„Umag” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor: 4. sor:
|kép = Umag by Martin - 03.JPG
|kép = Umag by Martin - 03.JPG
|képméret =
|képméret =
|képaláírás = Umag főtere a plébániatemplommal és a harangtoronnyal
|képaláírás = Umag főtere a plébániatemplommal és a harangtoronnyal
|címer =
|címer =
|zászló = Zastava Umaga.svg
|zászló = Zastava Umaga.svg
21. sor: 21. sor:
|alapítás éve =
|alapítás éve =
|alapítás éve forrás =
|alapítás éve forrás =
|polgármester = Vili Bassanese
|polgármester = Vili Bassanese
|jegyző =
|jegyző =
|irányítószám = 52470
|irányítószám = 52470
40. sor: 40. sor:
}}
}}


''' Umag ''' ({{ny-it| Umago}}) [[város]] és [[község]] [[Horvátország]]ban, [[Isztria megye|Isztria megyében]]. Közigazgatásilag [[Babići (Umag)|Babići]] (Babici), [[Bašanija]] (Bassania), [[Crveni Vrh]] (Monte Rosso), [[Čepljani]] (Cipiani), [[Đuba]] (Giubba), [[Finida]] (Finida), [[Juricani]] (Giurizzani), [[Katoro]] (Catoro), [[Kmeti]] (Metti), [[Križine]] (Crisine), [[Lovrečica]] (San Lorenzo), [[Materada]] (Matterada), [[Monterol]] (Monterol), [[Murine (Umag)|Murine]] (Morno), [[Petrovija]] (Petrovia), [[Savudrija]] (Salvore), [[Seget (Umag)|Seget]] (Seghetto), [[Sveta Marija na Krasu (Umag)|Sveta Marija na Krasu]] /része/ (Madonna del Carso), [[Valica]] (Valizza), [[Vardica]] (Vardiza), [[Vilanija]] (Villania) és [[Zambratija]] (Zambrattia) települések tartoznak hozzá.
'''Umag''' ({{ny-it| Umago}}) [[város]] és [[község]] [[Horvátország]]ban, [[Isztria megye|Isztria megyében]]. Közigazgatásilag [[Babići (Umag)|Babići]] (Babici), [[Bašanija]] (Bassania), [[Crveni Vrh]] (Monte Rosso), [[Čepljani]] (Cipiani), [[Đuba]] (Giubba), [[Finida]] (Finida), [[Juricani]] (Giurizzani), [[Katoro]] (Catoro), [[Kmeti]] (Metti), [[Križine]] (Crisine), [[Lovrečica]] (San Lorenzo), [[Materada]] (Matterada), [[Monterol]] (Monterol), [[Murine (Umag)|Murine]] (Morno), [[Petrovija]] (Petrovia), [[Savudrija]] (Salvore), [[Seget (Umag)|Seget]] (Seghetto), [[Sveta Marija na Krasu (Umag)|Sveta Marija na Krasu]] /része/ (Madonna del Carso), [[Valica]] (Valizza), [[Vardica]] (Vardiza), [[Vilanija]] (Villania) és [[Zambratija]] (Zambrattia) települések tartoznak hozzá.


== Fekvése ==
== Fekvése ==
46. sor: 46. sor:


== Története ==
== Története ==
Az emberi jelenlét legrégibb nyomai az Isztriának ezen a részén a [[középső kőkorszak]]ból, az [[i. e. 10. évezred]] és az [[i. e. 6. évezred]] közötti időszakból származnak. A közeli Savudrijában a Mirna és a Dragonja folyók között számos kőszerszám került elő. A félsziget északnyugati részének nagyobb arányú benépesülése a [[bronzkor]] és a [[vaskor]] időszakára az [[i. e. 5. évezred]] és az [[i. e. 1500]] közötti időszakra tehető, amikor a jól védhető magaslatokon földből és kőből épített várak, erődített települések létesültek, melyeket számos esetben többszörös gyűrű alakú sáncok öveztek. Ilyen erősségek nyomai láthatók Crveni Vrhnél levő Sveti Petar, a Zambratijánál levő Romanija és a Bujénál található Kaštel nevű magaslatokon, de védőfalak óvták a tengerparti kis félszigetek szűk bejáratait a Sveti Ivan és a Sipar-foknál is. Amikor [[i. e. 177]]-ben a római seregek végleg felszámolták a félszigetet addig uraló, a félsziget nevét adó hisztri törzs hatalmát új, békésebb korszak köszöntött erre a tájra.
Az emberi jelenlét legrégibb nyomai az Isztriának ezen a részén a [[középső kőkorszak]]ból, az [[i. e. 10. évezred]] és az [[i. e. 6. évezred]] közötti időszakból származnak. A közeli Savudrijában a Mirna és a Dragonja folyók között számos kőszerszám került elő. A félsziget északnyugati részének nagyobb arányú benépesülése a [[bronzkor]] és a [[vaskor]] időszakára az [[i. e. 5. évezred]] és az [[i. e. 1500]] közötti időszakra tehető, amikor a jól védhető magaslatokon földből és kőből épített várak, erődített települések létesültek, melyeket számos esetben többszörös gyűrű alakú sáncok öveztek. Ilyen erősségek nyomai láthatók Crveni Vrhnél levő Sveti Petar, a Zambratijánál levő Romanija és a Bujénál található Kaštel nevű magaslatokon, de védőfalak óvták a tengerparti kis félszigetek szűk bejáratait a Sveti Ivan és a Sipar-foknál is. Amikor [[i. e. 177]]-ben a római seregek végleg felszámolták a félszigetet addig uraló, a félsziget nevét adó hisztri törzs hatalmát új, békésebb korszak köszöntött erre a tájra.
A történeti források a mai község területén két római települést említenek: Siluo / Silvio a mai Savudrija helyén, Sepomaia pedig Umag és Zambratija között a tengerparton állt. A régészeti leletek tanúsága szerint az Isztria parti területein szőlő és olajbogyó termesztéssel foglalkozó villagazdaságok sokasága működött, melyek többé-kevésbé egyúttal tulajdonosaik rezidenciáiul is szolgáltak. Ilyen luxus kivitelezésű villák maradványait tárták fel a Katoro és a Tiola-félszigeten, valamint Lovrečica, Sveti Ivan és Zambratija területén. A legértékesebb leletek az 1907-ben Ježi faluban talált, ma [[Trieszt]]ben őrzött római katonai diploma, valamint a [[Póla|Pólában]] őrzött, bronzból készített savudrijai [[Fortuna]]- és a katoroi [[Merkur]]-szobor. A Segethez tartozó Vela Lugán találták az 1960-as években azt az érdekes domborművet, amely a [[gorgók]]at ábrázolja és szintén a pólai Isztria múzeumban található.
A történeti források a mai község területén két római települést említenek: Siluo / Silvio a mai Savudrija helyén, Sepomaia pedig Umag és Zambratija között a tengerparton állt. A régészeti leletek tanúsága szerint az Isztria parti területein szőlő és olajbogyó termesztéssel foglalkozó villagazdaságok sokasága működött, melyek többé-kevésbé egyúttal tulajdonosaik rezidenciáiul is szolgáltak. Ilyen luxus kivitelezésű villák maradványait tárták fel a Katoro és a Tiola-félszigeten, valamint Lovrečica, Sveti Ivan és Zambratija területén. A legértékesebb leletek az 1907-ben Ježi faluban talált, ma [[Trieszt]]ben őrzött római katonai diploma, valamint a [[Póla|Pólában]] őrzött, bronzból készített savudrijai [[Fortuna]]- és a katoroi [[Merkur]]-szobor. A Segethez tartozó Vela Lugán találták az 1960-as években azt az érdekes domborművet, amely a [[gorgók]]at ábrázolja és szintén a pólai Isztria múzeumban található.
Az emeberek 5. és 9. század között népesítették be az Umagi-öböl északi és déli végét lezáró védett Sipar és Umag-félsziget közötti területet, melyet valószínűleg ekkor még egy szűk csatorna válsztott el a szárazföldtől. Valószínűleg a késő római korból ered Szent Pelegrin vértanú egyedülálló umagi tisztelete. Az alapján, hogy a szent tisztelete Umag szűkebb környékére korlátozódik feltételezik, hogy életének egy részét itt élte le. Szent Pelegrin ma is Umag védőszentje, akinek tiszteletére a város középkori templomát szentelték és egy másik neki szentelt templom áll a községhez tartozó Đubához közeli azonos nevű fokon. Újjáépítették a vidék régi várait. Ilyen régi erősség volt a Crveni Vrhnél levő Sveti Petar, ahol később a 9. és 14. század között kápolna is épült. Ebből a korból származik a városközpontban feltárt háromhajós beslő apszisos nagyméretű templom és a város egykori védőfalainak kiásott része. Umag első írásos említése „Humagum” alakban a [[7. század]]ból származik ismeretlen ravennai szerző kozmográfiájából, amely több partmenti település között megemlíti Sapparis (Sipar), Silbio (Savudrija) városait is. Ekkor Umag a [[Bizánci Birodalom]]hoz tartozott, majd a [[8. század]]ban rövid ideig longobárd uralom alatt állt. Ezután ismét bizánci, majd frank uralom következett. Umag korai történetének egyik legjelentősebb dátuma [[876]], amikor Domagoj horvát fejedelem Sipart is teljesen megsemmisítette. Sipar lakosságának egy része valószínűleg Umagra települt át, mert a régészeti leletek arra utalnak, hogy Sipar a támadás következményeit teljesen már sohasem heverte ki. A [[Frank Birodalom]] széthullása után az Isztria német kézre került. Umag és Sipar a [[10. század]]ban adomány révén az aquileiai pátriárka birtoka lett. [[1269]]-ben Umagot a [[Velencei Köztársaság]] foglalta el és egészen [[1797]]-ig meg is tartotta. [[1370]]-ben felégette a Velence ellen hadat viselő [[genova]]i sereg, ekkor semmisült meg a városi levéltár is, mely a város addigi okleveleit őrizte.


Az emberek 5. és 9. század között népesítették be az Umagi-öböl északi és déli végét lezáró védett Sipar és Umag-félsziget közötti területet, melyet valószínűleg ekkor még egy szűk csatorna választott el a szárazföldtől. Valószínűleg a késő római korból ered Szent Pelegrin vértanú egyedülálló umagi tisztelete. Az alapján, hogy a szent tisztelete Umag szűkebb környékére korlátozódik feltételezik, hogy életének egy részét itt élte le. Szent Pelegrin ma is Umag védőszentje, akinek tiszteletére a város középkori templomát szentelték és egy másik neki szentelt templom áll a községhez tartozó Đubához közeli azonos nevű fokon. Újjáépítették a vidék régi várait. Ilyen régi erősség volt a Crveni Vrhnél levő Sveti Petar, ahol később a 9. és 14. század között kápolna is épült. Ebből a korból származik a városközpontban feltárt háromhajós belső apszisos nagyméretű templom és a város egykori védőfalainak kiásott része. Umag első írásos említése „Humagum” alakban a [[7. század]]ból származik ismeretlen ravennai szerző kozmográfiájából, amely több partmenti település között megemlíti Sapparis (Sipar), Silbio (Savudrija) városait is. Ekkor Umag a [[Bizánci Birodalom]]hoz tartozott, majd a [[8. század]]ban rövid ideig longobárd uralom alatt állt. Ezután ismét bizánci, majd frank uralom következett. Umag korai történetének egyik legjelentősebb dátuma [[876]], amikor Domagoj horvát fejedelem Sipart is teljesen megsemmisítette. Sipar lakosságának egy része valószínűleg Umagra települt át, mert a régészeti leletek arra utalnak, hogy Sipar a támadás következményeit teljesen már sohasem heverte ki. A [[Frank Birodalom]] széthullása után az Isztria német kézre került. Umag és Sipar a [[10. század]]ban adomány révén az aquileiai pátriárka birtoka lett. [[1269]]-ben Umagot a [[Velencei Köztársaság]] foglalta el és egészen [[1797]]-ig meg is tartotta. [[1370]]-ben felégette a Velence ellen hadat viselő [[genova]]i sereg, ekkor semmisült meg a városi levéltár is, mely a város addigi okleveleit őrizte.
Az eredeti Umag egy falakkal körülvett hosszúkás szigetecske volt, mely a középkor folyamán fokozatosan terjeszkedett a szomszédos szárazföldi területekre. Egy a [[18. század]] elején készített térképen még látható az a híd, mely a várost a szárazfölddel összekötötte és az a fal, amely a híd előtti elővárost védte. A város legrégibb fennmaradt épülete a 13. századi őrtoronyból átépített püspöki palota, mely ma a városi múzeum kiállításának ad helyet és amely mellett még láthatók a városfal maradványai. A két védőfal közötti területen 1514-ben épült fel a kis Szent Rókus templom, melyet 2003-ban restauráltak. Ennek a templomnak a régészeti feltárása során találták Barbarának, Marino podeszta lányának sírkőlapját, melyet ma a városi múzeumban őriznek. A régi Szent Pelegrin plébániatemplom helyén építették fel [[1757]]-ben a Mária Mennyebevétele templomot, melynek felszentelése 1760-ban történt. A templom melletti harangtornyot a 15. században építették, 1691-ben megújították.

A 16. századra a sorozatos járványok és háborúk következtében lakossága nagyrészt kipusztult. A 16. és 17. században a Balkán-félszigetről és Dalmáciából érkezett, a török hódítés elől menekülő földművesekkel telepítették be.A korabeli források azt is feljegyzik, hogy [[1687]]-ben kalózok támadták meg és fosztották ki a várost. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztria előbb osztrák, majd [[1805]]-ben az Illír Provincia részeként francia uralom alá került. [[1811]]-ben a franciák elleni hadműveletek során felgyújtotta az angol hajóhad. [[1814]]-ben [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] bukása után száz évre újra osztrák kézre került. A hajózás modernizációjával, a régi feudális intézményrendszer megszűnésével, az ipari és mezőgazdasági reformok bevezetésével új korszak kezdődött. [[1818]]-ben megépült a savudrijai világítótorony, az Adria legrégibb ilyen építménye. Tervezője a bécsi udvar egyik vezető építésze Pietro Nobile volt aki az adriai térségben még számos épületet tervezett. [[1857]]-ben 1844, [[1910]]-ben 1837 lakosa volt. Az [[I. világháború]] után a rapallói szerződés érelmében az Isztria [[Olaszország]]hoz került. [[1924]]-ben egy nagy tűzvészben súlyosan megrongáslódott a főtéren álló városháza. [[1943]]-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely [[1945]]-ig tartott. A [[II. világháború]] után a párizsi békeszerződés értelmében [[Jugoszlávia]] része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A térség Jugoszláviához kerülése az olasz lakosság tömeges kivándorlásához vezetett. A [[20. század]] második felére Umag az Északnyugat-Isztria legfőbb turisztikai és sport központjává vált. A település Jugoszlávia felbomlása után [[1991]]-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a városnak 7093, a községnek összesen 13594 lakosa volt. A gazdaság húzóágazata a turizmus (Istraturist d. d.) volt, de fejlődött a hajózás, a halászat, a vegyipar (Hempel d. o. o., Cementgyár, Sipro d. o. o.) és a kereskedelem (Intercommerce export-import d. o. o., Trgopromet d. d.) is. Az Umagi-öböl északi részén az Adriatica szálloda előtt található a város jól védett kikötője. Környékén fejlett a mezőgazdaság (gyümölcs, takarmánynövények, gabona és szőlőtermesztés). A városnak múzeuma, galériája, több iskolája van. A félsziget többi részével a 300-as számú (Umag-Buje) főút és a Novigrad–Umag–Savudrija közút köti össze.
Az eredeti Umag egy falakkal körülvett hosszúkás szigetecske volt, mely a középkor folyamán fokozatosan terjeszkedett a szomszédos szárazföldi területekre. Egy a [[18. század]] elején készített térképen még látható az a híd, mely a várost a szárazfölddel összekötötte és az a fal, amely a híd előtti elővárost védte. A város legrégibb fennmaradt épülete a 13. századi őrtoronyból átépített püspöki palota, mely ma a városi múzeum kiállításának ad helyet és amely mellett még láthatók a városfal maradványai. A két védőfal közötti területen 1514-ben épült fel a kis Szent Rókus templom, melyet 2003-ban restauráltak. Ennek a templomnak a régészeti feltárása során találták Barbarának, Marino podeszta lányának sírkőlapját, melyet ma a városi múzeumban őriznek. A régi Szent Pelegrin plébániatemplom helyén építették fel [[1757]]-ben a Mária Mennybevétele templomot, melynek felszentelése 1760-ban történt. A templom melletti harangtornyot a 15. században építették, 1691-ben megújították.
A 16. századra a sorozatos járványok és háborúk következtében lakossága nagyrészt kipusztult. A 16. és 17. században a Balkán-félszigetről és Dalmáciából érkezett, a török hódítés elől menekülő földművesekkel telepítették be.A korabeli források azt is feljegyzik, hogy [[1687]]-ben kalózok támadták meg és fosztották ki a várost. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztria előbb osztrák, majd [[1805]]-ben az Illír Provincia részeként francia uralom alá került. [[1811]]-ben a franciák elleni hadműveletek során felgyújtotta az angol hajóhad. [[1814]]-ben [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] bukása után száz évre újra osztrák kézre került. A hajózás modernizációjával, a régi feudális intézményrendszer megszűnésével, az ipari és mezőgazdasági reformok bevezetésével új korszak kezdődött. [[1818]]-ben megépült a savudrijai világítótorony, az Adria legrégibb ilyen építménye. Tervezője a bécsi udvar egyik vezető építésze Pietro Nobile volt aki az adriai térségben még számos épületet tervezett. [[1857]]-ben 1844, [[1910]]-ben 1837 lakosa volt. Az [[I. világháború]] után a rapallói szerződés érelmében az Isztria [[Olaszország]]hoz került. [[1924]]-ben egy nagy tűzvészben súlyosan megrongálódott a főtéren álló városháza. [[1943]]-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely [[1945]]-ig tartott. A [[II. világháború]] után a párizsi békeszerződés értelmében [[Jugoszlávia]] része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A térség Jugoszláviához kerülése az olasz lakosság tömeges kivándorlásához vezetett. A [[20. század]] második felére Umag az Északnyugat-Isztria legfőbb turisztikai és sport központjává vált. A település Jugoszlávia felbomlása után [[1991]]-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a városnak 7093, a községnek összesen 13594 lakosa volt. A gazdaság húzóágazata a turizmus (Istraturist d. d.) volt, de fejlődött a hajózás, a halászat, a vegyipar (Hempel d. o. o., Cementgyár, Sipro d. o. o.) és a kereskedelem (Intercommerce export-import d. o. o., Trgopromet d. d.) is. Az Umagi-öböl északi részén az Adriatica szálloda előtt található a város jól védett kikötője. Környékén fejlett a mezőgazdaság (gyümölcs, takarmánynövények, gabona és szőlőtermesztés). A városnak múzeuma, galériája, több iskolája van. A félsziget többi részével a 300-as számú (Umag-Buje) főút és a Novigrad–Umag–Savudrija közút köti össze.


== Nevezetességei ==
== Nevezetességei ==
*Máig fennmaradt a középkori városmag szerkezete. Nagyrészt megmaradtak az újkori építményekbe jól beillesztett déli tájolású középkori-reneszánsz falak és tornyok. A városmag északi részén áll a püspöki palota, a trieszti püspökök hagyományos nyári rezindenciája, melyben ma a városi múzeum működik. A 19. század folyamán bontották le a külső védelmi gyűrűt, amely a külső és a belső városfalak közötti térséget védelmezte. A városmag sűrűn beépített nyugati részén monoforámás és biforámás, címerekkel díszített későgótikus-reneszánsz lakóházak sorakoznak.
*Máig fennmaradt a középkori városmag szerkezete. Nagyrészt megmaradtak az újkori építményekbe jól beillesztett déli tájolású középkori-reneszánsz falak és tornyok. A városmag északi részén áll a püspöki palota, a trieszti püspökök hagyományos nyári rezidenciája, melyben ma a városi múzeum működik. A 19. század folyamán bontották le a külső védelmi gyűrűt, amely a külső és a belső városfalak közötti térséget védelmezte. A városmag sűrűn beépített nyugati részén monoforámás és biforámás, címerekkel díszített későgótikus-reneszánsz lakóházak sorakoznak.
*A főtéren áll Mária Mennybevétele plébániatemplom (Župna crkva Uznesenja BDM), melyet [[1730]] és [[1757]] között G. Dongetti tervei szerint a régi plébániatemplom helyén építettek. Felszentelése [[1760]]-ban volt, bár a monumentális homlokzat ekkor még nem készült el teljesen és máig is befejezetlenül áll. Egyhajós, boltozatos épület félköríves szentéllyel, kis oldalkápolnákkal. Berendezéséből kiemelkedik az [[1776]]-ban F. Dacci műhelyében épített orgona, a kora renszánsz Pieta, az oltár késő gótikus retablója, a feszület és a Mennyek Királynőjét ábrázoló 17. századi oltárkép. A bejárattól jobbra látható Szent Pelegrin kőből faragott 14. százasi szobra. A mennyezet díszítése a 18. század második felében készült, G. B. Bissonának tulajdonítják.
*A főtéren áll Mária Mennybevétele plébániatemplom (Župna crkva Uznesenja BDM), melyet [[1730]] és [[1757]] között G. Dongetti tervei szerint a régi plébániatemplom helyén építettek. Felszentelése [[1760]]-ban volt, bár a monumentális homlokzat ekkor még nem készült el teljesen és máig is befejezetlenül áll. Egyhajós, boltozatos épület félköríves szentéllyel, kis oldalkápolnákkal. Berendezéséből kiemelkedik az [[1776]]-ban F. Dacci műhelyében épített orgona, a kora reneszánsz Pieta, az oltár késő gótikus retablója, a feszület és a Mennyek Királynőjét ábrázoló 17. századi oltárkép. A bejárattól jobbra látható Szent Pelegrin kőből faragott 14. százasi szobra. A mennyezet díszítése a 18. század második felében készült, G. B. Bissonának tulajdonítják.
*A templom mellett áll a 33 méter magas különálló 17. századi harangtorony, mely [[1691]]-ben épült. A plébániatemplom terén állt még a régi városháza és a loggia, melyek maradványait az 1924-es tűzvész után elbontották. A plébániatemplomtól keletre a 19. század végén és a 20. század elején épített házsor található.
*A templom mellett áll a 33 méter magas különálló 17. századi harangtorony, mely [[1691]]-ben épült. A plébániatemplom terén állt még a régi városháza és a loggia, melyek maradványait az 1924-es tűzvész után elbontották. A plébániatemplomtól keletre a 19. század végén és a 20. század elején épített házsor található.
*A [[Szent Rókus]] templomot 1514-ben építették. Fennmaradt a 17. században készített festett famennyezet. Az oltár fából faragott festett Szent Rókus, Szent Sebestyén és Szent Kristóf szobrai a 17. században készültek, Szent Pelegrin szobra a 15. században készült.
*A [[Szent Rókus]] templomot 1514-ben építették. Fennmaradt a 17. században készített festett famennyezet. Az oltár fából faragott festett Szent Rókus, Szent Sebestyén és Szent Kristóf szobrai a 17. században készültek, Szent Pelegrin szobra a 15. században készült.
*Damiani Szent Péter tiszteletére szentelt temetőkápolnáját 1890-ben építették. Kőből épített oltárán a védőszentet ábrázoló festmény látható.
*Damiani Szent Péter tiszteletére szentelt temetőkápolnáját 1890-ben építették. Kőből épített oltárán a védőszentet ábrázoló festmény látható.
*A városban 1985-ben nyitotta meg a helyi születésű Mario Cettina (1959-1998) a Dante magángalériát, mely a modern és posztmodern művészek alkotásainak bemutatására vállalkozott.
*A városban 1985-ben nyitotta meg a helyi születésű Mario Cettina (1959-1998) a Dante magángalériát, mely a modern és posztmodern művészek alkotásainak bemutatására vállalkozott.


== Lakosság ==
== Lakosság ==
67. sor: 67. sor:
! colspan="16" | Lakosság változása<ref>[http://www.dzs.hr - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.]</ref><ref>http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf</ref>
! colspan="16" | Lakosság változása<ref>[http://www.dzs.hr - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.]</ref><ref>http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf</ref>
|-
|-
| [[1857]] || [[1869]] || [[1880]] || [[1890]] || [[1900]] || [[1910]] || [[1921]] || [[1931]] || [[1948]] || [[1953]] || [[1961]] || [[1971]] || [[1981]] || [[1991]] || [[2001]] || [[2011]]
| [[1857]] || [[1869]] || [[1880]] || [[1890]] || [[1900]] || [[1910]] || [[1921]] || [[1931]] || [[1948]] || [[1953]] || [[1961]] || [[1971]] || [[1981]] || [[1991]] || [[2001]] || [[2011]]
|-
| 1844 || 1970 || 1515 || 1440 || 1629 || 1837 || 3430 || 3746 || 1909 || 2839 || 3326 || 4520 || 6205 || 7718 || 7769 || 7093
|-
|-
| 1844 || 1970 || 1515 || 1440 || 1629 || 1837 || 3430 || 3746 || 1909 || 2839 || 3326 || 4520 || 6205 || 7718 || 7769 || 7093
|-
|}
|}


80. sor: 80. sor:
|Kép: Umag by Martin - 02.JPG| A plébániatemplom homlokzata
|Kép: Umag by Martin - 02.JPG| A plébániatemplom homlokzata
|Kép: Umag by Martin - 04.JPG| A harangtorony
|Kép: Umag by Martin - 04.JPG| A harangtorony
|Kép: Umag-P9170095.jpg| Umag főtere
|Kép: Umag-P9170095.jpg| Umag főtere
|Kép: Umag city building.JPG| A városháza
|Kép: Umag city building.JPG| A városháza
|Kép: Umag-P9170102.jpg| Umagi utcarészlet
|Kép: Umag-P9170102.jpg| Umagi utcarészlet
|Kép: Umag-P9170114.jpg| Umagi utcarészlet
|Kép: Umag-P9170114.jpg| Umagi utcarészlet
|Kép: Umag by Martin - 06.JPG| Kikötői részlet
|Kép: Umag by Martin - 06.JPG| Kikötői részlet
|Kép: Marina de Umag-000.JPG|Umag kikötője
|Kép: Marina de Umag-000.JPG|Umag kikötője
}}
}}


== További információk ==
== További információk ==
* [http://www.umag.hr/ Umag város hivatalos oldala] {{hr}}
* [http://www.umag.hr/ Umag város hivatalos oldala] {{hr}}
* [http://www.tz-umag.hr/index.php/en/ Umag turisztikai irodájának honlapja] {{hr}}
* [http://www.tz-umag.hr/index.php/en/ Umag turisztikai irodájának honlapja] {{hr}}
* [http://istrapedia.hr/hrv/1164/umag/istra-a-z/ Umag az Istrapédián] {{hr}}
* [http://istrapedia.hr/hrv/1164/umag/istra-a-z/ Umag az Istrapédián] {{hr}}
* [http://istra.lzmk.hr/clanak.aspx?id=2852 Umag az Istarska enciklopédián] {{hr}}
* [http://istra.lzmk.hr/clanak.aspx?id=2852 Umag az Istarska enciklopédián] {{hr}}
* [http://www.kroatien-lexikon.de/Kirchen_und_Kapellen_in_Istrien_-_Ortsnamen_von_S-U#Umag Templomok és kápolnák az Isztrián] {{de}}
* [http://www.kroatien-lexikon.de/Kirchen_und_Kapellen_in_Istrien_-_Ortsnamen_von_S-U#Umag Templomok és kápolnák az Isztrián] {{de}}
* [http://www.mgu-mcu.hr/hrv/index.asp?p=umag Az umagi múzeum honlapja]
* [http://www.mgu-mcu.hr/hrv/index.asp?p=umag Az umagi múzeum honlapja]


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==
100. sor: 100. sor:
{{commonskat|Umag}}
{{commonskat|Umag}}


{{DEFAULTSORT: Umag }}
{{DEFAULTSORT: Umag}}
{{Isztria megye}}
{{Isztria megye}}
{{Portál|Horvátország||Földrajz|}}
{{Portál|Horvátország||Földrajz|}}

A lap 2014. július 9., 18:49-kori változata

Umag
Umag főtere a plébániatemplommal és a harangtoronnyal
Umag főtere a plébániatemplommal és a harangtoronnyal
Umag zászlaja
Umag zászlaja
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségUmag
Jogállásváros
PolgármesterVili Bassanese
Irányítószám52470
Körzethívószám(+385) 052
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség12 699 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság17 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 26′ 01″, k. h. 13° 31′ 02″Koordináták: é. sz. 45° 26′ 01″, k. h. 13° 31′ 02″
Umag weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Umag témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Umag (olaszul: Umago) város és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Babići (Babici), Bašanija (Bassania), Crveni Vrh (Monte Rosso), Čepljani (Cipiani), Đuba (Giubba), Finida (Finida), Juricani (Giurizzani), Katoro (Catoro), Kmeti (Metti), Križine (Crisine), Lovrečica (San Lorenzo), Materada (Matterada), Monterol (Monterol), Murine (Morno), Petrovija (Petrovia), Savudrija (Salvore), Seget (Seghetto), Sveta Marija na Krasu /része/ (Madonna del Carso), Valica (Valizza), Vardica (Vardiza), Vilanija (Villania) és Zambratija (Zambrattia) települések tartoznak hozzá.

Fekvése

Az Isztria északnyugati részén, Porečtől 25 km-re északra, Kopertől 22 km-re délnyugatra, a szlovén határtól mindössze 10 km-re a tengerparton fekszik. Horvátország legnyugatibb városa, közigazgatási, gazdasági és kulturális központ.

Története

Az emberi jelenlét legrégibb nyomai az Isztriának ezen a részén a középső kőkorszakból, az i. e. 10. évezred és az i. e. 6. évezred közötti időszakból származnak. A közeli Savudrijában a Mirna és a Dragonja folyók között számos kőszerszám került elő. A félsziget északnyugati részének nagyobb arányú benépesülése a bronzkor és a vaskor időszakára az i. e. 5. évezred és az i. e. 1500 közötti időszakra tehető, amikor a jól védhető magaslatokon földből és kőből épített várak, erődített települések létesültek, melyeket számos esetben többszörös gyűrű alakú sáncok öveztek. Ilyen erősségek nyomai láthatók Crveni Vrhnél levő Sveti Petar, a Zambratijánál levő Romanija és a Bujénál található Kaštel nevű magaslatokon, de védőfalak óvták a tengerparti kis félszigetek szűk bejáratait a Sveti Ivan és a Sipar-foknál is. Amikor i. e. 177-ben a római seregek végleg felszámolták a félszigetet addig uraló, a félsziget nevét adó hisztri törzs hatalmát új, békésebb korszak köszöntött erre a tájra. A történeti források a mai község területén két római települést említenek: Siluo / Silvio a mai Savudrija helyén, Sepomaia pedig Umag és Zambratija között a tengerparton állt. A régészeti leletek tanúsága szerint az Isztria parti területein szőlő és olajbogyó termesztéssel foglalkozó villagazdaságok sokasága működött, melyek többé-kevésbé egyúttal tulajdonosaik rezidenciáiul is szolgáltak. Ilyen luxus kivitelezésű villák maradványait tárták fel a Katoro és a Tiola-félszigeten, valamint Lovrečica, Sveti Ivan és Zambratija területén. A legértékesebb leletek az 1907-ben Ježi faluban talált, ma Triesztben őrzött római katonai diploma, valamint a Pólában őrzött, bronzból készített savudrijai Fortuna- és a katoroi Merkur-szobor. A Segethez tartozó Vela Lugán találták az 1960-as években azt az érdekes domborművet, amely a gorgókat ábrázolja és szintén a pólai Isztria múzeumban található.

Az emberek 5. és 9. század között népesítették be az Umagi-öböl északi és déli végét lezáró védett Sipar és Umag-félsziget közötti területet, melyet valószínűleg ekkor még egy szűk csatorna választott el a szárazföldtől. Valószínűleg a késő római korból ered Szent Pelegrin vértanú egyedülálló umagi tisztelete. Az alapján, hogy a szent tisztelete Umag szűkebb környékére korlátozódik feltételezik, hogy életének egy részét itt élte le. Szent Pelegrin ma is Umag védőszentje, akinek tiszteletére a város középkori templomát szentelték és egy másik neki szentelt templom áll a községhez tartozó Đubához közeli azonos nevű fokon. Újjáépítették a vidék régi várait. Ilyen régi erősség volt a Crveni Vrhnél levő Sveti Petar, ahol később a 9. és 14. század között kápolna is épült. Ebből a korból származik a városközpontban feltárt háromhajós belső apszisos nagyméretű templom és a város egykori védőfalainak kiásott része. Umag első írásos említése „Humagum” alakban a 7. századból származik ismeretlen ravennai szerző kozmográfiájából, amely több partmenti település között megemlíti Sapparis (Sipar), Silbio (Savudrija) városait is. Ekkor Umag a Bizánci Birodalomhoz tartozott, majd a 8. században rövid ideig longobárd uralom alatt állt. Ezután ismét bizánci, majd frank uralom következett. Umag korai történetének egyik legjelentősebb dátuma 876, amikor Domagoj horvát fejedelem Sipart is teljesen megsemmisítette. Sipar lakosságának egy része valószínűleg Umagra települt át, mert a régészeti leletek arra utalnak, hogy Sipar a támadás következményeit teljesen már sohasem heverte ki. A Frank Birodalom széthullása után az Isztria német kézre került. Umag és Sipar a 10. században adomány révén az aquileiai pátriárka birtoka lett. 1269-ben Umagot a Velencei Köztársaság foglalta el és egészen 1797-ig meg is tartotta. 1370-ben felégette a Velence ellen hadat viselő genovai sereg, ekkor semmisült meg a városi levéltár is, mely a város addigi okleveleit őrizte.

Az eredeti Umag egy falakkal körülvett hosszúkás szigetecske volt, mely a középkor folyamán fokozatosan terjeszkedett a szomszédos szárazföldi területekre. Egy a 18. század elején készített térképen még látható az a híd, mely a várost a szárazfölddel összekötötte és az a fal, amely a híd előtti elővárost védte. A város legrégibb fennmaradt épülete a 13. századi őrtoronyból átépített püspöki palota, mely ma a városi múzeum kiállításának ad helyet és amely mellett még láthatók a városfal maradványai. A két védőfal közötti területen 1514-ben épült fel a kis Szent Rókus templom, melyet 2003-ban restauráltak. Ennek a templomnak a régészeti feltárása során találták Barbarának, Marino podeszta lányának sírkőlapját, melyet ma a városi múzeumban őriznek. A régi Szent Pelegrin plébániatemplom helyén építették fel 1757-ben a Mária Mennybevétele templomot, melynek felszentelése 1760-ban történt. A templom melletti harangtornyot a 15. században építették, 1691-ben megújították. A 16. századra a sorozatos járványok és háborúk következtében lakossága nagyrészt kipusztult. A 16. és 17. században a Balkán-félszigetről és Dalmáciából érkezett, a török hódítés elől menekülő földművesekkel telepítették be.A korabeli források azt is feljegyzik, hogy 1687-ben kalózok támadták meg és fosztották ki a várost. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztria előbb osztrák, majd 1805-ben az Illír Provincia részeként francia uralom alá került. 1811-ben a franciák elleni hadműveletek során felgyújtotta az angol hajóhad. 1814-ben Napóleon bukása után száz évre újra osztrák kézre került. A hajózás modernizációjával, a régi feudális intézményrendszer megszűnésével, az ipari és mezőgazdasági reformok bevezetésével új korszak kezdődött. 1818-ben megépült a savudrijai világítótorony, az Adria legrégibb ilyen építménye. Tervezője a bécsi udvar egyik vezető építésze Pietro Nobile volt aki az adriai térségben még számos épületet tervezett. 1857-ben 1844, 1910-ben 1837 lakosa volt. Az I. világháború után a rapallói szerződés érelmében az Isztria Olaszországhoz került. 1924-ben egy nagy tűzvészben súlyosan megrongálódott a főtéren álló városháza. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A II. világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A térség Jugoszláviához kerülése az olasz lakosság tömeges kivándorlásához vezetett. A 20. század második felére Umag az Északnyugat-Isztria legfőbb turisztikai és sport központjává vált. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a városnak 7093, a községnek összesen 13594 lakosa volt. A gazdaság húzóágazata a turizmus (Istraturist d. d.) volt, de fejlődött a hajózás, a halászat, a vegyipar (Hempel d. o. o., Cementgyár, Sipro d. o. o.) és a kereskedelem (Intercommerce export-import d. o. o., Trgopromet d. d.) is. Az Umagi-öböl északi részén az Adriatica szálloda előtt található a város jól védett kikötője. Környékén fejlett a mezőgazdaság (gyümölcs, takarmánynövények, gabona és szőlőtermesztés). A városnak múzeuma, galériája, több iskolája van. A félsziget többi részével a 300-as számú (Umag-Buje) főút és a Novigrad–Umag–Savudrija közút köti össze.

Nevezetességei

  • Máig fennmaradt a középkori városmag szerkezete. Nagyrészt megmaradtak az újkori építményekbe jól beillesztett déli tájolású középkori-reneszánsz falak és tornyok. A városmag északi részén áll a püspöki palota, a trieszti püspökök hagyományos nyári rezidenciája, melyben ma a városi múzeum működik. A 19. század folyamán bontották le a külső védelmi gyűrűt, amely a külső és a belső városfalak közötti térséget védelmezte. A városmag sűrűn beépített nyugati részén monoforámás és biforámás, címerekkel díszített későgótikus-reneszánsz lakóházak sorakoznak.
  • A főtéren áll Mária Mennybevétele plébániatemplom (Župna crkva Uznesenja BDM), melyet 1730 és 1757 között G. Dongetti tervei szerint a régi plébániatemplom helyén építettek. Felszentelése 1760-ban volt, bár a monumentális homlokzat ekkor még nem készült el teljesen és máig is befejezetlenül áll. Egyhajós, boltozatos épület félköríves szentéllyel, kis oldalkápolnákkal. Berendezéséből kiemelkedik az 1776-ban F. Dacci műhelyében épített orgona, a kora reneszánsz Pieta, az oltár késő gótikus retablója, a feszület és a Mennyek Királynőjét ábrázoló 17. századi oltárkép. A bejárattól jobbra látható Szent Pelegrin kőből faragott 14. százasi szobra. A mennyezet díszítése a 18. század második felében készült, G. B. Bissonának tulajdonítják.
  • A templom mellett áll a 33 méter magas különálló 17. századi harangtorony, mely 1691-ben épült. A plébániatemplom terén állt még a régi városháza és a loggia, melyek maradványait az 1924-es tűzvész után elbontották. A plébániatemplomtól keletre a 19. század végén és a 20. század elején épített házsor található.
  • A Szent Rókus templomot 1514-ben építették. Fennmaradt a 17. században készített festett famennyezet. Az oltár fából faragott festett Szent Rókus, Szent Sebestyén és Szent Kristóf szobrai a 17. században készültek, Szent Pelegrin szobra a 15. században készült.
  • Damiani Szent Péter tiszteletére szentelt temetőkápolnáját 1890-ben építették. Kőből épített oltárán a védőszentet ábrázoló festmény látható.
  • A városban 1985-ben nyitotta meg a helyi születésű Mario Cettina (1959-1998) a Dante magángalériát, mely a modern és posztmodern művészek alkotásainak bemutatására vállalkozott.

Lakosság

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1844 1970 1515 1440 1629 1837 3430 3746 1909 2839 3326 4520 6205 7718 7769 7093

Galéria

További információk

Jegyzetek

Commons:Category:Umag
A Wikimédia Commons tartalmaz Umag témájú médiaállományokat.