Sztrelec

A sztrelecek (oroszul стрелец, lövész) muskétával és alabárddal felszerelt orosz gyalogoskatonák voltak a 16. század és a 18. század eleje közötti időszakban. Ők képezték Oroszország első állandó hadseregét.

Sztrelecek.

Moszkvai sztrelecőrjárat (A. Rjabuskin,1897).

Történetük

Az első sztrelec ezredeket 1540-es években hozta létre Rettegett Iván cár, először csak hat ötszáz fős zászlóaljat, összesen háromezer embert. A zászlóaljak és a századok vezetői "bojárfiak", a bojároknál alacsonyabb rangú, katonai szolgálatot végző nemesek voltak. A közsztrelecek éves zsoldja négy rubel volt, a tisztek a számukra kiutalt birtokok jövedelmét kapták. Ők alkották az állandó moszkvai garnizont. A moszkvai sztrelecek Kazany 1552-es ostromakor estek át a tűzkeresztségen és a későbbiekben minden hadjárat elengedhetetlen résztvevőivé váltak. Békeidőben a rendfenntartói, városőri és tűzoltói funkciókat látták el.

A 17. század elejére a sztrelecek létszáma húszezer főre növekedett, amelynek fele Moszkvában állomásozott. 1632-ben már 33 775-et írtak össze, számuk az 1680-as évek elejére 55 ezerre emelkedett (ebből 26 ezred, 22 504 fő volt Moszkvában).

A nagyszámú állandó katonaság vezetésére és ellátására az 1550-es években létrehozták a sztrelecek kormányszékét (prikázát). A szükséges anyagi források előteremtésére újabb adókat vetettek ki, a puskapénzt és sztreleckenyeret. 1679-ben ezeket a különadókat sztrelecpénz néven egységesítették.

A 17. század utolsó évtizedeiben a sztrelecek aktív politikai szerepet válalltak, nemegyszer fegyveresen szállva szembe a kormányzat modernizációs törekvéseivel (1682-es és 1698-as felkelések), ami végül a fegyvernem I. Péter általi felszámolásához vezetett.

Fegyverzet

A sztrelecek fegyverzete muskétából, puskavillaként is használt alabárdból vagy lándzsából és kardszíjra akasztott szablyából vagy egyenes kardból állt. A muskéta használatához szükséges felszerelést széles vállszíjra erősítették: az előre kiporciózott lőportölteteket, külön táskákat a golyóknak és kanócoknak és a lőporszarut. Az 1670-es évek végétől kiegészítő fegyverként néha hosszú pikákkal is ellátták őket. Kezdetleges kézigránátokat is használtak, egy 1678-as leltárban 267 gránát szerepelt.

A 17. század második felében a zászlóvivők és a flótások csak egy szablyával voltak felfegyverezve, míg a tisztek fegyvere szablya és partizán (háromágú szálfegyver) volt. A főparancsnokok ismertetőjele a kard mellett a parancsnoki pálca volt.

Védőfelszerelést, páncélt a sztrelecek – néhány ritka kivétellel – nem viseltek. Az 1560-as évben említik, hogy néhány orosz gyalogos sisakot is hordott. Egy 1664-es szemle leírásában olvashatjuk, hogy két zászlóvivő mellvértet, egy pedig lemezvértet viselt. Korabeli ábrázolásokon is látható, hogy néhány sztrelec sisakot hord.

Giles Fletcher angol diplomata és költő, aki 1588-1589-ben utazott az országba, így írt: "A gyalogságot alkotó sztrelecek nem hordanak semmi más fegyvert, csak kovás puskát a kezükben, alabárdot a hátukon és kardot az övükön. Puskájuk csöve nem olyan mint a katonai muskétáké,hanem sima és egyenes (valamennyire hasonlatos a vadászpuskákéhoz); a tus durván és művészietlenül kidolgozott, és a muskéta eléggé nehéz, bár igen kis golyókat lőnek ki belőle".

Egyenruha

Valamennyi sztrelecezrednek saját, egységes színű díszegyenruhája volt, amely kaftánból, prémszegélyes süvegből, és bő nadrágból állt. A díszegyenruhát csak különleges alkalmakkor és egyházi ünnepeken vették fel. A hétköznapokon és hadjáratokon hasonló összeállítású, de olcsó, gyapjúból készült és fekete, szürke vagy vörös színű ruhát hordtak.

A moszkvai sztrelecek évente kaptak kincstári posztót, hogy kaftánt varrassanak belőle,míg a többi város sztrelecei csak 3-4 évente. A díszegyenruhának való drága színes posztót csak időnként kaptak, többnyire valamilyen nevezetes alkalomkor (pld. valamilyen nagy győzelem esetén vagy trónörökös születésekor).

A sztrelec felszerelése (Moszkvai Állami Történeti Múzeum).

A moszkvai sztrelecezredek színei csak a 17. század második feléből ismertek. 1674-ben a következő színösszeállításokat hordták:

Ezredparancsnok	Kaftán	Bélés	Paszomány	Süveg	Csizma
Jurij Lutohin	Piros		Málna	Sötétszürke	Sárga
Iván Poltyev	Világosszürke	Málna	Málna	Málna	Sárga
Vaszilij Buhvosztov	Világoszöld	Málna	Málna	Málna	Sárga
Fjodor Golovlenkov	Narancsvörös	Sárga	Fekete	Sötétszürke	Sárga
Fjodor Alekszandrov	Piros	Világoskék	Sötétvörös	Sötétszürke	Sárga
Nyikifor Kolobov	Sárga	Világoszöld	Sötétmálna	Sötétszürke	Piros
Sztyepan Janov	Világoskék	Vörös	Fekete	Málna	Sárga
Tyimofej Poltyev	Narancs	Zöld	Fekete	Meggyvörös	Zöld
Pjotr Lopuhin	Meggyvörös	Narancs	Fekete	Meggyvörös	Sárga
Fjodor Lopuhin	Világosnarancs	Málna	Málna	Málna	Zöld
David Barancsejev	Málna	Vörös	Fekete	Vörös	Sárga
Iván Naramackij	Meggyvörös	Világoskék	Fekete	Málna	Sárga
Vaszilij Lagovcsin	Világosmálna	Zöld	Fekete	Zöld	Sárga
Afanaszij Levsin	Világoszöld	Sárga	Fekete	Málna	Sárga

Zászlók

Zászlók.

A sztrelecek 1672-es ábrázolása.

A sztrelecszázadoknak 2-3 méter hosszú és 1,5-2 méter széles, téglalap alakú, selyemből készült zászlói voltak. A zászlót egy kereszt osztotta négy egyenlő részre. A bal felső sarokban rendszerint nyolcágú pravoszláv kereszt került, míg a többibe megkülönböztető ábrák, csillagok, körök, stb. A későbbi időkben megjelentek a zászlókon az egyéb vallási jelképek és a városi ezredek a város címerét hordták zászlajukon.

Ezredek

1682-ig az ezredeket prikázoknak hívták. Kezdetben egy prikáz ötször száz katonából állt, később ezt időnként felduzzasztották ezer főre. Az 1680-as években megreformálták a katonai szervezetet és egységesen ezer fős ezredeket szerveztek, bár a gyakorlatban a létszám 600 és 1200 fő között ingadozott.

Utánpótlás

Békeidőben az újoncokat a sztrelecek rokonságából és a szabad parasztok közül toborozták. Háború idején a jobbágyok és városi lakosság katonaállítási kötelezettségét használva szereztek besorozott újoncokat. A szolgálat élethosszig szólt, de lehetőség volt arra hogy a katona kilépjen és egy rokonára továbbörökítse kötelezettségét. Ennek eredményképpen sajátos sztrelec osztály jött létre. Zsoldjukat pénzben és élelmiszerben kapták és bizonyos kiváltságokkal bírtak, például nem kellett perköltséget fizetniük. A moszkvai sztrelecek zsoldja magasabb volt a vidékieknél, ezenkívül külön só- és posztóellátmányt kaptak. A legénység köréből előléptetett altisztek (a tizedesek és "ötvenedesek") magasabb zsoldot kaptak, míg a bojárfi származású tisztek (századosok, ötszázadasok) fizetése a közkatona 4-5-szörösére rúgott, ezenkívül birtokjövedelemben is részesültek.

Az ezredparancsnokok a nemesi rendből kerültek ki, fizetésük egy közsztrelecének tízszerését tette ki (30-60 rubelt) és birtokjövedelme kétszerese volt a századosoknak. A 17. század végén egy ezredes teljes jövedelme elérhette a 200 rubelt.

Az ezredeket többnyire a városok szélén épített, valamennyire megerősített táborokban helyezték el. A sztrelecek itt házat építettek maguknak és kis kertet is műveltek. A sztrelec halála esetén ezek a tulajdonai örökíthetőek voltak a családjára és a szolgálatot is valamelyik rokona folytathatta.

Békeidőben a sztrelecek rendőrségi és tűzőrségi feladatokat is elláttak.

Taktika

A sztrelecezredeket eleinte származási helyük szerint osztották be a többi helyi katonaság mellé, ám a 17. század közepétől önállóságot kaptak. Csata idején a feladatuk az volt, hogy – többnyire valamilyen fedezék (szekérvár, árok, földhányás) védelméből – lője az ellenséget. A fedezékekre főleg az ellenséges lovasság miatt volt szükség. Az 1630-as évektől változott a taktika, a hadtudomány fejlődésével megtanulták az alakzatban haladást és a sortüzet is. A sztrelecek felkészültségét rendszeresen ellenőrizték a szemléken. Egy 1557-as szemlén a sztrelecosztag képes volt 50 méterről puskatűzzel áttörni egy jégtömbökből rakott falat.

Sztrelecfelkelések

A sztrelecek kivégzésének reggelén (V. Szurikov, 1881)

1682-ben, III. Fjodor cár halála után két különböző cárnétól származó, két lehetséges utód neve merült fel, Iváné és Péteré. A két család, a Nariskinek és Miloszlavszkijok dühödt harcba kezdtek és az utóbbiak fellázították a városi sztreleceket. A sztrelecek elfoglalták a Kremlt, meglincseltek több bojárt és parancsnokot és a Nariskinek támogatói közül is megöltek néhányat, köztük Péter szeme láttára a két nagybátyját is. A városi szegények is csatlakoztak a lázadáshoz és több napon át fosztogattak Moszkvában. A sztrelecek nyomására a beteges és majdnem vak V. Ivánt választották „első cárnak”, Péter a másoduralkodói címet kapta, Iván anyja pedig régens lett.

1698-ban a Krímen harcoló moszkvai sztreleceket Azovból Moszkva helyett Velikije Lukiba irányították helyőrségi szolgálatra. Útközben éheztek és lovak hiányában maguknak kellett cipelniük a felszerelésüket. 175 katona elhagyta az ezredét és Moszkvában felkeresték a kolostorba zárt volt régenst, Szofja Alekszejevnát (V. Iván anyját), hogy támogatását kérjék panaszukhoz. A panasztevőket azokban, tiltakozásuk dacára, visszaküldték az ezredeikhez. Ugyanezen év nyarán a sztrelecek fellázadtak, leváltották a tisztjeiket és négyezren Moszkva felé indultak, hogy elzavarják a cár minisztereit és külföldi tanácsadóit. Június 18-án a kirendelt sorkatonaság legyőzta a lázadókat. A foglyokat kikérdezésük során kegyetlenül megkínozták, többeket halálra korbácsoltak, majd 57 lázadót kivégeztek. A Londonban tartózkodó Péter cár a hírek hallatán sietve hazautazott és új nyomozást rendelt el, aminek eredményeképpen újabb 1182 embert végeztek ki és 600 továbbit megkorbácsoltak, bélyeget sütöttek rájuk és száműzetésbe küldték őket.

Felszámolásuk

Az 1698-as sztrelecfelkelés bűnöseinek kivégzése után I. Péter kezdeményezte a sztrelec haderő felszámolását. A leszerelést fokozatosan végezték, a volt sztrelecek egy része a polgári lakossághoz csatlakozott, másokat gyalogsági ezredekbe sorolták át. Egyes ezredeket távoli városokba helyezték át helyőrségi szolgálatra.

Az északi háború kitörésekor azonban felfüggesztették az átszervezést. A sztrelecezredek a háború sok csatájában harcoltak, például Narva elfoglalásakor vagy a poltavai csatában. Sztrelecek támogatták az oroszokkal szövetséges szász csapatokat is. Csak a háború végeztével, az 1720-as években számolták fel véglesen a sztrelec ezredeket.

Források

• Буганов В. И. Московские восстания конца XVII в. М. «Наука». 1969.
• Волков В. А. Войны и войска Московского государства. М. «Алгоритм». 2004.
• Голикова Н. Б. Политические процессы при Петре I. По материалам Преображенского приказа. М. Изд-во МГУ. 1957.
• Мучник А. Б. «Восстание» стрельцов 1698 года // Народные восстания в России. От Смутного Времени до «Зелёной Революции» против Советской Власти, изд. Х.-Д. Лёве, Висбаден, 2006, стр. 163—196 (németül). (A.Moutchnik: Der «Strelitzen-Aufstand» von 1698, in: Volksaufstände in Russland. Von der Zeit der Wirren bis zur «Grünen Revolution» gegen die Sowjetherrschaft, hrsg. von Heinz-Dietrich Löwe. Forschungen zur osteuropäischen Geschichte, Bd. 65, Harrassowitz Verlag, Wiesbaden, 2006, S. 163—196. ISBN 3-447-05292-9).
• Паласиос-Фернандес Р. Московские стрельцы. «Непременные войска» Русского государства XVII ​века // Цейхгауз. 1991. № 1 -С.8-15.
• Писарев А. Феномен верности престолу // Рейтар. 2004. № 10 [1]
• Рабинович М. Д. Стрельцы в первой четверти XVIII в. // Исторические записки Института истории Академии наук СССР. Т. 58. М. 1956.
• Романов М. Ю. Стрельцы московские. М. 2004.[2]
• Чернов А. В. Образование стрелецкого войска // Исторические записки Института истории Академии наук СССР. Вып. 38. М. 1951. С. 281—290
• Писцовый наказ стрелецкому голове Макарию Балавенскому. 1677 г. / Сообщ. А. П. Балавенский // Русский архив, 1895. — Кн. 1. — Вып. 1. — С. 17-22. — Под загл.: Стрелецкая служба в XVII веке.
• Лобин А. Н. Артиллерия московских стрелецких полков в 1670—1680-х гг. [Электронный ресурс] // История военного дела: исследования и источники. — 2012. — Т. I I. — С. 1-41. <http://www.milhist.info/2012/07/23/lobin> (2012. 07. 23.) [3]
• Пенской В. В. «Центурионы» Ивана Грозного, часть I: стрелецкий голова Григорий Иванов сын Кафтырев" [Электронный ресурс] // История военного дела: исследования и источники. — 2012. — Т. II. — С. 42-83. <http://www.milhist.info/2012/07/28/penskoy> (2012. 07. 28.) [4]
• Пенской В.В. «Центурионы» Ивана Грозного, часть II: Иван Семенов сын Черемисинов [Электронный ресурс] // История военного дела: исследования и источники. — 2012. — Т. III. — С. 239-296. <http://www.milhist.info/2012/11/19/penskoy_2> (2012. 11. 19.)

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Стрельцы című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.