„Vörös Hadsereg (magyar)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2014. május 20., 08:23-kori változata

A Vörös Hadsereg a Magyarországi Tanácsköztársaság hadserege, az első magyar „munkás-paraszt” hadsereg volt. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 25-én rendelte el a Vörös Hadsereg megalakítását.

Mivel 1919. március 21-én az addigi Honvédelmi Minisztérium átalakult Honvédelmi Népbiztossággá, a honvédelmi népbiztos Pogány József, míg a népbiztos-helyettes Szántó Béla lett. 1919.március 26.: a 89/A.f.cs.bk. számú rendelet megváltoztatja az ügybeosztást:

A, Hadműveleti főcsoport

vezető: Szántó Béla

segítő: Steinbrück Ottó

vezérkari főnök: Tombor Jenő

5.,11.,61. hadosztályokból alakult

B, Szervezés főcsoport

vezetője: Pogány József

szakközeg: Stromfeld Aurél

I. Csapatszervezés: Czobel Ernő

6.,7.,10.,31.,39.,46. hadosztály

II. Anyagi ellátás. Márk Nándor

28.,38.,42.,52.,56., hadosztály

III. Műszaki és tüzéranyag: Mellinger

14.,37.,45.,48.,50.,53., hadosztály

Március 22 és április 15 között a cseh-tót arcvonalon 7 és fél zászlóalj és 1 üteg állomásozik. A román arcvonalon 5 zászlóalj, 1 lovas és 1 műszaki század, míg a délszláv arcvonalon 2 zászlóaljés 2 üteg található. A március 26-án kelt 327/92.hdm. 5.sz. rendelete szabályozta a parancsnoklási viszonyokat. 7 körzetet határozott meg, amik a következök voltak:

országhatártól az Ipoly torkolatáig: itt a 26. dandárcsoport parancsnoka a 4. hadosztály parancsnoka
Ipoly torkoltától Feledig: ahol a 60. dandárcsoport parancsnoka a 3. hadosztály parancsnoka
Feledtől az országhatár: a 10. és 65. dandárcsoport parancsnoka az 5. hadosztály parancsnoka
országhatártól Gyékényesig: a 20. dandárcsoport
dunántúli bácskai védőszakasz: a 44., 38. dandár parancsnoka a 2. hadosztály parancsnoka
marosmenti: itt a 46. és a 101. dandárcsoport parancsnoka Rab Ákos
erdélyi front: a székely különítmény és a 39. dandárcsoport parancsnoka Kratochwill

Többen is állítják^[forrás?], hogy Pogány József nem volt alkalmas a hadügyek vezetésére. Több másik népbiztossal is összeveszett katonai kérdésekben. A Forradalmi Kormányzótanács, látva a kialakult helyzetet, március 24-én alapított egy háromtagú tanácsot (Kun Béla, Böhm Vilmos és Weltner Jakab személyében) a kérdés eldöntésére. A tanács Pogány József pártját fogta: a szakszervezeteken keresztül, önkéntes hadsereget kell csinálni, s ily módon megtölteni a 200000-es megüresedett helyeket. A toborzás megkezdése után napról napra nőtt a jelentkezők száma, de ebben közrejátszott a tény, hogy az ország elvesztheti a szuverenitását. A szervezési rendelet értelmében a mindhárom fegyvernemet magában foglaló hat hadosztályból, a székely különítményből (Székely Hadosztály) és a Dunaőrségből álló hadsereget írt elő. A toborzás a hadosztály-parancsnokságokon keresztül történt és a létszámot minden nap jelentették a Hadügyi Népbiztosságon. Április 1-jén az addig toborzottak létszáma összesen 20640 fő volt, az alábbi részletezésben:

Hadosztály	Létszám
budapesti 1. hadosztály	1655 fő
budapesti 2. hadosztály	1661 fő
budapesti 3. hadosztály	3275 fő
győri 4. hadosztály	2362 fő
nyíregyházi 5. hadosztály	2347 fő
szegedi 6. hadosztály	1500 fő
székely különítmény	7542 fő
tengerészdandár	298 fő

Április 7-én kelt 7575/eln.6. számú rendelet a hadosztályok tüzérségének maradéktalan felállítását rendelte el. Április 8-án kelt 7848/eln.37 számú rendelet a repülőcsapat átszervezését határozta el. Ezt követően azonban egy más és igen fontos rendelet született, amely meglepő is lehet egy központi irányítású diktatórikus állam ez az április 11-én kelt 407/66. hdm. számú rendelet, ami megtiltotta a direktoriumoknak, hogy beavatkozzanak a katonai kérdésekbe. A Vörös Hadseregben is fel álltak a forradalmi katonai törvényszék intézménye, amit a 10618/912 számú körrendelet rendszeresített.

Április 13-án kelt 7701/eln.6. számú rendelet megalakította a Felvidéki Vörös Ezred-et az április 14-én kelt 7950/eln.9. számú rendelet pedig a Ruszin Vörös Gárdahadosztály-t.

Az április 21-én valamint az április 26-án keltezett rendeletek (8434/eln.6.-8432/eln.32.) 1-1 aknavető üteg és távbeszélő szakasz felállítását rendelte minden hadosztályok számára. A toborzottak száma is sokat változott április 9-én: 37788 fő; április 12-ig: 48196 fő. Ezzel kapcsolatban hozták azt a 9000/eln.6. számú rendeletet,amely arról rendelkezett,hogy kormányzótanács és munkástanács fele valamint az összmunkásság fele kimegy a frontra harcolni. Ezért adták ki április 23-án a 8335/eln.31. számú rendelkezést, ami a vörös hadseregbe való belépés kötelezettségére vonatkozott.

A toborzottak összlétszáma

Dátum	Összlétszám
1919. április 3.	26449 fő
1919. április 5.	29743 fő
1919. április 10.	32832 fő
1919. április 15.	53524 fő

Magyarok mellett nagyszámban harcoltak internacionalista gondolkodású oroszok, szlovákok és németek.

A vezérkar

A hadügy vezetésében meglévő viták miatt április 4-étől öttagú hadügyi kollégium vette át a honvédelem irányítását: Kun Béla (KMP), Fiedler Rezső (KMP), Szántó Béla (MSZDP), Böhm Vilmos (MSZDP) és Haubrich József (MSZDP)

Hadműveletek

1919. április 21-én Stromfeld Aurélt (MSZDP) nevezték ki Böhm Vilmos mellé a tiszántúli csapatok vezérkari főnökévé. 1919 tavaszán kísérletet tett a Magyarország területén folyamatosan terjeszkedő cseh–szlovák és román erők visszaszorítására: május 9-én, Hatvan térségéből indított hadjárata elején a Vöröshadsereg győzelmet aratott Miskolc mellett, ezzel pedig elszigetelte egymástól az északról támadó cseh–szlovák és a kelet felől előrenyomuló román erőket.

A Vörös Hadsereg a győzelem után a gyengébbnek tartott cseh–szlovák erőkkel vette fel a harcot, és északi hadjárata során többek között felszabadította Sátoraljaújhelyt, Érsekújvárt, Kassát, majd Eperjest. A Vörös Hadsereg sikerei rövid időn belül tiltakozást váltottak ki az antant részéről, júniusban jegyzékben követelték a Vörös Hadsereg visszavonását. A Tanácsköztársaság politikai vezetése a sikeres felvidéki hadjáratot követően úgy döntött, hogy elfogadja az antanthatalmak ajánlatát, és az ígért politikai, gazdasági, illetve területi ellentételezésekért cserében kiüríti a visszafoglalt területeket. A Clemenceau-jegyzék elfogadása és a Vörös Hadsereg visszarendelése elleni tiltakozásul Stromfeld 1919. július 3-án lemondott, példáját sok katonatiszt követte. Az új vezérkari főnök Julier Ferenc lett. július 20-án kezdődött az eleinte sikeres tiszai támadás, amely azonban a csapatok gyenge harcértéke és a haditervnek a románokhoz való eljuttatása miatt pár nap alatt összeomlott.

Irodalom, jegyzetek, források

Jegyzetek

Források

Bánlaky Breit József: A vörös háború története (A proletárdiktatura kikiáltásától a románok támadásáig)

Külső hivatkozás

Szijj Jolán–Dombrády Loránd: Magyarország a XX. században, I. kötet: A Vörös Hadsereg (1919) (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2010. január 8.)

@@ 94. sor: / 94. sor: @@
 ==Hadműveletek==
 . április 21-én [[Stromfeld Aurél|Stromfeld Aurélt]] ([[MSZDP]]) nevezték ki Böhm Vilmos mellé a [[tiszántúl]]i csapatok vezérkari főnökévé. 1919 tavaszán kísérletet tett a Magyarország területén folyamatosan terjeszkedő cseh–szlovák és román erők visszaszorítására: május 9-én, Hatvan térségéből indított hadjárata elején a Vöröshadsereg győzelmet aratott Miskolc mellett, ezzel pedig elszigetelte egymástól az északról támadó cseh–szlovák és a kelet felől előrenyomuló román erőket. [[Fájl:Nepkoztarsasag.png|bélyegkép|Vörös Hadsereg által elfoglalt terület]]
-A [[Vörös Hadsereg (magyar)|Vörös Hadsereg]] a győzelem után a gyengébbnek tartott cseh–szlovák erőkkel vette fel a harcot, és [[Északi hadjárat (Magyarország)|északi hadjárata]] során többek között felszabadította Sátoraljaújhelyt, Érsekújvárt, Kassát, majd Eperjest. A Vörös Hadsereg sikerei rövid időn belül tiltakozást váltottak ki az antant részéről, júniusban jegyzékben követelték a Vörös Hadsereg visszavonását. A Tanácsköztársaság politikai vezetése a sikeres felvidéki hadjáratot követően úgy döntött, hogy elfogadja az antanthatalmak ajánlatát, és az ígért politikai, gazdasági, illetve területi ellentételezésekért cserében kiüríti a visszafoglalt területeket. A [[Clemenceau-jegyzék]] elfogadása és a Vörös Hadsereg visszarendelése elleni tiltakozásul Stromfeld 1919. július 21-én lemondott, példáját sok katonatiszt követte. Az új vezérkari főnök [[Julier Ferenc]] lett. [[július 20.|július 20-án]] kezdődött az eleinte sikeres [[tiszai támadás]], amely azonban a csapatok gyenge harcértéke és a haditervnek a románokhoz való eljuttatása miatt pár nap alatt összeomlott.
+A [[Vörös Hadsereg (magyar)|Vörös Hadsereg]] a győzelem után a gyengébbnek tartott cseh–szlovák erőkkel vette fel a harcot, és [[Északi hadjárat (Magyarország)|északi hadjárata]] során többek között felszabadította Sátoraljaújhelyt, Érsekújvárt, Kassát, majd Eperjest. A Vörös Hadsereg sikerei rövid időn belül tiltakozást váltottak ki az antant részéről, júniusban jegyzékben követelték a Vörös Hadsereg visszavonását. A Tanácsköztársaság politikai vezetése a sikeres felvidéki hadjáratot követően úgy döntött, hogy elfogadja az antanthatalmak ajánlatát, és az ígért politikai, gazdasági, illetve területi ellentételezésekért cserében kiüríti a visszafoglalt területeket. A [[Clemenceau-jegyzék]] elfogadása és a Vörös Hadsereg visszarendelése elleni tiltakozásul Stromfeld 1919. július 3-án lemondott, példáját sok katonatiszt követte. Az új vezérkari főnök [[Julier Ferenc]] lett. [[július 20.|július 20-án]] kezdődött az eleinte sikeres [[tiszai támadás]], amely azonban a csapatok gyenge harcértéke és a haditervnek a románokhoz való eljuttatása miatt pár nap alatt összeomlott.
 == Irodalom, jegyzetek, források ==