„Valéry Giscard d’Estaing” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
49. sor: | 49. sor: | ||
1956-ban [[Puy-de-Dôme]] megye képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe. 1958-tól [[Charles de Gaulle]] követője lett. 1959-ben [[Michel Debré]] kormányában a pénzügyekért felelős államtitkár, 1962-től gazdasági és pénzügyminiszter [[Georges Pompidou]] kormányában. Az infláció csökkentése érdekében stabilizációs gazdaságpolitikai terveket dolgozott ki, amelyeket csak részben sikerült megvalósítani, ezért lemondott posztjáról 1966-ban. Még abban az évben megalapította a ''Független republikánusok nemzeti szövetségét (RI)''. 1969-ben de Gaulle tábornok lemondása után Georges Pompidou-t támogatta az elnökválasztáson. [[Jacques Chaban-Delmas]], majd [[Pierre Messmer]] kormányában ismét a gazdasági és pénzügyminiszteri posztot töltötte be. |
1956-ban [[Puy-de-Dôme]] megye képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe. 1958-tól [[Charles de Gaulle]] követője lett. 1959-ben [[Michel Debré]] kormányában a pénzügyekért felelős államtitkár, 1962-től gazdasági és pénzügyminiszter [[Georges Pompidou]] kormányában. Az infláció csökkentése érdekében stabilizációs gazdaságpolitikai terveket dolgozott ki, amelyeket csak részben sikerült megvalósítani, ezért lemondott posztjáról 1966-ban. Még abban az évben megalapította a ''Független republikánusok nemzeti szövetségét (RI)''. 1969-ben de Gaulle tábornok lemondása után Georges Pompidou-t támogatta az elnökválasztáson. [[Jacques Chaban-Delmas]], majd [[Pierre Messmer]] kormányában ismét a gazdasági és pénzügyminiszteri posztot töltötte be. |
||
1974. május 19-én az Ötödik Köztársaság 20. elnökévé választották a gaullista Chaban-Delmas és a szocialista [[François Mitterrand]] ellenében. A jobboldali Giscard bár de |
1974. május 19-én az Ötödik Köztársaság 20. elnökévé választották a gaullista Chaban-Delmas és a szocialista [[François Mitterrand]] ellenében. A jobboldali Giscard bár de Gaulle követője volt, de nem csatlakozott a gaullistákhoz. [[Jacques Chirac]]ot bízta meg a kormányalakítással, aki Giscard mellett mozgósította a gaullista választókat. |
||
Giscard elnök új korszak nyitását jelentette be, egy „liberális és haladó társadalom” létrehozását. Reformokat indított el: a nagykorúság és a választójog korhatárát 18 évre csökkentették, lehetővé vált a házasság felbontása közös megegyezéssel, [[Simone Veil]] egészségügyi miniszter közreműködésével törvény született a fogamzásgátlásról és a terhességmegszakításról, új törvény egységesítette az alapfokú oktatást. |
|||
A lap 2014. április 29., 18:19-kori változata
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Valéry Giscard d’Estaing | |
Franciaország 20. köztársasági elnöke, Andorra társhercege | |
Hivatali idő 1974. május 27. – 1981. május 21. | |
Elnök | Georges Pompidou |
Előd | Georges Pompidou |
Utód | François Mitterrand |
Franciaország 7. gazdasági és pénzügyminisztere | |
Hivatali idő 1969. június 20. – 1974. május 27. | |
Előd | Wilfrid Baumgartner |
Utód | Michel Debré |
Franciaország 3. gazdasági és pénzügyminisztere | |
Hivatali idő 1962. január 18. – 1966. január 8. | |
Katonai pályafutása | |
Csatái | második világháború |
Született | 1926. február 2. Koblenz, Németország |
Elhunyt | 2020. december 2. (94 évesen)[1][2][3] Authon[4][5][6] |
Sírhely | Authon |
Párt | Unió a Francia Demokráciáért |
Szülei | May Bardoux Edmond Giscard d'Estaing |
Házastársa | Anne-Aymone Sauvage de Brantes |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | államférfi |
Iskolái |
|
Halál oka | Covid19 |
Vallás | római katolikus egyház |
Díjak |
|
Valéry Giscard d’Estaing aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Valéry Giscard d’Estaing témájú médiaállományokat. |
Valéry René Marie Georges Giscard d’Estaing (Koblenz, 1926. február 2. –) francia politikus, 1974 és 1981 között az Ötödik Köztársaság 20. elnöke volt.
Korai évek
Gazdag nagypolgári családban született. Apja, Edmond Giscard magas rangú kormánytisztviselő és üzletember 1922-ben élt a törvény adta lehetőséggel, és felvette negyedfokú nőágú felmenőjük d’Estaing családnevét. Koblenzben, a porosz rajnai tartományban állomásozó megszálló francia csapatoknál teljesített szolgálatot.
Giscard d’Estaing Clermont-Ferrand-ban érettségizett, majd katonaként szolgált a második világháború utolsó évében. A Croix de Guerre 1939-1945 francia katonai kitüntetéssel szerelt le. Az École polytechnique elvégzése után az ENA (École nationale d’administration) hallgatója lett. Hivatali pályafutását 1952-ben az államigazgatási pénzügyi ellenőrzés területén kezdte.
Politikai pályafutása
1956-ban Puy-de-Dôme megye képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe. 1958-tól Charles de Gaulle követője lett. 1959-ben Michel Debré kormányában a pénzügyekért felelős államtitkár, 1962-től gazdasági és pénzügyminiszter Georges Pompidou kormányában. Az infláció csökkentése érdekében stabilizációs gazdaságpolitikai terveket dolgozott ki, amelyeket csak részben sikerült megvalósítani, ezért lemondott posztjáról 1966-ban. Még abban az évben megalapította a Független republikánusok nemzeti szövetségét (RI). 1969-ben de Gaulle tábornok lemondása után Georges Pompidou-t támogatta az elnökválasztáson. Jacques Chaban-Delmas, majd Pierre Messmer kormányában ismét a gazdasági és pénzügyminiszteri posztot töltötte be.
1974. május 19-én az Ötödik Köztársaság 20. elnökévé választották a gaullista Chaban-Delmas és a szocialista François Mitterrand ellenében. A jobboldali Giscard bár de Gaulle követője volt, de nem csatlakozott a gaullistákhoz. Jacques Chiracot bízta meg a kormányalakítással, aki Giscard mellett mozgósította a gaullista választókat.
Giscard elnök új korszak nyitását jelentette be, egy „liberális és haladó társadalom” létrehozását. Reformokat indított el: a nagykorúság és a választójog korhatárát 18 évre csökkentették, lehetővé vált a házasság felbontása közös megegyezéssel, Simone Veil egészségügyi miniszter közreműködésével törvény született a fogamzásgátlásról és a terhességmegszakításról, új törvény egységesítette az alapfokú oktatást.
Elődje: Georges Pompidou |
|
Utódja: François Mitterrand |
- ↑ Europe 1: L'ancien président Valéry Giscard d'Estaing est mort (francia nyelven), 2020. december 2. (Hozzáférés: 2020. december 2.)
- ↑ Financial Times (angol nyelven). Nikkei Inc., 2020. december 2.
- ↑ Who's Who in France (francia nyelven)
- ↑ Agence France-Presse, https://twitter.com/afpfr/status/1334260242776023041, francia, 2020. december 2., 2020. december 2., 1334260242776023041
- ↑ Le Monde (francia nyelven). Societe Editrice Du Monde
- ↑ Le Parisien (francia és angol nyelven). LVMH