„Strange kvark” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Kaon –> Kaon (részecske)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
A '''strange kvark''' – bevett magyar neve a '''ritka kvark ''' – vagy '''s kvark''' (jele: s) a harmadik legkönnyebb a [[kvark]]ok közül, egyfajta elemi, az anyagot alkotó jelentős részecske. A ritka kvarkok megtalálhatók a [[hadronok]]nak nevezett [[szubatomi részecskék]]ben. A hadronok tartalmaznak ritka kvarkokat valamint [[Kaon (részecske)|kaonokat]] (K), ritka [[D mezon]]okat (Ds), [[szigma barion]]okat (Σ), és más ritka részecskéket. Ez, valamint a [[bájos kvark]] (''c'') az anyag [[második generáció]]s elemei [[elektromos töltés]]e <math>-1/3</math> <math>e^-</math>, és a puszta tömege 70-130 [[megaelektronvolt|MeV]]/<math>c^2</math> . Mint minden [[kvark]], a ritka kvark is egy elemi [[fermion]] <math>-1/2</math>-es [[spin]]nel, és részt vesz mind a négy alapvető kölcsönhatásban: a [[gravitációs kölcsönhatás|gravitáció]]s, [[elektromágneses kölcsönhatás|elektromágneses]], [[gyenge kölcsönhatás|gyenge]] és az [[erős kölcsönhatás|erős]] kölcsönhatásban. A ritka kvark [[antirészecske|antirészecské]]je a [[ritka antikvark]], ami csak annyiban különbözik tőle, hogy töltése ellentétes előjelű.
A '''strange kvark''' – bevett magyar neve a '''ritka kvark ''' – vagy '''s kvark''' (jele: s) a harmadik legkönnyebb a [[kvark]]ok közül, egyfajta elemi, az anyagot alkotó jelentős részecske. A ritka kvarkok megtalálhatók a [[hadronok]]nak nevezett [[szubatomi részecskék]]ben. A hadronok tartalmaznak ritka kvarkokat valamint [[Kaon (részecske)|kaonokat]] (K), ritka [[D mezon]]okat (Ds), [[szigma barion]]okat (Σ), és más ritka részecskéket. Ez, valamint a [[bájos kvark]] (''c'') az anyag [[második generáció]]s elemei [[elektromos töltés]]e <math>-1/3</math> <math>e^-</math>, és a puszta tömege 70-130 [[megaelektronvolt|MeV]]/<math>c^2</math> . Mint minden [[kvark]], a ritka kvark is egy elemi [[fermion]] <math>-1/2</math>-es [[spin]]nel, és részt vesz mind a négy alapvető kölcsönhatásban: a [[gravitációs kölcsönhatás|gravitáció]]s, [[elektromágneses kölcsönhatás|elektromágneses]], [[gyenge kölcsönhatás|gyenge]] és az [[erős kölcsönhatás|erős]] kölcsönhatásban. A ritka kvark [[antirészecske|antirészecskéje]] a [[ritka antikvark]], ami csak annyiban különbözik tőle, hogy töltése ellentétes előjelű.


Az első ritka részecske, a [[Kaon (részecske)|kaon]] (részecske mely ritka kvarkot tartalmaz) 1947-ben volt felfedezve, de magának a ritka kvarknak a létezését (a [[down kvark|le-]] és a [[up kvark|fel kvark]]kal együtt) 1964-ban [[Murray Gell-Mann]] és [[George Zweig]] feltételezte, hogy ezzel magyarázzák a [[hadron]]ok [[Eightfold Way]] besorolási rendszerét . A ritka kvarkot a kísérletek során először a [[Stanford Linear Accelerator Center]]-ben figyelték meg 1968-ban.
Az első ritka részecske, a [[Kaon (részecske)|kaon]] (részecske mely ritka kvarkot tartalmaz) 1947-ben volt felfedezve, de magának a ritka kvarknak a létezését (a [[down kvark|le-]] és a [[up kvark|fel kvark]]kal együtt) 1964-ben [[Murray Gell-Mann]] és [[George Zweig]] feltételezte, hogy ezzel magyarázzák a [[hadron]]ok [[Eightfold Way]] besorolási rendszerét . A ritka kvarkot a kísérletek során először a [[Stanford Linear Accelerator Center]]-ben figyelték meg 1968-ban.


== Története ==
== Története ==


A [[részecskefizika]] megalakulásától (a 20. század első fele), a hadronokat valamint a [[proton]]okat, [[neutron]]okat és a [[pion]]okat hitték elemi részecskéknek. Annak ellenére, hogy új hadronokat fedeztek fel, a "részecske-állatkert" pár részecskéből állt az 1930-as és 1940-es években, valamint több tucatból 1950-es években.
A [[részecskefizika]] megalakulásától (a 20. század első fele), a hadronokat valamint a [[proton]]okat, [[neutron]]okat és a [[pion]]okat hitték elemi részecskéknek. Annak ellenére, hogy új hadronokat fedeztek fel, a "részecske-állatkert" pár részecskéből állt az 1930-as és 1940-es években, valamint több tucatból 1950-es években.


Egyes részecskék tovább élnek mint mások; az erős kölcsönhatásban részt vevő részecskék élettartama <math>10^{-23}</math>-on másodperc, míg a gyenge kölcsönhatásban részt vevőké <math>10^{-10}</math>-en másodperc. Ezen tényeket tanulmányozva Murray Gell-Mann (1953-ban) és Kazuhiko Nishijima (1955-ben) előálltak a "ritkaság" koncepciójával (Nishijima eta-töltésnek hívta, az [[éta mezon]] miatt (η)) amely magyarázta a hosszabb életű részecskék "ritkaságát". A Gell-Mann–Nishijima formula hozzásegítette a tudósokat ahhoz, hogy megismerjék a ritka bomlásokat.
Egyes részecskék tovább élnek mint mások; az erős kölcsönhatásban részt vevő részecskék élettartama <math>10^{-23}</math> másodperc, míg a gyenge kölcsönhatásban részt vevőké <math>10^{-10}</math> másodperc. Ezen tényeket tanulmányozva Murray Gell-Mann (1953-ban) és Kazuhiko Nishijima (1955-ben) előálltak a "ritkaság" koncepciójával (Nishijima eta-töltésnek hívta, az [[éta mezon]] miatt (η)) amely magyarázta a hosszabb életű részecskék "ritkaságát". A Gell-Mann–Nishijima formula hozzásegítette a tudósokat ahhoz, hogy megismerjék a ritka bomlásokat.


A részecskék közt lévő kapcsolatok és a ritkaság nevezetű tulajdonság mögött alló fizikai alap mindmáig tisztázatlan. 1961-ban [[Murray Gell-Mann]] és [[Yuval Ne'eman]] (egymástól függetlenül) javasolta az [[Eightfold Way]] nevezetű hadron-besorolási rendszert (más megfogalmazásban: SU – íz szimmetria). Eme osztályozási rendszer a hadronokat [[spin|izospin]] szerint osztályozta, de a rendszer bevezetésének fizikai háttere mindmáig tisztázatlan. 1964-ben, [[Murray Gell-Mann|Gell-Mann]] és [[George Zweig]] (egymástól függetlenül) javasolták a kvark modellt, amely akkor a [[up kvark|fel kvark]]fel, [[down kvark|le]] és [[ritka kvark]]okból állt. A kvark modell magyarázta az [[Eightfold Way]] rendszert, de a kvarkok létezésére csak 1968-ban a [[Stanford Linear Accelerator Center]]-ben találtak bizonyítékot. A nagyon rugalmatlan szórási kísérletek azt mutatták, hogy a protonoknak is vannak alkotóelemei, és ez a három, protont alkotó részecske a magyarázat a kvarkokra, azok létezésére.
A részecskék közt lévő kapcsolatok és a ritkaság nevezetű tulajdonság mögött alló fizikai alap mindmáig tisztázatlan. 1961-ban [[Murray Gell-Mann]] és [[Yuval Ne'eman]] (egymástól függetlenül) javasolta az [[Eightfold Way]] nevezetű hadron-besorolási rendszert (más megfogalmazásban: SU – íz szimmetria). Eme osztályozási rendszer a hadronokat [[spin|izospin]] szerint osztályozta, de a rendszer bevezetésének fizikai háttere mindmáig tisztázatlan. 1964-ben, [[Murray Gell-Mann|Gell-Mann]] és [[George Zweig]] (egymástól függetlenül) javasolták a kvark modellt, amely akkor a [[up kvark|fel]], [[down kvark|le]] és [[ritka kvark]]okból állt. A kvark modell magyarázta az [[Eightfold Way]] rendszert, de a kvarkok létezésére csak 1968-ban a [[Stanford Linear Accelerator Center]]-ben találtak bizonyítékot. A nagyon rugalmatlan szórási kísérletek azt mutatták, hogy a protonoknak is vannak alkotóelemei, és ez a három, protont alkotó részecske a magyarázat a kvarkokra, azok létezésére.


Eleinte az emberek vonakodtak azonosítani a három testet, mint [[kvark]]ot, inkább [[Richard Feynman]] leirását részesítették előnyben, de idővel a kvark teória vált elfogadottá.
Eleinte az emberek vonakodtak azonosítani a három testet, mint [[kvark]]ot, inkább [[Richard Feynman]] leírását részesítették előnyben, de idővel a kvark teória vált elfogadottá.


== Lásd még ==
== Lásd még ==
17. sor: 17. sor:


== Források ==
== Források ==
*1. M. Gell-Mann (2000) [1964]. "The Eightfold Way: A theory of strong interaction symmetry". in M. Gell-Manm, Y. Ne'emann. The Eightfold Way. Westview Press. p. 11. ISBN 0-7382-0299-1. Original: M. Gell-Mann (1961), "The Eightfold Way: A theory of strong interaction symmetry", Synchroton Laboratory Report CTSL-20 (California Institute of Technology)
*1. M. Gell-Mann (2000) [1964]. "The Eightfold Way: A theory of strong interaction symmetry". in M. Gell-Manm, Y. Ne'emann. The Eightfold Way. Westview Press. p. 11. ISBN 0-7382-0299-1. Original: M. Gell-Mann (1961), "The Eightfold Way: A theory of strong interaction symmetry", Synchroton Laboratory Report CTSL-20 (California Institute of Technology)
*2. Y. Ne'emann (2000) [1964]. "Derivation of strong interactions from gauge invariance". in M. Gell-Manm, Y. Ne'emann. The Eightfold Way. Westview Press. ISBN 0-7382-0299-1. Original Y. Ne'emann (1961). "Derivation of strong interactions from gauge invariance". Nuclear Physics 26: 222. doi:10.1016/0029-5582(61)90134-1.
*2. Y. Ne'emann (2000) [1964]. "Derivation of strong interactions from gauge invariance". in M. Gell-Manm, Y. Ne'emann. The Eightfold Way. Westview Press. ISBN 0-7382-0299-1. Original Y. Ne'emann (1961). "Derivation of strong interactions from gauge invariance". Nuclear Physics 26: 222. doi:10.1016/0029-5582(61)90134-1.
*3. M. Gell-Mann (1964). "A Schematic Model of Baryons and Mesons". Physics Letters 8 (3): 214–215. doi:10.1016/S0031-9163(64)92001-3.
*3. M. Gell-Mann (1964). "A Schematic Model of Baryons and Mesons". Physics Letters 8 (3): 214–215. doi:10.1016/S0031-9163(64)92001-3.
*4. G. Zweig (1964). "An SU(3) Model for Strong Interaction Symmetry and its Breaking". CERN Report No.8181/Th 8419.
*4. G. Zweig (1964). "An SU(3) Model for Strong Interaction Symmetry and its Breaking". CERN Report No.8181/Th 8419.


== Külső hivatkozások ==
== Külső hivatkozások ==

A lap 2013. december 22., 16:28-kori változata

A strange kvark – bevett magyar neve a ritka kvark – vagy s kvark (jele: s) a harmadik legkönnyebb a kvarkok közül, egyfajta elemi, az anyagot alkotó jelentős részecske. A ritka kvarkok megtalálhatók a hadronoknak nevezett szubatomi részecskékben. A hadronok tartalmaznak ritka kvarkokat valamint kaonokat (K), ritka D mezonokat (Ds), szigma barionokat (Σ), és más ritka részecskéket. Ez, valamint a bájos kvark (c) az anyag második generációs elemei elektromos töltése , és a puszta tömege 70-130 MeV/ . Mint minden kvark, a ritka kvark is egy elemi fermion -es spinnel, és részt vesz mind a négy alapvető kölcsönhatásban: a gravitációs, elektromágneses, gyenge és az erős kölcsönhatásban. A ritka kvark antirészecskéje a ritka antikvark, ami csak annyiban különbözik tőle, hogy töltése ellentétes előjelű.

Az első ritka részecske, a kaon (részecske mely ritka kvarkot tartalmaz) 1947-ben volt felfedezve, de magának a ritka kvarknak a létezését (a le- és a fel kvarkkal együtt) 1964-ben Murray Gell-Mann és George Zweig feltételezte, hogy ezzel magyarázzák a hadronok Eightfold Way besorolási rendszerét . A ritka kvarkot a kísérletek során először a Stanford Linear Accelerator Center-ben figyelték meg 1968-ban.

Története

A részecskefizika megalakulásától (a 20. század első fele), a hadronokat valamint a protonokat, neutronokat és a pionokat hitték elemi részecskéknek. Annak ellenére, hogy új hadronokat fedeztek fel, a "részecske-állatkert" pár részecskéből állt az 1930-as és 1940-es években, valamint több tucatból 1950-es években.

Egyes részecskék tovább élnek mint mások; az erős kölcsönhatásban részt vevő részecskék élettartama másodperc, míg a gyenge kölcsönhatásban részt vevőké másodperc. Ezen tényeket tanulmányozva Murray Gell-Mann (1953-ban) és Kazuhiko Nishijima (1955-ben) előálltak a "ritkaság" koncepciójával (Nishijima eta-töltésnek hívta, az éta mezon miatt (η)) amely magyarázta a hosszabb életű részecskék "ritkaságát". A Gell-Mann–Nishijima formula hozzásegítette a tudósokat ahhoz, hogy megismerjék a ritka bomlásokat.

A részecskék közt lévő kapcsolatok és a ritkaság nevezetű tulajdonság mögött alló fizikai alap mindmáig tisztázatlan. 1961-ban Murray Gell-Mann és Yuval Ne'eman (egymástól függetlenül) javasolta az Eightfold Way nevezetű hadron-besorolási rendszert (más megfogalmazásban: SU – íz szimmetria). Eme osztályozási rendszer a hadronokat izospin szerint osztályozta, de a rendszer bevezetésének fizikai háttere mindmáig tisztázatlan. 1964-ben, Gell-Mann és George Zweig (egymástól függetlenül) javasolták a kvark modellt, amely akkor a fel, le és ritka kvarkokból állt. A kvark modell magyarázta az Eightfold Way rendszert, de a kvarkok létezésére csak 1968-ban a Stanford Linear Accelerator Center-ben találtak bizonyítékot. A nagyon rugalmatlan szórási kísérletek azt mutatták, hogy a protonoknak is vannak alkotóelemei, és ez a három, protont alkotó részecske a magyarázat a kvarkokra, azok létezésére.

Eleinte az emberek vonakodtak azonosítani a három testet, mint kvarkot, inkább Richard Feynman leírását részesítették előnyben, de idővel a kvark teória vált elfogadottá.

Lásd még

Források

  • 1. M. Gell-Mann (2000) [1964]. "The Eightfold Way: A theory of strong interaction symmetry". in M. Gell-Manm, Y. Ne'emann. The Eightfold Way. Westview Press. p. 11. ISBN 0-7382-0299-1. Original: M. Gell-Mann (1961), "The Eightfold Way: A theory of strong interaction symmetry", Synchroton Laboratory Report CTSL-20 (California Institute of Technology)
  • 2. Y. Ne'emann (2000) [1964]. "Derivation of strong interactions from gauge invariance". in M. Gell-Manm, Y. Ne'emann. The Eightfold Way. Westview Press. ISBN 0-7382-0299-1. Original Y. Ne'emann (1961). "Derivation of strong interactions from gauge invariance". Nuclear Physics 26: 222. doi:10.1016/0029-5582(61)90134-1.
  • 3. M. Gell-Mann (1964). "A Schematic Model of Baryons and Mesons". Physics Letters 8 (3): 214–215. doi:10.1016/S0031-9163(64)92001-3.
  • 4. G. Zweig (1964). "An SU(3) Model for Strong Interaction Symmetry and its Breaking". CERN Report No.8181/Th 8419.

Külső hivatkozások