FC Barcelona

FC Barcelona
Fájl:Fc barcelona.gif
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Futbol Club Barcelona
Mottó	Més que un club (magyarul: Több, mint egy klub; angolul: More than a Club)
Becenév	Barça, Culés, Blaugrana
Székhely	Barcelona, Spanyolország
Alapítva	1899. november 29.
Stadion	Camp Nou
Vezetőedző	Luis Enrique
Elnök	Josep Maria Bartomeu
Bajnokság	Primera División
Nemzeti sikerek
Bajnok	22 alkalommal
Kupagyőztes	26 alkalommal
Szuperkupa-győztes	11 alkalommal
Nemzetközi sikerek
BL	4 alkalommal
VVK	3 alkalommal
KEK	4 alkalommal
Fájl:UEFA Super Cup.gif UEFA-szuperkupa	4 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzés	Xavi Hernández (723)*
Legtöbb gól	Lionel Messi (355)* * Hivatalos mérkőzésen való részvétel és szerzett gólok száma
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli Harmadik
Hivatalos honlap
FC Barcelona honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz FC Barcelona témájú médiaállományokat.

Az FC Barcelona Spanyolország Katalónia tartományának világhírű labdarúgócsapata. A klub a spanyol labdarúgó-bajnokság kezdetétől megszakítás nélkül részt vesz az első osztály bajnoki küzdelmeiben. Az egyesületet 1899. november 29-én alapította a svájci Hans Gamper. Az FC Barcelona előbb a katalán regionális bajnokságban és a spanyol labdarúgókupában, később pedig az 1928-ban megalakított egységes spanyol labdarúgó-bajnokságban és a nemzetközi kupákban vált a spanyol, valamint a nemzetközi labdarúgás egyik legmeghatározóbb egyesületévé.

A klub jelentősebb eredményeit tekintve a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályát 22, a spanyol labdarúgókupát 26, a spanyol labdarúgó-szuperkupát 11, az UEFA-bajnokok ligáját és elődjét négy, az UEFA-kupa elődjét három, a kupagyőztesek Európa-kupáját négy, az UEFA-szuperkupát pedig négy alkalommal nyerte meg a csapat. Ezenkívül számos kisebb spanyol és katalán trófeát tudhat magáénak a klub.

Az FC Barcelona egyben a katalán nemzeti öntudatot is jelképezi, mivel a múltban (különösen Francisco Franco uralmának idején) a katalán öntudat bármely egyéb megnyilvánulását büntették. Egyrészt erre vezethető vissza a klub nagymértékű rivalizálása a Real Madriddal szemben, amely annak idején a Franco-rendszer támogatását élvezte.

A csapat eddig olyan világhírű külföldi játékosokat tudhatott a soraiban, mint többek között Kubala László, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán, Johan Cruyff, Diego Maradona, Gary Lineker, Romário, Rivaldo, Luís Figo, Ronaldo, Ronaldinho, Lionel Messi, Thierry Henry vagy Zlatan Ibrahimović. A klub hazai játékosai közül pedig számos labdarúgó volt meghatározó tagja a spanyol labdarúgó-válogatottnak.

A klub története

A kezdetek

Gamper 1899. október 22-én megjelentetett hirdetése

Az FC Barcelona csapata 1903-ban

A klub megalapítása a Hans Gamper nevéhez fűződik, akinek katalán beceneve Joan volt. Gamper 1899. október 22-én hirdetést adott fel a helyi sportmagazinban, egy barcelonai székhelyű labdarúgócsapat létrehozásának céljával. 1899. november 29-én Gamper elnökletével Gimnas Soléban került sor az egyesület első gyűlésére. Az összejövetelen résztvevők névsora a következő volt: Hans Gamper, Gualteri Wild, Lluis d'Ossó, Bartomeu Terradas, Otto Kunzle, Otto Maier, Enric Ducal, Pere Cabot, Carles Pujol, Josep Llobet, John Parsons és William Parsons. A gyűlés határozata alapján megalakult a klub, melynek első elnöke Gualteri Wild lett, aki feladatai mellett játékosként is szerepet vállalt a csapat munkájában.

A csapat első mérkőzésére Bonanovában került sor, egy angol kivándorlókból álló csapat ellen. Az összecsapást az angol együttes nyerte meg 1:0 arányban. A meccs érdekessége, hogy az angol csapatban néhány Barcelona játékos is szerepelt a mérkőzés során. Az egyesület első, saját tulajdonú hazai pályájának hivatalos megnyitójára 1909. március 14-én került sor.

A klub az 1901-1902-es évadban megnyerte a Macaya Kupát, az 1904-1905-ös és az 1908-1909-es szezonban pedig katalán kupát. Az utóbbin 1922-ig még nyolc alkalommal diadalmaskodtak (1910-ben, 1911-ben, 1913-ban, 1916-ban, 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben és 1922-ben). Emellett a spanyol labdarúgókupában is eredményesen szerepelt a csapat és több alkalommal is sikerült elhódítania a trófeát (1910-ben, 1912-ben, 1913-ban, 1920-ban és 1922-ben).

1920-tól 1950-ig

1922-ben került felavatásra a Les Corts Stadion, mely a klub egyik legsikeresebb időszakának lett a helyszíne. Az egyesület első aranykorát 1919-től 1929-ig élte. A klub sorozatban öt alkalommal nyerte meg a katalán kupát, emellett három ízben (1925-ben, 1926-ban és 1928-ban) hódították el a spanyol labdarúgókupát. Az utóbbi két spanyol labdarúgókupa győzelmet megismételt mérkőzésen szerezte meg a csapat a Real Sociedad ellenében. Az összecsapások hőse a kiemelkedő teljesítményt nyújtó Plattkó Ferenc volt. A magyar labdarúgó tiszteletére Rafael Alberti költeményt írt. A csapatban olyan kitűnő labdarúgók szerepeltek, mint Samitier, Alcántara, Zamora, Sagi, Piera és Sancho. Az FC Barcelona ebben az időszakban vált a katalán hazafiasság szimbólumává. 1924-ben, a klub fennállásának 25. évfordulóján már 12 207 pártoló tagja volt. Az eseményt az ismert plakátrajzoló művész Josep Segrelles örökítette meg. Az első hivatalos spanyol labdarúgó-bajnokságra az 1928–1929-es szezonban került sor. Az FC Barcelona az első osztályban indult és megszerezte az első bajnoki címét, betetőzve ezzel a korszak sikereit.

A pályán kívül azonban számos tényező befolyásolta a klub működését. 1925. június 14-én egy hazai mérkőzés alkalmával az FC Barcelona szurkolói kigúnyolták a spanyol nemzeti himnuszt. Válaszul Miguel Primo de Rivera spanyol diktátor hat hónapra bezáratta a Barcelona hazai pályáját. A büntetést végül három hónapra csökkentették, emellett Gampert lemondásra kényszerítették. A klub alapítója 1930. július 30-án hunyt el. Ebben az időszakban a politikai harcok visszavetették a sport szerepét a spanyol társadalom egészében. Ennek megfelelően az FC Barcelona teljesítménye visszaesett, bár továbbra is voltak tehetséges játékosai Martí Ventolrà, Josep Raich és Josep Escolà személyében. Az egyesület végül pénzügyileg, társadalmilag és a sport terén is válságba jutott. Bár a csapat hat alkalommal diadalmaskodott a katalán kupában (1930-ban, 1931-ben, 1932-ben, 1934-ben, 1936-ban és 1938-ban), a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályában meglehetősen sikertelen volt és számos szurkolót vesztett.

A spanyol polgárháború kitörése után egy hónappal a klub elnökét, Josep Sunolt Francisco Franco csapatai Guadalajara közelében meggyilkolták. A játékosok ekkor Mexikóban és az Egyesült Államokban egy túrán vettek részt és ennek köszönhetően a klub vagyona megmenekült, azonban a csapat fele száműzetésbe vonult Mexikóba és Franciaországba. 1938. március 16-án falangista bombamerénylet érte az egyesület társasági klubját. Pár hónappal később pedig a katalán hazafiasság jelképeként az egyesület francói befolyás alá került. A sok viszontagság következtében a klub tagsága 3486 főre csökkent.

1940. márciusában Francisco Franco támogatója, Marqués de la Mesa Rsta került a klub élére. Ezt követően az egyesület nevét az angolosan hangzó Fútbol Club Barcelonáról a spanyolosabb hangzású Club de Fútbol Barcelonára változtatták. Az eredeti nevet végül 1973-ban vette vissza a klub. Emellett a katalán címer 4 vörös sávját kettőre csökkentették és ezt csak 1949-ben állították vissza. Az 1940-es években stabilizálódott a csapat helyzete. 1942-ben sikerült megnyernie a spanyol labdarúgókupát. A következő szezonban a Real Madrid CF elleni botrányos kimenetelű összecsapás után, melyen a csapat fenyegetettségben játszott, lemondott a Barcelona elnöke. A spanyol bajnoki címet ezt követően 1945-ben, 1948-ban és 1949-ben is elnyerte a csapat és 1949-ben a latin kupában is sikerült diadalmaskodnia. A korszak meghatározó játékosai a következő labdarúgók voltak: César, Basora, Velasco, Curta, a Gonzalo testvérek, Seguer, Bíosca és Ramallets. 1949-ben, a klub fennállásának 50. évfordulóján a Barcelona 24 893 főnyi tagsággal rendelkezett, mérlege pedig 21 katalán, 9 spanyol kupagyőzelem és 4 bajnoki cím volt.

A Kubala-korszak és az 1960-as évek

1950. júniusában érkezett a klubhoz a magyar származású Kubala László és ezzel egy új korszak vette kezdetét az FC Barcelona életében. A csapat kiemelkedő teljesítményt nyújtott és ennek köszönhetően az 1951–1952-es és az 1952–1953-as szezonban is sikerült megnyernie a spanyol labdarúgó-bajnokságot, valamint 1951-ben, 1952-ben és 1953-ban a spanyol labdarúgókupát. Emellett az 1951-52-es idényben az FC Barcelona elhódította a latin, az Eva Duarte és a Martín Rossi kupákat is. A legendás támadósor tagjai a következő labdarúgók voltak: Estanislao Basora, César Rodríguez Álvarez, Kubala László, Tomás Moreno és Eduardo Manchón. A kapuban pedig Antoni Ramallets rendkívüli teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. A labdarúgó öt alkalommal bizonyult a spanyol labdarúgó-bajnokság legjobb kapusának az 1951-től 1960-ig terjedő időszakban. Ezzel ma is ő vezeti az ezért adományozott Ricardo Zamora-trófea örökranglistáját.

Kubala ekkora már a csapat legendás játékosa lett. A magyar labdarúgó 1952. február 10-én egy mérkőzésen egymaga hét gólt szerzett. 1953-ban nem sikerült az argentin Alfredo di Stéfano leigazolása és a labdarúgó a rivális Real Madrid CF-hez igazolt. A csapat népszerűsége, melyben kiemelkedő szerepe volt Kubala Lászlónak, szükségessé tette egy új, nagyobb és korszerűbb stadion megépítését. A magyar labdarúgót 1999-ben minden idők legjobb Barcelona játékosává választották. A ma is használatban lévő Camp Nou Stadion átadására 1957. szeptember 24-én került sor és 90 ezer férőhellyel rendelkezett. Ekkor a klubnak már 40 ezer pártoló tagja volt. 1957-ben ismét sikerült elnyerni a spanyol labdarúgókupát, melyet 1959-ben és 1960-ban újabb bajnoki címek követtek. Emellett a csapat 1958-ban és 1960-ban is megnyerte a vásárvárosok kupáját. Ekkor Kubala mellett már Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is a csapat tagja volt. Rajtuk kívül még olyan kiváló labdarúgók szerepeltek a csapatban, mint Evaristo, Eulogio Martinez, Suárez, Villaverde, Olivella, Gensana, Segarra, Gracia, Vergés és Tejada.

1960-ban Luis Suárez a kiemelkedő teljesítményével az FC Barcelona első aranylabdával díjazott játékosa lett. Ennek ellenére az 1960-as években nem sikerült megismételni a korábbi sikereket. A csapat mindössze három kupasikert könyvelhetett el. 1963-ban és 1968-ban a spanyol, 1966-ban pedig a vásárvárosok kupájában diadalmaskodott a csapat. A klub viszonylagos sikertelensége ellenére mégis egyre népszerűbb lett, mivel a katalán nép egyre inkább a katalán öntudat jelképeként tekintett az egyesületre. Ebben az időben a diktatúra kemény kézzel kívánta elfojtani a katalán identitást. Ennek következtében lett közismert a „Més que un club” (több, mint egy klub) kifejezés is.

1970-től és 1988-ig

Diego Maradona, a korszak meghatározó játékosa

A hatvanas évek – az 1966-os vásárvárosok kupája-győzelem ellenére – kétségtelenül hanyatlást hoztak az egyesület számára, azonban Johan Cruyff érkezése jelentős változást hozott a klub életében. A holland játékos 1973. október 28-án mutatkozott be az FC Barcelona csapatában. Vele a csapat teljesítménye jelentősen feljavult és a Barcelona megnyerte a spanyol labdarúgó-bajnokságot. A szezon csúcspontját a Real Madrid CF 5:0 arányban való legyőzése jelentette. A támadó alakzatban az 1973-ban és 1974-ben is aranylabdával díjazott Cruyff mellett Carles Rexach, Juan Manuel Asensi, Hugo Sotil és Marcial nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A bajnoki cím megszerzése egybeesett a klub fennállásának 75. évfordulójával, melynek megünneplése valóságos társadalmi esemény volt. Az évforduló számos katalán művészt, írót és énekest ihletett meg és ekkor született a Barcelona jelenleg is használatban levő indulója a Cant del Barça is.

Francisco Franco 1975-ben bekövetkező halála után bekövetkezett Spanyolország demokratizálódása. Ez jelentős változásokat hozott a labdarúgás területén is, mivel ezt követően a klubok igazgatása is demokratikussá vált. Az elnöki pozicíóba Josep Lluís Núñezt választották, aki ezt követően a klub történetében a leghosszabb ideig látta el az elnöki teendőket. Cruyff jövetele azonban nem igazán hozta vissza az aranykorszakot. Az FC Barcelona nyert ugyan egy bajnoki címet, de nem sikerült visszaszereznie az uralmat a spanyol futballban, pedig a vezetőség mindent megtett azért, hogy a Barcelona Spanyolország és Európa csúcsára kerüljön. A klub vezetése számos ismert és világhírű labdarúgót igazolt a siker érdekében. A csapatba olyan játékosok érkeztek, mint Johan Neeskens, Allan Simonsen, Hans Krankl, Bernd Schuster, Diego Maradona, Mark Hughes és Gary Lineker. Ennek ellenére az újabb bajnoki cím elnyerésére csak az 1984–85-ös szezonban került sor. A bajnokcsapat kulcsjátékosai a következő labdarúgók voltak: Javier Urruticoechea, Julio Alberto, Migueli, Archibald, Schuster és a csapatkapitány Alexanco. A következő hazai sikerre azonban az 1990-es évekig kellett várni.

A spanyol labdarúgókupában a csapat jóval eredményesebb volt ebben az időszakban és öt alkalommal is elnyerte a trófeát (1971-ben, 1978-ban, 1981-ben, 1983-ban és 1988-ban). A Kupagyőztesek Európa-kupáját pedig két alkalommal nyerte meg (az 1978–79-es és az 1981–82-es szezonokban). A legrangosabb sorozatban, a bajnokcsapatok Európa-kupájában és az UEFA-kupában azonban nem sikerült áttörést elérni. A klub népszerűsége a fenti időszakban egyre nőtt. A tagok száma 1974-ben 66 000, 1978-ban 77 000, 1986-ban pedig már 108 000 volt. Emellett a szurkolói klubok száma is növekedésnek indult. Számuk 1979-ben 96, 1993-ban pedig majdnem 700 volt.

1988-tól 2000-ig

Johan Cruyff és az „álomcsapat”

Jelentős változás állt be az eredményesség terén Johan Cruyff 1988-as érkezésével. Cruyff edzőként visszatérve egy sikeres, nyerő mentalitású csapatot állított össze, amelyet a közvélemény csak „álomcsapatként” emlegetett. Ebben az időszakban olyan játékosok járultak hozzá a sikerekhez, mint Hriszto Sztoicskov, Ronald Koeman, Michael Laudrup és Andoni Zubizarreta kapus. A csapat az 1988-89-es szezonban a kupagyőztesek Európa-kupáját, 1990-ben pedig a spanyol labdarúgókupát hódította el. Emellett a spanyol labdarúgó-bajnokságban is legyőzhetetlen bizonyult, így 1991 és 1994 között négy bajnoki címet nyert. A legnagyobb sikerre azonban az 1991–1992-es szezonban került sor, amikor a klub először megnyerte a bajnokcsapatok Európa-kupáját is. A döntőre 1992. május 20-án került sor az olasz Sampdoria ellen. A mérkőzést Ronald Koeman briliáns szabadrúgásgóljával nyerte meg az FC Barcelona. A kupagyőztes csapat tagjai a következő játékosok voltak: Zubizarreta, Nando, Ferrer, Koeman, Juan Carlos, Bakero, Salines (Goikoetxea), Stoitchkov, Laudrup, Guardiola (Alexanko) és Eusebio. Az 1993–1994-es szezonban, az UEFA-bajnokok ligája döntőjében elszenvedett vereséggel azonban lezárult az „álomcsapat” korszaka. 1996-ban Cruyff vitatott körülmények között távozott a klubtól. A sikeredző távozása mélyen megosztotta a rajongókat és ez az ezt követő sikerek ellenére a későbbiekben is éreztette a hatását. Ez a megosztottság vetett véget Josep Lluís Núñez elnökségének is 2000-ben.

A Van Gaal-korszak

Cruyffot Bobby Robson követte. Az angol edző azonban rövid idő elteltével távozott és a helyére az AFC Ajax sikeredzője Louis van Gaal érkezett. Az új edzőkkel az FC Barcelona az 1996–97-es szezonban is megnyerte a kupagyőztesek Európa-kupáját és két egymást követő bajnoki címet szerzett. A sikerek ellenére egyre inkább növelte a megosztottságot az az érzés, hogy lezárult egy fontos és sikeres korszak az egyesület életében. A holland edző a klub egyik legellentmondásosabb edzője volt. Viszonylagos sikerei ellenére érzelemmentes hozzáállása és taktikája a szurkolókban ellenérzést keltett. Különösen népszerűtlen volt a hazai tehetségek eladása, valamint a holland játékosok tömeges leigazolása miatt (összesen nyolc honfitársát szerződtette). Sokan kritizálták szigora és az erőnléti edzések intenzitása miatt is. A sajtóval állandóan hadban állt, a kritikákat pedig mereven elutasította. Az 1999–2000-es szezon sikertelenségére való tekintettel Josep Lluís Núñez távozott az elnöki posztról. Louis van Gaal Núñezzel szolidaritást vállalva szintén távozott a klubtól 2000-ben.

2000-től

Gaspar-éra és a sötét időszak

2002-ben az akkori elnök, bizonyos Joan Gaspar úgy látta, a klub akkor lehet újra sikeres, ha visszahívja a korábban a szurkolók által nem igazán kedvelt Louis van Gaalt. Igazán nem jó ponttal indított ebben az évben szurkolóknál a vezetőség, hiszen teljesen ingyen elengedte a csapat legnagyobb sztárját, Rivaldót. A csapat az előző évtizedek leggyengébb teljesítményével indította a bajnokságot. Nem lehetett kérdés, a szurkolók az edző és az elnök lemondását szerették volna. 2003 januárjában a holland trénerrel szerződést bontottak, az új edző Radomir Antic lett, aki nagyon nehéz helyzetben lévő csapathoz érkezett. Néhány hónap múlva Gaspar lemondott és ideiglenes vezetőség alakult. Antic mondhatni csodát tett: amikor érkezett, 15. helyen állt a csapat, szezon végén, pedig a jövő évi UEFA kupában való szereplést biztosító 6. helyen.

A Laporta-korszak

A 2005–06-os csapat

A júniusra kiírt elnökválasztást egy ügyvéd, bizonyos Joan Laporta Estruch nyerte. Nem a legjobb helyzetben vette át kis csapatával a klubot, hiszen Gaspar felelőtlen költekezésének köszönhetően a klub rossz anyagi helyzetbe került. Ő sem jól indított a szurkolóknál. Kampányát David Beckhamre építette, és ígérte, ha megválasztják, megszerzi az angolt. Megválasztották, ám a sztár a rivális Real Madridhoz került. A következő hetekben azonban egyre szimpatikusabb lett az új elnök a szurkolóknál. A rossz anyagi helyzetre tekintettel megfontoltan, olcsón szerzett játékosokat: Rüstü, Rafael Márquez, Quaresma. Ezután következett a Barca következő éveit meghatározó legfontosabb eseménye: Laporta és csapata megszerezte 27 millió euróért a francia PSG-ből a világ legnagyobb ígéretének tartott Ronaldinhót. A csapat edzője Frank Rijkaard lett, akivel sikerült végrehajtani a célt, azaz a visszakerülést a Bajnokok Ligájába.

A Barcelona anyagilag stabil, aminek köszönhetően új sztárjátékosok érkezhettek. 2004-ben 60 millió euro állt igazolásokra. Érkezett Samuel Eto’o, Deco, Juliano Belletti, Edmilson, Ludovic Giuly, Henrik Larsson.

2005-ben a csapat spanyol bajnok, a világ legerősebb klubjaként emlegetik. A 2005–06-os szezonban is a bajnoki cím győztese a csapat, mely a Bajnokok Ligáját és a Spanyol Szuperkupát is elhódította.

2006–07-ben a csapat a második helyet szerezte meg a bajnokságban az örök rivális Real Madrid mögött. A szezon végén érkezett erősítésnek Thierry Henry az Arsenalból. A következő szezonban is csak az ezüstérem jutott a csapatnak, ráadásul a kupákban eredménytelenül zárt. A vezetőség Laportával az élen úgy döntött, hogy radikális változtatásokat visz végbe. Elküldték a sikeredző Rijkaardot, megváltak a Barcelonát a trónra újra felültető Ronaldinhotól, illetve Decotól és számos játékostól. Vezetőedzőnek az egy évig a Barca B-vel foglalkoztatott, korábbi Dream Team-tagot, Josep Guardiolát nevezték ki. Több játékost is leigazoltak, Sevillából a rekordáron vásárolt Daniel Alvest, az Arsenalból Hlebet illetve a Manchester Unitedből visszavásárolt Gerard Piquét. Guardiola több fiatal ígéretet is felhozott a tartalékcsapatból.

A 2008-2009-es szezon a Barcelona számára minden idők legsikeresebb szezonja volt. A csapat a Messi-Eto'o-Henry támadósorral gólrekordokat megdöntve nagy előnnyel zárta a bajnokságot a Real Madrid előtt. A spanyol kupát - a döntőben az Athletic Bilbaot legyőzve - sok év után ismét elhódította, míg a szezon legnagyobb sikereként a római fináléban lefutballozva a Manchester Unitedet, 2006 után ismét a Barcelona került fel az európai futball trónjára. A triplázás (bajnokság, kupa, BL) korábban egyetlen csapatnak sem sikerült a spanyol bajnokságban. 2009. augusztus 28-án a csapat az UEFA-szuperkupában 1-0 arányban legyőzte a FK Sahtar Donecket, amivel megszerezte a harmadik szuperkupa-győzelmét.

A szezon végén a nyári átigazolás egyik legnagyobb szenzációjaként a Barcelona megszerezte Zlatan Ibrahimovićot az Intertől, 43.25 millió euróért és Samuel Eto'o játékjogáért, azonban ez a szezon már nem volt olyan sima, mint az előző. Az első kellemetlen meglepetés a kupából való kiesés volt: a Sevilla ellen hazai pályán elszenvedett 2-1 arányú vereséget nem tudták ledolgozni idegenben (1-0 a Barcának, idegenben lőtt több góllal továbbment a Sevilla). A BL-ben az elődöntőig mentek: az Internazionale otthonában 3-1-es vereséget szenvedtek, és hazai pályán Piqué egyetlen, igaz mesteri gólja kevés volt. A drágán megszerzett Ibrahimovicot tavasztól nemigen játszatta Guardiola (a svéd nyáron az AC Milanba került). Viszont a Klubvilágbajnokság döntőjét, ha nehezen is, de hosszabbításban megnyerték az Estudiantes La Plata csapata ellen, és a bajnoki címvédés is sikerült a Real Madriddal vívott óriási versenyfutásban (A katalánok a bajnokság végén 3 ponttal előzték meg a Realt úgy, hogy oda-vissza győzni tudtak ellenük!) 2010 nyarán új elnököt választottak Sandro Rosell személyében.

2010–2011-es idény: Laporta utolsó nagy igazolása a Valencia legnagyobb "ásza" David Villa volt, aki 1 év után került a katalán csapathoz 40 millió euróért(a 2010-es VB után kiderült,óriásit nyert ezzel a Barcelona,mert a csatár ára a világbajnokság után feljebb ment). Sandro Rosell keze alatt pedig érkezett Alexis Sanchez, Mascherano, Adriano és Cesc Fabregas. A klub történelme legjobb éveit éli, a 2010-2011-es évben minden sorozatot megnyert,(kivéve a spanyol kupát, amelyet a Real Madrid hódított el tőle). A Japánban megrendezett klubvilágbajnokságon két vállra fektette a brazil Santost, ezzel hivatalosan is a világ legjobb csapatává vált.

Eredmények

Élvonalbeli bajnoki szereplések

Az FC Barcelona azon ritka klubok közé tartozik, amelyek a spanyol labdarúgó-bajnokság létrehozása óta folyamatosan az első osztály küzdelmeiben vesznek részt. A csapat a 2008–09-as szezon végéig 20 alkalommal volt bajnok és 22 alkalommal szerezte meg az ezüstérmet. Ezzel a teljesítménnyel Spanyolország második legeredményesebb csapatának mondható. A klub legszebb és legeredményesebb periódusai az élvonalban az 1947-től 1960-ig terjedő időszakban, valamint az 1990-es években voltak. Emellett 2004 óta ismét kiemelkedően teljesít a csapat.

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1928–29	1. hely	1929–30	2. hely	1930–31	4. hely	1931–32	3. hely
1932–33	4. hely	1933–34	9. hely	1934–35	6. hely	1935–36	5. hely
1939–40	9. hely	1940–41	4. hely	1941–42	12. hely	1942–43	3. hely
1943–44	6. hely	1944–45	1. hely	1945–46	2. hely	1946–47	4. hely
1947–48	1. hely	1948–49	1. hely	1949–50	5. hely	1950–51	4. hely
1951–52	1. hely	1952–53	1. hely	1953–54	2. hely	1954–55	2. hely
1955–56	2. hely	1956–57	3. hely	1957–58	3. hely	1958–59	1. hely
1959–60	1. hely	1960–61	4. hely	1961–62	2. hely	1962–63	6. hely
1963–64	2. hely	1964–65	6. hely	1965–66	3. hely	1966–67	2. hely
1967–68	2. hely	1968–69	3. hely	1969–70	4. hely	1970–71	2. hely
1971–72	3. hely	1972–73	2. hely	1973–74	1. hely	1974–75	3. hely
1975–76	2. hely	1976–77	2. hely	1977–78	2. hely	1978–79	5. hely
1979–80	4. hely	1980–81	5. hely	1981–82	2. hely	1982–83	4. hely
1983–84	3. hely	1984–85	1. hely	1985–86	2. hely	1986–87	2. hely
1987–88	6. hely	1988–89	2. hely	1989–90	3. hely	1990–91	1. hely
1991–92	1. hely	1992–93	1. hely	1993–94	1. hely	1994–95	4. hely
1995–96	3. hely	1996–97	2. hely	1997–98	1. hely	1998–99	1. hely
1999–00	2. hely	2000–01	4. hely	2001–02	4. hely	2002–03	6. hely
2003–04	2. hely	2004–05	1. hely	2005–06	1. hely	2006–07	2. hely
2007–08	3. hely	2008–09	1. hely	2009–10	1. hely	2010–11	1. hely
2011–12	2. hely	2012–13	1. hely	2013–14	2. hely	2014–15

*A spanyol polgárháború miatt a bajnokság szünetelt a következő szezonokban: 1936–37, 1937–38 és 1938–39

Szereplések a spanyol labdarúgókupában

Az FC Barcelona, a 2011–2012-es szezont is beleértve, 36 alkalommal jutott be a spanyol labdarúgókupa döntőjébe. Ebből 26 alkalommal sikerült elhódítania a trófeát, 10 ízben pedig ezüstérmes lett a csapat. Ezzel a teljesítménnyel jelenleg az FC Barcelona a legsikeresebb klub a spanyol labdarúgókupában. Az idei szezon döntőjére 2012. május 25-én került sor Madridban, ahol az FC Barcelona ellenfele a nagy rivális Athletic Bilbao együttese volt. A döntőt a Barcelona nyerte 3-0 arányban. A legtöbb kupagyőzelmet az 1920-as és az 1950-es években aratta a csapat. A legnagyobb arányú győzelmet 1922. május 14-én aratta az FC Barcelona a Real Unión de Irún ellen. A Vigóban megrendezett mérkőzést a katalán csapat nyerte meg 5:1 arányban.

Eredmények évek szerinti lebontásban:

• Kupagyőztes: 1910, 1912, 1913, 1920, 1922, 1925, 1926, 1928, 1942, 1951, 1952, 1953, 1957, 1959, 1963, 1968, 1971, 1978, 1981, 1983, 1988, 1990, 1997, 1998, 2009, 2012
• Ezüstérmes: 1902, 1919, 1932, 1936, 1954, 1974, 1984, 1986, 1996, 2011, 2014

A döntőkben elért eredmények a kinyit gombra kattintva tekinthetőek meg

Miniliga rendszer
1910-es spanyol labdarúgókupa

Helyezés	Klub	M	Gy	D	V	Rg	Kg	P
1. hely	FC Barcelona	2	2	0	0	8	2	4
2. hely	Club Español de Madrid	2	1	0	1	5	4	2
3. hely	RC Deportivo de La Coruña	2	0	0	2	1	8	0

M = Játszott mérkőzések; Gy = Győzelem; D = Döntetlen; V = Vereség; Rg = Rúgott gólok; Kg = Kapott gólok; P = Pontszám

Vegyes rendszer

A csapatok csoportküzdelmek után jutottak az elődöntőbe, ahol egyenes kieséses rendszerben folytatódott a kupa.

1925-ös spanyol labdarúgókupa

1925. május 10.	FC Barcelona	2 – 0	Arenas de Guecho	Viktória Királynő Stadion, Sevilla Játékvezető: Balaguer
	Sancho, Samitier	(Jegyzőkönyv)

---

A csapatok csoportküzdelmek után jutottak a negyeddöntőbe, ahol egyenes kieséses rendszerben folytatódott a kupa.

1926-os spanyol labdarúgókupa

1926. május 16.	FC Barcelona	3 – 2 ( 2 - 2 ) (h.u.)	Athletic de Madrid	Mestalla Stadion, Valencia Játékvezető: Saracho
	Samitier, Just, Alcántara	(Jegyzőkönyv)	Pololo, Cosme

---

A csapatok csoportküzdelmek után jutottak a negyeddöntőbe, ahol egyenes kieséses rendszerben folytatódott a kupa.

1928-as spanyol labdarúgókupa

1928. május 20.	FC Barcelona	1 – 1	Real Sociedad	El Sardinero Stadion, Santander Játékvezető: Vallana
	Samitier	(Jegyzőkönyv)	Mariscal

1928-as spanyol labdarúgókupa (megismételt mérkőzés)

1928. május 22.	FC Barcelona	1 – 1	Real Sociedad	El Sardinero Stadion, Santander Játékvezető: Escartín
	Piera	(Jegyzőkönyv)	Kiriki

1928-as spanyol labdarúgókupa (megismételt mérkőzés)

1928. június 29.	FC Barcelona	3 – 1	Real Sociedad	El Sardinero Stadion, Santander Játékvezető: Saracho
	Sastre, Samitier, Arocha	(Jegyzőkönyv)	Zaldúa

---

A csapatok egy része csoportküzdelmek után jutott tovább, utána egyenes kieséses rendszerben folytatódott a kupa.

1936-os spanyol labdarúgókupa

1936. június 21.	Madrid FC	2 – 1	FC Barcelona	Valencia Játékvezető: Ostalé
	Eugenio, Lecue	(Jegyzőkönyv)	Escolà

Egyenes kieséses rendszer

1902-es spanyol labdarúgókupa

1902. május 15.	Club Vizcaya de Bilbao	2 – 1	FC Barcelona	Hipódromo Stadion, Madrid Játékvezető: Carlos Padrós
	Cacaeaux, Astorquia	(Jegyzőkönyv)	Parsons

---

1912-es spanyol labdarúgókupa

1912. április 7.	FC Barcelona	2 – 0	Sociedad Gimnástica Española	Industria Stadion, Barcelona Játékvezető: Yza
	A. Massana, Rodríguez	( 1-0 ) (Jegyzőkönyv)

---

1913-as spanyol labdarúgókupa

1913. március 16.	FC Barcelona	2 – 2	Real Sociedad	Industria Stadion, Barcelona
		(Jegyzőkönyv)

1913-as spanyol labdarúgókupa (megismételt mérkőzés)

1913. március 17.	FC Barcelona	0 – 0	Real Sociedad	Industria Stadion, Barcelona
		( 0 – 0 ) (Jegyzőkönyv)

1913-as spanyol labdarúgókupa (megismételt mérkőzés)

1913. március 23.	FC Barcelona	2 – 1	Real Sociedad	Industria Stadion, Barcelona Játékvezető: Angoso
	Berdié, A. Rodríguez	(Jegyzőkönyv)	Rezola

---

1919-es spanyol labdarúgókupa

1919. május 18.	Arenas de Guecho	5 – 2 ( 2 – 2 ) (h.u.)	FC Barcelona	Paseo Martínez Campos Stadion, Madrid Játékvezető: Ruete
	Sesúmaga (3), Ibaibarriaga, F. Peña	(Jegyzőkönyv)	Viñals, Lakatos

---

1920-as spanyol labdarúgókupa

1920. május 2.	FC Barcelona	2 – 0	Athletic Bilbao	El Molinón Stadion, Gijón Játékvezető: Beltrán de Lis
	Martínez, Alcántara	(Jegyzőkönyv)

---

1922-es spanyol labdarúgókupa

1922. május 14.	FC Barcelona	5 – 1	Real Unión de Irún	Coya Stadion, Vigo Játékvezető: Balvay
	Torralba, Samitier, Gracia, Alcántara (2)	(Jegyzőkönyv)	Patricio

---

1932-es spanyol labdarúgókupa

1932. június 19.	Athletic Bilbao	1 – 0	FC Barcelona	Chamartín Stadion, Madrid Játékvezető: Pedro Escartín
	Bata	(Jegyzőkönyv)

---

1942-es spanyol labdarúgókupa

1942. június 21.	FC Barcelona	4 – 3 ( 3 - 3 ) (h.u.)	Atlético Bilbao	Madrid
	Escolà 19' 60', Martín 51' 101'	( 1 - 1 ) (Jegyzőkönyv)	Iriondo 25', Elices 80', Zarra 81'

---

1951-es spanyol labdarúgókupa

1951. május 27.	FC Barcelona	3 - 0	Real Sociedad	Chamartín Stadion, Madrid Játékvezető: Asensi
	César 31' 66', Gonzalvo 44'	( 2 - 0 ) (Jegyzőkönyv)

---

1952-es spanyol labdarúgókupa

1952. május 25.	FC Barcelona	4 - 2 ( 2 - 2 ) (h.u.)	Valencia CF	Chamartín Stadion, Madrid Játékvezető: Rivero
	Basora 40', Vila 70', Kubala 96' César 117'	( 1 - 2 ) (Jegyzőkönyv)	Badenes 1' 26'

---

1953-as spanyol labdarúgókupa

1953. június 21.	FC Barcelona	2 - 1	Atlético Bilbao	Chamartín Stadion, Madrid Játékvezető: García Fernández
	Kubala 47', Manchón 57'	( 0 - 0 ) (Jegyzőkönyv)	Venancio 74'

---

1954-es spanyol labdarúgókupa

1954. június 20.	Valencia CF	3 - 0	FC Barcelona	Chamartín Stadion, Madrid Játékvezető: González Echevarría
	Fuertes 20', Badenes 57' 59'	( 1 - 0 ) (Jegyzőkönyv)

---

1957-es spanyol labdarúgókupa

1957. június 16.	FC Barcelona	1 - 0	RCD Español	Montjuic Stadion, Barcelona Játékvezető: Zariquiegui
	Sampedro 79'	( 0 - 0 ) (Jegyzőkönyv)

---

1959-es spanyol labdarúgókupa

1959. június 21.	FC Barcelona	4 - 1	Granada CF	Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Játékvezető: Asensi
	Eulogio Martínez 2', Kocsis 10' 76' Tejada 67'	( 2 - 0 ) (Jegyzőkönyv)	Arsenio 57'

---

1963-as spanyol labdarúgókupa

1963. június 23.	FC Barcelona	3 - 1	Real Zaragoza	Camp Nou Stadion, Barcelona Játékvezető: López Zaballa
	Pereda 9', Kocsis 39', Zaldua 59'	( 2 - 0 ) (Jegyzőkönyv)	Villa 62'

---

1968-as spanyol labdarúgókupa

1968. július 11.	FC Barcelona	1 - 0	Real Madrid CF	Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Játékvezető: Rigo
		( 1 - 0 ) (Jegyzőkönyv)	Zunzunegui 6' (öngól)

---

1971-es spanyol labdarúgókupa

1971. július 4.	FC Barcelona	4 - 3 ( 2 - 2 ) (h.u.)	Valencia CF	Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Játékvezető: Sainz Elizondo
	Fusté 51', Zabalza 70' 99' Alfonseda 112'	(Jegyzőkönyv)	Claramunt 20', Paquito 47', Valdez 101'

---

1974-es spanyol labdarúgókupa

1974. június 29.	Real Madrid CF	4 - 0	FC Barcelona	Vicente Calderón Stadion, Madrid Játékvezető: Sánchez Ríos
	Santillana 7', Rubiñán 48', Aguilar 51', Pirri 82'	(Jegyzőkönyv)

---

1978-as spanyol labdarúgókupa

1978. április 19.	FC Barcelona	3 - 1	UD Las Palmas	Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Játékvezető: Franco Martínez
	Rexach (2), Asensi	(Jegyzőkönyv)	Brindisi

---

1981-es spanyol labdarúgókupa

1981. június 18.	FC Barcelona	3 - 1	Sporting de Gijón	Vicente Calderón Stadion, Madrid Játékvezető: Soriano Aladrén
	Quini 45' 59', Esteban 66'	(Jegyzőkönyv)	Maceda 50'

---

1983-as spanyol labdarúgókupa

1983. június 4.	FC Barcelona	2 - 1	Real Madrid CF	La Romareda Stadion, Zaragoza Játékvezető: García Carrión
	Víctor 32', Marcos 90'	( 1 - 0 ) (Jegyzőkönyv)	Santillana 50'

---

1984-es spanyol labdarúgókupa

1984. május 5.	Athletic Bilbao	1 - 0	FC Barcelona	Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Játékvezető: Franco Martínez
	Endika 13'	( 1 - 0 ) (Jegyzőkönyv)

---

1986-os spanyol labdarúgókupa

1986. április 26.	Real Zaragoza	1 - 0	FC Barcelona	Vicente Calderón Stadion, Madrid Játékvezető: Sánchez Arminio
	Rubén Sosa 35'	( 1 - 0 ) (Jegyzőkönyv)

---

1988-as spanyol labdarúgókupa

1988. március 30.	FC Barcelona	1 - 0	Real Sociedad	Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Játékvezető: Ramos Marco
	Alexanko 60'	( 0 - 0 ) (Jegyzőkönyv)

---

1990-es spanyol labdarúgókupa

1990. április 5.	FC Barcelona	2 - 0	Real Madrid CF	Luis Casanova Stadion, Valencia Játékvezető: García de Loza
	Amor 68', Julio Salinas 90'	( 0 - 0 ) (Jegyzőkönyv)

---

1996-os spanyol labdarúgókupa

1996. április 10.	Atlético Madrid	1 - 0 ( 0 - 0 ) (h.u.)	FC Barcelona	La Romareda Stadion, Zaragoza Játékvezető: Díaz Vega
	Pantić 102'	( 0 - 0 ) (Jegyzőkönyv)

---

1997-es spanyol labdarúgókupa

1997. június 28.	FC Barcelona	3 - 2 ( 2 - 2 ) (h.u.)	Real Betis	Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Nézőszám: 83 000 Játékvezető: Ansuategui Roca
	Figo 45' 115', Pizzi 88'	( 1 - 1 ) (Jegyzőkönyv)	Alfonso 11', Finidi 82'

---

1998-as spanyol labdarúgókupa

1998. április 29.	FC Barcelona	1 - 1 (b.r.: 5-4)	RCD Mallorca	Valencia
	Rivaldo 66'	( 0 - 1 ) (Jegyzőkönyv)	Stanković 6'

---

2009-es spanyol labdarúgókupa

2009. május 13.	FC Barcelona	4 - 1	Athletic Bilbao	Mestalla Stadion, Valencia Nézőszám: 50 000 Játékvezető: Luis Medina Cantalejo
	Touré 32', Messi 55', Bojan 57', Xavi 64'	( 1 - 1 ) (Jegyzőkönyv)	Toquero 9'

Regionális labdarúgó-bajnokságok

Katalán labdarúgó-bajnokság

A katalán labdarúgó-bajnokság az első regionális labdarúgó-bajnokság volt Spanyolországban és 1901-től 1940-ig létezett. 1929-ig, az egységes spanyol labdarúgó-bajnokság megszületéséig a regionális bajnokságok győztesei közül kerültek ki a spanyol labdarúgókupa résztvevői (néhány esetben az ezüstérmes csapatok is bejuthattak). 1901 és 1903 között a bajnokságot Macaya-kupa néven indították. 1903-ban két független bajnokság kiírására került sor. Az FC Barcelona a Macaya-kupa helyett a saját rendezésű Barcelona-kupa küzdelmeiben vett részt. 1904-től pedig a Katalán Labdarúgó-szövetség szervezésében került megrendezésre a torna. 23 győzelmével (a Macaya-kupát és a Barcelona-kupát beleértve) az FC Barcelona a katalán labdarúgó-bajnokság legsikeresebb klubja volt. A csapat a következő években végzett a bajnokság élén:

• 1902 (Macaya-kupa)
• 1903 (Barcelona-kupa)
• 1905, 1909, 1910, 1911, 1913*, 1916
• 1919, 1920, 1921, 1922, 1924, 1925
• 1926, 1927, 1928, 1930, 1931, 1932
• 1935, 1936, 1938

*1913-ban két bajnokságot indítottak. A másik győztes az FC Espanya volt.

A spanyol polgárháború alatt

A spanyol labdarúgó-bajnokság 1936-tól 1939-ig szünetelt a spanyol polgárháború miatt. Ennek következtében az 1936-37 szezonban létrehozták a mediterrán ligát, melynek küzdelmeiben Katalónia és Valencia tartományok jelentősebb klubjai vettek részt. A bajnokságot az FC Barcelona nyerte meg az RCD Espanyol előtt.

Az 1937–38-as szezonban már Valencia tartomány csapatai sem tudtak részt venni a bajnokságban a spanyol polgárháború miatt. Így azt katalán liga néven indították, mely nem azonos a katalán labdarúgó-bajnoksággal. A bajnokság utolsó egy-két fordulójának mérkőzéseit nem játszották le a polgárháború miatt. Ennek ellenére az FC Barcelona megnyerte a ligát, mivel meggyőző előnnyel vezetett az ugyancsak barcelonai UE Sants csapata előtt.

Teresa Herrera-kupa

A kupát az A Coruña-i Teresa Herreráról nevezték el, aki 36 éven át a nincstelenek nyomorának enyhítéséért küzdött. Először 1946-ban rendezték meg és a küzdelmekben azóta számos ismert spanyol és külföldi klub is részt vett. Többek között az AC Milan, a Real Madrid, az SS Lazio, a Sporting Lisszabon és számos ismert dél-amerikai csapat. A tornát az FC Barcelona összesen 5 alkalommal nyerte meg, a következő években:

• 1948, 1951, 1972, 1990 és 1993

Joan Gamper-kupa

A Joan Gamper-kupát a klub alapítójának tiszteletére hozta létre az FC Barcelona. Az első tornát 1966-ban játszották. Megrendezésére augusztusban kerül sor, melyen ismert európai és dél-amerikai csapatok vesznek részt. Spanyol klubok csak ritkán vesznek részt a küzdelmekben. Érdekesség, hogy 1970-ben az Újpesti Dózsa nyerte meg a Joan Gamper-kupát. 2012 augusztusáig az FC Barcelona 36 alkalommal nyerte el a trófeát és 6 ízben ezüstérmes lett. A csapat a következő években nyerte meg a kupát:

• 1966, 1967, 1968, 1969, 1971, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1979
• 1980, 1983, 1984, 1985, 1986, 1988, 1990, 1991, 1992, 1995, 1996
• 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2006, 2007, 2008
• 2010, 2011, 2013

Egyéb eredmények

• Bajnokok Ligája/BEK : 4 győzelem: 1991-1992, 2005–06, 2008–09, 2010–11
• UEFA-kupa/Vásárvárosok kupája : 3 győzelem : 1958, 1960, 1966
• Európai szuperkupa : 4 alkalommal: 1992, 1997, 2009, 2011
• Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) : 4 győzelem: 1979, 1982, 1989, 1997
• FIFA-klubvilágbajnokság Fájl:FIFA Club World Cup.svg: 2 alkalommal: 2009, 2011
• Spanyol labdarúgó-szuperkupa : 11 győzelem: 1984, 1992, 1993, 1995, 1997, 2005, 2006, 2009, 2010, 2011, 2013
• Spanyol ligakupa: 2 győzelem: 1983, 1986
• Catalunya kupa: 6 győzelem: 1990–91, 1992–93, 1999–2000, 2003–04, 2004–05, 2006–07
• Copa Latina: 2 győzelem: 1949, 1952
• Martini & Rossi kupa: 2 győzelem: 1952, 1953
• Kis világbajnokság: 1957
• Ramón de Carranza kupa: 3 győzelem: 1961, 1962, 2005
• Ciudad de Palma kupa: 5 győzelem: 1969, 1974, 1976, 1980, 1981
• Pireneusi kupa: 4 győzelem: 1910, 1911, 1912, 1913
• 13 alkalommal vettek részt UEFA Bajnokok Ligáján
• 22 alkalommal UEFA Kupán
• 5 alkalommal Európai Szuperkupán
• Egyszer vettek részt az Interkontinentális Kupán

Játékoskeret

Frissítve: 2014. augusztus 7. b

# Poszt Név 1 K Marc-André ter Stegen 2 V Martín Montoya 3 V Gerard Piqué 4 KP Ivan Rakitić 5 KP Sergio Busquets 6 KP Xavi Hernández 7 CS Pedro Rodríguez 8 KP Andrés Iniesta 9 CS Luis Suárez 1 10 CS Lionel Messi 11 CS Neymar 12 KP Rafinha

# Poszt Név 13 K Claudio Bravo 14 KP Javier Mascherano 15 V Marc Bartra 17 KP Alex Song 18 V Jordi Alba 19 KP Ibrahim Afellay 20 KP Sergi Roberto 21 V Adriano 22 V Dani Alves 24 V Jérémy Mathieu 25 K Jordi Masip — CS Gerard Deulofeu

¹ _{2014 júniusában a FIFA fegyelmi bizottsága eltiltotta Luis Suárezt 4 hónapig minden labdarúgással kapcsolatos tevékenységtől, miután az olasz védőt Giorgio Chiellinit megharapta az Uruguay–Olaszország világbajnoki mérkőzésen. A büntetés azt jelenti, hogy Suárez nem játszhat a Barcelonában október 26-ig de most már csak a válogatottban.}

kölcsönben

# Poszt Név — KP Cristian Tello (FC Porto 2016. június 30.)

A klub híres játékosai

Spanyol labdarúgók

David Villa Paulino Alcántara Guillermo Amor Pedro María Artola Juan Manuel Asensi José Mari Bakero Sergi Barjuán Estanislau Basora Txiki Beguiristain Miguel Bernardo Bianquetti Enrique Castro (Quini) Carles Comamala Luis Enrique Josep Escolà Cesc Fàbregas Gerard Piqué Pedro Rodríguez Thiago Alcántara Abelardo Fernández Albert Ferrer

Jon Andoni Goikoetxea Marià Gonzalvo Sígfrid Gràcia Josep Guardiola Xavier Hernández Andrés Iniesta Mariano Martín Gaizka Mendieta Miguel Ángel Nadal Ferran Olivella Vicenç Piera José Manuel Pesudo Carles Puyol i Saforcada Antoni Ramallets Miguel Reina

Carles Rexach Joaquim Rifé César Rodríguez Salvador Sadurní Josep Samitier Joan Segarra Luis Suárez Ramon Torralba Antoni Torres Javier Urruticoechea Víctor Valdés Juan Zambudio Velasco Martí Ventolrà Ricardo Zamora Andoni Zubizarreta Bojan Krkić

*A nem jelölt játékosok az FC Barcelona:Legendary Players linken találhatóak.

Külföldi labdarúgók

Gary Lineker Javier Mascherano Diego Armando Maradona Lionel Messi Gabriel Milito Juan Román Riquelme Javier Saviola Hans Krankl Alexis Sánchez Daniel Alves Sonny Anderson Evaristo de Macedo Romário Ronaldo Rivaldo Ronaldinho Sylvinho Neymar Hriszto Sztoicskov Michael Laudrup Allan Simonsen

Ludovic Giuly Thierry Henry Emmanuel Petit Lilian Thuram Éric Abidal Frank de Boer Ronald de Boer Giovanni van Bronckhorst Phillip Cocu Johan Cruijff Edgar Davids Patrick Kluivert Ronald Koeman Johan Neeskens Marc Overmars Robert Prosinečki Samuel Eto’o Czibor Zoltán

Kocsis Sándor Kubala László Plattkó Ferenc Ilku Péter Bernd Schuster Gianluca Zambrotta Vítor Baía Fernando Couto Deco Luís Figo Ricardo Quaresma Simão Sabrosa Gheorghe Hagi Gheorghe Popescu Steve Archibald Hans Gamper Mark Hughes Henrik Larsson Zlatan Ibrahimović Eiður Guðjohnsen Alexander Hleb

*A nem jelölt játékosok az FC Barcelona:Legendary Players link alatt találhatóak.

Díjazott játékosok

Spanyol gólkirályok

Ronaldo, az FC Barcelona 1996 - 97-es évben a legeredményesebb gólkirálya volt

Az FC Barcelona játékosai eddig 12 alkalommal szerezték meg a spanyol gólkirályi címet, a Pichichi-trófeát. Közülük kiemelkedik Enrique Castro, aki két ízben is gólkirály lett és Lionel Messi, aki 50 góljával eddig a klub legeredményesebb gólkirálya. Ezzel a teljesítménnyel Messi elnyerte az európai aranycipőt is.

Lionel Messi a klub eddigi legeredményesebb játékosa, 3-szor Aranycipős, 4-szer Aranylabdás.

Év	Ország	Játékos neve	Gólok száma	Mérkőzések száma	Egyéb díj
1942–43		Mariano Martín	32	23
1948–49		César Rodríguez	28	24
1964–65		Cayetano Ré	25	30
1970–71		Carles Rexach	17	28
1978–79		Hans Krankl	29	30
1980–81		Enrique Castro	20	30
1981–82		Enrique Castro	26	32
1993–94		Romário	30	33
1996–97		Ronaldo	34	37	aranycipő
2005–06		Samuel Eto’o	26	35
2009–10		Lionel Messi	34	35	aranycipő
2011-12		Lionel Messi	50	37	aranycipő
2012-13		Lionel Messi	46	32	aranycipő

Aranylabdás labdarúgók

Johan Cruyff, az FC Barcelona kétszeres aranylabdás labdarúgója

Az aranylabda az európai labdarúgás legfontosabb egyéni trófeája, mellyel a legjobb teljesítményt nyújtó labdarúgót díjazzák. Az FC Barcelona csapatából eddig öt labdarúgó nyerte el az aranylabdát. A legsikeresebb közülük Lionel Messi, aki négy alkalommal is elnyerte a trófeát.

Év Ország Játékos neve 1960 Luis Suárez 1973 Johan Cruyff 1974 Johan Cruyff 1994 Hriszto Sztoicskov 1999 Rivaldo 2005 Ronaldinho 2009 Lionel Messi 2010 Lionel Messi 2011 Lionel Messi 2012 Lionel Messi

Az év labdarúgója (FIFA)

Ronaldinho, akit két alkalommal is megválasztottak az év legjobb labdarúgójának

Az év labdarúgója címmel a FIFA minden évben azt a labdarúgót díjazza, akit a nemzetközi labdarúgásban részt vevő csapatok edzőinek és kapitányainak szavazatai alapján az év legjobb játékosának választanak meg. Az FC Barcelona csapatából eddig négy brazil származású labdarúgó választottak meg az év labdarúgójának. A legsikeresebb közülük Ronaldinho, aki két alkalommal is elnyerte a címet.

Év Ország Játékos neve 1994 Romário 1996 Ronaldo 1999 Rivaldo 2004 Ronaldinho 2005 Ronaldinho 2009 Lionel Messi

A spanyol bajnokság legjobb kapusai

Víctor Valdés

A Ricardo Zamora-trófeát a bajnoki szezon végén adományozzák a spanyol labdarúgó-bajnokság legjobb kapusának. Eddig az FC Barcelona kilenc labdarúgója nyerte el ezt a díjat. Közülük a legkiemelkedőbb teljesítményt Antoni Ramallets nyújtotta, aki öt alkalommal bizonyult a bajnokság legjobb kapusának. Ezzel ő vezeti a kupa örökranglistáját is.

Év Ország Játékos neve Kapott gólok száma Mérkőzések száma 1947–48 Juan Zambudio Velasco 31 26 1951–52 Antoni Ramallets 40 28 1955–56 Antoni Ramallets 24 29 1956–57 Antoni Ramallets 35 29 1958–59 Antoni Ramallets 22 28 1959–60 Antoni Ramallets 24 27 1965–66 José Manuel Pesudo 15 22 1968–69 Salvador Sadurní 18 30 1972–73 Miguel Reina 21 34 1973–74 Salvador Sadurní 22 30 1974–75 Salvador Sadurní 19 24 1977–78 Pedro María Artola 25 29 1983–84 Javier Urruticoechea 26 32 1986–87 Andoni Zubizarreta 29 43 2004–05 Víctor Valdés 25 35 2008–09 Víctor Valdés 31 35 2009–10 Víctor Valdés 24 38

Egyéb statisztikák és rekordok

• Legeredményesebb játékos: Paulino Alcántara 357 mérkőzésen 357 gólt szerzett 1912 és 1927 között
• Legeredményesebb játékos a spanyol labdarúgó-bajnokságban: César Rodríguez 195 gólt szerzett 1942 és 1955 között
• Leghosszabb góllövési sorozat: Mariano Martín tíz egymást követő mérkőzésen tizennyolc találatot ért el az 1943. február 14-től 1943. október 3-ig terjedő időszakban
• Az európai kupák legeredményesebb játékosa: Rivaldo 31 gólt szerzett 1997 és 2002 között (25 UEFA-bajnokok ligája, 5 UEFA-kupa és 1 UEFA-szuperkupa találat)

Mez

Az első mez színei megegyeztek a játékosok által ma is viselt kék és gránátvörös színnel. A mez egyik oldala kék, a másik pedig gránátvörös volt. A mez ujja pedig a mez ujj felé eső oldalának színével ellentétes (kék vagy gránátvörös) volt. A nadrágnak a fehér színt választották. Azóta a mez számos változáson ment keresztül. A mezen 2006 óta az UNICEF logója látható.

A Barca hazai és vendég mezei a 2014-2015-es szezonig:

Hazai mezek

1899-1910

1911-1913

1913-1920

1920-1939

1939-1949

1955 C. de Fires

1950-1991

1991-1992

1992-1995

1995-1998

1997-98

1998-1999

1998-2000

2000-2001

2001-2002

2002-2003

2003-2004

2004-2005

2005-2006

2006-2007

2007-2008

2008-2009

2009-2010

2010-2011

2011-2012

2012-2013

2013-2014

2014-2015

Vendég mezek

1899-1914

1914-1928

1928-1939

1939-1950

1950-1974

1974-1982

1982-1985

1985-1991

1989

1991-1992

1992-1995

1995-1997

1997-1998

1998-1999

1999-2001

2001-2002

2002-2003

2003-2004

2004-2005

2005-2006

2006-2007

2007-2008

2008-2009

2009-2010

2010-2011

2011-2012

2012-2013

2013-2014

2014-2015

Jelenlegi technikai stáb

2014. május 17-én:

Elnök	Josep Maria Bartomeu
Technikai/sport-igazgató	Andoni Zubizarreta
Akadémia igazgató (La Masia)	Jordi Roura
FC Barcelona B csapat Vezetőedző	Eusebio Sacristán
Vezetőedző	Luis Enrique
Asszisztens edző	Juan Carlos Unzué
Asszisztens	Joan Barbará
Kapusedző	José Ramón de la Fuente
Erőnléti edzők	Rafael Pol Eduardo Pons Aureli Altamira Francesc Cos Paco Seirul•lo*
Megfigyelők	Roberto Moreno Àlex García Jordi Melero Jaume Torras
Fizioterapeuták	Jaume Minull Juanjo Brau Roger Gironés
Pszichológusok	Joaquín Valdés
Orvosok	Ramón Canal Ricard Pruna Daniel Medina

* A név helyesen szerepel, Seirul•lo valóban így írja a nevét.

A stadion

• Név: Camp Nou
• Város: Barcelona
• Befogadóképesség: 98 772 fő
• Felavatás: 1957. szeptember 24.
• Játéktér: 105 x 72 m
• Más egységek: La Masía

Himnusz

Az FC Barcelona indulóját, melynek címe katalán nyelven El cant del Barça, Manuel Valls Gorina szerezte a klub fennállásának 75. évfordulójára. A szöveget Jaume Picas és Josep M. Espinàs írták. Az indulót 1974. november 27-én énekelték el először az évforduló tiszteletére rendezett ünnepségen.

katalán nyelven	spanyol fordítás	magyar fordítás
Tot el camp És un clam Som la gent blaugrana Tant se val d’on venim Si del sud o del nord Ara estem d’acord, estem d’acord, Una bandera ens agermana Blaugrana al vent Un crit valent Tenim un nom, el sap tothom: Barça, Barça, Baaarça! Jugadors, seguidors Tots units fem força Són molts anys plens d’afanys Són molts gols que hem cridat I s’ha demostrat, s’ha demostrat Que mai ningú no ens podrà tòrcer Blaugrana al vent Un crit valent Tenim un nom, el sap tothom: Barça, Barça, Baaarça!	Todo el campo Es un clamor Somos la gente azulgrana No importa de dónde vengamos Si del sur o del norte Ahora estamos de acuerdo, estamos de acuerdo Una bandera nos hermana Azulgrana al viento Un grito valiente Tenemos un nombre, lo saben todos: ¡Barça, Barça, Baaarça! Jugadores, seguidores Todos unidos hacemos fuerza Son muchos años llenos de afición Son muchos goles que hemos gritado Y se ha demostrado, se ha demostrado Que nunca nadie nos podrá vencer Azulgrana al viento Un grito valiente Tenemos un nombre, lo saben todos: ¡Barça, Barça, Baaarçca!	Az egész stadion Egy nagy hangzavar Mi vagyunk a kék-vörösek Nem számít honnan jövünk Délről-e vagy északról Most egyek vagyunk, egyek vagyunk Egy zászló minket összeköt Kék-vörös a szélben Egy bátor kiáltás Van egy nevünk, mindenki tudja: Barça, Barça, Baaarça! Játékosok, szurkolók Együtt erősek vagyunk Annyi lelkesedéssel teli év Annyi gólt kiáltottunk S bebizonyosodott, bebizonyosodott Hogy soha senki minket legyőzni nem fog Kék-vörös a szélben Egy bátor kiáltás Van egy nevünk, mindenki tudja: Barça, Barça, Baaarça!

A klub eddigi edzői

A klubnak összesen eddig 62 edzője volt. A klub eddigi összes edzője:

• John Barrow (1917)
• Jack Greenwell (1917–24)
• Pozsonyi Imre (1924–25)
• Ralph Kirby (1925–26)
• Romà Forns (1927–29)
• Jack Bellamy (1929–31)
• Jack Greenwell (1931–33)
• Jack Domby (1933–34)
• Plattkó Ferenc (1934–35)
• Patrick O'Connell (1935–37)
• Josep Planas (1939–41)
• Ramón Guzmán (1941–42)
• Joan Josep Nogués (1942–44)
• Josep Samitier (1944–47)
• Enrique Fernández (1947–50)
• Ramón Llorens (1950)
• Ferdinand Daucik (1950–54)
• Sandro Puppo (1954–55)
• Plattkó Ferenc (1955–56)
• Domènec Balmanya (1956–58)
• Helenio Herrera (1958–60)
• Enric Rabassa (1960)
• Ljubiša Broćić (1960–61)
• Enrique Orizaola (1961)
• Lluís Miró (1961–62)
• Kubala László (1962–63)
• Josep Gonzalvo (1963)
• César Rodríguez (1963–65)
• Vicenç Sassot (1964–65)
• Roque Olsen (1965–67)
• Salvador Artigas (1967–69)
• Josep Seguer (1969–70)
• Vic Buckingham (1969–71)
• Marinus Michels (1971–75)
• Hennes Weisweiler (1975–76)
• Laureano Ruiz (1976)
• Marinus Michels (1976–78)
• Lucien Müller (1978–79)
• Joaquin Rifé (1979–80)
• Helenio Herrera (1980)
• Kubala László (1980)
• Helenio Herrera (1980–81)
• Udo Lattek (1981–83)
• José Luis Romero (1983)
• César Luis Menotti (1983–84)
• Terry Venables (1984–87)
• Luis Aragonés 1987–88)
• Carlos Rexach (1988)
• Johan Cruijff (1988–96)
• Carlos Rexach (1996)
• Bobby Robson (1996–97)
• Louis van Gaal (1997–2000)
• Llorenç Serra Ferrer (2000–01)
• Carlos Rexach (2001–02)
• Louis van Gaal (2002–03)
• Radomir Antić (2003)
• Frank Rijkaard (2003–2008)
• Josep Guardiola (2008–2012)
• Tito Vilanova (2012–2013)
• Jordi Roura (2013)
• Gerardo Martino (2013-2014)
• Luis Enrique (2014)

A klub eddigi elnökei

Eddig összesen 48 elnöke volt a Barcelona csapatának, 2 alkalommal volt Elnöki tanács és 1 alkalommal Átmeneti adminisztratív tanács. A klub eddigi összes elnöke:

Walter Wild (1899–1901) Bartomeu Terrades (1901–02) Paul Haas (1902–03) Arthur Witty (1903–05) Josep Soler (1905–06) Juli Marial (1906–08) Vicenç Reig (1908) Hans Gamper (1908–09) Otto Gmelin (1909–10) Hans Gamper (1910–13) Francesc de Moxó (1913–14) Àlvar Presta (1914) Joaquim Peris de Vargas (1914–15) Rafael Llopart (1915–16) Gaspar Rosés (1916–17) Hans Gamper (1917–19) Ricard Graells (1919–20) Gaspar Rosés (1920–21) Hans Gamper (1921–23) Enric Cardona (1923–24) Hans Gamper (1924–25) Arcadi Balaguer (1925–29) Tomàs Rosés (1929–30) Gaspar Rosés (1930–31) Antoni Oliver (1931)

Joan Coma (1931–34) Esteve Sala (1934–35) Josep Sunyol (1935–36) Elnöki tanács (1936–39) Joan Soler (1939–40) Enrique Piñeyro (1940–42) Josep Vidal-Ribas (1942) Enrique Piñeyro (1942–43) Josep Antoni de Albert (1943) Josep Vendrell (1943–46) Agustí Montal i Galobart (1946–52) Enric Martí Carreto (1952–53) Francesc Miró-Sans (1953–61) Enric Llaudet (1961–68) Narcís de Carreras (1968–69) Agustí Montal i Costa (1969–77) Raimon Carrasco i Azemar (1977–78) Josep Lluís Núñez (1978–2000) Joan Gaspart i Solves (2000–03) Enric Reyna i Martínez (2003) Átmeneti adminisztratív tanács (2003) Joan Laporta (2003-06) Elnöki tanács (2006) Joan Laporta (2006-2010) Sandro Rosell (2010-2014) Josep Maria Bartomeu (2014- )

Külső hivatkozások

• Hivatalos oldal
• A Barcelona legnagyobb magyar szurkolói oldala
• Magyar Barça szurkolói/múzeumi/történelmi oldal
• FC Barcelona personal website collection (FCB Fan Clubs around the world, programme, ticket, pennant and match day badges)