„Cseh Királyság” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
14. sor: | 14. sor: | ||
== Přemysl-kor == |
== Přemysl-kor == |
||
[[I. Ottokár cseh király|I. Ottokár]] (1198–[[1230]]) uralkodása idején Csehország komoly fejlődésnek indult, fia ([[II. Ottokár cseh király|II. Ottokár]]) befolyása alá került [[Ausztria]]. II. Ottokár pályázott a német-római császári címre, ám [[I. Rudolf német király|Habsburg Rudolf]] - [[IV. László magyar király|IV. (Kun) László]] magyar király segítségével - [[1278]]-ban a [[Dürnkruti csata|morvamezei csatában]] legyőzte őt, és meggátolta efféle törekvéseit. A [[13. század]]ban sok német telepes érkezett Csehországba, felfejlesztve a nagy középkori városokat, mint [[Kutná Hora]], [[Jihlava]] vagy Németbrod (a mai [[Havlíčkův Brod]]) |
[[I. Ottokár cseh király|I. Ottokár]] (1198–[[1230]]) uralkodása idején Csehország komoly fejlődésnek indult, fia ([[II. Ottokár cseh király|II. Ottokár]]) befolyása alá került [[Ausztria]]. II. Ottokár pályázott a német-római császári címre, ám [[I. Rudolf német király|Habsburg Rudolf]] - [[IV. László magyar király|IV. (Kun) László]] magyar király segítségével - [[1278]]-ban a [[Dürnkruti csata|morvamezei csatában]] legyőzte őt, és meggátolta efféle törekvéseit. A [[13. század]]ban sok német telepes érkezett Csehországba, felfejlesztve a nagy középkori városokat, mint [[Kutná Hora]], [[Jihlava]] vagy Németbrod (a mai [[Havlíčkův Brod]]). |
||
== Luxemburgi-kor == |
== Luxemburgi-kor == |
||
A csehek legjelentősebb uralkodójuknak I. Károlyt ([[1347]]–[[1378]], ([[IV. Károly német-római császár]]t) tartják, aki óriási fellendülést hozott az ország életébe, amely a [[Luxemburgi-ház]] uralkodásának idején elérte legnagyobb kiterjedését. Új közigazgatást szervezett, létrehozta a [[prága]]i érsekséget. [[1348]]-ban megalapította a prágai [[Károly Egyetem]]et, a [[Német-római Birodalom]], és egyúttal [[Közép-Európa]] első egyetemét. Prága hamar [[Európa]] egyik kulturális központjává vált. Rengeteg földet juttatott az egyháznak – később ezek visszaadása lett a [[husziták]] egyik fő követelése. A [[huszita-háborúk]] idején az országot egész Európa kereskedelmi embargóval sújtotta. |
[[1306]]-ban kihalt a Přemysl-dinasztia, a helyét a [[Luxemburgi-ház]] vette át. A csehek legjelentősebb uralkodójuknak I. Károlyt ([[1347]]–[[1378]], ([[IV. Károly német-római császár]]t) tartják, aki óriási fellendülést hozott az ország életébe, amely a [[Luxemburgi-ház]] uralkodásának idején elérte legnagyobb kiterjedését. Új közigazgatást szervezett, létrehozta a [[prága]]i érsekséget. [[1348]]-ban megalapította a prágai [[Károly Egyetem]]et, a [[Német-római Birodalom]], és egyúttal [[Közép-Európa]] első egyetemét. Prága hamar [[Európa]] egyik kulturális központjává vált. Rengeteg földet juttatott az egyháznak – később ezek visszaadása lett a [[husziták]] egyik fő követelése. A [[huszita-háborúk]] idején az országot egész Európa kereskedelmi embargóval sújtotta. |
||
== Jagelló-kor == |
== Jagelló-kor == |
A lap 2014. augusztus 17., 00:17-kori változata
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A Cseh Királyság középkori állam volt a mai Csehország és Szilézia területén. A Német-római Birodalomhoz tartozott, a Cseh Fejedelemségből jött létre a 1212-ben, amikor a fejedelem örökletes királyi címet kapott a német-római császártól. 1620, a fehérhegyi csata után szűnt meg, amikor Csehország és Morvaország a Habsburgok örökös tartománya lett. A cseh király egyike volt a német választófejedelmeknek.
Nem örökletes cseh királyok
Az első cseh fejedelem, aki királyi címet kapott, II. Vratiszláv volt és 1085-ben IV. Henrik német király és német-római császár adományozta neki. Ez a cím azonban nem volt örökletes, egyéni érdemeiért kapta.[1]
II. Ulászló részt vett Barbarossa Frigyes császár második itáliai hadjáratában és 1158-ban, Milánó ostrománál szerzett érdemeiért abban az évben királyi címet kapott. Ez a cím sem öröklődött.[2]
II. Ulászló halála, 1172 után zűrzavaros időszak következett, 1197-ig I. Ottokár második hatalomra jutásáig hét fejedelem váltotta egymást. Közülük I. Henrik Břetiszláv prágai püspök német birodalmi hercegi címet is viselt.[3] 1198-ban Sváb Fülöp német király királyi rangra emelte I. Ottokárt és csaknem teljes autonómiát biztosított országa számára.[4] 1204-ben III. Ince pápa örökölhetőnek ismerte el Ottokár királyi címét[5] 1212-ben a szicíliai Aranybullában II. Frigyes német-római császár is örökletesnek nyilvánította Ottokár és utódai számára a királyi címet.[6]
Přemysl-kor
I. Ottokár (1198–1230) uralkodása idején Csehország komoly fejlődésnek indult, fia (II. Ottokár) befolyása alá került Ausztria. II. Ottokár pályázott a német-római császári címre, ám Habsburg Rudolf - IV. (Kun) László magyar király segítségével - 1278-ban a morvamezei csatában legyőzte őt, és meggátolta efféle törekvéseit. A 13. században sok német telepes érkezett Csehországba, felfejlesztve a nagy középkori városokat, mint Kutná Hora, Jihlava vagy Németbrod (a mai Havlíčkův Brod).
Luxemburgi-kor
1306-ban kihalt a Přemysl-dinasztia, a helyét a Luxemburgi-ház vette át. A csehek legjelentősebb uralkodójuknak I. Károlyt (1347–1378, (IV. Károly német-római császárt) tartják, aki óriási fellendülést hozott az ország életébe, amely a Luxemburgi-ház uralkodásának idején elérte legnagyobb kiterjedését. Új közigazgatást szervezett, létrehozta a prágai érsekséget. 1348-ban megalapította a prágai Károly Egyetemet, a Német-római Birodalom, és egyúttal Közép-Európa első egyetemét. Prága hamar Európa egyik kulturális központjává vált. Rengeteg földet juttatott az egyháznak – később ezek visszaadása lett a husziták egyik fő követelése. A huszita-háborúk idején az országot egész Európa kereskedelmi embargóval sújtotta.
Jagelló-kor
Habsburg-kor
Csehország a mohácsi csata után a Habsburgok birodalmának része lett és maradt 1918-ig.
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
Források
- ↑ KMTörtLex: Korai magyar történeti lexikon : 9–14. század. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. ISBN 963 05 6722 9
- ↑ KatLex:Csehország: Magyar katolikus lexikon.
- ↑ Uralkodók és dinasztiák: Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4