„Hadakozó fejedelemségek kora (Kína)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
22. sor: | 22. sor: | ||
==Története== |
==Története== |
||
[[File:De stridande staterna animering.gif|thumb|300px|right|Az államok térhódítása és átrendeződése a Hadakozó fejedelemségek idején<ref>[http://www.mdbg.net/chindict/chindict.php?page=worddict&wdrst=0&wdqb=战国策 ”MDBG”], Sökord: 战国策</ref>]] |
[[File:De stridande staterna animering.gif|thumb|300px|right|Az államok térhódítása és átrendeződése a Hadakozó fejedelemségek idején<ref>[http://www.mdbg.net/chindict/chindict.php?page=worddict&wdrst=0&wdqb=战国策 ”MDBG”], Sökord: 战国策</ref>]] |
||
[[File:Streitende-Reiche2.jpg|thumb| |
[[File:Streitende-Reiche2.jpg|thumb|right|upright=2|A hadakozó fejedelemségek korának államai i. e. 350 körül.]] |
||
{| align=left cellpadding=4 cellspacing=0 |
{| align=left cellpadding=4 cellspacing=0 |
||
| colspan=2 | |
| colspan=2 | |
A lap 2014. június 22., 22:02-kori változata
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Átírási segédlet | |
Csan-kuo si-taj | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 戰國時代 |
Egyszerűsített kínai | 战国时代 |
Mandarin pinjin | Zhànguó shídài |
Wade–Giles | Chan4-kuo2 Shi2-tai4 |
Kantoni jűtphing | Zin3-gwok3 si4-doi6 |
A Hadakozó fejedelemségek kora (i. e. 453/403–i. e. 221) a Csou ( )-dinasztia második felének, a Keleti Csou ( )-kor utolsó időszaka, amikorra a Csou ( ) királyi ház már minden hatalmát elvesztette, s a kínai területek felett hét nagyobb állam, Csi ( ), Csu ( ), Jen ( ), Han, Csao ( ), Vej ( ) és Csin ( ) osztozott. A korszak kezdetét az jelentette, amikor i. e. 453-ban a megelőző időszak, a Tavaszok és őszök korszak legerősebb fejedelemsége, Cin ( ) három részre, Han, Vej ( ) és Csao ( ) fejedelemségekre szakadt. A három új állam létrejöttét i. e. 403-ban szentesítette a Csou ( )-házi király. A Hadakozó fejedelemségek korát az államok közötti állandó háborúk, illetve az államokon belüli centralizációs és reformkísérletek jellemezték. Ez a kor volt a kínai politikai filozófia aranykora. Az i. e. 3. század elejére három állam emelkedett ki a többi közül: Csi ( ), Csu ( ) és Csin ( ). Végül az északnyugati Csin ( )nek sikerült legyőznie valamennyi riválisát, és i. e. 221-ben egyesítenie egész Kínát, és Csin ( )-dinasztia néven megteremtette az egységes kínai császárságot.
Története
Csu ( ) | |
Han ( ) | |
Lu ( ) | |
Csi ( ) | |
Csin ( ) | |
Szung ( ) | |
Teng ( ) | |
Vej ( ) | |
Jan ( ) | |
Csao ( ) | |
Csou ( )-dinasztia | |
Cou ( ) |
A Tavasz és ősz korszakban öt fejedelemség emelkedett ki a többi közül. Ezek közül az egyik, a központi fekvésű Csin ( ) 晉 i. e. 453-ban három részre szakadt, mindháromban a Csin ( )ben korábban uralkodó dinasztia egy-egy főembere alakított saját uralkodóházat. Ezzel a jelentősebb fejedelemségek száma hétre emelkedett. A szakadást i. e. 403-ban az ekkor már valós hatalommal nem rendelkező Csou ( ) király is elismerte, innentől szokás számítani az új korszak, a Hadakozó fejedelemségek (Csan kuo ( )) időszakának kezdetét, amely a Tavasz és ősz korszakhoz hasonlóan ennek a kornak a történelmét tárgyaló történeti mű után kapta a nevét.[2]
Ebben a korszakban, miután a Csou ( )-ház teljes eljelentéktelenedése nyilvánvalóvá vált, az államok közötti küzdelem még élesebb lett és új dimenziókat öltött. Már nem csak az országhatárok kiterjesztéséért, a minél nagyobb befolyásért harcoltak a fejedelemségek, hanem nyíltan vállalták az új célt, a többi állam megsemmisítését, a kínai világ egyesítését. A fejedelmek sorban felvették az eddig csak a Csou ( )-ház által használt vang ( ), „király” címet, ezzel is jelezve, hogy immár az egész birodalomra igényt tartanak.[3]
A harc általánossá válását elősegítette a vas, a „demokratikus” fém elterjedése. Kína ugyanis a Keleti Csou ( )-korban lépett be a vaskorba. Vasból, a drágább bronzzal szemben, mezőgazdasági szerszámok is készültek, ami elősegítette a termelés hatékonyságának növekedését. Az új fém jelentősége a harcászatban még nagyobb volt: lehetővé tette, hogy a korábbi, arisztokratikus, költséges harci szekerekre épülő hadakozást felváltsa az olcsó vasfegyverekkel ellátott tömeghadseregek háborúja.[4]
Az évszázados harcok folyamán az i. e. 3. századra végül három állam emelkedett ki: a déli Csu ( ) 楚,, az északkeleti Csi ( ) 齊 és az északnyugati Csin ( ) 秦. A végső harc végül e három fejedelemség között zajlott, amely végül Csin ( ) győzelmével zárult.[5]
A hegemóniáért folytatott küzdelem két síkon folyt. A külpolitika területén megélénkült a diplomácia, szövetségek köttettek és bontattak fel, háború háborút követett. A lehető legsikeresebb szövetségi rendszer létrehozására, s ezzel a birodalom egyesítésére két elképzelés létezett. Az egyiket, a „horizontális szövetség” elvét Csin ( ) próbálta elfogadtatni: ennek alapján keleten Csi ( ) államra támaszkodva Csu ( ) állammal szemben próbált tengelyt létrehozni. A másik, a „vertikális szövetség” terve Csu ( ) államban született: ez Csin ( ) kirekesztésével, Csi ( ) és Csu ( ) körül hozott volna létre erős államcsoportot a kisebb fejedelemségek részvételével. Ebből látszik, hogy valójában két ország állt egymással szemben: Csin ( ) és Csu ( ), s mindkettő Csi ( ) államot próbálta megnyerni a terveihez.[6]
A másik jelentősebb terület, ahol az egyesítési harc zajlott, az egyes államok bel- és gazdaságpolitikája volt. A hadakozás ugyanis nemcsak a harcmezőkön folyt. Azért, hogy a lehető legerősebb hadsereget tudják kiállítani, a fejedelemségek igyekeztek mindent alárendelni a katonaság fejlesztésének és ellátásának. Ehhez meg kellett találni a kormányzás, az erőforrások összpontosításának leghatékonyabb módjait. Az egyes államok sorra léptették életbe a különböző reformokat, s mint a történelem megmutatta, a legsikeresebb belső intézkedéseket végrehajtó állam lett az, amelyik az évszázados véres harcban végül felülkerekedett. A reformokhoz új eszmékre és képzett kormányzati szakemberekre volt szükség – ezeket biztosították a különböző filozófiai iskolák, elsősorban az i. e. 4. században megjelent legizmus. Ennek következtében a korszakra jellemző változás a hivatásos tisztviselők megjelenése a kormányzatban és a városok fontosságának megnövekedése, mivel a közigazgatási központok idekerültek, továbbá a polgárság kialakulása.[7]
Megjegyzések
Hivatkozások
- ↑ ”MDBG”, Sökord: 战国策
- ↑ Grenet 2001 65. o.
- ↑ Grenet 2001 65-67. o.
- ↑ Grenet 2001 67., 68. o.
- ↑ Grenet 2001 77., 78. o.
- ↑ Ecsedy 1992 72., 73. o.
- ↑ Grenet 2001 78-80. o.
Források
Magyarul
- ↑ Ecsedy 1992: Ecsedy Ildikó: Ex Oriente Lux. Bevezetés a régi Kína társadalmának és kultúrájának történetébe. Tanulmányok Kínáról Európa Ókorában. Miskolc, Miskolci Bölcsész Egyesület. 1992. ISBN 963 7528 032
- ↑ Gernet 2001: Jacques Gernet: A kínai civilizáció története. Budapest, Osiris Kiadó, 2001. ISBN 963 389 111 6
- ↑ Maspero 1978: Henri Maspero: Az ókori Kína. Fordította: Csongor Barnabás. Budapest: Gondolat Kiadó, 1978. ISBN 963 280 595 X
Idegen nyelven
További információk
- A Wikimédia Commons tartalmaz Hadakozó fejedelemségek kora témájú kategóriát.