„Mandulafenyő” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: et:Piinia egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások |
tömör. |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{Taxobox |
{{Taxobox |
||
| name = |
| name = Mandulafenyő |
||
| image = Rom circo maximo 01.jpg |
| image = Rom circo maximo 01.jpg |
||
| image_caption = Mandulafenyő Rómában |
| image_caption = Mandulafenyő Rómában |
||
14. sor: | 14. sor: | ||
}} |
}} |
||
A '''mandulafenyő''' ''(Pinus pinea)'', más néven '''pínea(fenyő)''' mediterrán eredetű fenyő |
A '''mandulafenyő''' ''(Pinus pinea)'', más néven '''pínea(fenyő)''' mediterrán eredetű fenyő. Az ehető magvú és magjukért termesztett fenyők közül a legismertebb, és valószínűleg a legelterjedtebb faj. |
||
== |
== Elterjedése == |
||
A mediterrán tengerpartok homokos talaját kedveli; a mediterrán táj egyik igen jellegzetes növénye. Ehető terméséért és jellegzetes habitusának sajátos díszítő jellege miatt évezredek óta sokfelé termesztik, így a természetes és a visszavadult állományok nehezen különíthetők el.<ref>[http://terebess.hu/tiszaorveny/gyumolcs/pinus.html]</ref> Magyarországi példányai valószűleg mind ültetett vagy termesztésből kivadult egyedek. |
|||
== Leírása == |
== Leírása == |
||
Ernyőszerűen szétterülő, 20 méter magasra megnövő örökzöld |
Ernyőszerűen szétterülő, 20 méter magasra megnövő örökzöld. |
||
Kérge narancsbarna, mélyen barázdált. Fiatal hajtásai szürkészöldek és simák, idősebb korukban világosbarnák. |
Kérge narancsbarna, mélyen barázdált. Fiatal hajtásai szürkészöldek és simák, idősebb korukban világosbarnák. |
||
10-15 cm hosszú |
10-15 cm hosszú, vaskos, kemény és kissé csavarodott, erősen kihegyezett tűleveleinek éle alig észrevehetően fogazott. A tűlevelek párosával, ritkásan nőnek a vastag, sima narancsbarna száron. A fiatal növényeken egyesével állnak és halvány kékesszürkék, később szürkészöldek. 2-3 évig maradnak a hajtáson. |
||
A fiatal hajtásokon a sárga porzós és a zöld termős tobozok a nyár elején nyílnak. A [[toboz]] csaknem gömb alakú, 8-15 cm hosszú, fénylő barna és kemény; a harmadik évben érik be. Magvai |
A fiatal hajtásokon a sárga porzós és a zöld termős tobozok a nyár elején nyílnak. A [[toboz]] csaknem gömb alakú, 8-15 cm hosszú, fénylő barna és kemény; a harmadik évben érik be. Magvai (tobozonként akár száznál is több) ehetők; ízük a faj nevének megfelelően a manduláéra emlékeztet.<ref>http://www.treemail.hu/magazin/cikkek/europai-mandulafenyo-pinus-pinea</ref> |
||
== Termesztése == |
== Termesztése == |
||
Más Pinus |
Más [[Pinus]] fajokhoz hasonlóan magról szaporítható. Szinte bármilyen talajon megél, de üde talajon jobban fejlődik. Fagyérzékenysége miatt fiatalon – 3-4 éves koráig, vagyis az időskori levelek megjelenéséig – célszerű üveg vagy fólia alatt nevelni, és az után is érdemes fagyvédett helyre telepíteni. Üvegházi oltással (oldallapozással vagy oldalékezéssel) szaporítva könnyebben fagytűrővé tehetjük; megfelelő alany számára a [[feketefenyő]] és az [[erdeifenyő]] is.<ref>http://www.treemail.hu/magazin/cikkek/europai-mandulafenyo-pinus-pinea</ref><ref>Dr. Nagy Béla, Dr. Schmidt Gábor: Kertészeti dendrológia. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Kar, 1991.</ref> |
||
== Érdekességek == |
== Érdekességek == |
||
* A mandulafenyő magjai a római légionáriusok élelmezésénél is |
* A mandulafenyő magjai a római légionáriusok élelmezésénél fejadagjában is szerepeltek.<ref>http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/novenytan-novenytan/ch22s03.html</ref> |
||
== Képek == |
== Képek == |
A lap 2014. május 21., 19:36-kori változata
Mandulafenyő | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Mandulafenyő Rómában
| ||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||
Pinus pinea Linné | ||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Mandulafenyő témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Mandulafenyő témájú médiaállományokat és Mandulafenyő témájú kategóriát. |
A mandulafenyő (Pinus pinea), más néven pínea(fenyő) mediterrán eredetű fenyő. Az ehető magvú és magjukért termesztett fenyők közül a legismertebb, és valószínűleg a legelterjedtebb faj.
Elterjedése
A mediterrán tengerpartok homokos talaját kedveli; a mediterrán táj egyik igen jellegzetes növénye. Ehető terméséért és jellegzetes habitusának sajátos díszítő jellege miatt évezredek óta sokfelé termesztik, így a természetes és a visszavadult állományok nehezen különíthetők el.[1] Magyarországi példányai valószűleg mind ültetett vagy termesztésből kivadult egyedek.
Leírása
Ernyőszerűen szétterülő, 20 méter magasra megnövő örökzöld.
Kérge narancsbarna, mélyen barázdált. Fiatal hajtásai szürkészöldek és simák, idősebb korukban világosbarnák. 10-15 cm hosszú, vaskos, kemény és kissé csavarodott, erősen kihegyezett tűleveleinek éle alig észrevehetően fogazott. A tűlevelek párosával, ritkásan nőnek a vastag, sima narancsbarna száron. A fiatal növényeken egyesével állnak és halvány kékesszürkék, később szürkészöldek. 2-3 évig maradnak a hajtáson.
A fiatal hajtásokon a sárga porzós és a zöld termős tobozok a nyár elején nyílnak. A toboz csaknem gömb alakú, 8-15 cm hosszú, fénylő barna és kemény; a harmadik évben érik be. Magvai (tobozonként akár száznál is több) ehetők; ízük a faj nevének megfelelően a manduláéra emlékeztet.[2]
Termesztése
Más Pinus fajokhoz hasonlóan magról szaporítható. Szinte bármilyen talajon megél, de üde talajon jobban fejlődik. Fagyérzékenysége miatt fiatalon – 3-4 éves koráig, vagyis az időskori levelek megjelenéséig – célszerű üveg vagy fólia alatt nevelni, és az után is érdemes fagyvédett helyre telepíteni. Üvegházi oltással (oldallapozással vagy oldalékezéssel) szaporítva könnyebben fagytűrővé tehetjük; megfelelő alany számára a feketefenyő és az erdeifenyő is.[3][4]
Érdekességek
- A mandulafenyő magjai a római légionáriusok élelmezésénél fejadagjában is szerepeltek.[5]
Képek
-
habitusa
-
fiatal és idős tűlevelei
-
porzós barkák
-
toboza
-
elterjedése
-
mandulafenyők Andalúziában
-
magjai
Források
- Allen J. Coombes: határozó kézikönyvek: Fák, Egyetemi Nyomda, Budapest ISBN 963 545 038 9
Jegyzetek
- ↑ [1]
- ↑ http://www.treemail.hu/magazin/cikkek/europai-mandulafenyo-pinus-pinea
- ↑ http://www.treemail.hu/magazin/cikkek/europai-mandulafenyo-pinus-pinea
- ↑ Dr. Nagy Béla, Dr. Schmidt Gábor: Kertészeti dendrológia. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Kar, 1991.
- ↑ http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/novenytan-novenytan/ch22s03.html
Ez a lap már inaktív, viszont a laptörténetek olvashatóságához továbbra is szükséges. Ne használd, és a tartalmán ne változtass! Ha kérdésed van a lap nyugdíjazásával kapcsolatban, a kocsmafalon tedd fel! This Wikipedia page is currently inactive and is retained primarily for historical interest. |