„Zecca (Velence)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{építmény infobox |
|||
| pozíciós térkép = Olaszország |
|||
}} |
|||
[[file:Venice - Zecca - Libreria Marciana.jpg|thumb|250px|Zecca, a Velencei Köztársaság pénzverdéje]] |
[[file:Venice - Zecca - Libreria Marciana.jpg|thumb|250px|Zecca, a Velencei Köztársaság pénzverdéje]] |
||
A '''Zecca''' egy [[16. század]]i palota az [[olaszország]]i [[Velence (Olaszország)|Velencében]], amelyben a [[Velencei Köztársaság]] pénzverdéje működött. A városvezetés [[1535]]-ben döntött arról, hogy újjáépítik a pénzverdét és a köz- illetve magánletétek őrzőhelyét. Az épület tervezésével [[Jacopo Sansovino|Jacopo Sansovinót]] bízták meg, akinek ez volt az első komoly megrendelése a városban. A palota eredeti, kétszintes formájában tömör, biztonságos kincsesládára emlékeztetett, szilárdságot és bevehetetlenséget sugárzott. Az egész épület a velencei valutának a zecchinónak, és rajta keresztül az államnak a szimbóluma volt. Sansovino úgy tervezte az épületet, hogy a lehetőségekhez képest tűzbiztos legyen, jól szervezett és ellenálljon a rablási kísérleteknek. Az építkezést az állam finanszírozta, ezt azt jelentette, hogy az anyagi források bőségesek voltak, viszont komoly bizonytalansági tényezőt jelentett a tisztségviselők folyamatos cserélődése. A szükséges pénzösszeget úgy teremtették elő, hogy a város [[Ciprus (sziget)|Cipruson]] elő rabszolgái fejenként ötven dukátért megválthatták szabadságukat. [[1539]]-ben az építtetők egyezségre jutottak a szalámi- és sajtárusok céhével, akik boltokat üzemeltettek a lagúna felőli oldalon, és egy sor üzletet beépítettek a készülő pénzverdébe, így a második szinten nagyobb helyiségeket tudtak kialakítani. Az árkádos földszint fölött a [[piano nobile]] szintjét [[Oszloprend|dór]] oszlopokkal díszítették. Az [[ezüst]]pénzeket a földszinten az [[arany]]pénzeket a nagyobb biztonság érdekében az első emeleten készítették. A homlokzat tervezésekor a legnagyobb problémát az okozta, hogy az épületnek biztonságosnak kellett lennie, egyúttal nagyméretű ablakokat kellett kialakítani a kemencék megfelelő szellőztetéséhez. A Zecca építése [[1548]]-ban fejeződött be, de a [[Tízek Tanácsa]] már tíz év múlva, [[1558]]-ban döntött arról, hogy a palotát egy harmadik emelettel bővítik ki. Erre azért volt szükség, hogy nagyobb helyet biztosítsanak a kemencék és a tető között, mert amikor a tetőt napfény érte a kemencék mellett elviselhetetlen volt a forróság. Ez a szint [[1566]]-ra készült el, homlokzatán [[Oszloprend|jón]] stílusú oszlopok kaptak helyet. Nem tudjuk, hogy a harmadik emelet kinek a műve elképzelhető, hogy nem Sansovino alkotása, és a forrásokból az sem derül ki, hogy építésekor kikérték-e a véleményét. Az épület előcsarnokában két óriás szobrát helyezték el, a jobb oldali [[Girolamo Campagna]], a bal oldali [[Tiziano Aspetti]] alkotása. |
A '''Zecca''' egy [[16. század]]i palota az [[olaszország]]i [[Velence (Olaszország)|Velencében]], amelyben a [[Velencei Köztársaság]] pénzverdéje működött. A városvezetés [[1535]]-ben döntött arról, hogy újjáépítik a pénzverdét és a köz- illetve magánletétek őrzőhelyét. Az épület tervezésével [[Jacopo Sansovino|Jacopo Sansovinót]] bízták meg, akinek ez volt az első komoly megrendelése a városban. A palota eredeti, kétszintes formájában tömör, biztonságos kincsesládára emlékeztetett, szilárdságot és bevehetetlenséget sugárzott. Az egész épület a velencei valutának a zecchinónak, és rajta keresztül az államnak a szimbóluma volt. Sansovino úgy tervezte az épületet, hogy a lehetőségekhez képest tűzbiztos legyen, jól szervezett és ellenálljon a rablási kísérleteknek. Az építkezést az állam finanszírozta, ezt azt jelentette, hogy az anyagi források bőségesek voltak, viszont komoly bizonytalansági tényezőt jelentett a tisztségviselők folyamatos cserélődése. A szükséges pénzösszeget úgy teremtették elő, hogy a város [[Ciprus (sziget)|Cipruson]] elő rabszolgái fejenként ötven dukátért megválthatták szabadságukat. [[1539]]-ben az építtetők egyezségre jutottak a szalámi- és sajtárusok céhével, akik boltokat üzemeltettek a lagúna felőli oldalon, és egy sor üzletet beépítettek a készülő pénzverdébe, így a második szinten nagyobb helyiségeket tudtak kialakítani. Az árkádos földszint fölött a [[piano nobile]] szintjét [[Oszloprend|dór]] oszlopokkal díszítették. Az [[ezüst]]pénzeket a földszinten az [[arany]]pénzeket a nagyobb biztonság érdekében az első emeleten készítették. A homlokzat tervezésekor a legnagyobb problémát az okozta, hogy az épületnek biztonságosnak kellett lennie, egyúttal nagyméretű ablakokat kellett kialakítani a kemencék megfelelő szellőztetéséhez. A Zecca építése [[1548]]-ban fejeződött be, de a [[Tízek Tanácsa]] már tíz év múlva, [[1558]]-ban döntött arról, hogy a palotát egy harmadik emelettel bővítik ki. Erre azért volt szükség, hogy nagyobb helyet biztosítsanak a kemencék és a tető között, mert amikor a tetőt napfény érte a kemencék mellett elviselhetetlen volt a forróság. Ez a szint [[1566]]-ra készült el, homlokzatán [[Oszloprend|jón]] stílusú oszlopok kaptak helyet. Nem tudjuk, hogy a harmadik emelet kinek a műve elképzelhető, hogy nem Sansovino alkotása, és a forrásokból az sem derül ki, hogy építésekor kikérték-e a véleményét. Az épület előcsarnokában két óriás szobrát helyezték el, a jobb oldali [[Girolamo Campagna]], a bal oldali [[Tiziano Aspetti]] alkotása. |
||
A lap 2014. június 4., 17:31-kori változata
| Zecca | |
 | |
| Ország | Olaszország |
| Település | San Marco |
| Típus | pénzverde |
| Építész(ek) | Jacopo Sansovino |
| Elhelyezkedése | |
 Zecca
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 45° 26′ 00″, k. h. 12° 20′ 21″Koordináták: é. sz. 45° 26′ 00″, k. h. 12° 20′ 21″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zecca témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Zecca egy 16. századi palota az olaszországi Velencében, amelyben a Velencei Köztársaság pénzverdéje működött. A városvezetés 1535-ben döntött arról, hogy újjáépítik a pénzverdét és a köz- illetve magánletétek őrzőhelyét. Az épület tervezésével Jacopo Sansovinót bízták meg, akinek ez volt az első komoly megrendelése a városban. A palota eredeti, kétszintes formájában tömör, biztonságos kincsesládára emlékeztetett, szilárdságot és bevehetetlenséget sugárzott. Az egész épület a velencei valutának a zecchinónak, és rajta keresztül az államnak a szimbóluma volt. Sansovino úgy tervezte az épületet, hogy a lehetőségekhez képest tűzbiztos legyen, jól szervezett és ellenálljon a rablási kísérleteknek. Az építkezést az állam finanszírozta, ezt azt jelentette, hogy az anyagi források bőségesek voltak, viszont komoly bizonytalansági tényezőt jelentett a tisztségviselők folyamatos cserélődése. A szükséges pénzösszeget úgy teremtették elő, hogy a város Cipruson elő rabszolgái fejenként ötven dukátért megválthatták szabadságukat. 1539-ben az építtetők egyezségre jutottak a szalámi- és sajtárusok céhével, akik boltokat üzemeltettek a lagúna felőli oldalon, és egy sor üzletet beépítettek a készülő pénzverdébe, így a második szinten nagyobb helyiségeket tudtak kialakítani. Az árkádos földszint fölött a piano nobile szintjét dór oszlopokkal díszítették. Az ezüstpénzeket a földszinten az aranypénzeket a nagyobb biztonság érdekében az első emeleten készítették. A homlokzat tervezésekor a legnagyobb problémát az okozta, hogy az épületnek biztonságosnak kellett lennie, egyúttal nagyméretű ablakokat kellett kialakítani a kemencék megfelelő szellőztetéséhez. A Zecca építése 1548-ban fejeződött be, de a Tízek Tanácsa már tíz év múlva, 1558-ban döntött arról, hogy a palotát egy harmadik emelettel bővítik ki. Erre azért volt szükség, hogy nagyobb helyet biztosítsanak a kemencék és a tető között, mert amikor a tetőt napfény érte a kemencék mellett elviselhetetlen volt a forróság. Ez a szint 1566-ra készült el, homlokzatán jón stílusú oszlopok kaptak helyet. Nem tudjuk, hogy a harmadik emelet kinek a műve elképzelhető, hogy nem Sansovino alkotása, és a forrásokból az sem derül ki, hogy építésekor kikérték-e a véleményét. Az épület előcsarnokában két óriás szobrát helyezték el, a jobb oldali Girolamo Campagna, a bal oldali Tiziano Aspetti alkotása.
Források
- Antonio Manno: Velence művészete, Geographia Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963-9547-07-7
- Deborah Howard: The architectural history of Venice, B. T. Batsford Ltd, London, 1980, ISBN 0-7134-1188-0
_Canaletto_-_Wells-Next-The-Sea,_The_Earl_of_Leicester_and_Trustees_of_the_Holkham_Estate.jpg)
