„Bunsen-égő” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Syp (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Rendezés a gondolatjelek körül |
||
15. sor: | 15. sor: | ||
[[http://de.wikipedia.org/wiki/Bild:Bunsen_burner_flame_types_.jpg]] |
[[http://de.wikipedia.org/wiki/Bild:Bunsen_burner_flame_types_.jpg]] |
||
Adott gázáram esetén a levegő mennyiségének a változtatásával a láng minősége változtatatható. A levegőbeömlő zárt állásánál a keverőcsőbe csak gáz jut, nincs előkeveredés, sárgás-vörös színű, ún. [[Dffúzió|diffúzós]] láng alakul ki, amely redukáló |
Adott gázáram esetén a levegő mennyiségének a változtatásával a láng minősége változtatatható. A levegőbeömlő zárt állásánál a keverőcsőbe csak gáz jut, nincs előkeveredés, sárgás-vörös színű, ún. [[Dffúzió|diffúzós]] láng alakul ki, amely redukáló – [[Korom|kormozó]] – láng (1). A levegőnyílás nyitásával a gáz-levegő [[elegy]] előkeveredése miatt az [[égés]] tökéletesebbé válik, a láng rövidül, színe világosodik (2). A kb. [[Stöchiometria|sztöchiometriai]] levegő/gáz arány esetén a láng alakja határozottá válik, világoskék színű lesz. Ilyen viszonyok között érhető el a maximális lánghőmérséklet (3). További levegő adagolás hatására a láng erélyesen oxidáló tulajdonságúvá válik (4), sőt a láng leszakadhat a keverőcső végéről, ha túlzottan megnő a gázban szegény keverék áramlási sebessége. |
||
Az égő neve a német [[Robert Wilhelm Bunsen]] kémikus emlékét őrzi, bár az eredeti ötlet állítólag [[Michael Faraday]]től származik. |
Az égő neve a német [[Robert Wilhelm Bunsen]] kémikus emlékét őrzi, bár az eredeti ötlet állítólag [[Michael Faraday]]től származik. |
A lap 2007. április 7., 10:43-kori változata
A Bunsen-égő a Teclu-égővel együtt a leggyakrabban használt laboratóriumi gázégő. Az éghető gáz (földgáz, propán-bután gáz) bevezetése a tengelyvonalban elhelyezett furaton keresztül történik, amelynek a végén néhány tized mm átmérőjű lyuk (fúvóka) található. Erre épül rá a jó hővezető fémből – általában rézből – készült keverőcső, amelynek alsó részén, a fúvóka magasságában szemközt két ovális nyílás található a szükséges levegő bevezetéséhez.
[[1]]
A levegő mennyiségének a szabályozása a két nyílás szabad keresztmetszetének a változtatásával lehetséges. E céljából a keverőcső alsó részére egy másik, rövidebb, szintén két nyílást tartalmazó csövecske illeszkedik, amely a keverőcsövön szabadon körbeforgatható, miáltal a beömlő szabad keresztmetszet változik.
Az égőbe juttatható gáz mennyisége (ezzel az égő teljesítménye) – bizonyos határok között – a fúvóka méretének a változtatásával, és a gázáram útjában elhelyezett tűszelep nyitásával vagy zárásával lehetséges.
[[2]]
Adott gázáram esetén a levegő mennyiségének a változtatásával a láng minősége változtatatható. A levegőbeömlő zárt állásánál a keverőcsőbe csak gáz jut, nincs előkeveredés, sárgás-vörös színű, ún. diffúzós láng alakul ki, amely redukáló – kormozó – láng (1). A levegőnyílás nyitásával a gáz-levegő elegy előkeveredése miatt az égés tökéletesebbé válik, a láng rövidül, színe világosodik (2). A kb. sztöchiometriai levegő/gáz arány esetén a láng alakja határozottá válik, világoskék színű lesz. Ilyen viszonyok között érhető el a maximális lánghőmérséklet (3). További levegő adagolás hatására a láng erélyesen oxidáló tulajdonságúvá válik (4), sőt a láng leszakadhat a keverőcső végéről, ha túlzottan megnő a gázban szegény keverék áramlási sebessége.
Az égő neve a német Robert Wilhelm Bunsen kémikus emlékét őrzi, bár az eredeti ötlet állítólag Michael Faradaytől származik.