„Sablon:Vitrin/5” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a jav. |
Vosztok-program be |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
====[[ |
====[[Vosztok-program]] (A kiemelt státuszt megkapta: 2014. 01. 26.)==== |
||
[[Kép:Vostok1.jpg|180px|jobbra|bélyegkép|[[Jurij Alekszejevics Gagarin|Jurij Gagarin]] repülés közben]] |
|||
A '''Vosztok-program''' ([[orosz nyelv|oroszul]]: '''программа «Восток»''', jelentése:''„Kelet”'') a [[Szovjetunió]] első, űrhajósokat a világűrbe juttató [[űrkutatás|űrprogramja]] volt 1958 és 1964 között. A program célkitűzése kettős volt: fő feladata az első ember űrbe juttatása, másodlagos „funkciója” pedig az amerikaiaknál előbb teljesíteni egy olyan szimbolikus célt, amely a [[hidegháború]]ban komoly presztízzsel bírt, egyfajta csatagyőzelemnek számított. A program fő célját [[Jurij Alekszejevics Gagarin|Jurij Gagarin]] [[1961]]. [[április 12.|április 12-i]], a [[Vosztok–1]] [[űrhajó]] fedélzetén történt repülésével sikerült teljesíteni, amikor egy [[Föld]] körüli keringést tett meg a világ első űrhajósa. A másodlagos cél teljesítése is maradéktalanul teljesült, a Szovjetunió fölénye az űrkutatásban tovább nőtt, a két nagyhatalom kiélezett versenyében még erősebben a szovjetek felé billent a mérleg nyelve. |
|||
A program elindítását [[1958]]. [[november 1.|november 1]]-jén hagyta jóvá a [[Szovjetunió Kommunista Pártja]], majd öt és fél év után [[1964]]. [[március 1.|március 1]]-jén zárta le, a [[Voszhod-program]] elindításával párhuzamosan. Ezen időszak alatt összesen 11 repülést végeztek a programban – ebből öt volt automata tesztrepülés, hat pedig személyzettel végrehajtott űrutazás. E repülések szinte mindegyike egyedülálló teljesítmény volt: az első űrhajós repültetése, az első egy napnál hosszabb út, az első szimultán [[űrrepülés]] és az első női űrhajós útja. A repüléseket megelőző űrhajós-válogatáson az amerikai [[Mercury-program]]éval teljesen azonos szempontrendszer született meg, a világ első űrhajósát a világ mindkét végén azonos ismérvek alapján keresték. Ennek alapján hat jelölt készült az űrbe, akik közül végül öten jutottak fel a program során. |
|||
[[Kép:Giantotter.jpg|250px|jobbra]] |
|||
Az '''óriásvidra''' ''(Pteronura brasiliensis)'' az [[emlősök]] ''(Mammalia)'' [[osztály (rendszertan)|osztályának]] a [[ragadozók]] ''(Carnivora)'' [[rend (rendszertan)|rendjébe]], ezen belül a [[menyétfélék]] ''(Mustelidae)'' [[család (rendszertan)|családjába]] tartozó '''''Pteronura''''' [[nem (rendszertan)|nem]] egyetlen [[faj]]a. |
|||
A űrrepüléseket [[Vosztok űrhajó]]kkal végezték, amelyeket az [[R–7 Szemjorka]] [[ballisztikus rakéta|interkontinentális ballisztikus rakétából]] kialakított [[Vosztok hordozórakéta|Vosztok]] [[hordozórakéta|hordozórakétákkal]] indítottak. |
|||
Az állat [[Dél-Amerika]] egyik legnagyobb [[ragadozó életmód|ragadozó emlőse]]. Az óriás menyétféle legalább 170 centiméter hosszú. A legtöbb menyétfélétől eltérően az óriásvidra családokban él. Egy-egy családban 3–8 példány is lehet. A család élete az alfapár körül forog. Az alfa[[nőnem (biológia)|nőstény]] elli az utódokat, amelyekre aztán az egész család vigyáz. Az óriásvidra-családon belül az összetartás és együttműködés nagyon erős, illetve létfontosságú. Bár általában békés élőlény, rátámad más családbeli vidrára, ha az belép a területére. Az óriásvidra csak nappal tevékeny. Az egyik leghangoskodóbb vidrafaj; képes vészjelzéseket, erőszakos vagy megnyugtató hangokat hallatni. |
|||
A program fontos sajátossága volt, hogy mindvégig teljes titokban zajlott. Az előkészületek teljes titkosítás mellett folytak, Gagarin startját is csak akkor hozta nyilvánosságra a szovjet [[TASZSZ]] hírügynökség, amikor az űrhajós már régen fenn járt az űrben, ugyanúgy, ahogy a többi repülés során is történt. Maga a Vosztok név is szigorúan titkos információnak számított a repülés sikerének nyilvánosságra hozataláig, de a [[Bajkonuri űrrepülőtér]] helye is ugyanilyen titkos volt. |
|||
Dél-Amerika északi és középső részein fordul elő. A legtöbb példány az [[Amazonas]] [[folyó]]ban vagy ennek környékén, valamint a [[Pantanal]]ban, a világ legnagyobb [[mocsár|mocsaras]] területén él. |
|||
A repülések végét a szovjet (és az amerikai) űrprogram preferenciáinak változása hozta el. Mindkét nagyhatalom a [[Hold]] elérését tűzte ki célul, amelyhez más technikai képességekkel rendelkező űrhajók kellettek, ezért a Szovjetunió hozzálátott a [[Voszhod űrhajó]] kifejlesztéséhez (amely lényegében nem új űrhajótípus lett, hanem a Vosztok továbbfejlesztése). Ezzel párhuzamosan a program hátralevő – az új célokhoz technikailag újat hozzátenni nem képes – repüléseit törölték, erőforrásait az új programba tették át. |
|||
Amióta az európaiak beköltöztek erre a [[kontinens]]re, az óriásvidra elterjedési területe és állománya egyre csökken, manapság nincs egységes, összefüggő elterjedése. Az [[orvvadászat]], valamint az 1950-es és 1960-as években a bársonyos bundája iránti érdeklődés következtében számuk erősen megcsappant. 1999-ben a [[Természetvédelmi Világszövetség]] ''(IUCN)'' [[veszélyeztetett faj]]nak nyilvánította ezt a vidrát. Manapság az óriásvidrák példányszáma ötezer alatt van. Az óriásvidra utolsó „erődítménye” az egykori előfordulási területe északkeleti része, a [[Guyanai-hegyvidék]] környéke. Azonban az egyedszám itt is csekély. [[Peru]]ban élvezi a legnagyobb védelmet. A neotropikus ökozóna élővilágának talán a legveszélyeztetettebb emlőse. Habár hivatalosan ma már nem vadásszák, élőhelyének elvesztése, valamint a megmaradt területek szennyezések általi romlása igen veszélyezteti az óriásvidrát. Ez a vidrafaj a fogságban is ritka, 2003-ban csak 60 példány élt így. |
|||
| ⚫ | |||
Igen jól alkalmazkodott az élőhelyéhez. Bundája nagyon sűrű, [[farok|farka]] evező alakú, [[ujj]]ai közt pedig úszóhártyák láthatók. Ez az emlős főleg az édes vizű folyókat és patakokat, valamint az ezek által elárasztott területeket kedveli. Néha [[tó|tavakba]] is beúszik. Ahol megtelepszik, nagy partszakaszokon kipusztítja a növényzetet, valószínűleg napozási és védelmi célokból. Táplálékának legnagyobb részét a [[halak]] alkotják: főleg a [[pontylazacalakúak|pontylazacok]] és a [[harcsaalakúak|harcsák]], de ezek mellett [[rákok]]at is fogyaszt. Az [[ember]]en kívül alig van természetes ellensége. Talán a [[jaguár]] ''(Panthera onca)'', a [[puma]] ''(Puma concolor)'', vagy egy nagyobb [[zöld anakonda]] ''(Eunectes murinus)'' vadászhat az óriásvidrára. A rokon [[hosszúfarkú vidra]] ''(Lontra longicaudis)'' és a [[kajmánformák|kajmánfajok]] ''(Caimaninae)'' a legfőbb vetélytársai, mivel ugyanazt a táplálékot keresik. |
|||
| ⚫ | |||
EZT ITT A DIVBEN NE CSERÉLJÉTEK LE!!! --></br><small>{{szerkeszt|Sablon:Vitrin/5|frissít}}</small></div><noinclude>[[Kategória:Vitrin]]</noinclude> |
EZT ITT A DIVBEN NE CSERÉLJÉTEK LE!!! --></br><small>{{szerkeszt|Sablon:Vitrin/5|frissít}}</small></div><noinclude>[[Kategória:Vitrin]]</noinclude> |
||
A lap 2014. március 12., 15:25-kori változata
Vosztok-program (A kiemelt státuszt megkapta: 2014. 01. 26.)
A Vosztok-program (oroszul: программа «Восток», jelentése:„Kelet”) a Szovjetunió első, űrhajósokat a világűrbe juttató űrprogramja volt 1958 és 1964 között. A program célkitűzése kettős volt: fő feladata az első ember űrbe juttatása, másodlagos „funkciója” pedig az amerikaiaknál előbb teljesíteni egy olyan szimbolikus célt, amely a hidegháborúban komoly presztízzsel bírt, egyfajta csatagyőzelemnek számított. A program fő célját Jurij Gagarin 1961. április 12-i, a Vosztok–1 űrhajó fedélzetén történt repülésével sikerült teljesíteni, amikor egy Föld körüli keringést tett meg a világ első űrhajósa. A másodlagos cél teljesítése is maradéktalanul teljesült, a Szovjetunió fölénye az űrkutatásban tovább nőtt, a két nagyhatalom kiélezett versenyében még erősebben a szovjetek felé billent a mérleg nyelve.
A program elindítását 1958. november 1-jén hagyta jóvá a Szovjetunió Kommunista Pártja, majd öt és fél év után 1964. március 1-jén zárta le, a Voszhod-program elindításával párhuzamosan. Ezen időszak alatt összesen 11 repülést végeztek a programban – ebből öt volt automata tesztrepülés, hat pedig személyzettel végrehajtott űrutazás. E repülések szinte mindegyike egyedülálló teljesítmény volt: az első űrhajós repültetése, az első egy napnál hosszabb út, az első szimultán űrrepülés és az első női űrhajós útja. A repüléseket megelőző űrhajós-válogatáson az amerikai Mercury-programéval teljesen azonos szempontrendszer született meg, a világ első űrhajósát a világ mindkét végén azonos ismérvek alapján keresték. Ennek alapján hat jelölt készült az űrbe, akik közül végül öten jutottak fel a program során.
A űrrepüléseket Vosztok űrhajókkal végezték, amelyeket az R–7 Szemjorka interkontinentális ballisztikus rakétából kialakított Vosztok hordozórakétákkal indítottak.
A program fontos sajátossága volt, hogy mindvégig teljes titokban zajlott. Az előkészületek teljes titkosítás mellett folytak, Gagarin startját is csak akkor hozta nyilvánosságra a szovjet TASZSZ hírügynökség, amikor az űrhajós már régen fenn járt az űrben, ugyanúgy, ahogy a többi repülés során is történt. Maga a Vosztok név is szigorúan titkos információnak számított a repülés sikerének nyilvánosságra hozataláig, de a Bajkonuri űrrepülőtér helye is ugyanilyen titkos volt.
A repülések végét a szovjet (és az amerikai) űrprogram preferenciáinak változása hozta el. Mindkét nagyhatalom a Hold elérését tűzte ki célul, amelyhez más technikai képességekkel rendelkező űrhajók kellettek, ezért a Szovjetunió hozzálátott a Voszhod űrhajó kifejlesztéséhez (amely lényegében nem új űrhajótípus lett, hanem a Vosztok továbbfejlesztése). Ezzel párhuzamosan a program hátralevő – az új célokhoz technikailag újat hozzátenni nem képes – repüléseit törölték, erőforrásait az új programba tették át.