Koszmosz–1 (műhold)

Koszmosz–1
A Koszmosz–1 ábrázolása ukrán postai bélyegen
Ország	Szovjetunió
Gyártó	Juzsmas
Típus	technológiai műhold
Rendeltetés	hordozórakéták tesztelése
Küldetés
Indítás dátuma	1962. március 16. 11:59 UTC
Indítás helye	Kapusztyin Jar, Majak–2 indítóállás
Hordozórakéta	63SZ1
Visszatérés dátuma	1962. május 25.
Élettartam	2 hónap
Tömeg	47 kg
Energiaellátás	vegyi
Pályaelemek
Inklináció	49°
Periódus	93,1 perc
COSPAR azonosító	1962-008A
SCN	00266
Sablon • Wikidata • Segítség

A Koszmosz–1 (oroszul: Космос–1) a szovjet DSZ–2 típusú technológiai műhold, melyet a 63SZ1 hordozórakéták teszteléséhez használtak.

Jellemzői

1962. március 16-án a Kapusztyin Jar rakéta-kísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Koszmosz–2I (11K63) típusú hordozórakétával juttatták földközeli pályára. Hasznos tömege 315 kilogramm, tudományos műszerezttsége 47 kilogramm. Az orbitális egység pályája 93,1 perces, 49 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 204 km, az apogeuma 976 km volt. Élettartama 70 nap volt. 1962. május 25-én földi parancsra belépett a légkörbe és megsemmisült.

A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt.

A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Felépítését tekintve két félgömbbel lezárt hengeres test. A felső félgömbben helyezték el a tudományos készülékeket, külső felületén az érzékelőket. A hengeres részben a szolgálati egységeket (programvezérlő, adatrögzítő, telemetria). Hátsó félgömbben az energía ellátást biztosító kémiai akkumulátorok kaptak elhelyezést. Az egyenletes belső hőmérsékletet cirkuláló (nitrogén) gáz biztosította. A hőegyensúlyt sugárzás elnyelő anyaggal illetve zsalus radiátorral biztosították.

Az ötféle szabványosított űreszközök energiaellátásban (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal), orientációban (nem orientált, illetve Napra-, Holdra-, Földre-, csillagra orientált), illetve stabilizációs (mágneses-, giroszkópos-, mechanikus és segédfúvókák-, aerodinamikai eszközök) rendszerükben különböznek. Az ötödik típus visszatérő kapszulát tartalmaz a kiszolgáló egységekkel.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
• Dr. Bitó János - Sinka József – Utak a kozmoszba” - 1970. Budapest, Kossuth Könyvkiadó

Külső hivatkozások

• Koszmosz–1. nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. november 17.)
• Koszmosz–1. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 29.)