt a légiók egyik fővezére volt a perzsák elleni hadjáratban.
A keresztény vallást elvető filozófus és katona, Iulianus császár perzsa hadjárat közben történt halála (363. június 27.) után a hadsereg még aznap értesítette Iulianus hívét Salutiust, a pogány praefectus praetoriot, hogy őt jelölik császárnak. Salutius azonban öreg korára hivatkozva nem vállalta. Másodszorra a fiatalabb, keresztény Iovianusra esett a választás és ő nem utasította vissza a tisztséget.[3] Egyesek szerint atyja érdemeit is tekintetbe véve, más vélemény szerint iszákossága és erélytelensége miatt választották.
Katonai téren nem sok babért aratott, de II. Sápúr perzsa Szászánida-királlyal harminc éves békében állapodott meg. [3] Ezzel biztosította a birodalom keleti határát és megteremtette a lehetőségét annak, hogy az északi germán támadás ellen fordulhasson.
Uralkodása rövid volt, 364. február 17-én természetes halállal elhunyt.[3]
Vallási intézkedései
Ezzel Flavius Iulianus római császár pogány vallási restaurációja végérvényesen megszűnt. Iovianus keresztény volt, s mint ilyen hatalomra jutása után azonnal megszüntette a keresztény vallást háttérbe kényszerítő folyamatot, melyet elődje Iulianus folytatott. Az elődje által bezáratott antiochiai templomot újra megnyittatta. Atanázt és a többi száműzött keresztény püspököt visszahívta. Trónralépése után visszavonta Iulianus keresztényeket korlátozó törvényeit, általános értékelés szerint mindenkinek vallási türelmet hirdetett. Azonban a régi vallás híveinek a nyilvános állatáldozatok bemutatását betiltotta, vagyis a vallási türelem a „pogányságra” nem vonatkozott.↑ Magyar Katolikus Lexikon:
Jegyzetek
- ↑ Sextus Aurelius Victor: Epit. 68.
- ↑ Magyar Katolikus Lexikon
- ↑ a b c Brandt: Az ókor alkonya
Források
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya: Hartwin Brandt: Az ókor alkonya – A kései Római Birodalom története. (hely nélkül): Corvina. 2006. ISBN 963 13 5562 4
- ↑ Magyar Katolikus Lexikon: Jovianus. lexikon.katolikus.hu (Hozzáférés: 2014. augusztus 23.)
- ↑ Pallas: [[A Pallas nagy lexikona]] - Jovianus. www.mek.iif.hu ISBN 963 13 5562 4
- Az emberiség krónikája. Officina Nova Kiadó 1984. ISBN 9637835601
További információk
Elődei: Flavius Iulianus és Sallustius |
|
Utódai: Flavius Valentinianus és Flavius Valens |
Előző uralkodó: Iulianus |
|
Következő uralkodó: I. Valentinianus Procopius |