„Vadregény (musical)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →A történet: kis átfogalmazás |
|||
| 154. sor: | 154. sor: | ||
A történet három szálon indul: középpontjában egy pék házaspár áll, akik gyereket szeretnének; míg Hamupipőke a király báljába vágyakozik; és megismerjük Jankót is, aki azt szeretné, ha a tehene tejet adna. Amikor a pék házaspár megtudja, hogy egy boszorkány átka miatt nem lehet gyermekük, elindulnak az erdőbe egy kalandos útra, hogy megszerezzék mindazt, amivel megtörhetik a rontást. E kaland során találkoznak a Grimm-mesehősökkel, és válnak egymás történeteinek részesévé. A szerzők a megszokottnál összetettebb (mese)hősöket állítottak a musicalszínpadra, élettörténeteik és motivációik sokkal emberibbek és földhözragadtabbak, a cselekményt pedig a következmények és a felelősség felvállalása mozgatja. A Sondheim és Lapine által megálmodott karakterek (az igazmondó Boszorkány, a Pék és a Pékné) így kerülnek a már közismert szereplőkkel (Hamupipőke, Piroska, [[Az aranyhajú leány|Aranyhaj]] és [[Jack-ciklus|Jankó]]) egyazon mesébe. Bár az első felvonás végére mindenki kívánsága teljesül, tetteik szörnyű következményekkel járnak, amelyek később kísértik őket. Így rákényszerülnek, hogy saját - gyakran kicsinyes és önző - céljaikat félretéve a közösség érdekében, egymással együttműködve győzzék le az Óriást, akit magukra haragítottak. A komolyabb pillanatokat a jelenetekbe szőtt humorral, a mesék és a zenei műfaj adta - látszólagos - könnyedséggel oldotta föl a szerzőpáros. |
A történet három szálon indul: középpontjában egy pék házaspár áll, akik gyereket szeretnének; míg Hamupipőke a király báljába vágyakozik; és megismerjük Jankót is, aki azt szeretné, ha a tehene tejet adna. Amikor a pék házaspár megtudja, hogy egy boszorkány átka miatt nem lehet gyermekük, elindulnak az erdőbe egy kalandos útra, hogy megszerezzék mindazt, amivel megtörhetik a rontást. E kaland során találkoznak a Grimm-mesehősökkel, és válnak egymás történeteinek részesévé. A szerzők a megszokottnál összetettebb (mese)hősöket állítottak a musicalszínpadra, élettörténeteik és motivációik sokkal emberibbek és földhözragadtabbak, a cselekményt pedig a következmények és a felelősség felvállalása mozgatja. A Sondheim és Lapine által megálmodott karakterek (az igazmondó Boszorkány, a Pék és a Pékné) így kerülnek a már közismert szereplőkkel (Hamupipőke, Piroska, [[Az aranyhajú leány|Aranyhaj]] és [[Jack-ciklus|Jankó]]) egyazon mesébe. Bár az első felvonás végére mindenki kívánsága teljesül, tetteik szörnyű következményekkel járnak, amelyek később kísértik őket. Így rákényszerülnek, hogy saját - gyakran kicsinyes és önző - céljaikat félretéve a közösség érdekében, egymással együttműködve győzzék le az Óriást, akit magukra haragítottak. A komolyabb pillanatokat a jelenetekbe szőtt humorral, a mesék és a zenei műfaj adta - látszólagos - könnyedséggel oldotta föl a szerzőpáros. |
||
A mű inspirációjaként - első sorban, de nem csak<ref>A mű Bruno Bettelheim mellett [[Carl Jung]], [[Sigmund Freud]] (Ben Brantley: [http://www.nytimes.com/2002/05/01/theater/theater-review-sondheim-reprise-puts-music-ahead-of-the-journey.html THEATER REVIEW; Sondheim Reprise Puts Music Ahead of the Journey], NYTimes.com - Published: May 1, 2002), [[Marie-Louise von Franz]]{{wd|Q60236}}, [[Erich Fromm]], [[Robert Darnton]]{{wd|Q964180}} és Mark Shenton (Stephen Banfield: Sondheim's Broadway Musicals) gyermekpszichológiai gondolatait is felhasználja.</ref> - Bruno Bettelheim [[Pszichoanalízis|pszichoanalitikus]] ''A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek'' című műve szolgált. Ez meg is jelenik a történetben úgy, hogy a narrátor figurája valójában a szülőkhöz szóló könyv olvasatát közvetíti, mely arra a mozgalomra ad (határozottan nemleges) |
A mű inspirációjaként - első sorban, de nem csak<ref>A mű Bruno Bettelheim mellett [[Carl Jung]], [[Sigmund Freud]] (Ben Brantley: [http://www.nytimes.com/2002/05/01/theater/theater-review-sondheim-reprise-puts-music-ahead-of-the-journey.html THEATER REVIEW; Sondheim Reprise Puts Music Ahead of the Journey], NYTimes.com - Published: May 1, 2002), [[Marie-Louise von Franz]]{{wd|Q60236}}, [[Erich Fromm]], [[Robert Darnton]]{{wd|Q964180}} és Mark Shenton (Stephen Banfield: Sondheim's Broadway Musicals) gyermekpszichológiai gondolatait is felhasználja.</ref> - Bruno Bettelheim [[Pszichoanalízis|pszichoanalitikus]] ''A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek'' című műve szolgált. Ez meg is jelenik a történetben úgy, hogy a narrátor figurája valójában a szülőkhöz szóló könyv olvasatát közvetíti, mely arra a mozgalomra ad (határozottan nemleges) választ, ami szerint a mesék hagyományos megfogalmazása túl realisztikus, ijesztő és kegyetlen a gyerekeknek.<ref>Stephen Banfield: Sondheim's Broadway Musicals (''Into the Woods'' fejezet, 381-. oldal); University of Michigan Press - 1993 (en) - [http://books.google.hu/books?id=dLf1_FutpusC&lpg=PP1&hl=hu&pg=PP1#v=onepage&q&f=false Google Könyvek előnézet]</ref><ref>Robert Gordon: The Oxford Handbook of Sondheim Studies; Oxford University Press, 2014. május 1. (en) - ([http://books.google.hu/books?id=TXCVAwAAQBAJ&lpg=PP1&hl=hu&pg=PP1#v=onepage&q&f=false Google Könyvek előnézet])</ref> Leghangsúlyosabb motívuma a keresés-kutatás-küldetés, aminek szimbolikus helye az erdő, ugyanis itt teljesülnek az álmok, de a (nagyon is realisztikus) következmények is ott éri őket utol. A szerzők a cselekmény középpontjául közismert mesék, a [[Hamupipőke (mese)|Hamupipőke]], [[Az égig érő paszuly]], a [[Piroska és a farkas]] karaktereit, illetve az elbűvölő hercegeket, és a boszorkányt választották melyek mellé két saját figura (a pék és felesége) került.<ref>Don Whittaker, Missy Wigley: [http://www.sondheim.com/shows/essay/into1.html No One is Alone], sondheim.com - (hozzáférés: 2014. június 3.)</ref> |
||
==== Első felvonás ==== |
==== Első felvonás ==== |
||
A lap 2014. június 3., 22:59-kori változata
| Vadregény (Into the Woods) | |
| musical | |
.jpg) | |
| Jelenet a musical egy 2009-es feldolgozásából (fotó: Siena College) | |
| Eredeti nyelv | angol |
| Zene | Stephen Sondheim  1988 |
| Dalszöveg | Stephen Sondheim |
| Szövegkönyv | James Lapine 1988 |
| Fordító | Galambos Attila |
| Főbb bemutatók |
|
| Díjak | ugrás a szakaszhoz |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vadregény témájú médiaállományokat. | |
A Vadregény (eredeti címe: Into the Woods) James Lapine és Stephen Sondheim szerzőpáros második közös musicalje, mely egy gyermektelen házaspár különleges történetét meséli el, és a Grimm-mesék főszereplőivel szőtt kalandokból épül fel. Először 1986 végén került színre, de a több átalakítás utáni „végső”, nagy sikereket hozó formájában 1987. november 5-én mutatták be a Broadway színpadán. Azóta több földrészt is bejárt és feldolgozást is megélt a produkció.
Magyarországon először Galambos Attila fordításában a Pesti Magyar Színház tűzte műsorra 2014 áprilisában, Harangi Mária rendezésében és Szemenyei János zenei vezetésével.
A mű
A szerzőpáros, Lapine és Sondheim, első közös produkciójuk – a Pulitzer-díjas „Vasárnap a parkban” („Sunday in the Park”) – sikerén felbuzdulva határozta el, hogy újra együtt dolgoznak. Ennek eredményeképpen készítették el a Grimm fivérek különböző meséit ötvöző, mégis egységes, önálló történetet, mely inspirációjaként Bruno Bettelheim The Uses of Enchantment: The Meaning and Importance of Fairy Tales című[1], 1976-ban (magyarul: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek 1985-ben[2]) megjelent tanulmánykönyve szolgált. Az így megszületett Vadregény című musical egyben modern és klasszikus, amely több - színházi Oscarnak is nevezett - Tony-díjat is elnyert. Zenéjét és dalszövegeit Stephen Sondheim, a világhírű Oscar- és Tony-díjas komponista szerezte, történetét az amerikai szövegkönyvíró és rendező James Lapine írta.
ma Al Hirschfeld Színház
Első alkalommal James Lapine rendezésében 1986 decemberében került színre, a San Diegoi Old Globe Színház deszkáin, ahol 50 előadást ért meg. Ez azonban nem a végleges változat volt. A „próbajátszások” során számos tekintetben átdolgozott darabot hivatalosan 1987 novemberében mutatták be a Broadway Martin Beck Színházában. Ezt, az „eredeti” darabot 1989 szeptemberéig 764-szer játszották. 1988-ban amerikai országos turnéra vitték, miközben elkészült 1990-ben egy West End-feldolgozás, és 1991-ben az eredeti színházi produkcióból egy professzionális televíziós felvétel.[3] Az előadás 3 Tony-díjat és 5 Drama Desk-díjat is elhozott úgy, hogy „versenytársa” a szintén akkor debütáló Az Operaház Fantomja volt.
A Broadway Junior Collection[4] elkészítette a musical egy egyszerűsített, gyermekek által is előadható változatát is. Ebben az első felvonás bizonyos jelenetei és a teljes második felvonás kimaradtak, hogy 60–80 percben is előadható legyen - szemben a közel 3 órás eredeti produkcióval - és a zenei szólamokat is leegyszerűsítették.
Ezután 2002-ben a Broadway-n, majd pedig 2010-ben Londonban is újraélesztették a darabot, de közben világszerte színpadra került, játszották többek között Los Angelesben, Barcelonában, és 2012-ben a New York-i szabadtéri Shakespeare a parkban fesztiválon is[3] és lefordították számos nyelvre. 2014-ben a Walt Disney Pictures is elkészített egy filmadaptációt Into the Woods címen, mely december 25-én kerül a mozikba[5]. Rendezője, Rob Marshall olyan színészekkel dolgozik együtt, mint Johnny Depp, Meryl Streep, de a mesefilmben látható lesz James Corden, Emily Blunt, Anna Kendrick, Chris Pine, Lilla Crawford, Daniel Huttlestone, Christine Baranski, és Tracey Ullman is[6][7].
Magyarországon először - a számos nagy sikerű musical (Producerek, Az operaház fantomja, Romeó és Júlia, Csoportterápia, Polygamy) fordítója és szövegírója, - Galambos Attila tolmácsolásában a Pesti Magyar Színház társulata dolgozta fel 2014-ben. A jelmezeket az angol, nemzetközi díszlet- és jelmeztervező, fénytechnikus Howard Lloyd[8], a díszletet - Pető Beatrix rajzainak felhasználásával - Romvári Gergely tervezte.
A szerepek, szereplők
- Mesélő (narrátor)
- Titokzatos ember
- Pék
- Pékné
- Banya
- Hamupipőke
- Hamupipőke anyja
- Hamupipőke apja
- Hamupipőke hercege
- Hopmester
- Mostoha
- Florinda (Hamupipőke mostohanővére)
- Lucinda (Hamupipőke mostohanővére)
- Jankó (Az égig érő paszulyból)
- Jankó anyja
- Riska, Jankó „tejfehér” tehene /JR./
- Piroska
- Piroska nagymamája
- Farkas
- Aranyhaj
- Aranyhaj hercege
- Óriás
- Csipkerózsika
- Hófehérke
- Favágó /JR./
- Hárfa /JR./
- Jancsi /JR./
- Juliska /JR./
/JR./ - csak a rövidített, ifjúsági darabban.
Szereposztások
Az első próbajáték, az első Broadway előadás és az első magyarországi bemutató szereposztásai:
1986 Old Globe Production
|
1987 Broadway Production
|
2014 Pesti Magyar Színház
|
A történet
A történet három szálon indul: középpontjában egy pék házaspár áll, akik gyereket szeretnének; míg Hamupipőke a király báljába vágyakozik; és megismerjük Jankót is, aki azt szeretné, ha a tehene tejet adna. Amikor a pék házaspár megtudja, hogy egy boszorkány átka miatt nem lehet gyermekük, elindulnak az erdőbe egy kalandos útra, hogy megszerezzék mindazt, amivel megtörhetik a rontást. E kaland során találkoznak a Grimm-mesehősökkel, és válnak egymás történeteinek részesévé. A szerzők a megszokottnál összetettebb (mese)hősöket állítottak a musicalszínpadra, élettörténeteik és motivációik sokkal emberibbek és földhözragadtabbak, a cselekményt pedig a következmények és a felelősség felvállalása mozgatja. A Sondheim és Lapine által megálmodott karakterek (az igazmondó Boszorkány, a Pék és a Pékné) így kerülnek a már közismert szereplőkkel (Hamupipőke, Piroska, Aranyhaj és Jankó) egyazon mesébe. Bár az első felvonás végére mindenki kívánsága teljesül, tetteik szörnyű következményekkel járnak, amelyek később kísértik őket. Így rákényszerülnek, hogy saját - gyakran kicsinyes és önző - céljaikat félretéve a közösség érdekében, egymással együttműködve győzzék le az Óriást, akit magukra haragítottak. A komolyabb pillanatokat a jelenetekbe szőtt humorral, a mesék és a zenei műfaj adta - látszólagos - könnyedséggel oldotta föl a szerzőpáros.
A mű inspirációjaként - első sorban, de nem csak[9] - Bruno Bettelheim pszichoanalitikus A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek című műve szolgált. Ez meg is jelenik a történetben úgy, hogy a narrátor figurája valójában a szülőkhöz szóló könyv olvasatát közvetíti, mely arra a mozgalomra ad (határozottan nemleges) választ, ami szerint a mesék hagyományos megfogalmazása túl realisztikus, ijesztő és kegyetlen a gyerekeknek.[10][11] Leghangsúlyosabb motívuma a keresés-kutatás-küldetés, aminek szimbolikus helye az erdő, ugyanis itt teljesülnek az álmok, de a (nagyon is realisztikus) következmények is ott éri őket utol. A szerzők a cselekmény középpontjául közismert mesék, a Hamupipőke, Az égig érő paszuly, a Piroska és a farkas karaktereit, illetve az elbűvölő hercegeket, és a boszorkányt választották melyek mellé két saját figura (a pék és felesége) került.[12]
Első felvonás
Rögtön a darab elején három helyszínnel is megismerkedhetünk. Láthatjuk Hamupipőkét, aki padlót súrol; Jankót a jámbor, de szánalmas kinézetű Riska tehénnel, és a péket feleségével munka közben.
A történetet a mesélő vezeti fel a „Prológus”-ban, amiben megismerhetjük a szereplők vágyait. Hamupipőke szeretne eljutni a királyi bálba, de a mostohája és a mostohanővérei kinevetik a lányt és nélküle indulnak el. Jankó csupán azt kívánja, hogy a tehene adjon tejet, míg idős édesanyja sok pénzre és egy kevésbé bolond gyermekre áhítozik. Megkéri fiát, hogy a hasznavehetetlen állatot vigye ki a piacra és adja el. A fiú, bár barátjaként szereti a jószágot, teljesíti anyja kérését. A Pék - aki azt hiszi, szülei egy pék-üzemi balesetben meghaltak - arról álmodik, hogy feleségével végre gyermekük szülessen, mikor is Piroska tér be a pékségbe, és megtudjuk, hogy nagymamájához igyekszik az erdőbe, neki visz friss kenyeret, kalácsot. Majd a házaspárhoz betoppan a szomszédban lakó banya.
Megtudják, hogy a púpos Banya átokkal sújtotta őket, ezért nem lehet gyermekük, amit azzal magyaráz, hogy még a Pék apja sok-sok évvel ezelőtt lopott az ő kertjéből, mert akkor várandós édesanyja kívánós volt... többek között pár szem varázsbabot. Az átkon túl a Pék így arról is tudomást szerez, hogy van egy húga aki egy toronyban raboskodik. Kiderül, megtörheti a varázslatot, ami őt gyermektelenné tette, ha hoz a Banyának: egy tehenet, ami fehér, mint a tej, egy köpenyt, ami piros, mint a vér, egy tincs hajat, ami sárga, mint a kukorica és egy topánkát, olyan fényeset, mint az arany. Mindezeket az erdő rejti, el is indul hát a Pék és a Pékné. Útjuk során egyre többet tudunk meg a szereplőkről, akik szépen sorban összetalálkoznak, és történeteik egybeforrnak, miközben további mesefigurák bukkannak fel: Aranyhaj, Hamupipőke anyja, apja, a Farkas, Piroska nagymamája, a Hopmester és két herceg, no meg egy Titokzatos ember.
A Pék megmenti Piroskát és a Nagymamát, amiért megkapja Piroska vérvörös köpenyét. Jankó pedig elcseréli vele a barátjaként szeretett tehenet - a Banya által említett és időközben előkerült hatból - öt szem varázsbabért. A fiú anyja a látszólag rossz üzlet miatti mérgében elhajítja a magokat. A kikelő növények felnőnek az égig, egészen az Óriás országáig. Jankó felmászik, kalandokba bonyolódik, - önvédelemből -megöli az Óriás férjét és ellop egy pénzes erszényt, hogy visszavehesse Riskát. Ám az közben elcsatangolt, és nem is biztos, hogy az aranytallérok érnek annyit, hogy az átkot a Pékék tovább viseljék. Ez alatt a Pékné rátalál Aranyhajra, megtépi (sárga) „kukoricahaját”, és megszerzi Hamupipőke aranytopánkáját is. Az események ezután összekuszálódnak, de végül minden jóra fordul. A Banya megszépül és megfiatalodik, de ezzel együtt elveszti varázserejét. Jankóék meggazdagodnak, még ha a fiú haragra is gerjesztette az Óriást, a babszárakat időben sikerül kivágni, így - időlegesen - megmenekülnek. Hamupipőke és Aranyhaj is megtalálják hercegeiket és ezáltal a szerelmet. A Pék házaspár pedig gyermekáldásban részesül. Mindannyiukkal megtörténik a csoda, de észrevétlenül szárba szökken az utolsó varázsbab...
Második felvonás
Újra a mesélő vezet át minket a történet folytatásába. Most már úgy kéne lennie, hogy valamennyien boldogok, de ironikus módon, még mindig akad mindenkinek kívánsága, bánata: a Péknek és feleségének megszületett a drága kisfiuk, de nagyobb házat szeretnének; Jankó és anyja gazdag és jól táplált, de a fiú az régi élete után vágyakozik; Hamupipőke bár a sármos hercegével él a gyönyörű palotájában, azonban egyre csak unatkozik; Aranyhajnak ikrei születtek, ám kedélye ingatag; és a Hercegek új, megmenthető lányokat találtak: Hófehérkére és Csipkerózsikára. És ha ez még mind nem elég, a meggyilkolt Óriás bosszúéhes felesége is leereszkedik égi birodalmából azon az utolsó babszáron, ami közben megerősödött, és férje életéért cserébe Jankóét követeli.
Az erdőben a mesehősök ellenszegülnek az Óriással, emiatt előbb előbb Aranyhaj, majd Jankó anyja is az életét veszti. Jankó védelmében szövetkezik a Pék, a Pékné és Piroska, miközben a Banya tervet forral, hogy elárulja a fiút. A szerelmi szálak is összekeverednek. Aztán az Óriás ámokfutásában a Pékné is meghal. A megmaradtak lassan ráeszmélnek, hogy az ember önmagában mit sem ér, csak egymással együttműködve győzhetik le a dühöngő Óriást. Tervük végül sikerrel jár. Már csak annyi van hátra, hogy a síró csecsemőt lecsendesítsék. A pék mesélni kezd kisgyermekének, ám első szavaira – „hol volt, hol nem volt” – megjelenik a Banya, hogy figyelmeztesse az örök érvényű tanulságra:
| ||||||
-
Piroska és a farkas az erdőben -
Hamupipőke... -
Jankó az égig érő paszulyon és az óriás -
Aranyhaj
-
Hófehérke -
Csipkerózsika -
pékség a XIX. századból
.png)
A mű zenéje
A New York Times úgy fogalmazott Sondheimról, hogy „talán ő a legnagyobb és legismertebb művésze az amerikai zenés színháznak”. Életművét a számos Tony-díjjal is elismerték és közismert színházi produkciók fémjelzik – ilyen például a West Side Story vagy a Gypsy dalszövege. Zeneszerzőként munkáit a többszólamúság, az egymásba átfolyó szólamok és gyors dallamvezetés jellemzik. Az „Into the Woods” (Vadregény) zeneiségének nehézségi fokát is ez adja.[13]
Stephen Banfield zeneesztéta így vélekedik a Vadregény – Into the Woods zenei világáról: „Az Into the Woods zeneileg egyetlen hatalmas dal. A melodikus anyaga széttöredezett, ritmikus és fülbemászó frázisokból áll, amelyek hol előbukkannak, hol pedig eltűnnek. Azt hiszem, ez néhány embert összezavar. Ők csupán a felbukkanó, egymástól független dallamtöredékeket hallják, és nem veszik észre, hogy azok valójában egy nagyobb zenei kompozíció részét képezik”[14]
Ez a zenei struktúra biztosítja, hogy a musical, akárcsak a szüntelenül vándorló, nyughatatlan szereplői, folyamatosan mozgásban van, lényegében néhány momentumot leszámítva sosem jut nyugvópontra, újabb és újabb impulzusokat szolgáltat a nézők számára, anélkül, hogy azok tisztában lennének a muzsika mélyebb rétegeivel.[15]
Sondheim bőséggel él a korábbi műveiben megismert vezérmotívum-technikával is, amelynek szerepe azonban gyakran csupán egy-egy érzelmi állapot hangsúlyozására korlátozódik és közel sem minden szereplő esetében érhető tetten. Ahogyan Paul Gemignani, számos korábbi Sondheim-opus betanítója és zenei vezetője rámutat, helyenként a Disney-rajzfilmeket idéző megoldások is megjelennek a partitúrában. Például ha valaki meghal, egy rövidke szomorú melódia hallható, emellett jellegzetes akkordok kísérik a Boszorkány színrelépéseit is.[16]
Zeneszámok
Első felvonás
|
Második felvonás
|
Díjak, elismerések
- Az eredeti mű
- 1988 Tony-díj: legjobb musical zene (Stephen Sondheim), szövegkönyv (James Lapine) és női főszereplő (Joanna Gleason)
- 1988 Drama Desk-díj: legjobb musical, zeneszöveg (Stephen Sondheim), szövegkönyv (James Lapine), női (Joanna Gleason) és férfi (Robert Westenberg) főszereplő
- Az 1990-es londoni West End darab
- 1991 Laurence Olivier-díj: legjobb musical rendező (Richard Jones) és színész (Imelda Staunton)
- Az 1999-es londoni felújítás
- 1999 Laurence Olivier-díj: legjobb musical színésznő (Sophie Thompson)
- A 2002-es Broadway felújítás
- 2002 Tony-díj: legjobb musical felújítás, világosítás (Brian MacDevitt)
- 2002 Drama Desk-díj: legjobb musical felújítás, díszlettervező (Douglas W. Schmidt), hangszerelés (Dan Moses Schreier)
- Az 2010-es londoni felújítás
- 2011 Laurence Olivier-díj: legjobb musical felújítás
Jegyzetek
- ↑ Stefan Kanfer: Sondheim vs. Sondheim, City Journal, September 2004, pp. 95-112 (en)
- ↑ Dr. Fischer Eszter: „hamis próféta“ különös története - Fordulópont, 2004.
- ↑ a b Hutchins, Michael H.: Into the Woods. The Stephen Sondheim Reference Guide, 2010. október 14. (Hozzáférés: 2014. április 21.)
- ↑ Broadway Junior Collection: Broadway Junior Collection
- ↑ Schillaci, Sophie. „Disney Dates Musical 'Into the Woods' Opposite 'Annie' in December 2014”, The Hollywood Reporter , 2013. június 13. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
- ↑ Ng, David. „Sam Mendes, Rob Marshall will revive their revival of 'Cabaret'”, The Los Angeles Times , 2013. szeptember 5. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
- ↑ Cerasoro, Pat: INTO THE WOODS Rehearsals Begin! Complete Confirmed Cast, With Stars Already Tweeting Pics & More. BroadwayWorld.com, 2013. augusztus 7. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
- ↑ Howard Lloyd: The Artful Plateful; coroflot.com
- ↑ A mű Bruno Bettelheim mellett Carl Jung, Sigmund Freud (Ben Brantley: THEATER REVIEW; Sondheim Reprise Puts Music Ahead of the Journey, NYTimes.com - Published: May 1, 2002), Marie-Louise von Franz, Erich Fromm, Robert Darnton és Mark Shenton (Stephen Banfield: Sondheim's Broadway Musicals) gyermekpszichológiai gondolatait is felhasználja.
- ↑ Stephen Banfield: Sondheim's Broadway Musicals (Into the Woods fejezet, 381-. oldal); University of Michigan Press - 1993 (en) - Google Könyvek előnézet
- ↑ Robert Gordon: The Oxford Handbook of Sondheim Studies; Oxford University Press, 2014. május 1. (en) - (Google Könyvek előnézet)
- ↑ Don Whittaker, Missy Wigley: No One is Alone, sondheim.com - (hozzáférés: 2014. június 3.)
- ↑ Ovation! Musical Theater tackles Sondheim's ‘Into the Woods’, 2008. július 9. (Hozzáférés: 2014. április 22.)
- ↑ Stephen Banfield: Sondheim's Broadway Musicals, The University of Michigan Press, 1993, 406. oldal
- ↑ Szilágyi Gábor: Stephen Sondheim színháza, Viva la Musical!, 2013, 165. oldal
- ↑ Gordon, Joanne: Art Isn’t Easy: The Theater of Stephen Sondheim, Da Capo Press, 1992, 307. oldal
Források
- sondheimonsondheim.com Stephen Sondheim's Collaborations with James Lapine, 2009 (en)
- jameslapine.com Into the Woods, (en)
- Music Theatre International Into the Woods (en)
- Music Theatre International Into The Woods JR. (en)
- Broadway Junior Collection Auditioning for INTO THE WOODS JR.
- Utah Shakespeare Festival Home Page; Ace G. Pilkington: [1] The Fairy Tale in the Forest (en)
- Harmony Wheeler: "Into the Woods" tells stories, Biola University Inc. 2011. február 10.
- Szilágyi Gábor: Így született a Vadregény - Into the Woods Viva la Musical! 2014. április 12.
- Magyar Színház - repertoár: Vadregény(hozzáférés: 2014. április 20.)
További információk
- Sondheimet Tisztelők Társasága: Adatlap - Into the Woods 2013. január 25.
- Így született az Into the Woods 2014. március 31.
- A Pesti Magyar Színház Vadregény - Into the Woods facebook oldala
- Woodlawn Theatre: Into the Woods, San Antonio 2014. február (en)
- Marlies C. Schröder - Decor- En Kostuumontwerpen: Into the Woods (nl)
- Digital Theatre Into the Woods (en)
- Pädagogischen Hochschule Freiburg Musical AB IN DEN WALD (Into the Woods) (de)
- Mark Guido Scheer Youtube csatornája: A Magyar Színház bemutatja: Vadregény - Into the woods Bemutató előtt, a színészek beszélnek a darabról - 2014. április 24.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Into the Woods című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.