„Szilfafélék” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎Gyakoribb fajok: link korr.
a zöld link → kék link
41. sor: 41. sor:
== Gyakoribb fajok ==
== Gyakoribb fajok ==


[[Hegyi szil]] ''(Ulmus glabra)'', [[mezei szil]] ''(Ulmus minor)'', [[vénic-szil]] ''(Ulmus laevis)'', [[angol szil]] ''(Ulmus procera)'', [[turkesztáni szil]] ''(Ulmus pumila)'', [[holland szil]] ''(Ulmus x hollandica)'', [[kínai szil]] ''(Ulmus parvifolia)'', [[japán szil]] ''(Ulmus japonica)'', [[japán gyertyánszil]] ''(Zelkova serrata)'', [[kaukázusi gyertyánszil]] ''(Zelkova carpinifolia)''
[[Hegyi szil]] ''(Ulmus glabra)'', [[mezei szil]] ''(Ulmus minor)'', [[vénic-szil]] ''(Ulmus laevis)'', [[angol szil]] ''(Ulmus procera)'', [[szibériai szil]] ''(Ulmus pumila)'', [[holland szil]] ''(Ulmus x hollandica)'', [[kínai szil]] ''(Ulmus parvifolia)'', [[japán szil]] ''(Ulmus japonica)'', [[japán gyertyánszil]] ''(Zelkova serrata)'', [[kaukázusi gyertyánszil]] ''(Zelkova carpinifolia)''


== Felhasználásuk ==
== Felhasználásuk ==

A lap 2014. április 10., 23:20-kori változata

Szilfafélék
Egy szilfa (Ulmus genus)
Egy szilfa (Ulmus genus)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Szilfafélék (Ulmaceae)
Mirb.
Nemzetségek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szilfafélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szilfafélék témájú kategóriát.

A szilfafélék (Ulmaceae) a rózsavirágúak (Rosales) rendjének egyik családja az eurosids I kládban (APG III-rendszer). Monofiletikus csoportot, azaz kládot képeznek az eperfafélékkel (Moraceae), kenderfélékkel (Cannabaceae) és a csalánfélékkel (Urticaceae). A négy család éppen ezért közös, monofiletikus taxonba vonható csalánvirágúak (Urticae) néven, és ezek a rózsavirágúak kladogramján eléggé külön állnak. A Borhidi-rendszerben a csalánvirágúak főrendje (Urticanae) közös alosztályban szerepelt a bükkfavirágúakkal (Faganae) és egyéb barkás fákkal, a Hamamelididae alosztályban (varázsdió-virágúak vagy barkás fák).

A családba hat nemzetség 35 faja tartozik. A korábban ide sorolt ostorfafélék alcsaládja (Celtoideae) kladisztikus vizsgálatok eredményeképpen átkerült a kenderfélék családjába.

Elterjedésük, élőhelyük

A család tagjai az északi mérsékelt területeken sokfelé elterjedtek, másfelé, Ausztrálázsia kivételével szórványosan fordulnak elő.[1][2]

Jellemzésük

A csalánvirágúak kládjának legősibb családja, amely több ősi bélyeget őrzött meg, mint a többi három család. Így például a virágok még gyakran kétivarúak, bennük porzókat és termőket is találunk. A család tagjai kivétel nélkül fás szárúak (ősibb bélyeg), fák vagy cserjék.

Leveleik általában kétsorosan állnak, válluk aszimmetrikus (az egyik váll kissé csapott, a másik lejjebb nyúlik), tagolatlanok, a szélük fűrészes vagy fogas. Epidermiszükben szőlőfürtszerű mészkiválásokat, úgynevezett cisztolitokat halmoznak fel.

Egy- vagy kétivarú virágaikat 4–8 szabadon álló vagy részben összenőtt lepellevél borítja. Apró virágaik egyesével vagy csomókban állnak, esetleg bogernyőbe tömörülnek. A gínőceum alsó állású, a termő két termőlevélből nőtt össze. A termés lependék, a magvakban a szekunder endospermium olykor hiányzik. Termésük szárnyas makk vagy csonthéjas. Tejnedvük nincs.

Gyakoribb fajok

Hegyi szil (Ulmus glabra), mezei szil (Ulmus minor), vénic-szil (Ulmus laevis), angol szil (Ulmus procera), szibériai szil (Ulmus pumila), holland szil (Ulmus x hollandica), kínai szil (Ulmus parvifolia), japán szil (Ulmus japonica), japán gyertyánszil (Zelkova serrata), kaukázusi gyertyánszil (Zelkova carpinifolia)

Felhasználásuk

A mezei szil értékes ipari fa. Igénytelenségük miatt több fajt, illetve hibridet rendszeresen ültetnek sorfának.

Kártevői

A szilfavész nevű gombabetegséget a Ceratocystis ulmi nevű tömlősgombafaj okozza, és főleg az európai állományokat károsítja.

Forrás és ajánlott irodalom

  • Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Katalin–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan
  • Urania Növényvilág II. – Magasabbrendű növények I.
  • Bagi István: A zárvatermő növények rendszerének kompendiuma, JATE Press 1994
  • Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
  • Hortobágyi Tibor (szerk.): Növényrendszertan
  • Kempelen Farkas digitális tankönyvtár 23. A csalánvirágúak rendje

Jegyzetek

  1. Watson, L.; Dallwitz, M. J.: The Families of Flowering Plants: Ulmaceae Mirb., 1992. január 1.
  2. Stevens, P: Angiosperm Phylogeny Website. Missouri Botanical Garden, 2001. január 1.