Teleregény

A telenovela (a spanyol telenovela magyarosítása, amelynek összetevői a tele ’tévé’ és novela ’regény’) Latin-Amerikában a 20. század második felében kialakult, eredetileg spanyol és portugál nyelven sugárzott televízióssorozat-műfaj, amely később az egész világon elterjedt és népszerűvé vált. Dél-amerikai teleregény. A műfajra nincs világszerte elfogadott közös név, amely a regényhez kötné az attól különbözó novellához képest. Quebecben téléromance, Magyarországon teleregény (Szomszédok), Angliában BBC televison drama (Az Onedin család).

Telenovela és szappanopera

Bár e három fogalom három különböző műfajt takar, gyakran összekeverik őket.

A telenovellát főként az különbözteti meg az amerikai szappanopera műfajától, hogy míg az utóbbi több száz, egymással nem feltétlenül szorosan összefüggő epizódból áll, addig a latin telenovela viszonylag rövid: korlátozott számú, legfeljebb 100–150 (ritkábban 150–200) egymáshoz történetileg szorosan kapcsolódó – „folytatásos” – részből áll. A másik fő különbség, hogy a szappanopera terminológiát az angolszász családi jellegű televíziós sorozatokra alkalmazzák, míg a telenovellán eredetileg a spanyol vagy portugál nyelven sugárzott filmsorozatokat értik.

További különbségek a szappanopera és a telenovela között

• a telenovela cselekményét regényszerűen építik föl: az első néhány rész általában olyan események sorozatát mutatja be, amelyek néhány év múlva kihatással lesznek a főbb szereplők életére. Az első szakaszban az alapvető konfliktusokat és a főbb szereplők jellemét mutatják be. A középső, hosszú etapban bonyolódnak a cselekmények (sőt, gyakran a nézettségtől függően bizonyos történetszálakat elvarrnak már ebben a szakaszban, vagy az eredeti terveket felrúgva megmásítják őket). A harmadik, végső szakaszra a sorozat a csúcspontjához érkezik (ez a lezáró 15–20 rész, általában a sorozatot sugárzó cégek ezt últimos capítulos felhívással a telenovela promóiban erősen kihangsúlyozzák, és gyakran nézettségemelkedés is várható): titkokra derül fény, drámai események következnek be, s végül az utolsó részben a két főhős egymásra találásával (általában esküvőjével) le is zárul a történet.
• a telenovela játszódhat más korban is (Megveszem ezt a nőt!, Corazón salvaje, Rabszolgasors), míg a szappanopera cselekménye általában modern környezetben bonyolódik.
• a telenovellákban gyakoriak az időbeli ugrások: ha a történet egy szakasza lezárul, utána akár több hónapos, több éves, vagy akár több évtizedes ugrások is tapasztalhatóak (például: a Maria la del Barrio című sorozatban a sorozat második szakasz az első etap után 15 évvel játszódik)
• a telenovela alapulhat irodalmi regényeken is. Vagy világhírű regények egyes motívumait építik be (ez történt a Megveszem ezt a nőt! esetében is, ebben Alexander Dumás Monte Cristo grófja regényének egyes eseményeit alkalmazták), vagy – főleg Latin-Amerikában – a helyi kortárs írók műveit is felhasználhatják (például: Caridad Bravo Adams – Corazón Salvaje; Arturo Moya Grau – Colorina/Salomé; Gloria Pérez – India, álmok útján stb.).

A teleregény magyar szóalkotás, és főként hazai filmsorozatokat értenek alatta (lásd: Szomszédok, Életképek stb.), melyek műfaja többé-kevésbé analóg az amerikai szappanoperáéval.

A telenovellák jellemzői, alfajai

Alapvetően kétféle telenovela-típust különböztetünk meg: az egyik a klasszikus telenovela, más néven „rózsanovella” (novela rosa), a másik pedig a modern telenovela.

A klasszikus telenovela mindig egy fiktív (gyakran abszurd), erős érzelmi töltetű romantikus történetet elevenít meg mély – sokszor eltúlzott – drámai elemekkel (innen ered a melodráma megnevezés is, amivel sokszor illetik őket, a görög melosz ’dal’ és dráma szavakból). A történet több egyszerű szálon fut. A főszereplő általában egy nyomorban élő gyönyörű ifjú hölgy, aki beleszeret egy, az elit társadalmi osztályból való férfibe: ezzel indul a történet kibontakozása, amikor is kialakulnak a drámai ellentétek a két réteg között. A történet egyszerű, érthető, és majdnem mindig rózsás a vége, vagyis az ellentétekből adódó problémák megoldódnak, a pozitív hősök megtalálják a közös boldogságot, míg a negatív szereplők megkapják a megérdemelt büntetésüket.

A modern telenovellák sokkal inkább az amerikai filmsorozatokhoz hasonlítanak, általában szereplőik fiatalok. Nincsenek túlzott drámai momentumok és gazdag–szegény szembenállás, így ezek a fajta sorozatok sokkal inkább elfogadottabbak más társadalmakban, mint a klasszikusak (Mexikóban ezeket telenovela realista, azaz „realista telenovela” néven emlegetik.)

Egyik legfőbb jellemzője mindkétfajta telenovellának, hogy általában a hét minden napján sugározzák őket (Mexikóban hétfőtől péntekig heti öt rész, Brazíliában hétfőtől szombatig heti hat rész), és a forgatásuk többé-kevésbé egybeesik a vetítésükkel: gyakran amit egyik nap leforgatnak, másnap vagy még aznap este sugározzák a televízióban. Éppen ezért a telenovela szinte futószalagon gyártott műfaj. Mivel a színészeknek rendkívüli fizikai és szellemi megterhelést jelent, gyakran ügyes trükköket alkalmaznak a forgatásukkor: ilyen például, hogy a színészek egyik fülébe nem látható módon apró hallgatót helyeznek, amelyen keresztül a rendezők folyamatosan mondják a szerep szerinti szöveget, hogy ne kelljen az egész forgatókönyvet fejből megtanulniuk. Mindazonáltal a forgatások igen kimerítőek, sokszor a kora reggeli óráktól késő estig is eltarthatnak, hogy másnap levetíthessék az adott epizódot.

A telenovellák egyéb alfajai

• ifjúsági telenovela (telenovela juvenil): tinédzsereknek szóló történetek (például Soñadoras, Szívek iskolája)
• gyermektelenove

la (például: A körhinta, Hajrá, skacok!)

• humoros telenovela: helyzetkomikummal (a szituációs komédiasorozatokból kölcsönvett elemekkel) tarkítják a telenovellát (pl. Betty, a csúnya lány; Édes, dundi Valentina)
• kosztümös telenovela: más korokban (gyakorta a 19. század végén) játszódó romantikus történetek (A szerelem jogán; A kisasszony; Zorro; Luz María stb.), ezekben gyakorta realisztikusan közelítik meg a kor társadalmi változásait, problémáit.
• remake-ek (feldolgozások): egy korábban készült vagy másik ország által forgatott történetet dolgoznak fel. Egyes esetekben a cselekmény jobbára hű marad az eredeti verzióhoz (például La venganza / Marimar; Esmeralda), más esetekben hatalmas differencia van az eredeti és a feldolgozott széria között (Estafa de Amor / Julieta; María Mercedes / A liliomlány; A vipera / Cuando me enamoro). Előfordulhat, hogy egy történet több szakaszból álló evolúción megy keresztül: az egyszerű történetet többször alkalmazták televízióra, az egyes adaptáló írók sajátos momentumokat adnak hozzá a cselekményhez, és a legújabb verzió az előző megfilmesítések összes adalékát magával hozza (például: Inés Rodena Doménica Montero című rádiónovelláját ugyanezen a címen televízióra alkalmazta Caridad Bravo Adams 1978-ban a mexikói Televisán, majd 1995-ben ezeket a változtatásokat María del Carmen Peña beleépítette az akkori adaptációba, a La dueña című telenovellába; az új, 2010-es Soy tu dueña forgatókönyvírója, Kari Fajer is hozzátett a cselekményhez az előző verziók változtatásainak felhasználásával).
• fúziós vagy hibridnovellák: kettő vagy több történet (irodalmi mű, vagy telenovela) egyesítésével készült telenovela. Az ilyen szériákban a felhasznált történetek hasonló karaktereit egyesíthetik. Három alfaja létezik:

1. az új telenovellában a történeteket nem igazán vegyítik az első résztől fogva, hanem a sorozat első és második fele egy-egy régebbi telenovela sztoriját öleli fel. (például María la del Barrio: a széria első fele Inés Rodena Los ricos también lloran művén, a második fele az írónő Cuando se abandona un hijo művén alapszik)
2. a telenovela fő cselekménye nagyban követi az eredeti sorozatét, de cselekményszálakat és szereplőket emelnek át más sorozat(ok)ból (például: Mundo de Fieras – Televisa, 2006. Itt a sztori váza követi az eredeti venezuelai verziót, de egyes elemeket a Rolando Rivas, taxista című argentin sorozatból, valamint az 1988-as Pasión y poder című mexikói telenovellából építettek be).
3. több történet a telenovela kezdete óta vegyül (például Corazón Salvaje, 2009/2010: Corazón Salvaje, Caridad Bravo Adams regénye + Megveszem ezt a nőt! – Televisa, 1989; vagy: El triunfo del amor – Televisa, 2010/2011: a Delia Fiallo által írt Cristal Liliana Abúd által megreformált változata, a Titkok és szerelmek + Inés Rodena Mi Rival / Amada Enemiga című műve).

A telenovellák társadalmi megítélése

A klasszikus telenovellák társadalmi megítélése változó, és függ az adott ország kultúrájától, szokásaitól. Latin-Amerikában – és általában a déli, illetve a délkelet-ázsiai országokban – szórakoztatónak és kikapcsolónak tartják őket a mindennapi élet gondjai mellett, és még a legszegényebb családoknak is szinte mindegyike rendelkezik műholdvevős televízióval, hogy követni tudják a történeteket. Tehát jellemzően a fejlődő országokban a népesség nagyobb arányban kedveli a telenovellákat, mint a fejlettebb ipari országokban, legfőképpen Európában (kivétel Spanyolország és Olaszország), ahol többnyire becsmérlően vélekednek róluk, s a valóságtól túlzottan elrugaszkodott, igénytelen, „bugyuta” műfajnak tartják őket.

Jelentősebb telenovela-készítő országok

Telenovelákat először Brazíliában, Kubában és Mexikóban kezdtek el gyártani az 1950-es években. Az elsők között szerepelt a brazil Sua vida me pertenece („Az életed hozzám tartozik”), a kubai Senderos de amor („A szerelem ösvényei”), valamint az Ángeles de la calle („Az utca angyalai”) Mexikóból. Az első valódi klasszikus telenovela azonban, amit már a hét minden napján sugároztak, Fernanda Villelitől a Senda prohibida („Tiltott ösvény”) volt 1957–1958-ban Mexikóban. Szintén Mexikóból származik az első olyan telenovela, amelyet több országban (többek között az Amerikai Egyesült Államokban, Oroszországban, Kínában) is levetítettek: az 1978-as Los ricos también lloran („A gazdagok is sírnak”). Napjainkban a legfontosabb telenovela exportőr országok: Mexikó (Televisa, TV Azteca), Amerikai Egyesült Államok (spanyol ajkúaknak sugárzó csatornák: Telemundo, Univision), Brazília (Rede Globo, SBT) Argentína (Telefe, Cris Morena Group), Venezuela (RCTV, Venevisión), Kolumbia (Caracol, RCN), Peru és Chile.

Bár a telenovela Latin-Amerikából származik, ma már nem kizárólag Latin-Amerikában készítik: a műfajt honosították az Egyesült Államokban (több angol nyelvű telenovellát is készített a 21th Century Fox, pl. Passion), Európában (pl. a LaLola vagy a Betty, a csúnya lány remake-jei Európa különböző országaiban), a Fülöp-szigeteken (a Marimar, Rosalinda, Rubí adaptációi), Indiában (a Vad angyal remake-je), Kínában és Vietnamban is.

Latin női sztárok telenovela-szerepekben

Thalía – énekesnő, a mexikóiak „telenovela-királynője”

• Pobre señorita Limantour („Szegény Limantour kisasszony”, 1987)
• Quinceañera („A tizenötéves lány”, 1988)
• Luz y sombra („Fény és árnyék”, 1989)
• María Mercedes (1992)
• Marimar (1994)
• María la del barrio („María”, 1996)
• Rosalinda (1999)

Shakira – énekesnő

• El oasis („Az oázis”, 1996)

Paulina Rubio – énekesnő

• Pasión y poder („Szenvedély és hatalom”, 1988)
• Baila conmigo („Táncolj velem”, 1992)
• Pobre niña rica („Szegény gazdag lány”, 1995)

Salma Hayek – színésznő

• Un nuevo amanecer („Egy új reggel”, 1988)
• Teresa (1989)
• El vuelo del águila („A sas röpte”, 1996)

A 10 legkedveltebb telenovela Magyarországon (2007)

Az [origo] még 2007-ben megszavaztatta olvasóit, hogy szerintük melyik a tíz legkedveltebb telenovela Magyarországon. Az eredmény a következő:

1. Paula és Paulina
2. A pampák királya
3. Rabszolgasors
4. Rosalinda
5. Esmeralda
6. Marimar
7. Soñadoras – Szerelmes álmodozók
8. Betty, a csúnya lány
9. Édes dundi Valentina
10. Vad angyal

Felhasznált források

• A legkedveltebb latin hősnök (telenovela, szappanopera) [origo]
• Isaurától a modern nőig [origo]

Kapcsolódó szócikkek

• televíziós sorozat
• szappanopera
• dorama

További információk

• Telenovelas.hu – magyar nyelvű telenovela portál.
• Alma Latina – mexikói telenovellák adatbázisa (angolul).
• Telenovelas-fan.net – magyar telenovellás híroldal
• PORT.hu – magyar műsor- és filmadatbázis.
• IMDb – internetes filmadatbázis.