„M–209” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 20. sor: | 20. sor: | ||
== Gyártás == |
== Gyártás == |
||
1940 és 1960 között kb. 140 000 darab M-209-es készült két vállalatnál, amelyeket az M-209 A és M-209 B típusjelzéssel különböztettek meg. |
|||
* Az M-209 A gyártója a Hagelin Cryptography Company volt |
|||
* Az M-209 B gyártója a Smith-Corona (korábban írógépeket gyártó) vállalat volt |
|||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
A lap 2014. január 8., 09:37-kori változata
A kriptográfiában az M-209 (jelölése CSP-1500 volt az Egyesült Államok haditengerészeténél, C-38 a gyártónál) egy hordozható, mechanikus titkosító gép, amelyet az Egyesült Államok fegyveres erői alkalmaztak a második világháború során, bár még a koreai háború (1950-1953) idején is használták. Az M-209-est a svéd kriptográfus Boris Hagelin tervezte egy korábbi hordozható titkosító gép, a C-36 továbbfejlesztésével.
Az M-209 nagyjából akkora, mint egy cipősdoboz, méretei 83 x 140 x 178 mm és tokjával együtt kicsivel több mint 3 kg volt a súlya.[1] Működéséhez nem volt szükség elektromosságra, teljesen mechanikus volt. Működése hasonló volt a korabeli fordótárcsás eszközökéhez, mint a Lorenz kódoló vagy a Geheimfernschreiber.
Működése
Biztonság
Az M-209 a maga korában meglehetősen biztonságosnak számított, de nem volt tökéletesen biztonságos. A német Lorenz elektromos rejtjelző berendezéshez hasonlóan, ha egy kődfejtő két, részben azonos üzenetrészt megszerzett, akkor ki tudta következtetni a gép beállításait. Az M-209 működésében voltak olyan sajátosságok, amiket ki lehetett volna aknázni a kód feltöréséhez. 1943-ra a német kódfejtők képesek voltak bizonyos, M-209-el kódolt üzenetek feltörésére, azonban az amerikai haderő harcászati üzenetek kódolására továbbra is alkalmasnak tartotta a gépet és még a koreiai háború alatt is alkalmazták.
Az amerikai kriptográfus Dennis Ritchie az 1970-es években két kollégája, James Reeds és Robert Morris segítségével kidolgozott egy olyan eljárást, amelynek segítségével a legalább 2000-2500 betű hosszú üzeneteket vissza lehetett volna fejteni.[2] Ritchie könyvében azt is felelevenítette, hogy az eljárást a Nemzetbiztonsági Hivatal kérésére nem publikálták, mivel számos, az amerikai kormány szövetségesének számító országban az M-209 még mindig használatban volt.[2]
Története
Boris Hagelin 1939-ben kezde el a hordozható titkosító gép kifejlesztését, de amikor első alkalommal bemutatta az amerikai haderő képviselőinek, nem talált kedvező fogadtatásra. Hagelin továbbfejlesztette a találmányát, többek között kicsit egyszerűsítette a működését és megerősítette a mechanikai alkatrészeket.
1940-re, sorozatos tesztek után, rendszeresítették a gépet. Az amerikai hadsereg az M-209 jelölést alkalmazta, a haditengerészetnél azonban CSP-1500 néven ismerték. Első éles alkalmazására 1942-ben a Fáklya hadművelet hadművelet alatt került sor, majd jelentős szerepet játszott a normandiai partraszállás során is.
A második világháborút követően az 1950-1953 között vívott koreai háborúban is alkalmazták az M-209-est, illetve a francia hadseregben az algériai háború befejezéséig (1962) alkalmazták.
Gyártás
1940 és 1960 között kb. 140 000 darab M-209-es készült két vállalatnál, amelyeket az M-209 A és M-209 B típusjelzéssel különböztettek meg.
- Az M-209 A gyártója a Hagelin Cryptography Company volt
- Az M-209 B gyártója a Smith-Corona (korábban írógépeket gyártó) vállalat volt
Jegyzetek
Forrás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a M-209 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- J. Reeds, D. Ritchie, R. Morris, "The Hagelin Cipher Machine (M-209): Cryptanalysis from Ciphertext Alone", unpublished technical memorandum, Bell Laboratories, 1978. Submitted to Cryptologia.
- Wayne G. Barker, "Cryptanalysis of the Hagelin Cryptograph", Aegean Park Press, 1977
Külső hivatkozások
