„Vörös Hadsereg (magyar)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Dj (vitalap | szerkesztései) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
91. sor: | 91. sor: | ||
==A vezérkar== |
==A vezérkar== |
||
A hadügy vezetésében meglévő viták miatt [[április 4.|április 4-étől]] öttagú hadügyi kollégium vette át a honvédelem irányítását: [[Kun Béla]] ([[KMP]]), [[Fiedler Rezső]] ([[KMP]]), [[Szántó Béla]] ([[MSZDP]]), [[Böhm Vilmos]] ([[MSZDP]]) és [[Haubrich József]] ([[MSZDP]]) |
A hadügy vezetésében meglévő viták miatt [[április 4.|április 4-étől]] öttagú hadügyi kollégium vette át a honvédelem irányítását: [[Kun Béla]] ([[KMP]]), [[Fiedler Rezső]] ([[KMP]]), [[Szántó Béla]] ([[MSZDP]]), [[Böhm Vilmos]] ([[MSZDP]]) és [[Haubrich József]] ([[MSZDP]]) |
||
==Hadműveletek== |
|||
1919. április 21-én [[Stromfeld Aurél|Stromfeld Aurélt]] ([[MSZDP]]) nevezték ki Böhm Vilmos mellé a [[tiszántúl]]i csapatok vezérkari főnökévé. 1919 tavaszán kísérletet tett a Magyarország területén folyamatosan terjeszkedő cseh–szlovák és román erők visszaszorítására: május 9-én, Hatvan térségéből indított hadjárata elején a Vöröshadsereg győzelmet aratott Miskolc mellett, ezzel pedig elszigetelte egymástól az északról támadó cseh–szlovák és a kelet felől előrenyomuló román erőket. [[Fájl:Nepkoztarsasag.png|bélyegkép|Vörös Hadsereg által elfoglalt terület]] |
|||
A [[Vörös Hadsereg (magyar)|Vörös Hadsereg]] a győzelem után a gyengébbnek tartott cseh–szlovák erőkkel vette fel a harcot, és északi hadjárata során többek között felszabadította Sátoraljaújhelyt, Érsekújvárt, Kassát, majd Eperjest. A Vörös Hadsereg sikerei rövid időn belül tiltakozást váltottak ki az antant részéről, júniusban jegyzékben követelték a Vörös Hadsereg visszavonását. A Tanácsköztársaság politikai vezetése a sikeres felvidéki hadjáratot követően úgy döntött, hogy elfogadja az antanthatalmak ajánlatát, és az ígért politikai, gazdasági, illetve területi ellentételezésekért cserében kiüríti a visszafoglalt területeket. A [[Clemenceau-jegyzék]] elfogadása és a Vörös Hadsereg visszarendelése elleni tiltakozásul Stromfeld 1919. július 21-én lemondott, példáját sok katonatiszt követte. Az új vezérkari főnök [[Julier Ferenc]] lett. [[július 20.|július 20-án]] kezdődött az eleinte sikeres [[tiszai támadás]], amely azonban a csapatok gyenge harcértéke és a haditervnek a románokhoz való eljuttatása miatt pár nap alatt összeomlott. |
|||
== Irodalom, jegyzetek, források == |
== Irodalom, jegyzetek, források == |
A lap 2014. május 20., 07:44-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Ez a szócikk sürgős javításra/bővítésre szorul, mert vállalhatatlan, katasztrofális állapotban van. |
A Vörös Hadsereg a Magyarországi Tanácsköztársaság hadserege, az első magyar „munkás-paraszt” hadsereg volt. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 25-én rendelte el a Vörös Hadsereg megalakítását.
Mivel 1919. március 21-én az addigi Honvédelmi Minisztérium átalakult Honvédelmi Népbiztossággá, a honvédelmi népbiztos Pogány József, míg a népbiztos-helyettes Szántó Béla lett. 1919.március 26.: a 89/A.f.cs.bk. számú rendelet megváltoztatja az ügybeosztást:
- A, Hadműveleti főcsoport
- vezető: Szántó Béla
- segítő: Steinbrück Ottó
- vezérkari főnök: Tombor Jenő
- 5.,11.,61. hadosztályokból alakult
- B, Szervezés főcsoport
- vezetője: Pogány József
- szakközeg: Stromfeld Aurél
- I. Csapatszervezés: Czobel Ernő
- 6.,7.,10.,31.,39.,46. hadosztály
- II. Anyagi ellátás. Márk Nándor
- 28.,38.,42.,52.,56., hadosztály
- III. Műszaki és tüzéranyag: Mellinger
- 14.,37.,45.,48.,50.,53., hadosztály
- A, Hadműveleti főcsoport
Március 22 és április 15 között a cseh-tót arcvonalon 7 és fél zászlóalj és 1 üteg állomásozik. A román arcvonalon 5 zászlóalj, 1 lovas és 1 műszaki század, míg a délszláv arcvonalon 2 zászlóaljés 2 üteg található. A március 26-án kelt 327/92.hdm. 5.sz. rendelete szabályozta a parancsnoklási viszonyokat. 7 körzetet határozott meg, amik a következök voltak:
- országhatártól az Ipoly torkolatáig: itt a 26. dandárcsoport parancsnoka a 4. hadosztály parancsnoka
- Ipoly torkoltától Feledig: ahol a 60. dandárcsoport parancsnoka a 3. hadosztály parancsnoka
- Feledtől az országhatár: a 10. és 65. dandárcsoport parancsnoka az 5. hadosztály parancsnoka
- országhatártól Gyékényesig: a 20. dandárcsoport
- dunántúli bácskai védőszakasz: a 44., 38. dandár parancsnoka a 2. hadosztály parancsnoka
- marosmenti: itt a 46. és a 101. dandárcsoport parancsnoka Rab Ákos
- erdélyi front: a székely különítmény és a 39. dandárcsoport parancsnoka Kratochwill
Többen is állítják[forrás?], hogy Pogány József nem volt alkalmas a hadügyek vezetésére. Több másik népbiztossal is összeveszett katonai kérdésekben. A Forradalmi Kormányzótanács, látva a kialakult helyzetet, március 24-én alapított egy háromtagú tanácsot (Kun Béla, Böhm Vilmos és Weltner Jakab személyében) a kérdés eldöntésére. A tanács Pogány József pártját fogta: a szakszervezeteken keresztül, önkéntes hadsereget kell csinálni, s ily módon megtölteni a 200000-es megüresedett helyeket. A toborzás megkezdése után napról napra nőtt a jelentkezők száma, de ebben közrejátszott a tény, hogy az ország elvesztheti a szuverenitását. A szervezési rendelet értelmében a mindhárom fegyvernemet magában foglaló hat hadosztályból, a székely különítményből (Székely Hadosztály) és a Dunaőrségből álló hadsereget írt elő. A toborzás a hadosztály-parancsnokságokon keresztül történt és a létszámot minden nap jelentették a Hadügyi Népbiztosságon. Április 1-jén az addig toborzottak létszáma összesen 20640 fő volt, az alábbi részletezésben:
Hadosztály | Létszám |
---|---|
budapesti 1. hadosztály | 1655 fő |
budapesti 2. hadosztály | 1661 fő |
budapesti 3. hadosztály | 3275 fő |
győri 4. hadosztály | 2362 fő |
nyíregyházi 5. hadosztály | 2347 fő |
szegedi 6. hadosztály | 1500 fő |
székely különítmény | 7542 fő |
tengerészdandár | 298 fő |
- Április 7-én kelt 7575/eln.6. számú rendelet a hadosztályok tüzérségének maradéktalan felállítását rendelte el. Április 8-án kelt 7848/eln.37 számú rendelet a repülőcsapat átszervezését határozta el. Ezt követően azonban egy más és igen fontos rendelet született, amely meglepő is lehet egy központi irányítású diktatórikus állam ez az április 11-én kelt 407/66. hdm. számú rendelet, ami megtiltotta a direktoriumoknak, hogy beavatkozzanak a katonai kérdésekbe. A Vörös Hadseregben is fel álltak a forradalmi katonai törvényszék intézménye, amit a 10618/912 számú körrendelet rendszeresített.
- Április 13-án kelt 7701/eln.6. számú rendelet megalakította a Felvidéki Vörös Ezred-et az április 14-én kelt 7950/eln.9. számú rendelet pedig a Ruszin Vörös Gárdahadosztály-t.
- Az április 21-én valamint az április 26-án keltezett rendeletek (8434/eln.6.-8432/eln.32.) 1-1 aknavető üteg és távbeszélő szakasz felállítását rendelte minden hadosztályok számára. A toborzottak száma is sokat változott április 9-én: 37788 fő; április 12-ig: 48196 fő. Ezzel kapcsolatban hozták azt a 9000/eln.6. számú rendeletet,amely arról rendelkezett,hogy kormányzótanács és munkástanács fele valamint az összmunkásság fele kimegy a frontra harcolni. Ezért adták ki április 23-án a 8335/eln.31. számú rendelkezést, ami a vörös hadseregbe való belépés kötelezettségére vonatkozott.
A toborzottak összlétszáma
Dátum | Összlétszám |
---|---|
1919. április 3. | 26449 fő |
1919. április 5. | 29743 fő |
1919. április 10. | 32832 fő |
1919. április 15. | 53524 fő |
Magyarok mellett nagyszámban harcoltak internacionalista gondolkodású oroszok, szlovákok és németek.
A vezérkar
A hadügy vezetésében meglévő viták miatt április 4-étől öttagú hadügyi kollégium vette át a honvédelem irányítását: Kun Béla (KMP), Fiedler Rezső (KMP), Szántó Béla (MSZDP), Böhm Vilmos (MSZDP) és Haubrich József (MSZDP)
Hadműveletek
1919. április 21-én Stromfeld Aurélt (MSZDP) nevezték ki Böhm Vilmos mellé a tiszántúli csapatok vezérkari főnökévé. 1919 tavaszán kísérletet tett a Magyarország területén folyamatosan terjeszkedő cseh–szlovák és román erők visszaszorítására: május 9-én, Hatvan térségéből indított hadjárata elején a Vöröshadsereg győzelmet aratott Miskolc mellett, ezzel pedig elszigetelte egymástól az északról támadó cseh–szlovák és a kelet felől előrenyomuló román erőket.
A Vörös Hadsereg a győzelem után a gyengébbnek tartott cseh–szlovák erőkkel vette fel a harcot, és északi hadjárata során többek között felszabadította Sátoraljaújhelyt, Érsekújvárt, Kassát, majd Eperjest. A Vörös Hadsereg sikerei rövid időn belül tiltakozást váltottak ki az antant részéről, júniusban jegyzékben követelték a Vörös Hadsereg visszavonását. A Tanácsköztársaság politikai vezetése a sikeres felvidéki hadjáratot követően úgy döntött, hogy elfogadja az antanthatalmak ajánlatát, és az ígért politikai, gazdasági, illetve területi ellentételezésekért cserében kiüríti a visszafoglalt területeket. A Clemenceau-jegyzék elfogadása és a Vörös Hadsereg visszarendelése elleni tiltakozásul Stromfeld 1919. július 21-én lemondott, példáját sok katonatiszt követte. Az új vezérkari főnök Julier Ferenc lett. július 20-án kezdődött az eleinte sikeres tiszai támadás, amely azonban a csapatok gyenge harcértéke és a haditervnek a románokhoz való eljuttatása miatt pár nap alatt összeomlott.
Irodalom, jegyzetek, források
Jegyzetek
Források
Bánlaky Breit József: A vörös háború története (A proletárdiktatura kikiáltásától a románok támadásáig)
Külső hivatkozás
- Szijj Jolán–Dombrády Loránd: Magyarország a XX. században, I. kötet: A Vörös Hadsereg (1919) (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2010. január 8.)