„Schlieren-kocsi” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
10. sor: | 10. sor: | ||
==A személykocsik üzeme az ÖBB-nél== |
==A személykocsik üzeme az ÖBB-nél== |
||
A járműveket elsősorban a belföldi távolsági forgalom számára tervezték, de az ÖBB-nél telt éveik alatt nemzetközi gyors- és személyvonatokkal eljutottak [[Olaszország|Olaszországba]], [[Svájc|Svájcba]], [[Németország|Németországba]] és [[Magyarország|Magyarországra]] is. Engedélyezett sebességük kezdetben 120 km/h volt, de az 1967-től kezdődően gyártott példányoknál már 140 km/h-ra módosították. A típuscsalád fő ismérvei a termes utastér, az alacsony tetőívelés, a kifelé nyíló kétszárnyú (de viszonylag szűk) feljáróajtók és azok jellegzetes elrendezése a kocsivégeknél - a mosdóhelyiség és kapcsolószekrény van a kocsi legvégén, a feljáróajtók ettől beljebb az utastér felé (hasonló jellegzetességgel bírnak még a [[francia]] [[Corail (vasúti személykocsi)|Corail-kocsik]] egyes altípusai is). A személykocsikból készült elsőosztályú, első-/másodosztályú, másodosztályú és másodosztályú-poggyászteres kivitel is, összesen 810 darab. |
A járműveket elsősorban a belföldi távolsági forgalom számára tervezték, de az ÖBB-nél telt éveik alatt nemzetközi gyors- és személyvonatokkal eljutottak [[Olaszország|Olaszországba]], [[Svájc|Svájcba]], [[Németország|Németországba]] és [[Magyarország|Magyarországra]] is. Engedélyezett sebességük kezdetben 120 km/h volt, de az 1967-től kezdődően gyártott példányoknál már 140 km/h-ra módosították. A típuscsalád fő ismérvei a termes utastér, az alacsony tetőívelés, a kifelé nyíló kétszárnyú (de viszonylag szűk) feljáróajtók és azok jellegzetes elrendezése a kocsivégeknél - a mosdóhelyiség és kapcsolószekrény van a kocsi legvégén, a feljáróajtók ettől beljebb az utastér felé (hasonló jellegzetességgel bírnak még a [[francia]] [[Corail (vasúti személykocsi)|Corail-kocsik]] egyes altípusai is). A személykocsikból készült elsőosztályú, első-/másodosztályú, másodosztályú és másodosztályú-poggyászteres kivitel is, összesen 810 darab. Néhány másodosztályú kocsiban bisztrószakaszt is kialakítottak. |
||
==A személykocsik utóélete== |
==A személykocsik utóélete== |
A lap 2014. június 11., 14:40-kori változata
Schlieren-kocsi | |
Általános adatok | |
Gyártó | SGP, Jenbacher Werke |
Gyártásban | 1965-1981 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Schlieren-kocsi témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A (rövid) Schlieren-kocsi egy ausztriai vasúti személykocsi család, melyet svájci licensz alapján 1965 és 1981 között gyártott az ausztriai SGP és a Jenbacher Werke az Osztrák Szövetségi Vasutak számára. A közkeletű megnevezés az egyik licenszadó járműgyártó, az SWS Schlieren nevéből és székhelyéből ered, mely település Svájcban, Zürich mellett található. A típus tehát a megtévesztő külső hasonlóság ellenére nem azonos a svájci vasúttársaságok EW I és EW II típusú személykocsijaival. De nem tévesztendő össze a szintén ausztriai járműgyárak által az osztrák vasút számára gyártott Hosszú Schlieren-kocsikkal sem, melyek e típuscsalád továbbfejlesztésével jöttek létre és jelenleg CityShuttle márkanév alatt futnak.
A személykocsik üzeme az ÖBB-nél
A járműveket elsősorban a belföldi távolsági forgalom számára tervezték, de az ÖBB-nél telt éveik alatt nemzetközi gyors- és személyvonatokkal eljutottak Olaszországba, Svájcba, Németországba és Magyarországra is. Engedélyezett sebességük kezdetben 120 km/h volt, de az 1967-től kezdődően gyártott példányoknál már 140 km/h-ra módosították. A típuscsalád fő ismérvei a termes utastér, az alacsony tetőívelés, a kifelé nyíló kétszárnyú (de viszonylag szűk) feljáróajtók és azok jellegzetes elrendezése a kocsivégeknél - a mosdóhelyiség és kapcsolószekrény van a kocsi legvégén, a feljáróajtók ettől beljebb az utastér felé (hasonló jellegzetességgel bírnak még a francia Corail-kocsik egyes altípusai is). A személykocsikból készült elsőosztályú, első-/másodosztályú, másodosztályú és másodosztályú-poggyászteres kivitel is, összesen 810 darab. Néhány másodosztályú kocsiban bisztrószakaszt is kialakítottak.
A személykocsik utóélete
Az ÖBB a 2000-es években kezdte nagyobb arányban a típust kivonni a forgalomból és selejtezni vagy értékesíteni. Az ÖBB több személykocsit megőrzött múzeumi- és különvonati célokra, ezek az ÖBB nosztalgiaüzeméhez (ÖBB Erlebnisbahn) kerültek. 2003-ban, az akkor alakult szlovákiai BRKS magán vasúttársaság az államvasúttól átvett Pozsony-környéki vonalain például az ÖBB-től bérelt Schlieren-kocsikkal látta el a személyforgalmat. Magyarországon a GYSEV és a MÁV-Nosztalgia vásárolt több darabot, előbbi menetrendszerinti személyvonataihoz, utóbbi pedig az élményvonatokhoz. Koszovó vasúttársasága, a Trainkos (volt HK/KŽ) 2009-2011 között összesen 10 Schlieren-kocsit vett át, melyekkel a svéd eredetű, régebbi személykocsijait cserélte le. Érdekesség, hogy az ország vitatott nemzetközi elismertségéből eredően nem rendelkezik UIC-országkóddal sem, a kocsik ezért eredeti osztrák pályaszámukon álltak forgalomba.
Napjainkban már nem üzemelteti őket az ÖBB, nagy részük leállítva várja további sorsát.[1].
Jegyzetek
- ↑ Halász Péter: RegionalBahn: Schlieren-temetők. regionalbahn.blogspot.de, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. április 30.)