„Szászlekence” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 48. sor: | 48. sor: | ||
Középkori [[Erdélyi szászok|szász]] telepítés. 1332-ben 69 tűzhelyet számlált. 1453-ban vásártartási, 1474-ben [[pallosjog]]ot kapott. [[Beszterce vidéke|Beszterce vidékéhez]] tartozott. |
Középkori [[Erdélyi szászok|szász]] telepítés. 1332-ben 69 tűzhelyet számlált. 1453-ban vásártartási, 1474-ben [[pallosjog]]ot kapott. [[Beszterce vidéke|Beszterce vidékéhez]] tartozott. |
||
1602-ben [[Giorgio Basta|Basta]] katonái teljesen elpusztították és még 1642-ben is csak nyolc család lakta. 1713-ban 28 szász és 5 román, 1750-ben 64 szász, 30 román és négy cigány családot írtak össze benne. A románokat a [[Katonai határőrvidék|határőrség]] felállításakor [[Naszód]] vidékére telepítették. 1800-ban kapott szabadalmat országos állat- és kirakodóvásár tartására minden év május 30-a és június 1-je között, 1821-ben pedig hetivásár tartására.<ref>Illéssy János: ''Vásárszabadalmak jegyzéke.'' Budapest, 1900</ref> Az 1850-es években és 1934 után járási székhely volt. 1866-ban gyógyszertár létesült benne.<ref>[http://mek.niif.hu/02700/02752/02752.pdf Péter H. Mária: ''Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai.'' Kolozsvár, 2002, 45. o.]</ref> 1876-ban [[Beszterce-Naszód vármegye|Beszterce-Naszód vármegyéhez]] csatolták, a vármegye legnépesebb, szász többségű községe volt. Zsidók is letelepültek benne, akik az 1880-as években építettek maguknak zsinagógát. Szász lakosságát a [[Wehrmacht]] 1944. szeptember 17-én evakuálta a közeledő front elől. Egy részüket a szovjet csapatok visszatelepítették, ők és utódaik a század utolsó harmadában hagyták el Romániát. A szászok többsége 1946-ban [[Rothenburg ob der Tauber]] környékén települt le. 1944. október 11-én a falu mellett heves csata zajlott le a szovjet és a [[Sebő Ödön]] vezette magyar utóvédek között.<ref>http://www.hatarvadasz.hu/Irodalom/seboodon/index65.html</ref> |
|||
== Látnivalók == |
== Látnivalók == |
||
A lap 2014. március 30., 12:45-kori változata
| Szászlekence (Lechința, Lechnitz) | |
.JPG) | |
| Evangélikus erődtemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Szászlekence |
| Rang | községközpont |
| Polgármester | Romeo-Daniel Florian (PSD), 2012 |
| Irányítószám | 427105 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 33444 |
| Népesség | |
| Népesség | 2644 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 97 |
| Népsűrűség | 19,84 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 302 m |
| Terület | 133,26 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 01′ 10″, k. h. 24° 20′ 01″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 10″, k. h. 24° 20′ 01″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.JPG)
Szászlekence, 1910-ig Lekence (románul: Lechnița, románul: Lechnitz, szászul Lachenz) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Nevének eredete
Neve víznévből való, amely Kiss Lajos szerint szláv eredetű és töve a cseh lekno ('tündérrózsa') szóval lehet párhuzamos. Először 1285-ben említették, Lekicencha, Lekencha és Lekenche alakban.
Fekvése
Besztercétől 22 km-re délre, a Mezőségen fekszik.
Népessége
A népességszám változása
Népessége az elmúlt 160 év folyamán népszámlálásról-népszámlálásra nőtt, csupán az első világháború idején torpant meg a növekedés.
Etnikai és vallási megoszlás
- 1850-ben 1514 lakosából 1249 volt szász, 194 cigány és 64 román nemzetiségű; 1438 evangélikus, 69 görög és hét római katolikus vallású. Amint látható, a cigány közösség is az evangélikus egyházközséghez tartozott.
- 1910-ben 2355 lakosából 1360 volt német, 562 román, 225 cigány és 208 magyar anyanyelvű; 1432 evangélikus, 502 görög katolikus, 161 zsidó, 110 református, 97 unitárius és 49 római katolikus vallású.
- 2002-ben 2795 lakosából 2119 volt román, 566 cigány, 97 magyar és kilenc német nemzetiségű; 2561 ortodox, 83 református, 40 pünkösdi és 35 baptista vallású.
Története
Középkori szász telepítés. 1332-ben 69 tűzhelyet számlált. 1453-ban vásártartási, 1474-ben pallosjogot kapott. Beszterce vidékéhez tartozott.
1602-ben Basta katonái teljesen elpusztították és még 1642-ben is csak nyolc család lakta. 1713-ban 28 szász és 5 román, 1750-ben 64 szász, 30 román és négy cigány családot írtak össze benne. A románokat a határőrség felállításakor Naszód vidékére telepítették. 1800-ban kapott szabadalmat országos állat- és kirakodóvásár tartására minden év május 30-a és június 1-je között, 1821-ben pedig hetivásár tartására.[2] Az 1850-es években és 1934 után járási székhely volt. 1866-ban gyógyszertár létesült benne.[3] 1876-ban Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolták, a vármegye legnépesebb, szász többségű községe volt. Zsidók is letelepültek benne, akik az 1880-as években építettek maguknak zsinagógát. Szász lakosságát a Wehrmacht 1944. szeptember 17-én evakuálta a közeledő front elől. Egy részüket a szovjet csapatok visszatelepítették, ők és utódaik a század utolsó harmadában hagyták el Romániát. A szászok többsége 1946-ban Rothenburg ob der Tauber környékén települt le. 1944. október 11-én a falu mellett heves csata zajlott le a szovjet és a Sebő Ödön vezette magyar utóvédek között.[4]
Látnivalók
- A református (korábban evangélikus) erődtemplom egy dombon áll. A háromhajós teremtemplom gótikus stílusú, amelyet a mainál eredetileg magasabb, szabálytalan ellipszis alaprajzú kőfal kerít. A harangtorony a templomtól külön, a fal síkjában áll.
Gazdasága
- A település elsősorban tejipari üzeméről nevezetes, amely Erdély-szerte saját boltokat is fenntart.
- Szászlekence borvidék központja, melynek bejegyzett fajtái az olaszrizling, a szürkebarát, a piros tramini, az ottonel muskotály, a sauvignon blanc, a neuburger, a királyleányka, a fehér leányka és a chardonnay.[5] A mai község területén 1947-ben még négyszáz, 2013-ban csak százötven hektáron termesztettek szőlőt.[6]
- A lekencei szászok egykor hagymatermesztésükről voltak híresek. A 2010-es évek elejétől egyre nagyobb területen ültetnek Szászlekencén homoktövist, amelyből Besztercén állítanak elő levet és olajat.[7]
- A faluban 2012-ben tíz hektáros, 1,7 MW elektromos kapacitású napenergiapark épült.[8]
Híres emberek
- Itt született 1941-ben Hans Raidel német keresztényszociális politikus.
- Itt született 1969-ben Călin Teutişan irodalomkritikus, irodalomtörténész.
Jegyzetek
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
- ↑ Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 45. o.
- ↑ http://www.hatarvadasz.hu/Irodalom/seboodon/index65.html
- ↑ A lekencei borvidék mint ellenőrzött minőségű borvidék leírása és a bortermesztés kritériumai [1] PDF (románul) és Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 227–28. o.
- ↑ www.oniv.ro és Adevărul 2013. június 28.
- ↑ www.agriculturae.ro, www.timponline.ro és www.eco-ferma.ro
- ↑ bistritaonline.ro és www.agrias.ro
Forrás
- Georg Felker (szerk.): Lechnitzer Heimatbuch. München, 1968
- Az erődtemplom ismertetése (románul)
Kapcsolódó szócikkek
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}