„Francia frank” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Külső hivatkozások: iwikiki |
→Bankjegyek: Add image of 1795 1,000 Franc banknote |
||
| 94. sor: | 94. sor: | ||
== Bankjegyek == |
== Bankjegyek == |
||
[[File:FRA-A80-République Française-1000 francs (1795).jpg|thumb|République Française 1,000 Francs (1795)]] |
|||
Az első frank papírpénzt 1795-ben adták ki, melyek [[Assignat]]-k voltak 100 és 10 000 frank névérték között. 1796-ban a területi megbízottak folytatták 25-től 500 frankig a pénzkiadást. A kincstár is kiadott ebben az évben ugyanilyen frankokat. |
Az első frank papírpénzt 1795-ben adták ki, melyek [[Assignat]]-k voltak 100 és 10 000 frank névérték között. 1796-ban a területi megbízottak folytatták 25-től 500 frankig a pénzkiadást. A kincstár is kiadott ebben az évben ugyanilyen frankokat. |
||
A lap 2013. december 16., 10:13-kori változata
| Francia frank (franc français (franciául) franc francès (katalánul)) | |
 | |
| 1 frank (1960) | |
| ISO 4217 kód | FRF |
| Devizajel | F vagy FF (hétköznapi), ₣ (ritka) |
| Ország | Franciaország, Monaco, Andorra |
| Árfolyam | |
| Aktuális árfolyam | XE Currency Converter |
| Hozzá rögzített | KMF, XAF és XOF, XPF, ADF, MCF |
| Váltópénz | |
| centime | 1/100 |
| Érmék | |
| Gyakran használt | 5, 10, 20 centime, ½, 1, 2, 5, 10 F |
| Ritkán használt | 20 F |
| Bankjegyek | |
| Használatban | 20, 50, 100, 200, 500 F |
| Európai árfolyam-mechanizmus (ERM) | |
| Kezdete | 1979. március 13. |
| Rögzített árfolyam kezdete | 1998. december 31. |
| €-val helyettesítve (nem készpénz) | 1999. január 1. |
| €-val helyettesítve (készpénz) | 2002. január 1. |
| Euró árfolyam | 6,55957 F |
| Kibocsátó | |
| Központi bank | Banque de France Weboldala |
| Pénzverde | Monnaie de Paris Weboldala |
| Ez az infobox a megadott pénznem bevonás előtti utolsó érvényes adatait tartalmazza. | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Francia frank témájú médiaállományokat. | |
A francia frank (jele általában F vagy FF volt; bár létezett frankjel (₣) is, ezt azonban ritkán használták) Franciaország több egykori pénzrendszerének is a pénzegysége volt. 1360–1641 között az 1 livre tournois értékű érmék neve volt, s a kifejezés később is megmaradt e pénzmennyiség megjelölésére. 1795-ben ismét bevezették, immár a decimális (tízes alapú) pénzrendszer részeként, s egészen az euró 1999-es bevezetéséig törvényes fizetőeszköz volt, illetve 2002-ig, az euró fizikai formában való megjelenéséig még betöltötte a készpénz szerepét.
Története
A francia forradalom előtt
A frankot II. János vezette be 1360-ban. Neve az érmén látható feliratból származik: Johannes Dei Gratia Francorum Rex vagyis János isten kegyelméből a franciák királya. Értéke megfelelt egy livre tournois-nak, egy korabeli számolási pénzegységnek. Frankokat később V. Károly, III. Henrik és IV. Henrik alatt is vertek.
A frank verését 1641-ben, XIII. Lajos alatt szüntették meg, helyette Écuket és Lajos-aranyakat kezdtek verni. A frank kifejezés továbbra is megmaradt az elszámolások során mint a livre tournois szinonímája.
A francia forradalom
A Nemzeti Konvent alapozta meg 1795-ben decimális (tízes alapú) egységként (1 frank = 10 decimes = 100 centimes), 4,5 g finom ezüsttartalommal. Ez valamivel kevesebb volt, mint a livre, ami 4,505 g, de a frankot 1796-ban 1,0125 livre-ben (1 livre 3 denier) állapították meg, ami részben tükrözi a régebben vert, nem szabványos érméket.
1803-ban bevezették a „franc germinal”-t (germinális frank), s 9/31 g (290,32 mg) színaranytartalommal vertek arany frankérméket. Ettől az időponttól az arany és ezüst alapú forgalmi érmék felcserélhetőek 1:15,5 átváltási arányban a két fém névértéke között. A bimetallizmus, azaz a kétfémes rendszer 1864-ig folytatódott, amikor az 5 frank kivételével minden ezüstpénz finomságát lerontották 90%-ról 83,5%-ra a súly változtatása nélkül.
A Latin Éremunió (LMU)
Franciaország alapító tagja volt 1865-ben. A közös valuta alapja a legelső frank. E nevet már használták Svájcban és Belgiumban is, míg más országokban a saját pénznemük nevét. 1873-ban az LMU átment 1 frank = 9/31 g arany árfolyammal tiszta aranyalapra.
Az I. világháború
Az I. világháború kitörése miatt Franciaország elhagyta az LMU aranyalapját. A háború súlyosan aláásta a valuta erejét: a háborús kiadások, az infláció és a háború utáni újjáépítés támogatása egyre több pénznyomást igényelt. A vásárlóereje 1915–1920 között 70%-kal, majd 1922–1926 között további 43%-kal csökkent. Ezután egy rövid időre visszatértek az aranyalapra 1928–1936 között, hogy folytassa a csúszást, amíg el nem érte 1959-ben az 1934-es érték negyvened részét.
A II. világháború
Franciaország német megszállása alatt másodrendű pénznem volt a német birodalmi márka mellett. Az érmékre a Travail, Famille, Patrie (Munka, család, haza) került a köztársaság hármas jelszója, a Liberté, Égalité, Fraternité (Szabadság, egyenlőség, testvériség) helyére, valamint a Vichy-kormány jelképe.
A felszabadulás után az USA megpróbálta forgalomba hozni az USA megszállási frankot, amit megakadályozott de Gaulle tábornok.
A háború utáni időszak
A II. világháború után Franciaország leértékelte a pénznemét több alkalmommal a Bretton Woods-i rendszeren belül. Kezdetben, 1945-ben 480 frankot 1 fontra (119,1 dollár), 1949-ben 980 fontra (350 dollár) értékeltek le. Ezt tovább csökkentették 1382,3 fontra (493,7 dollár) 1957–58-ban.
Az új frank
1960 januárjában az eddigi 100 frankig átértékelték az érméket. A régi frankok forgalomban maradtak centime-ként, azaz: 1 régi frank = 1 új centime. (Ezek egyikét sem verték az első két évben.) Százból egy érme nouveau franc, azaz új frank volt. (Az NF rövidítést még használták egy ideig.) A pénznem értéke tovább romlott, de az infláció mértéke más országokhoz képest jelentősen csökkent. Újabb elértéktelenedés csak 1968-ban történt, mielőtt a Bretton Woods-i rendszert felváltotta a szabadon lebegő árfolyamrendszer. Ennek ellenére, amikor 1999. január 1-jén euróra cserélték, az eredeti, 1960-as érték nyolcadrészét érte.
A régi érméket fokozatosan visszavonták és nem is vertek többet. Az euró bevezetésekor egyik frank sem volt érvényes fizetőeszköz.
Érdekes módon, miután átértékelték és bevezették az új frankot, sok francia továbbra is régi frankról (anciens francs) beszélt, hogy nagy összegeket írjon le. Például a lottónyereményeket gyakran reklámozták centime-ban, mely egyenértékű a régi frankkal. Ez a szóhasználat egészen a banjegyek és érmék 2002-es kivonásáig élt.
Európai Gazdasági és Monetáris Unió (EMU)
1999. január 1-jétől rögzített az euróval szembeni átváltási árfolyama: 1 € = 6,55957 F. 1999. január 1-je és 2002. február 17-e között még helyettesítő készpénzként használták.
Érmék
Az első érméket 1 és 5 centime, 1 és 2 decime (réz), valamint ¼, ½, 1, 2, 5 frank (ezüst), illetve 20 és 40 frank (arany) címletekben bocsátották ki. 1801–1848 között nem vertek rézérméket, így a 18. század végén vert váltópénzek forgalomban maradtak. Az 1 és 2 sou címletű rézérmék 5, illetve 10 centime-nak feleltek meg.
1848 után 1, 2, 5 és 10 centime címletekben vertek bronz váltópénzeket. Az ¼ frankos érmét 1849-től ezüst 20 centime-os váltotta fel. A 40 frankos aranypénzek verését is megszüntették, s 5, 10, 50, illetve 100 frankos címletekkel pótolták. Az 5 frankos aranypénzt 1869-ben, az ezüst ötfrankost 1878-ban verték utoljára. 1903-ban nikkel 25 centime-ot vezettek be.
Az első világháború során a forgalmi aranypénzek verését beszüntették, majd 1920-ban felhagytak a bronz és ezüstérmék verésével is. Kuprónikkel 5, 10 és 25 centime-os érméket bocsátottak ki, melyek a második világháborúig forgalomban maradtak. Az ezüstpénzek eltűnésével kialakult érmehiányt a Francia Kereskedelmi Kamara által 1921–1929 között kibocsátott érmékkel orvosolták. (50 centime, 1 frank, 2 frank.) A helyi kereskedelmi kamarák szintén bocsátottak ki váltópénzeket.
1929-ben újra forgalomba kerültek az ezüstpénzek (10 és 20 frank), a kereskedelmi kamarák érméit állami kibocsátásúak váltottak fel. 1933-tól nikkel 5 frankot is kibocsátottak.
A második világháború alatt a cink (10 és 20 centime) és alumínium váltópénzek (50 centime, 1 és 2 frank) terjedtek el. A Vichy-kormány is saját érméket bocsátott ki, melyeken a Szabadság, egyenlőség, testvériség jelszót a Munka, család, haza váltotta fel. 1944-ben, Philadelphiában vert bronz 2 frankot hoztak forgalomba az amerikaiak.
A háború után az infláció következtében az 1 frank alatti érmék kibocsátását megszüntették. Az alumínium 1 és 2 frank mellé háború előtti érmeképpel alumínium 5 és nikkel 10 frankot is kibocsátottak. 1951-ben új érmesor jelent meg (bronz 10, 20 és 50 frank), melyet a nikkel 100 frank kibocsátása követett 1954-ben.
1960-ban bevezették az új frankot, melynek értéke 100 réginek felelt meg. A forgalomba kerülő címletek: 1 és 5 centime (acél), 10, 20 és 50 centime (alumínium–bronz), 1 (nikkel) és 5 frank. (ezüst) A 10, 20 és 50 centime-os és 1 frankos érme méretei megegyeztek a korábbi érmesor méreteivel. 1964-ben ezüst 10 frankot vezettek be, 1966-ban pedig bronz 5 centime és nikkel ½ frank váltotta fel a korábbi címleteket. 1970-től az 5 frankot ezüst helyett nikkelből verték, a 10 frankot pedig 1974-ben cserélték le nikkel–bronz anyagú érmére. 1979-ben jelent meg a 2 frank, melyet 1988-tól 1992-ig a bimetál 10 és 20 frank követett. 1974–1980 között 50 frankos ezüstérmét is kibocsátottak, ez a nagyméretű érme azonban szinte egyáltalán nem fordult elő a forgalomban, hasonlóan az 1982 után vert ezüst 100 frankosokhoz.
A pénznem megszűnésekor a következő érmék voltak forgalomban (zárójelben az értékük euróban):
- 1 centime (0,152 c): acél, ritka
- 5 centime (0,762 c): alumínum–bronz
- 10 centime (1,52 c): alumínum–bronz
- 20 centime (3,05 c): alumínum–bronz
- ½ frank (7,62 c): nikkel
- 1 F (15,24 c): nikkel
- 2 F (30,49 c): nikkel
- 5 F (76,22 c): kuprónikkel
- 10 F (1,52 €): bimetál
- 20 F (3,05 €): bimetál, ritka
- 100 F (15,24 €): ezüst, ritka.
Az érmék 2005. február 17-éig voltak átválthatóak.
Bankjegyek
.jpg)
Az első frank papírpénzt 1795-ben adták ki, melyek Assignat-k voltak 100 és 10 000 frank névérték között. 1796-ban a területi megbízottak folytatták 25-től 500 frankig a pénzkiadást. A kincstár is kiadott ebben az évben ugyanilyen frankokat.
A Francia Nemzeti Bank 1800-ban kezdte el a bankjegykiadást, először 50 és 1000 frank névértékben. Az 1840-es években adták ki a 100 és 200 frankost. Míg az 1860-as és 1870-es években az 5, 20 és 50 frankost adták ki, addig a 200 frankost bevonták.
Az I. világháború idején jelent meg a 10 és 5000 frankos, de a háború után mégis bevezették az alumínium 5 frankos érmét, a bankjegyet pedig nem vonták ki.
1944-ben a szövetségesek 2 és 1000 frank névérték közötti bankjegyeket vezettek be. A háború után 10 000 frankost vezettek be, míg az 5, 10 és 20 frankot érmére cserélték. Ugyanígy lecserélték az 50 és 100 frankost is 1950-ben.
Az első új bankjegyek a 500, 1000, 5000, és 10 000 névértékű frankok felülbélyegzéséből álltak össze az új névértékükkel: 5, 10, 50 és 100 új frank. Ezt a kiadást ugyanazzal a kivitelezéssel folytatták, de csak az új névértékkel. Ebben az időben vezették be az 500 új frankot. Az 5 és 10 frankosokat rendre 1970-ben és 1979-ben vonták ki.
A forgalomban lévő bankjegyek, amikor a frankot lecserélték euróra:
- 20 F (3,05 €): Claude Debussy
- 50 F (7,62 €): Antoine de Saint-Exupéry
- 100 F (15,24 €): Paul Cézanne
- 200 F (30,49 €): Gustave Eiffel
- 500 F (76,22 €): Pierre és Marie Curie.
Az euró bevezetésekor forgalomban lévő bankjegyek beválthatóak a Banque de France-nál 2012. február 17-éig. A legtöbb régi sorozat beváltható a kivonás dátumától számított 10 évig.
Forrás
Ez a szócikk részben vagy egészben a French franc című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
