Rózsavölgyi és Társa Kiadó

A Rózsavölgyi és Társa Kiadó (1850–) (székhely: Pest, ma Budapest) Magyarország egyik legnagyobb zenei kiadója.

Története

A kiadó megalapítása

A Rózsavölgyi és Társa céget Rózsavölgyi Gyula (1822-1861) és Grinzweil Norbert (1823-1890) alapította meg 1850-ben. A kiadó működtetésének szakmai oldalát a társak közül Rózsavölgyi képviselte, aki a németországi és magyarországi könyvárusi és zeneműkiadói cégeknél mélyült el a szakmában, míg Grinzweil anyagilag finanszírozta a vállalkozást és közben tanulta el a kiadói mesterséget. A két tulajdonos beutazta Európa kulturális központjait (Berlin, Bécs, Prága stb.) és felvásárolta a kor nagyobb európai kottakiadóinak legjelentősebb kiadványait. Az 1850-es évek elején az üzlet folyamatosan bővült, többek közt nemcsak kottákat, hanem metszeteket, rajzmintákat, festőszereket, papírárut is árultak. Számos középes méretű kiadóhoz hasonlóan a Rózsavölgyi és Társa cég nem csak hogy versenyképes volt, de az üzemeltetők által választott területen az élvonalba tartozott.

Az alapítók halála után

Rózsavölgyi Gyula 1860-ban meghalt, a cég nevén nem változtatva társa és az utódai vitték tovább az egyre bővülő céget, felvásárolták a tönkrement kisebb kiadókat, életműszerződést kötöttek a kor legismertebb zeneszerzőivel (Erkel Ferenc, Liszt Ferenc).

1862-ben a fiókcéget nyitottak Bécsben, 1864-ben megjelent az ezredik kottakiadvány. 1872–ben felvásárolták a század elejének egyik legjelentősebb zeneműkiadóját a Treichlinger céget, amelynek tulajdonába tartozott többek közt az 1855-ben megszűnt Wagner József cég összes zeneműkiadványa is. Az üzlet gyarapodásával új székhelyre került (Kristóf tér 4.), nagyobb üzlethelyiségbe, továbbá a polcrendszer kialakításánál figyelembe vették a - zenei gyűjteményekre jellemző - speciális beosztási szakrendszert, amelyet hazánkban először itt alkalmaztak. A cég által nyújtott színvonalas zeneműkiadási tevékenység nem maradt elismerés nélkül: a kiadó 1885. február 3-án elnyerte a „Császári, királyi, mű- és hangjegykereskedés” címet. 1894-ben elindították a Zenei Szemle című folyóiratot, mely később Művészeti Lapok címen futott.

A kiadó a XX. században

A XX. század fordulóján a cég élen járt az amatőr könyvkiadásban, tevékenységét számos kiemelkedő színvonalú könyv megjelenése fémjelezte különböző sorozatokban: a Kis Helikon sorozat, Magyar Helikon sorozat, Magyar Elzevir. A fakszimile kiadások elsősorban tudományos szempontból jelentősek, emellett művészi kivitelezésűek voltak. A kiadó terjeszkedésének következő állomása 1904-re datálható, ebben az évben szerződést kötöttek a Boosey and Hawkes céggel, amelynek következtében a Rózsavölgyi kiadványok eljutnak Angliába és a tengerentúlra is. 1905-ben elkészült a Rózsavölgyi és Társa kiadó első reprezentatív, 300 oldalból álló összefoglaló jegyzéke magyar és német nyelven, melyben közel 800 zeneszerző művei szerepeltek.

Az 1910-es évek elején, technológiai szinten is az európai színvonalon járva, a gramofonlemezek megjelenésekor a bolt elsőként kezdte árulni az új hangzóanyag típust. A Rózsavölgyi és Társa zeneboltjának Szervita téri üzlethelyisége 1912. december 29-én nyílt meg, a kor stílusának megfelelően kialakított épületben, amely nem csak a zeneművek eladása miatt volt jelentős, hanem kulturális központnak is számított. A cég közreműködésével alakult meg a Budapesti Hangversenyzenekar (1930) is, valamint (többek között) Liszt, Debussy, Ravel budapesti fellépéseit is szervezték.

1936-ban a Rozsnyai Zeneműkiadó megvásárlásával a Rózsavölgyi és Társa a legnagyobb hazai zenei kiadó lett. A beszerzéssel számtalan – a zenepedagógiában nélkülözhetetlen – kottára tett szert (Czerny-Chován: Előtanulmányok a kézügyesség iskolájához; Bertini-Chován: 45 tanulmány; Chován K.: Zongoraiskola I-II.; Szonatinagyűjtemény, és további közel kétszáz féle, iskolai oktatásban használt, különböző hangszerekre írott kotta). Szintén ebben az évben rendeznek be hangszerosztályt a bolt alagsorában.

A háború után, 1945-ben a Rózsavölgyi Zeneműbolt újranyitották, majd a kiadót és a boltot 1949. szeptember 7-én államosították. A kiadói tevékenység jogutódja a Zeneműkiadó Vállalat, a zeneműbolt tulajdonosa pedig az Állami Könyvterjesztő Vállalat lett. 1961-ben egy elektromos zárlat következtében tűzvész pusztította el a Rózsavölgyi szinte teljes berendezését és az árukészlet nagy részét. A veszteség jelentős része pótolhatatlan - régi relikviák, első kiadások, kéziratok égtek el. Három év múlva nyílt meg a rekonstruált Rózsavölgyi Zeneműbolt. A cég alapításának 125. évfordulójára (1975) jegyzék készült a bolt készletéről, amely bemutatta azt a választékot, amely a Rózsavölgyit Európa 10 legnagyobb zeneműboltja közé emelte. 1994-ben privatizáció következtében a Rózsavölgyi Zeneműbolt a Líra és Lant keretén belül a Láng Holding tulajdonába került, majd 1999-ben az Athenaeum Kiadón belül, Rózsavölgyi és Társa márkanévvel újra megkezdődött a zenei kiadói tevékenység, 2002. január 1-én pedig megalakult a Rózsavölgyi és Társa cég, mely zenei kiadványok kereskedelmével és megjelentetésével foglalkozik.

Források

• Deák Attila: Ismét önálló a Rózsavölgyi és Társa <http://mno.hu/migr_1834/ismet-onallo-a-rozsavolgyi-es-tarsa-803023> [2014. 05. 01.]
• Hutira Albin: Rózsavölgyi történet In: Parlando, 2000. (47. évf.) 6. sz. p. 53-58. <http://www.parlando.hu/Rozsavolgyi.htm> [2014. 05. 01.]
• Kovács Máté: A könyv és a könyvtár a magyar társadalom életében, Budapest : Gondolat, 1970.
• Rózsavölgyi Gyula In: Magyar Életrajzi Lexikon <http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC12527/13201.htm> [2014. 05. 01.]
• Szíj Rezső: Könyvkiadás, könyvművészet, társadalom (2. kötet), Budapest: Szenci Molnár Társ., 1995.