„Koszmosz–1 (műhold)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
11. sor: 11. sor:
|nssdc id = 1962-008A
|nssdc id = 1962-008A
|típus = technológiai műhold
|típus = technológiai műhold
|rendeltetés = az [[ionoszféra]] tanulmányozása
|rendeltetés = hordozórakéták tesztelése
|személyzet =
|személyzet =
|indítás dátuma = [[1962]]. [[március 16.]] 11:59 [[UTC]]
|indítás dátuma = [[1962]]. [[március 16.]] 11:59 [[UTC]]

A lap 2014. május 3., 12:19-kori változata

Koszmosz–1
A Koszmosz–1 ábrázolása ukrán postai bélyegen
A Koszmosz–1 ábrázolása ukrán postai bélyegen

Ország Szovjetunió
GyártóJuzsmas
Típustechnológiai műhold
Rendeltetéshordozórakéták tesztelése
Küldetés
Indítás dátuma1962. március 16. 11:59 UTC
Indítás helyeKapusztyin Jar, Majak–2 indítóállás
Hordozórakéta63SZ1
Visszatérés dátuma1962. május 25.
Élettartam2 hónap
Tömeg47 kg
Energiaellátásvegyi
Pályaelemek
Inklináció49°
Periódus93,1 perc

COSPAR azonosító1962-008A
SCN00266
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–1 (oroszul: Космос–1) a szovjet DSZ–2 típusú technológiai műhold, melyet a 63SZ1 hordozórakéták teszteléséhez használtak.

Küldetés

Jellemzői

1962. március 16-án a Kapusztyin Jar rakéta-kísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Koszmosz–2I (11K63) típusú hordozórakétával juttatták földközeli pályára. Hasznos tömege 315 kilogramm, tudományos műszerezttsége 47 kilogramm. Az orbitális egység pályája 93,1 perces, 49 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 204 km, az apogeuma 976 km volt. Élettartama 70 nap volt. 1962. május 25-én földi parancsra belépett a légkörbe és megsemmisült.

A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt.

A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Felépítését tekintve két félgömbbel lezárt hengeres test. A felső félgömbben helyezték el a tudományos készülékeket, külső felületén az érzékelőket. A hengeres részben a szolgálati egységeket (programvezérlő, adatrögzítő, telemetria). Hátsó félgömbben az energía ellátást biztosító kémiai akkumulátorok kaptak elhelyezést. Az egyenletes belső hőmérsékletet cirkuláló (nitrogén) gáz biztosította. A hőegyensúlyt sugárzás elnyelő anyaggal illetve zsalus radiátorral biztosították.

Az ötféle szabványosított űreszközök energiaellátásban (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal), orientációban (nem orientált, illetve Napra-, Holdra-, Földre-, csillagra orientált), illetve stabilizációs (mágneses-, giroszkópos-, mechanikus és segédfúvókák-, aerodinamikai eszközök) rendszerükben különböznek. Az ötödik típus visszatérő kapszulát tartalmaz a kiszolgáló egységekkel.

Források

Külső hivatkozások

  • Koszmosz–1. nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. november 17.)
  • Koszmosz–1. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 29.)