„Aranytemplom (India)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
| 20. sor: | 20. sor: | ||
A templommal szemben az aranyozott hagymakupolás [[Akal Takht]] látható, amely valójában a vallás legfelsőbb spirituális székhelye. Az építményt a hatodik guru, Har Gobind fejezte be 1609-ben. A vallás legfőbb irányító testülete is itt székel. Éjszakára a szent könyvet is idehozzák pihenni, és reggel öt óra előtt viszik vissza az aranytemplomba. |
A templommal szemben az aranyozott hagymakupolás [[Akal Takht]] látható, amely valójában a vallás legfelsőbb spirituális székhelye. Az építményt a hatodik guru, Har Gobind fejezte be 1609-ben. A vallás legfőbb irányító testülete is itt székel. Éjszakára a szent könyvet is idehozzák pihenni, és reggel öt óra előtt viszik vissza az aranytemplomba. |
||
[[Image:Golden_temple_pano.jpg|thumb|centre|800px| ]] |
|||
==Jegyzetek== |
==Jegyzetek== |
||
A lap 2014. március 9., 14:31-kori változata
A Harmandír Szahib (gumurkhi: ਹਰਿਮੰਦਰ ਸਾਹਿਬ, az Isteni templom), vagy Darbar Szahib (gumurkhi: ਦਰਬਾਰ ਸਾਹਿਬ, IPA: dəɾbɑɾ sɑhɪb, az Úr udvara) közismert nevén az Aranytemplom a szikh vallás központi temploma (szikh gurdvara, „átjáró”) az India Pandzsáb államában fekvő Amritszárban. Az ötödik szikh guru, Ardzsan Dév építtette a 16. század végén. Az 1604-ben, amikor Guru Ardzsun összeállította a vallás szent könyvét, az Ádi Granthot, eredeti példányát ebbe a templomba helyezte el. Márványlépcsőkkel körülvett tó („Amrita”, azaz nektár tó) közepén áll. Népszerű elnevezését a felületét borító arannyal bevont bronzlemezekről kapta. A templomot többször lerombolták, majd újjáépítették. Legutóbb 1984-ben került a figyelem központjába, amikor az indiai hadsereg szikh terroristák elleni akciójában megrohamozta az épületet.
Építése, fejlődése
A vallási türelmet hirdető Nagy Akbar mogul sah adományozta a tavat és a tó körüli területet a szikheknek a 16. században.
A tavat, amelynek szigetén fekszik, Rám Dász (1534–1581), a negyedik szikh guru bővítette ki, ő nevezte el Amrita-tónak, azaz Nektár-tónak. A tó körül felépült város, Amritszár is a tóról kapta a nevét. Az őt követő ötödik guru, Ardzsan Dév (1563–1606) 1574-ben lerakta az építmény alapjait a tó közepén. Már az építés során ügyelt arra, hogy az egyébként Észak-Indiában honos építészeti stílustól eltérőt alkosson mint szerkezetében, mind szimbolikájában. Az alapkövet a szikhizmus vallások iránti nyitottságát szemléltetendő Mian Mír lahori vallási vezető helyezte el.
Többször sor került az épület bővítésére, átépítésére, ez utóbbit a sorozatos támadások során elszenvedett károk tették szükségessé. A 18. században a betörő perzsa Nádir sah, később Massza Rangar a mogulok szövetségese, majd 1757-ben az Ahmed Sah Abdali vezette afgán hordák fosztották ki, majd rombolták le. A tavat leölt tehenek tetemeivel rakatta tele. 1765-ben sikerült újjáépíteni, ekkor nyerte el már mai formáját.
A szikhek legendás királya, Randzsit Szingh a templomot kibővíttette, falait megerősíttette és erős őrséggel látta el a betörések megakadályozására.
1984 júniusában az indiai kormánycsapatok megrohamozták az épületet és környezetét, hogy az ott már két éve megbúvó, szeparatista Dzsarnail Szingh Bhindranvale vezette terroristákat elfogja. Az akciónak a hivatalos források szerint több mint ötszáz áldozata volt.
Szerkezete, felépítése
A fehér márvány úttal szegélyezett tó közepén fekvő komplexum egy szintén fehér márványlapokkal fedett, 60 m hosszú hídon keresztül közelíthető meg. A tulajdonképpeni szentélyt egy tizennyolc kapus vastag fal veszi körül. Amíg a hagyományos hindu vallási épületeket kisebb emelvényre helyezik, addig az Aranytemplom egy mélyedésben foglal helyet, ezzel is hangsúlyozva a hívők alázatának fontosságát. A főbejárat (Darsani Deorhi) egy díszes, boltíves átjárón keresztül közelíthető meg. A rózsafa kapun idézetek olvashatók az Ádi Granth-ból. A bejárat fölött található a kincstár, amelyet gazdag szikh hívők adományoztak a kegyhely számára, például arany- és drágakőberakásos oszlopok, legyezők, kegytárgyak, ásók, tőrök, kardok (például Radzsit Szingh kardja) legyezők. A kupola fordított lótuszt formáz.
Az épületnek három szintje van, az alsó, gyöngyház és drágakő berakásos, virágmintákkal díszített fehér márványból készült, a felső emeleteket vastagon aranyozott bronz- és vörösrézlemezek borítják, amelyeken a szent könyvből olvashatók idézetek. A tető közepén a tükrökkel borított meditációs szoba található (Sis Mahal), körülötte kisebb kioszkok vannak. A szent könyv, az Ádi Granth a földszinten egy drágakövekkel gazdagon kirakott trónon található, amelyből a szikh elöljárók folyamatosan felolvasást (Akhand Páth) tartanak. A teljes könyv elolvasása mintegy két napig tart. A könyv jelentősége abban áll, hogy az utolsó, tizedik szikh guru, Gobind Szingh (megh. 1708) elvetette az emberi irányítást a vallásban, és a közösség vezetését a könyvre, illetve a testületre (Panthra) ruházta át.
A templommal szemben az aranyozott hagymakupolás Akal Takht látható, amely valójában a vallás legfelsőbb spirituális székhelye. Az építményt a hatodik guru, Har Gobind fejezte be 1609-ben. A vallás legfőbb irányító testülete is itt székel. Éjszakára a szent könyvet is idehozzák pihenni, és reggel öt óra előtt viszik vissza az aranytemplomba.
Jegyzetek
Források
http://toriblog.blog.hu/2008/05/23/amiert_megoltek_indira_gandhit_az_arany_templom_ostroma