„Belfort” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
link |
|||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
|becenév = |
|becenév = |
||
|régió =Franche-Comté |
|régió =Franche-Comté |
||
|megye =Territoire |
|megye =Territoire-de-Belfort |
||
|kerület = |
|kerület = |
||
|kerületei = |
|kerületei = |
||
| 38. sor: | 38. sor: | ||
[[Fájl:Belfort-90-HotelDeVille.jpg|thumb|right|200px|Városháza]] |
[[Fájl:Belfort-90-HotelDeVille.jpg|thumb|right|200px|Városháza]] |
||
'''Belfort''' város [[Franciaország]] keleti részén, [[Franche-Comté]] régiójában, [[Territoire |
'''Belfort''' város [[Franciaország]] keleti részén, [[Franche-Comté]] régiójában, [[Territoire-de-Belfort]] megye székhelye. |
||
Jelentős ipari központ, a [[Jura (hegység)|Jura]] hegyvonulatának északi pereménél fekszik, ott, ahol viszonylag keskeny átjáró nyílik a [[Vogézek]] és a Jura között nyugatra, a [[Saône]] völgye és a termékeny [[Burgundia]] felé. |
Jelentős ipari központ, a [[Jura (hegység)|Jura]] hegyvonulatának északi pereménél fekszik, ott, ahol viszonylag keskeny átjáró nyílik a [[Vogézek]] és a Jura között nyugatra, a [[Saône]] völgye és a termékeny [[Burgundia]] felé. |
||
| 44. sor: | 44. sor: | ||
== Története == |
== Története == |
||
Már a [[XIII. század]]ban vár állott a város közepén magasodó sziklás tetőn, de igazi erődrendszerré csak akkor építették ki, amikor az addig [[Német-római Birodalom|német-római császárok]] uralma alatt álló városka a [[vesztfáliai béke]] következtében [[1648]]-ban tartósan francia birtokba került. [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] adott parancsot [[Sébastien Le Prestre de Vauban|Vaubannak]], hogy bevehetetlen erődöt építsen a stratégiailag fontos helyen. Vauban a nagyjából ötszög alakú belső várat további bástyákkal csillag alakúvá alakította át, és közelében több kisebb erődöt is emelt. Belfort erődítése sikerrel állt ellen a [[Porosz Királyság|porosz]] hadaknak [[1814]]-ben és [[1815]]-ben, de igazi hírnevét az [[1870]]-es háborúban szerezte. [[Pierre Philippe Denfert-Rochereau|Denfer-Rochereau]] ezredes parancsnoksága alatt alig {{szám|16000}} fő védte a várost, ahol a porosz sereg {{szám|40000}} fővel akart áttörni. A város 103 napon át állta az ostromot, noha naponta 5000 nehézlövedéket lőttek ki rá. A háború már régen véget ért, megkötötték a Franciaországot megalázó fegyverszünetet, de Denfer-Rochereau nem adta fel várát, csak akkor, amikor [[Adolphe Thiers|Thiers]] ideiglenes kormánya utasította erre. Ellenállása eredményeképpen a terület önálló státuszt kapott, s [[Elzász]]-[[Lotaringia|Lotaringiával]] ellentétben nem került német birtokba. A [[Territoire |
Már a [[XIII. század]]ban vár állott a város közepén magasodó sziklás tetőn, de igazi erődrendszerré csak akkor építették ki, amikor az addig [[Német-római Birodalom|német-római császárok]] uralma alatt álló városka a [[vesztfáliai béke]] következtében [[1648]]-ban tartósan francia birtokba került. [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] adott parancsot [[Sébastien Le Prestre de Vauban|Vaubannak]], hogy bevehetetlen erődöt építsen a stratégiailag fontos helyen. Vauban a nagyjából ötszög alakú belső várat további bástyákkal csillag alakúvá alakította át, és közelében több kisebb erődöt is emelt. Belfort erődítése sikerrel állt ellen a [[Porosz Királyság|porosz]] hadaknak [[1814]]-ben és [[1815]]-ben, de igazi hírnevét az [[1870]]-es háborúban szerezte. [[Pierre Philippe Denfert-Rochereau|Denfer-Rochereau]] ezredes parancsnoksága alatt alig {{szám|16000}} fő védte a várost, ahol a porosz sereg {{szám|40000}} fővel akart áttörni. A város 103 napon át állta az ostromot, noha naponta 5000 nehézlövedéket lőttek ki rá. A háború már régen véget ért, megkötötték a Franciaországot megalázó fegyverszünetet, de Denfer-Rochereau nem adta fel várát, csak akkor, amikor [[Adolphe Thiers|Thiers]] ideiglenes kormánya utasította erre. Ellenállása eredményeképpen a terület önálló státuszt kapott, s [[Elzász]]-[[Lotaringia|Lotaringiával]] ellentétben nem került német birtokba. A [[Territoire-de-Belfort]] ma is önálló megye. Denfer-Rochereau emlékét [[Párizs]]ban nagy tér és emlékmű őrzi. |
||
== Demográfia == |
== Demográfia == |
||
A lap 2014. február 10., 13:26-kori változata
| Belfort | |||
 | |||
| Le Lion | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Franciaország | ||
| Régió | Franche-Comté | ||
| Megye | Territoire-de-Belfort | ||
| Polgármester | Étienne Butzbach (2008-2014) | ||
| INSEE-kód | 90010 | ||
| Irányítószám | 90000 | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 45 155 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 2929 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 354–650 m | ||
| Terület | 17,10 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 38′ 15″, k. h. 6° 51′ 46″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 15″, k. h. 6° 51′ 46″ | |||
| Belfort weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Belfort témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
.svg)
Belfort város Franciaország keleti részén, Franche-Comté régiójában, Territoire-de-Belfort megye székhelye.
Jelentős ipari központ, a Jura hegyvonulatának északi pereménél fekszik, ott, ahol viszonylag keskeny átjáró nyílik a Vogézek és a Jura között nyugatra, a Saône völgye és a termékeny Burgundia felé.
Története
Már a XIII. században vár állott a város közepén magasodó sziklás tetőn, de igazi erődrendszerré csak akkor építették ki, amikor az addig német-római császárok uralma alatt álló városka a vesztfáliai béke következtében 1648-ban tartósan francia birtokba került. XIV. Lajos adott parancsot Vaubannak, hogy bevehetetlen erődöt építsen a stratégiailag fontos helyen. Vauban a nagyjából ötszög alakú belső várat további bástyákkal csillag alakúvá alakította át, és közelében több kisebb erődöt is emelt. Belfort erődítése sikerrel állt ellen a porosz hadaknak 1814-ben és 1815-ben, de igazi hírnevét az 1870-es háborúban szerezte. Denfer-Rochereau ezredes parancsnoksága alatt alig 16 000 fő védte a várost, ahol a porosz sereg 40 000 fővel akart áttörni. A város 103 napon át állta az ostromot, noha naponta 5000 nehézlövedéket lőttek ki rá. A háború már régen véget ért, megkötötték a Franciaországot megalázó fegyverszünetet, de Denfer-Rochereau nem adta fel várát, csak akkor, amikor Thiers ideiglenes kormánya utasította erre. Ellenállása eredményeképpen a terület önálló státuszt kapott, s Elzász-Lotaringiával ellentétben nem került német birtokba. A Territoire-de-Belfort ma is önálló megye. Denfer-Rochereau emlékét Párizsban nagy tér és emlékmű őrzi.
Demográfia
|
Látnivalók
- Le Lion – röviddel az 1870-es harcok befejeztével, a kor neves szobrászművésze, Bartholdi készített emlékművet a várhegy sziklás oldalába, a hatalmas oroszlán éppen felágaskodni készül. A kövekből összerótt figura teste 22 méter hosszú, felemelt feje 11 méterre van az alapoktól, a felirat rajta csupán ennyi: Belfort védőinek. A városban további két emlékművet állítottak a védők tiszteletére: az egyik Mercié alkotása, a másikat ugyancsak Bartholdi tervezte, ez a három nagy ostrom várparancsnokainak szobrából és a Franciaországot megszemélyesítő alakból áll.
- Chateau – a hegytetőn álló vár viszonylag épen maradt meg. Védművei korábban lenyúltak a Savoureuse folyó védelmi célból megváltoztatott medréig. Több falon át juthatunk el a legbelső várudvarba. Az itt álló kastély ma helytörténeti, képzőművészeti és katonai múzeum. A várfal egyetlen, épségben megmaradt kapuja a Porte de Brisach.
- Városháza – XVIII. századi.
- Cathédrale St-Cristophe
Testvérvárosok
- Delémont
- Leonberg- - Lobenstein
- New Belgrade
- Skikda
- Stafford
- Zaporizhzhia
- Mohammédia
.svg){kind=small}
Jegyzetek
- ↑ Populations légales 2021
Külső hivatkozások
