„Tombor Jenő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a infobox kiegészítése az {{életkor-holt}} sablonnal AWB |
||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
| születés dátuma = [[1880]]. [[március 3.]] |
| születés dátuma = [[1880]]. [[március 3.]] |
||
| halál helye = [[Budapest]], |
| halál helye = [[Budapest]], |
||
| halál dátuma = [[1946]]. [[július 25.]] |
| halál dátuma = [[1946]]. [[július 25.]] {{életkor-holt|1880|3|3|1946|7|25}} |
||
| nemzetisége = [[Kép:Flag of Hungary.svg|20px]] [[magyarok|magyar]] |
| nemzetisége = [[Kép:Flag of Hungary.svg|20px]] [[magyarok|magyar]] |
||
| fegyvernem = |
| fegyvernem = |
||
A lap 2014. április 4., 16:36-kori változata
| Tombor Jenő | |
| Születési név | Tombor Jenő Alfréd Elemér |
| Született | 1880. március 3. Nyitra, |
| Meghalt | 1946. július 25. (66 évesen) Budapest, |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége |  magyar |
| Szolgálati ideje | 1899–1946 |
| Rendfokozata | vezérezredes |
| Csatái | Első világháború |
| Iskolái | Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia |
| Civilben | gyógyszerész, vegyészdoktor, újságíró |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tombor Jenő témájú médiaállományokat. | |
Tombor Jenő (Nyitra, 1880. március 3. – Budapest, 1946. július 25.) magyar katonatiszt, honvédelmi miniszter.
Élete
1899-ben végezte el a Ludovika Akadémiát. Ezt követően tanulmányait a bécsi hadiiskolában folytatta. Az első világháborúban a fronton szolgált, 1918-ban már vezérkari alezredes volt. A Tanácsköztársaság idején a hadügyi népbiztosság vezérkari főnöke volt. Stromfeld Auréllal együtt szervezte meg a sikeres északi hadjáratot. Még Tanácsköztársaság alatt letartóztatták és vádat emeltek ellene, de bűncselekmény hiányában a bíróság felmentette. Ennek ellenére a Honvédelmi Minisztérium nyugdíjazta.
A kommunisták leverése után beiratkozott az egyetemre és megszerezte a gyógyszerészi és vegyészdoktori oklevelet. Az 1930-as években újságíró lett, többek között Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjának, a Szabadságnak volt a munkatársa. 1945-ben felmentették minden ellene hozott intézkedés alól. Előbb vezérőrnagyi, majd vezérezredesi rangot kapott.
1945 júniusában beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd az 1945-ös választásokon a Kisgazdapárt országos listájáról ismét bejutott a parlamentbe, ahol november 15-étől haláláig honvédelmi miniszter a Tildy-kormányban.
Forrás
- Életrajza a Netlexikonban.
| Elődje: Vörös János |
|
Utódja: Nagy Ferenc |
