„Kopácsy József” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Magyar kánonjogászok kategória hozzáadva (a HotCattel) |
a Magyar kánonjogászok kategória eltávolítva; Magyar egyházjogászok kategória hozzáadva (a HotCattel) |
||
77. sor: | 77. sor: | ||
[[Kategória:1775-ben született személyek]] |
[[Kategória:1775-ben született személyek]] |
||
[[Kategória:1847-ben elhunyt személyek]] |
[[Kategória:1847-ben elhunyt személyek]] |
||
[[Kategória:Magyar |
[[Kategória:Magyar egyházjogászok]] |
A lap 2014. augusztus 5., 16:31-kori változata
Kopácsy József | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Kopácsy József |
Született | 1775. május 30. Veszprém |
Elhunyt | 1847. szeptember 18. (72 évesen) Esztergom |
Munkássága | |
Vallás | római katolikus |
Tisztség |
|
Hivatal | prištinai püspök |
Hivatali idő | 1817-1822 |
Hivatal | székesfehérvári püspök |
Hivatali idő | 1822-1827 |
Hivatal | veszprémi püspök |
Hivatali idő | 1827-1841 |
Hivatal | esztergomi érsek |
Hivatali idő | 1838-1847 |
Felszentelés | 1838. december 15. |
Elődje | Rudnay Sándor |
Utódja | Hám János |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kopácsy József témájú médiaállományokat. |
Kopácsy József (Veszprém, 1775. május 30. – Esztergom, 1847. szeptember 18.) hercegprímás, esztergomi érsek.
Élete
Elszegényedett, birtoktalan kisnemesi családból származott. Iskoláit Veszprémben kezdte plébánosa támogatásával, felsőbb teológiai tanulmányait azonban Pozsonyban az Emericanumban végezte. 1798. május 30-án Zircen szentelték pappá. 1799-től az egyházjog és egyháztörténelem tanáraként működött a veszprémi papneveldében. 1805-ben szentszéki bíró lett. 1806-ban veszprémi plébánossá és alesperessé nevezték ki, 1807-ben pedig veszprémi kanonoki címet kapott. 1809-ben a veszprémi szeminárium igazgatóhelyettese lett.
Káptalani követként jelent meg 1809-ben Esztergomban, Károly Ambrus hercegprímás, esztergomi érsek temetésén, ahol a megbízott szónok betegsége miatt ő mondta el a szentbeszédet. Ettől fogva elismert szónokként tekintettek rá. A káptalant képviselve vett részt az 1811–1812. évi országgyűlésen is.
Püspöki tevékenysége
1817-ben a királyi tábla prelátusa, kevéssel ezután a Hétszemélyes Tábla közbirája és prištinai választott püspök lett. 1822-ben székesfehérvári püspök lett, öt évre rá 1827-ben pedig a veszprémi püspöki széket foglalja el. Veszprémi püspökként kánoni látogatást végzett a Balaton keleti részén 34 plébánián. Veszprémi püspökként koronázta meg a bajor Karolina Auguszta hercegnőt Pozsonyban, I. Ferenc negyedik feleségét. 1831-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották. 1833-ban elrendelte a magyar nyelvű anyakönyvezést. 1838-ban elkészíttette az egyházmegye térképét.
1838. december 15-étől esztergomi érsek és hercegprímás volt, ám három évig veszprémi székét is megtartotta.
Hercegprímási munkássága
Kopácsy érsek volt az első, aki az egyházmegyei körleveleket magyar nyelven szerkesztette. Sokat áldozott közcélokra, iskolák és nőnevelő zárdák alapítására. 1840-ben megbízza Hild Józsefet az esztergomi székesegyház áttervezésével. Ő alapította 1843-ban a nagyszombati társaskáptalant. Folytatta az esztergomi bazilika építését, melyre közel félmillió forintot költött. Esztergomban hajóhidat létesített. Halála után emlékére utcát neveztek el róla Esztergomban.
Irodalmi munkássága
Kiadta magyarul Claude Fleury apát művét: A keresztények és izraeliták szokásairól és erényeiről (1801-1802). Azonfelül egyes munkák kiadását jelentős összegekkel segítette. Az ő költségén jelent meg Kézai Simon mester munkája a Gesta Hunnorum et Hungarorum és a Budai Krónika. Gyüjtötte és másoltatta a magyar egyház történetére vonatkozó okmányokat.
Források
- Diós István (szerk.): Magyar katolikus lexikon, Szent István Társulat, Budapest, 1993- ISBN 963-360-727-2
Külső hivatkozások
Lásd még
Elődje: Rudnay Sándor |
|
Utódja: Scitovszky János |