„Perlmutter Izsák” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
53. sor: 53. sor:
* [http://www.mke.hu/lyka/08/211-218-perlmutter.htm A Művészet c. folyóirat 1909/4. száma Perlmutter Izsákról]
* [http://www.mke.hu/lyka/08/211-218-perlmutter.htm A Művészet c. folyóirat 1909/4. száma Perlmutter Izsákról]
* http://kovacsgaborgyujtemeny.hu/alkotas/perlmutter-izsak/szalon
* http://kovacsgaborgyujtemeny.hu/alkotas/perlmutter-izsak/szalon
* [http://epa.oszk.hu/00000/00022/00305/09275.htm [[Elek Artúr]] kritikája művészetéről 1921-ből]
* [http://epa.oszk.hu/00000/00022/00305/09275.htm [[Elek Artúr]] kritikája Perlmutter művészetéről 1921-ből]


== Kapcsolódó szócikkek ==
== Kapcsolódó szócikkek ==

A lap 2014. január 9., 16:59-kori változata

Perlmutter Izsák
Nyakkendőigazító önarckép, 1905
Nyakkendőigazító önarckép, 1905

Született1866.
Pest
Meghalt1932.
Budapest
SírhelyKozma utcai izraelita temető
Nemzetiségemagyar
Stílusaszecesszió
IskoláiMagyar-Mannheimer Gusztáv
Karlovszky Bertalan és Bihari Sándor (festő) közös iskolája
Julian Akadémia
Aki hatott ráEdgar Degas
Pierre-Auguste Renoir
Édouard Manet
Jozef Israels
A Wikimédia Commons tartalmaz Perlmutter Izsák témájú médiaállományokat.

Perlmutter Izsák (Pest, 1866 - Budapest, 1932) magyar festőművész.

Családja

Zsidó családban született, apja, Perlmutter Gyula is műkedvelő festő volt, aki Párizsban is tanulmányozta a festészetet.

Tanulmányai, élete és munkássága

Festői tanulmányait Budapesten kezdte, majd a párizsi Julian Akadémián folytatta. Magyarországra visszatérve Bihari Sándor mellett dolgozott, majd ismét Párizsba ment. 1898-ban Hollandiába költözött, ahol Jozef Israels volt rá nagy hatással. Először a larreni művésztelepen telepedett le, majd továbbköltözött Vollendamba, ahol önállóan dolgozott. Itt festette a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található Ima című képét, valamint a Zsidó Múzeumban látható Vasárnapi látogatás-t. A hollandiai művek közös jellemzői a sötét árnyalatok és erős színek.[1]

1904-ben hazatérve a szolnoki művésztelepen alkotott. Itt főleg életképeket, tájképeket, paraszti enteriőröket festett. Ezek közül három a Magyar Nemzeti Galériában található. Ezután Besztercebányán dolgozott. Később Rákospalotán a Vécsey grófi villában rendezte be otthonát. Ebből a periódusából több paraszti portréja ismeretes. Sorozatokat is készített családjáról, házáról és kertjéről. Ezekre – a korábbi hollandiai képektől eltérően – a fény és az élénk színek jellemzőek, például a nevelt lányát, Cleót ábrázoló képeken. Ezek a művei a magyar szecessziós festészethez sorolhatók. Végül Budapesten telepedett le, de innen a környék falvait is járta témák után kutatva.[2]

1932 tavaszán hunyt el tüdőgyulladásban. Végrendeletében festményeit, villáját, valamint az Andrássy út 60. szám alatti bérpalotáját (jelenleg a Terror Háza Múzeum) a zsidó hitközségre hagyta, azzal a kikötéssel, hogy vagyona háromnegyed részét idős, munkaképtelen művészek segítésére fordítsák. A fennmaradó egynegyed részből zsidó múzeum létrehozásáról rendelkezett.

Kiállításai

Önarcképei is fontos helyet foglalnak el munkásságában, egyet ezekből a firenzei Uffizi képtár vásárolt meg. Számos kiállítása szerzett elismerést művészetéánek: Berlinben, Brémában, Párizsban, Münchenben, Rotterdamban. A Szinyei Merse Társaság tagjává választotta, bár nem kedvelte a festői csoportosulásokat, inkább önállóan alkotott.

Jegyzetek

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek