„Cseh Királyság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 10. sor: | 10. sor: | ||
[[II. Ulászló cseh király|II. Ulászló]] részt vett [[Barbarossa Frigyes]] császár második itáliai hadjáratában és 1158-ban, Milánó ostrománál szerzett érdemeiért abban az évben királyi címet kapott. Ez a cím sem öröklődött.{{refhely|KMTörtLex|csehek, 148. o.}} |
[[II. Ulászló cseh király|II. Ulászló]] részt vett [[Barbarossa Frigyes]] császár második itáliai hadjáratában és 1158-ban, Milánó ostrománál szerzett érdemeiért abban az évben királyi címet kapott. Ez a cím sem öröklődött.{{refhely|KMTörtLex|csehek, 148. o.}} |
||
II. Ulászló halála, 1172 után zűrzavaros időszak következett, 1197-ig [[I. Ottokár cseh király|I. Ottokár]] második hatalomra jutásáig hét fejedelem váltotta egymást. Közülük [[I. Henrik Břetiszláv cseh fejedelem|I. Henrik Břetiszláv]] prágai püspök német birodalmi hercegi címet is viselt.{{refhely|KMTörtLex|csehek, 148. o.}} [[1198]]-ban [[Fülöp német király|Sváb Fülöp]] német király királyi rangra emelte I. Ottokárt és csaknem teljes autonómiát biztosított országa számára.{{refhely|Uralkodók és dinasztiák|526. o}} [[1204]]-ben [[III. Ince pápa]] örökölhetőnek ismerte el Ottokár királyi címét |
II. Ulászló halála, 1172 után zűrzavaros időszak következett, 1197-ig [[I. Ottokár cseh király|I. Ottokár]] második hatalomra jutásáig hét fejedelem váltotta egymást. Közülük [[I. Henrik Břetiszláv cseh fejedelem|I. Henrik Břetiszláv]] prágai püspök német birodalmi hercegi címet is viselt.{{refhely|KMTörtLex|csehek, 148. o.}} [[1198]]-ban [[Fülöp német király|Sváb Fülöp]] német király királyi rangra emelte I. Ottokárt és csaknem teljes autonómiát biztosított országa számára.{{refhely|Uralkodók és dinasztiák|526. o}} [[1204]]-ben [[III. Ince pápa]] örökölhetőnek ismerte el Ottokár királyi címét{{refhely|KatLex:Csehország}} 1212-ben a [[Szicíliai Aranybulla|szicíliai Aranybullában]] [[II. Frigyes német-római császár]] is örökletesnek nyilvánította Ottokár és utódai számára a királyi címet.{{refhely|KMTörtLex|csehek, 148. o.}} |
||
== Přemysl-kor == |
== Přemysl-kor == |
||
A lap 2014. augusztus 17., 00:12-kori változata
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A Cseh Királyság középkori állam volt a mai Csehország és Szilézia területén. A Német-római Birodalomhoz tartozott, a Cseh Fejedelemségből jött létre a 1212-ben, amikor a fejedelem örökletes királyi címet kapott a német-római császártól. 1620, a fehérhegyi csata után szűnt meg, amikor Csehország és Morvaország a Habsburgok örökös tartománya lett. A cseh király egyike volt a német választófejedelmeknek.
Nem örökletes cseh királyok
Az első cseh fejedelem, aki királyi címet kapott, II. Vratiszláv volt és 1085-ben IV. Henrik német király és német-római császár adományozta neki. Ez a cím azonban nem volt örökletes, egyéni érdemeiért kapta.[1]
II. Ulászló részt vett Barbarossa Frigyes császár második itáliai hadjáratában és 1158-ban, Milánó ostrománál szerzett érdemeiért abban az évben királyi címet kapott. Ez a cím sem öröklődött.[2]
II. Ulászló halála, 1172 után zűrzavaros időszak következett, 1197-ig I. Ottokár második hatalomra jutásáig hét fejedelem váltotta egymást. Közülük I. Henrik Břetiszláv prágai püspök német birodalmi hercegi címet is viselt.[3] 1198-ban Sváb Fülöp német király királyi rangra emelte I. Ottokárt és csaknem teljes autonómiát biztosított országa számára.[4] 1204-ben III. Ince pápa örökölhetőnek ismerte el Ottokár királyi címét[5] 1212-ben a szicíliai Aranybullában II. Frigyes német-római császár is örökletesnek nyilvánította Ottokár és utódai számára a királyi címet.[6]
Přemysl-kor
1198-ban I. Ottokár (1198–1230) került hatalomra, aki 1212-ben szerezte meg az örökös királyi rangot. Uralkodása idején Csehország komoly fejlődésnek indult, fia (II. Ottokár) befolyása alá került Ausztria. II. Ottokár pályázott a német-római császári címre, ám Habsburg Rudolf - IV. (Kun) László magyar király segítségével - 1278-ban a morvamezei csatában legyőzte őt, és meggátolta efféle törekvéseit. A 13. században sok német telepes érkezett Csehországba, felfejlesztve a nagy középkori városokat, mint Kutná Hora, Jihlava vagy Németbrod (a mai Havlíčkův Brod). 1306-ban kihalt a Přemysl-dinasztia, a helyét a Luxemburgi-ház vette át. Megkezdődött Csehország aranykora.
Luxemburgi-kor
A csehek legjelentősebb uralkodójuknak I. Károlyt (1347–1378, (IV. Károly német-római császárt) tartják, aki óriási fellendülést hozott az ország életébe, amely a Luxemburgi-ház uralkodásának idején elérte legnagyobb kiterjedését. Új közigazgatást szervezett, létrehozta a prágai érsekséget. 1348-ban megalapította a prágai Károly Egyetemet, a Német-római Birodalom, és egyúttal Közép-Európa első egyetemét. Prága hamar Európa egyik kulturális központjává vált. Rengeteg földet juttatott az egyháznak – később ezek visszaadása lett a husziták egyik fő követelése. A huszita-háborúk idején az országot egész Európa kereskedelmi embargóval sújtotta.
Jagelló-kor
Habsburg-kor
Csehország a mohácsi csata után a Habsburgok birodalmának része lett és maradt 1918-ig.
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
Források
- ↑ KMTörtLex: Korai magyar történeti lexikon : 9–14. század. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. ISBN 963 05 6722 9
- ↑ KatLex:Csehország: Magyar katolikus lexikon.
- ↑ Uralkodók és dinasztiák: Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4