„Zichy Géza” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
források sablonba
29. sor: 29. sor:
== Elismerései ==
== Elismerései ==
[[Fájl:Zichy Géza fiatalon 1901-1.jpg|Zichy Géza ifjúkorában|bélyegkép|150px]]
[[Fájl:Zichy Géza fiatalon 1901-1.jpg|Zichy Géza ifjúkorában|bélyegkép|150px]]
1901-ben megkapta a Ferenc József-rend nagykeresztjét, és idővel számos külföldi rendjel - egyebek mellett a nevezetes [[Lipót-rend]] - tulajdonosa is lett. 1911-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] tiszteleti tagjává választotta, de már korábban a [[Petőfi Társaság]] (1876), majd a [[Kisfaludy Társaság]] (1878) is beválasztotta a tiszteletbeli tagjai közé. Jóval túl hatvanadik életévén megírta visszaemlékezéseit, amelyet két kötetbe rendezve adtak ki magyar nyelven ''Emlékeim'' (1912-1913) címmel, és három kötetben német nyelven is megjelent Stuttgartban, ''Aus mein Leben'' címmel, ugyanekkor. Nevezetes szépirodalmi művek kötődnek a nevéhez, mint például ''A félkezű ember könyve, Az álom regénye, A boldogság útja.'' Írt egy költői beszélyt ''A leányvári boszorkány'' címmel, amelyet gróf Zichy Mihály illusztrált. Úti beszámolói: ''Élmények Skandináviában'' és ''Három hét Szentpétervárott.'' Drámáját ''A szerelem harca'' címmel mutatták be.
1901-ben megkapta a [[Ferenc József-rend]] nagykeresztjét, és idővel számos külföldi rendjel - egyebek mellett a nevezetes [[Lipót-rend]] - tulajdonosa is lett. 1911-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] tiszteleti tagjává választotta, de már korábban a [[Petőfi Társaság]] (1876), majd a [[Kisfaludy Társaság]] (1878) is beválasztotta a tiszteletbeli tagjai közé. Jóval túl hatvanadik életévén megírta visszaemlékezéseit, amelyet két kötetbe rendezve adtak ki magyar nyelven ''Emlékeim'' (1912-1913) címmel, és három kötetben német nyelven is megjelent Stuttgartban, ''Aus mein Leben'' címmel, ugyanekkor. Nevezetes szépirodalmi művek kötődnek a nevéhez, mint például ''A félkezű ember könyve, Az álom regénye, A boldogság útja.'' Írt egy költői beszélyt ''A leányvári boszorkány'' címmel, amelyet gróf Zichy Mihály illusztrált. Úti beszámolói: ''Élmények Skandináviában'' és ''Három hét Szentpétervárott.'' Drámáját ''A szerelem harca'' címmel mutatták be.


== Jelentősége ==
== Jelentősége ==

A lap 2014. július 23., 05:21-kori változata

Zichy Géza
Életrajzi adatok
ÁlnévJustus
Született1849. július 23.
Sztára
SzármazásMagyar
Elhunyt1924. január 14. (74 évesen)
Budapest
IskoláiPozsonyi Királyi Jogakadémia (–1870)
Pályafutás
MűfajokRomantika
Hangszerzongorista, zeneszerző, színműíró
Díjak
Tevékenység
A Wikimédia Commons tartalmaz Zichy Géza témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Zicsi és vásonkői gróf Zichy Géza (Sztára, 1849. július 23.Budapest, 1924. január 14.) magyar író, drámaíró, színműíró, zeneszerző, zongoraművész, belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, főrendiházi tag.

Életútja

Gróf Zichy Lipót fiaként született a család Zemplén megyei birtokán, Sztárán. Gimnáziumi tanulmányait és a jogot Pozsonyban végezte, és zenei tanulmányokat is folytatott egyetemi tanulmányai mellett. A zene tudományába a híres zeneszerző, Mayerberger Károly vezette be, aki akkoriban a pozsonyi tanítóképző intézet zenetanára volt. Alig 14 esztendősen egy vadászbaleset során elveszítette jobb karját (saját puskája roncsolta szét jobb kezét). Elkeseredés helyett megkettőzött ambícióval valóságos zongoravirtuózzá képezte magát, „bal kézre”. 1866-ban Pozsonyban lépett fel először félkezű zongorajátékával, és nagy sikert aratott, majd 1867-ben Pesten hangversenyezett. Mint zongoraművész egész Európában ismertté vált, és a hangversenykörútjaiból befolyt jövedelmét szinte teljes egészében jótékonysági célokra fordította, valamint kulturális mecenatúrát folytatott belőle. 1878-ban Németországban, 1879-ben Párizsban, 1880–1890-ben Oroszországban, Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Ausztriában, Romániában, a skandináv államokban hangversenyezett.

Zenei pályája

A zeneszerzés tudományában Volkmann Róbert és Liszt Ferenc voltak a tanárai 1870-től. „Zách Klára balladája” című művének bemutatója kapcsán elnyerte mesterének, Liszt Ferencnek a támogatását és barátságát, és épp Liszt biztatásának hatására fejlesztette tovább balkezes zongoratudását. A zongorabalkéz virtuozitásának a megteremtője lett Európa-szerte, ezzel kapcsolatos szakírásai egyedülállóak. Több alkalommal is együtt koncertezett Liszt Ferenccel, európai hangversenykörútjainak egy-egy állomáshelyén. Írt számos operát, zenekari és zongoraművet, táncjátékot, etűdöket, de költeményei kapcsán is nevezetes, valamint vígjátékíróként is debütált 1898-ban, amikor is a Tízparancsolat című művét műsorra tűzte a budai Aréna (lásd részletesen: művei). Egyik balladáját Liszt Ferenc zenésítette meg. 1875-től 1918-ig, 43 éven keresztül volt a Nemzeti Zenede elnöke. A Nemzeti Színház intendánsa 1891–1894 között. A Magyar Királyi Operaház intendánsa is egyben 1891–1994 között, és 1895-től 1916-ig, 21 esztendőn keresztül, zeneszerző-vendégkarnagya. Az Operaház intendánsaként mondták többen rá, hogy egyeduralmat vezetett be, amely számos konfliktust okozott. Ennek kapcsán szerepet tulajdonítanak neki abban, hogy az Opera akkori igazgatója, Gustav Mahler jóval szerződésének lejárta előtt megvált budapesti tisztétől és Hamburgba távozott. Ugyanakkor a magyar zenei élet mecénása, valóságos motorja, egyebek mellett pozíciójánál fogva magyar önálló művek létrehozását elősegítő operapályázatot írt ki, valamint ezzel párhuzamosan operabíráló bizottságot hozott létre. Operaházi énekiskolát is szeretett volna szervezni, vidéki stagionerendszert akart megvalósítani, hogy az ország egészét bekapcsolja a zenei kultúra fejlesztésébe, de jobbára csak az amatőr énekesek ösztöndíjas képzését valósította meg. Közéleti tevékenységét megtörte feleségének, Karácsonyi Melánia grófnőnek 1904-ben bekövetkező váratlan halála. Az első világháború idején igen sokat tett a rokkant katonákért, számukra írta meg A félkezű ember könyvé-t (1915).

Elismerései

Zichy Géza ifjúkorában

1901-ben megkapta a Ferenc József-rend nagykeresztjét, és idővel számos külföldi rendjel - egyebek mellett a nevezetes Lipót-rend - tulajdonosa is lett. 1911-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta, de már korábban a Petőfi Társaság (1876), majd a Kisfaludy Társaság (1878) is beválasztotta a tiszteletbeli tagjai közé. Jóval túl hatvanadik életévén megírta visszaemlékezéseit, amelyet két kötetbe rendezve adtak ki magyar nyelven Emlékeim (1912-1913) címmel, és három kötetben német nyelven is megjelent Stuttgartban, Aus mein Leben címmel, ugyanekkor. Nevezetes szépirodalmi művek kötődnek a nevéhez, mint például A félkezű ember könyve, Az álom regénye, A boldogság útja. Írt egy költői beszélyt A leányvári boszorkány címmel, amelyet gróf Zichy Mihály illusztrált. Úti beszámolói: Élmények Skandináviában és Három hét Szentpétervárott. Drámáját A szerelem harca címmel mutatták be.

Jelentősége

A főrangúak között kevés olyan kivételes egyéniség ismert, aki a művészetek terén oly áldásos és termékeny működést fejtett ki – minden esendőségével együtt is –, mint gróf Zichy Géza. A hazai kultúra fejlődését tartotta szem előtt, mecenatúrájával a magyar tehetség támogatását és kibontakozását segítette elő. Minden saját művészeti tevékenységéből szerzett jövedelmét visszafordította a hazai kultúra javára.

Operái

Zichy Géza
  • A vár története (1888)
  • Alár (1896)
  • Roland mester (1899)
  • Nemo (1905)
  • Rákóczi Ferenz (1909)
  • Radostó (1912)

Irodalmi munkái

  • Az álom regénye. Pest, 1872.
  • A boldogság útja. Költ. beszély, Pest, 1875.
  • A szerelem harcza. Dráma. Pest, 1876. (N. Szinh. kvt. Ism. Hon. 1876, 59. Kelet Népe 71. P. Napló 60. Ellenőr 7l.)
  • Költemények. Kiadta a Petőfi Társ. Pest, 1877.
  • A leányvári boszorkány. Költői beszély, Zichy Mihály 13 rajzával. Pest, 1881. (Ism. Vas. Ujs. 20. Egyetértés 133. Főv. L. 108. P. Napló 128. Koszorú V. 564.)
  • Alár. Költ. beszély. Pest, 1883. (Ism. Koszorú 26. Nemzet 137. Főv. L. 123. Vas. Ujs. 20.)
  • Élmények Skandináviában. (Kny. a Főv. L.-ból). Pest, 1887.
  • Három hét Szentpétervárott. (Kny. a Főv. L.-ból.) Pest, 1889.
  • Újabb költeményei. Pest, 1892.
  • Zenekölteményei (előadattak Kolozsvárott.) Kolozsvár, 1893.
  • A zene (költ.). Budapest, 1895.
  • Katholikus magyar egyházi ének. Pest, 1895.
  • Lourdes. Pest, 1895.
  • Alár. Pest, 1896. (M. kir. operaház kvtára.)
  • Roland mester. Pest, 1898. (M. kir. operaház kvt.)
  • Dolores. Arad, 1902.
  • Gemma. Bpest, 1904. (Operaház kvt.)
  • Nemo. Bpest. 1905. (Op. kvt.)
  • Aus meinem Leben. Stuttgart, 1911.
  • Emlékeim. I. Bpest, 1912.

Kitüntetései

  • 1901. Ferenc József-rend nagykeresztje
  • számos külföldi rendjel, egyebek mellett a Lipót-rend

Névadó

Források

További információk

Commons:Category:Géza Zichy
A Wikimédia Commons tartalmaz Zichy Géza témájú médiaállományokat.
  • Zichy Géza adatlap. A világ közkincsű zenéinek megosztóhelye.. International Music Score Library Project-Petrucci Music Library. (Hozzáférés: 2014. július 21.)
  • Zeneszerzők adattára (angol nyelven). dolmetsch.com. (Hozzáférés: 2014. július 21.)
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap