„Albert de Broglie” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
37. sor: 37. sor:
Karrierjét diplomataként kezdte. 1845-ban [[Róma|Rómában]] volt követségi első titkár édesapja mellett. 1848-ban leköszönt, [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] államcsínye után pedig visszavonult birtokára, és történelmi kutatással foglalkozott.
Karrierjét diplomataként kezdte. 1845-ban [[Róma|Rómában]] volt követségi első titkár édesapja mellett. 1848-ban leköszönt, [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] államcsínye után pedig visszavonult birtokára, és történelmi kutatással foglalkozott.


A császárság bukása után 1871-ben tért csak vissza a politikai életbe. [[Eure (megye)|Eure megye]] képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe, ahol a monarchista ellenzék vezetője lett. [[Adolphe Thiers]] [[London]]ba küldte követnek, hogy eltávolítsa a politikai színtérről. 1872-ben Broglie lemondásra kényszerült egy angol–francia kereskedelmi szerződést ért bírálatok miatt. Júniusban visszatért, s a liberális monarchia híveivel szövetkezve azzal vádolta Thiers-t, hogy a köztársaságpártiakkal tart. Thiers november 13-án tartott híres felszólalásában kijelentette, hogy kizárólag a konzervatív köztársaságot támogatja.
A császárság bukása után 1871-ben tért csak vissza a politikai életbe. [[Eure (megye)|Eure megye]] képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe, ahol a monarchista ellenzék vezetője lett. [[Adolphe Thiers]] [[London]]ba küldte követnek, hogy eltávolítsa a politikai színtérről. 1872-ben Broglie lemondásra kényszerült egy angol–francia kereskedelmi szerződést ért bírálatok miatt. Júniusban visszatért, s a liberális monarchia híveivel szövetkezve azzal vádolta Thiers-t, hogy a köztársaságpártiakkal tart. Thiers november 13-án tartott híres felszólalásában kijelentette, hogy kizárólag a konzervatív köztársaságot támogatja. A végrehajtó hatalmat gyakorló Harmincak Bizottságával szembesülve kénytelen volt lemondani május 24-én. Még az este folyamán Broglie [[Patrice de Mac-Mahon]]t választtatta meg az elnöki posztra, új koalíciós kormányt alakított, és a külügyminiszteri tárcát is átvette.





A lap 2014. június 11., 10:28-kori változata

Albert de Broglie
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
1873. május 24. – 1874. május 22.
ElnökPatrice de Mac-Mahon
ElődJules Dufaure
UtódErnest Courtot de Cissey
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
1877. május 17. – 1877. november 23.
ElődJules Simon
UtódGaëtan de Rochebouët

Született1821. június 13. (79 évesen)
Párizs
Elhunyt1901. január 19.
Párizs
PártOrléanism

SzüleiAlbertine, baroness Staël von Holstein
Victor de Broglie
HázastársaPauline de Galard de Brassac de Béarn (1845. június 18. – , église Saint-Thomas-d'Aquin)
Gyermekei
  • Henri Amédée de Broglie
  • Victor de Broglie
  • Emmanuel de Broglie
  • François Marie Albert de Broglie
Foglalkozásdiplomata, történész
Valláskatolikus

Díjaka francia Becsületrend lovagja

Albert de Broglie aláírása
Albert de Broglie aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Albert de Broglie témájú médiaállományokat.

Jacques Victor Albert Broglie hercege (Párizs, 1821. június 13. – Párizs, 1901. január 9.) francia történész, diplomata, politikus, Victor de Broglie fia.

Politikai pályafutása

Karrierjét diplomataként kezdte. 1845-ban Rómában volt követségi első titkár édesapja mellett. 1848-ban leköszönt, III. Napóleon államcsínye után pedig visszavonult birtokára, és történelmi kutatással foglalkozott.

A császárság bukása után 1871-ben tért csak vissza a politikai életbe. Eure megye képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe, ahol a monarchista ellenzék vezetője lett. Adolphe Thiers Londonba küldte követnek, hogy eltávolítsa a politikai színtérről. 1872-ben Broglie lemondásra kényszerült egy angol–francia kereskedelmi szerződést ért bírálatok miatt. Júniusban visszatért, s a liberális monarchia híveivel szövetkezve azzal vádolta Thiers-t, hogy a köztársaságpártiakkal tart. Thiers november 13-án tartott híres felszólalásában kijelentette, hogy kizárólag a konzervatív köztársaságot támogatja. A végrehajtó hatalmat gyakorló Harmincak Bizottságával szembesülve kénytelen volt lemondani május 24-én. Még az este folyamán Broglie Patrice de Mac-Mahont választtatta meg az elnöki posztra, új koalíciós kormányt alakított, és a külügyminiszteri tárcát is átvette.