„Árvay Árpád” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
infobox |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Író infobox |
|||
|név=Árvay Árpád |
|||
|kép= |
|||
|képaláírás= |
|||
|született_idő=[[1902]]. [[április 21.]] |
|||
|született_hely= [[Szatmárnémeti|Szatmár]] |
|||
|elhunyt_idő=[[1985]]. [[szeptember 9.]] {{életkor-holt|1902|04|21|1985|09|09}} |
|||
|elhunyt_hely=[[Bukarest]] |
|||
|nemzetiség= |
|||
|szülei= |
|||
|feleség= |
|||
|férj= |
|||
|gyerekek= |
|||
|írói álnév= |
|||
|műfaj=regény |
|||
|irányzat= |
|||
|periódus= |
|||
|első mű= |
|||
|fő mű= |
|||
|díjak= |
|||
|weboldal= |
|||
|aláírás= |
|||
}} |
|||
'''Árvay Árpád''' ([[Szatmárnémeti|Szatmár]], [[1902]]. [[április 21.]] – [[Bukarest]], [[1985]]. [[szeptember 9.]]) író, regényíró, újságíró, szerkesztő. Felesége [[Lőrinczy Jolán]]. Fia [[Árvay Zsolt]] kutató vegyészmérnök. |
'''Árvay Árpád''' ([[Szatmárnémeti|Szatmár]], [[1902]]. [[április 21.]] – [[Bukarest]], [[1985]]. [[szeptember 9.]]) író, regényíró, újságíró, szerkesztő. Felesége [[Lőrinczy Jolán]]. Fia [[Árvay Zsolt]] kutató vegyészmérnök. |
||
A lap 2014. március 20., 13:47-kori változata
| Árvay Árpád | |
| Élete | |
| Született | 1902. április 21. Szatmárnémeti, Osztrák–Magyar Monarchia |
| Elhunyt | 1985. szeptember 9. (83 évesen) Bukarest, Román Szocialista Köztársaság |
| Házastársa | Lőrinczy Jolán |
| Gyermekei | Árvay Zsolt |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | regény |
Árvay Árpád (Szatmár, 1902. április 21. – Bukarest, 1985. szeptember 9.) író, regényíró, újságíró, szerkesztő. Felesége Lőrinczy Jolán. Fia Árvay Zsolt kutató vegyészmérnök.
Életútja
A nagyváradi jogakadémia hallgatója, majd újságíró, a nagyváradi Magyar Szó (1930), ennek betiltása után a lap folytatásaként megjelenő Magyar Kurír, Erdélyi Magyar Szó, Magyar Hírlap, Új Magyar Szó szerkesztője (1930-37), ugyanott a Néplap főszerkesztője. Írásai jelentek meg a Magyar Kisebbségben és a Tíz tűz c. antológiában. Az Országos Magyar Párt helyi elnöke volt.
1941 és 1944 között a nagyváradi Estilap főszerkesztője és publicistája. Lapját a német megszállók beszüntették. A második világháború után a kolozsvári népbíróság 10 év börtönre ítélte, 1949-ben szabadult.[1] Hosszabb szünet után csak 1967-től jelenhettek meg újra írásai. Napilapokban és folyóiratokban a közös román-magyar művészeti hagyományokat elevenítette fel.
Főbb munkái
- Regösök útján (versek, Nagyvárad, 1931)
- Jumbó nem felejt (ifjúsági regény, 1970)[2]
- Elődök példája. Múlt századi művészek a magyar-román kapcsolatok elmélyítéséért (1973. Románul Gelu Păteanu fordításában, Ion Bănuța előszavával, 1975)
- Szélsodorta falevél (életrajzi regény Szathmári Pap Károlyról, 1973. Románul Pictorul peregrin címmel, Constantin Olariu fordításában, 1977)
Jegyzetek
Források
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
.svg){kind=small}