„Perseidák” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a eliras jav.
18. sor: 18. sor:


== Külső hivatkozások ==
== Külső hivatkozások ==
* [http://www.galileowebcast.hu/live.html Perseida meteorraj követése az interneten] a Galileo Webcast segítségével.
* [http://science.nasa.gov/headlines/y2009/31jul_perseids2009.htm The 2009 Perseid Meteor Shower]
* [http://science.nasa.gov/headlines/y2009/31jul_perseids2009.htm The 2009 Perseid Meteor Shower]
* [http://science.nasa.gov/headlines/y2009/10aug_horseflies.htm?list1076597 Horse Flies and Meteors]
* [http://science.nasa.gov/headlines/y2009/10aug_horseflies.htm?list1076597 Horse Flies and Meteors]

== További információk ==
== További információk ==
{{commonskat-natúr|perseids|Perseidák}}
{{commonskat-natúr|perseids|Perseidák}}

A lap 2014. augusztus 12., 19:56-kori változata

Egy Perseida nyoma a Tejút előtt
 A 109P/Swift-Tuttle üstökös

A Perseidák az egyik legismertebb, fényes meteorokat és sűrű hullást produkáló meteorraj. A hullócsillagokat Szent Lőrinc könnyeinek is nevezik. Az első megfigyelések a Perseidákról kínai csillagászoknak köszönhetően Kr.u. 36-ból származnak. Japán, kínai, koreai megfigyelések már a 8-ik és 9-ik században is előfordultak, később azonban a 12-ik század körül már csak szórványosan említik őket. Újkori újrafelfedezésük Adolphe Quételet-nek köszönhető, aki 1835-ben Brüsszelben írta le először, hogy az augusztusban előforduló meteorok a Perseus csillagkép irányából sugárzódnak szét. A Perseidák elnevezés is innen eredeztethető.[1] A Perseidák szülőégitestje a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle üstökös, ennek a bizonyításául G.V. Schiaparelli számításai szolgáltak alapul.

Radiánsa a Perseus csillagkép területén van (innen kapta nevét), maximuma augusztus 12 és augusztus 13-ra esik, a köztudatban emiatt augusztust a hullócsillagok hónapjának is nevezik. A raj sok apró porszemcséből áll, melyek a földi légkörben nagy sebességük következtében felhevülnek és elégnek, a földfelszínt nem érik el. Megfigyelésükre legalkalmasabb az éjféltől hajnalig terjedő időszak, ilyenkor láthatók legnagyobb számban.[2]

Amikor a Perseus csillagkép alacsonyan van a látóhatáron, a meteorok száma kisebb, de azok hosszabb utat tesznek meg a légkörben. Nyomuk gyakran több színű, vékony csík. Ezek megfigyelésére a 21-23 óra közötti időszak alkalmas.

Jegyzetek

Források

Külső hivatkozások

További információk