„M–209” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Új oldal, tartalma: „thumb|Az M-209 A kriptográfiában az '''M-209''' (jelölése CSP-1500 volt az Amerikai Egyesült Államok|Egy…” |
|||
| 8. sor: | 8. sor: | ||
== Biztonság == |
== Biztonság == |
||
Az M-209 a maga korában meglehetősen biztonságosnak számított, de nem volt tökéletesen biztonságos. A német Lorenz elektromos rejtjelző berendezéshez hasonlóan, ha egy kődfejtő két, részben azonos üzenetrészt megszerzett, akkor ki tudta következtetni a gép beállításait. Az M-209 működésében voltak olyan sajátosságok, amiket ki lehetett volna aknázni a kód feltöréséhez. 1943-ra a német kódfejtők képesek voltak bizonyos, M-209-el kódolt üzenetek feltörésére, azonban az amerikai haderő harcászati üzenetek kódolására továbbra is alkalmasnak tartotta a gépet és még a koreiai háború alatt is alkalmazták. |
|||
Az amerikai kriptográfus Dennis Ritchie az 1970-es években két kollégája, James Reeds és Robert Morris segítségével kidolgozott egy olyan eljárást, amelynek segítségével a legalább 2000-2500 betű hosszú üzeneteket vissza lehetett volna fejteni.<ref name="ritchie">[http://cm.bell-labs.com/cm/cs/who/dmr/crypt.html Dennis M. Ritchie, Dabbling in the Cryptographic World — A Story]</ref> Ritchie könyvében azt is felelevenítette, hogy az eljárást a [[Nemzetbiztonsági Hivatal]] kérésére nem publikálták, mivel számos, az amerikai kormány szövetségesének számító országban az M-209 még mindig használatban volt.<ref name="ritchie"/> |
|||
== Gyártás és alkalmazás == |
== Gyártás és alkalmazás == |
||
A lap 2014. január 8., 09:18-kori változata
A kriptográfiában az M-209 (jelölése CSP-1500 volt az Egyesült Államok haditengerészeténél, C-38 a gyártónál) egy hordozható, mechanikus titkosító gép, amelyet az Egyesült Államok fegyveres erői alkalmaztak a második világháború során, bár még a koreai háború (1950-1953) idején is használták. Az M-209-est a svéd kriptográfus Boris Hagelin tervezte egy korábbi hordozható titkosító gép, a C-36 továbbfejlesztésével.
Az M-209 nagyjából akkora, mint egy cipősdoboz, méretei 83 x 140 x 178 mm és tokjával együtt kicsivel több mint 3 kg volt a súlya.[1] Működéséhez nem volt szükség elektromosságra, teljesen mechanikus volt. Működése hasonló volt a korabeli fordótárcsás eszközökéhez, mint a Lorenz kódoló vagy a Geheimfernschreiber.
Működése
Biztonság
Az M-209 a maga korában meglehetősen biztonságosnak számított, de nem volt tökéletesen biztonságos. A német Lorenz elektromos rejtjelző berendezéshez hasonlóan, ha egy kődfejtő két, részben azonos üzenetrészt megszerzett, akkor ki tudta következtetni a gép beállításait. Az M-209 működésében voltak olyan sajátosságok, amiket ki lehetett volna aknázni a kód feltöréséhez. 1943-ra a német kódfejtők képesek voltak bizonyos, M-209-el kódolt üzenetek feltörésére, azonban az amerikai haderő harcászati üzenetek kódolására továbbra is alkalmasnak tartotta a gépet és még a koreiai háború alatt is alkalmazták.
Az amerikai kriptográfus Dennis Ritchie az 1970-es években két kollégája, James Reeds és Robert Morris segítségével kidolgozott egy olyan eljárást, amelynek segítségével a legalább 2000-2500 betű hosszú üzeneteket vissza lehetett volna fejteni.[2] Ritchie könyvében azt is felelevenítette, hogy az eljárást a Nemzetbiztonsági Hivatal kérésére nem publikálták, mivel számos, az amerikai kormány szövetségesének számító országban az M-209 még mindig használatban volt.[2]
Gyártás és alkalmazás
Jegyzetek
Forrás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a M-209 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- J. Reeds, D. Ritchie, R. Morris, "The Hagelin Cipher Machine (M-209): Cryptanalysis from Ciphertext Alone", unpublished technical memorandum, Bell Laboratories, 1978. Submitted to Cryptologia.
- Wayne G. Barker, "Cryptanalysis of the Hagelin Cryptograph", Aegean Park Press, 1977
Külső hivatkozások
