„Foltos bürök” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
forrás
28. sor: 28. sor:


Ezt a mérgező gyomnövényt napjainkban gyógyászati célra már nem alkalmazzák, mivel kicsi a hatásszélessége (a hatásos és a halálos dózisa nagyon közel van egymáshoz).
Ezt a mérgező gyomnövényt napjainkban gyógyászati célra már nem alkalmazzák, mivel kicsi a hatásszélessége (a hatásos és a halálos dózisa nagyon közel van egymáshoz).

==Források==
* [http://www.3szek.ro/load/cikk/61121/foltos_burok_a_merges_termeszet A foltos bürök], ''Háromszék'', 2013. június 27.


{{DEFAULTSORT:Foltosbu~ro~k}}
{{DEFAULTSORT:Foltosbu~ro~k}}

A lap 2014. január 14., 20:24-kori változata

Foltos bürök
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids II
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Nemzetség: Bürök (Conium)
Faj: C. maculatum
Tudományos név
Conium maculatum
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Foltos bürök témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Foltos bürök témájú médiaállományokat és Foltos bürök témájú kategóriát.

Conium maculatum

A foltos bürök (Conium maculatum) a kaporhoz hasonló, de annál nagyobb, fehér virágú, az zellerfélék családjába tartozó, kétnyári növény. Magassága 100–120 cm vagy még magasabb. Karógyökerű növény, magjai barnák, szárának alsó része halvány vörösbarna foltos. A foltos bürök a mediterráneumból származik, de ma már a világon mindenütt előfordul mint mezei gyomnövény.

Fő hatóanyaga a koniin, mely a növény minden részében benne van (friss termésben 2–3%, a mennyiség a száradás során csökken). Hatására először az alsó végtagok bénulnak meg, majd ez felfelé halad, végül teljes öntudat mellett légzésbénulás miatt beáll a halál. Kisebb mennyiségben más piridinvázas alkaloidokat is tartalmaz: konhidrint, pszeudokonhidrint, γ-koniceint és N-metilkoniint.

A régi Athéni (görög) törvénykönyvekben a „bürökpohár” a kiszabható halálbüntetés egyik nemeként szerepelt, Szókratészt ezzel végezték ki. A tüneteket elsőként ekkor írta le Platón.

Felhasználása

A foltos bürök nedvét az orvosi tisztesfű (Stachys officinalis) és az édeskömény (Foeniculum vulgare) magjaival keverték össze, s ezt alkalmazták például a sztrichnin és más mérgek ellenanyagaként. A XV-XVI. században a gyökereket köszvényes fájdalmak csillapítására használták, az 1760-as évektől rákos daganatok kezelését is végezték bürökkel.

Ezt a mérgező gyomnövényt napjainkban gyógyászati célra már nem alkalmazzák, mivel kicsi a hatásszélessége (a hatásos és a halálos dózisa nagyon közel van egymáshoz).

Források