„Szabó Gyula (író)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2013. november 17., 16:45-kori változata

Ez a szócikk a romániai magyar íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Szabó Gyula (egyértelműsítő lap).

Szabó Gyula (Homoródalmás, 1930. szeptember 11.^[1] – Kolozsvár, 2004. december 21.) romániai magyar író.

„	Szellemünk alaptermészete a nyugtalanság, s ebből az áll elő, hogy hol az élők háborgatják a holtakat, hol a holtak az élőket, és valóság lesz a »szellemjárás« még akkor is, ha csak lábszárcsontokat tesz-vesz az eleven kutató szellem. Sokáig az örök életet is ilyennek hittük-képzeltük: a test a lábbal együtt elporlik, de a szellem örökké jár s vándorol.	”
– Szabó Gyula^[1]

Élete^[2]

Homoródalmásοn született, szülei földművesek voltak, apja a kőfaragás mesterségében is jártas volt.

Szülőfaluja, Homoródalmás gyakran megjelent írásaiban, hazai élményei, s a Székelyföld társadalmának rohamos változásai határozták meg érdeklődését és művészi hitvallását. Itt ismerkedett meg a rugonfalvi származású Varga Irma tanítónővel, aki 49 éven át hűséges élettársa volt.

Tanulmányait szülőfalujában kezdte meg. 1942-ben oktatója javaslatára a székelykeresztúri Báró Orbán Balázs Unitárius Gimnáziumba (ma Berde Mózes Unitárius Gimnázium) iratták be, 1950-ben érettségizett. Felsőfokú tanulmányait Kolozsváron végezte, 1954-ben a Bolyai Tudományegyetemen magyar szakos tanári diplomát kapott.

1954 és 1957 között az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó szerkesztője volt. 1957-ben az Utunk, illetve a Helikon munkatársa lett, ahol egészen 1992-es nyugdíjba vonulásáig munkálkodott. A Magyar Írószövetség tagjai közé választották. 1962-ben a Román Népköztársaság Állami Díja elismerésben részesült.

2000 májusában Székelykeresztúr város díszpolgárává avatta, a laudációt egykori iskolatársa, Nagy Domokosné Szabó Emma tanárnő olvasta fel:

„Szabó Gyula már hosszú idők óta Keresztúr egyik büszkesége... Ő az örök hazajáró... A férjem osztálytársa is volt és ugyanolyan tehetségmentett, mint Szabó Gyula. Ehhez tudni kell, hogy a Magyar Tehetségmentés Alapítvány jóvoltából 1942-ben 30 kitűnő tanuló kapott teljes ellátást és tanulási lehetőséget... olyan volt mint a többi diák, fiatal, vidám... nagyon szűkszavú volt, pedig az ötvenes években igazán lehetett volna hangoskodó... Mégis valami megkülönböztette: olyan határozott, súlyos léptei voltak, mintha lépéseibe sűrűsödött volna az egész énje... Tudtuk róla, hogy nagyon jó tanuló, még abban a híres elit osztályban is a legjobb...”

2004. december 21-én hunyt el Kolozsváron, a homoródalmási unitárius templomban a székelykeresztúriak nevében egykori osztálytársa, dr. Sebestyén Gyula szakorvos búcsúztatta, szülőfaluja temetőjében helyezték örök nyugalomra.

Művei

1952-től jelentek meg novellái, ezután folyamatosan közölt, azonban az első sikert A Gondos atyafiság című faluregény-trilógiájával aratta. Igen termékeny író volt, elbeszéléseit, riportjait, esszéit kötetekben jelentette meg, több kisebb regénye is napvilágot látott, a legterjedelmesebb és legjelentősebb történelmi regénye a négykötetes A sátán labdái, amely az Erdélyi Fejedelemség vészterhes múltjába vezeti az olvasót, mintegy választ keresve a jelen sorsfordító kérdéseire.

Fontosabb köteteinek felsorolása:^[1]

Gondos atyafiság, 1–3. kötet, Bukarest, 1955–1961; 2. átdolgozott kiadás: Bukarest, 1964; 3. kiadás: 2004
Annyi baj legyen, Bukarest, 1956
A szülőföld szimfóniája, Bukarest, 1961
Fűhúzó április, Bukarest, 1961
Szerelmünk havában, Bukarest, 1967
Húgom, Zsuzsika, Bukarest, 1968
Laczkó Rózsa balladája, Bukarest, 1969
Gólya szállt a csűrre, Bukarest, 1974
Tinta és tulipán, Bukarest, 1977
A sátán labdái, I–V. kötet, Bukarest, 1978–2002
Képek a kutyaszorítóból, Csíkszereda, 2002
Kényszerpályák, Sepsiszentgyörgy, 2004

Díjai

Arany János-díj (1998)

Források

↑ ^a ^b ^c Sándor Krisztina. „Eggyel kevesebb az igazakból…”. Unitárius Közlöny 2005/1.
↑ Fülöp, Lajos: Szabó Gyula, író. Székelykeresztúr honlapja. (Hozzáférés: 2010. október 30.)

Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1868. o. ISBN 963-05-6807-1
Elhunyt Szabó Gyula író, Szabadság, 2004. december 22.

További információk

Elhunyt Szabó Gyula romániai magyar író. unitarius.hu. (Hozzáférés: 2010. október 30.)
MTI: Elhunyt Szabó Gyula romániai magyar író. erdély.ma, 2004. december 21. (Hozzáférés: 2010. október 30.)

Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[unitkozlony-1] Sándor Krisztina. „Eggyel kevesebb az igazakból…”. Unitárius Közlöny 2005/1.

[2] Fülöp, Lajos: Szabó Gyula, író. Székelykeresztúr honlapja. (Hozzáférés: 2010. október 30.)

[1]

[2]

@@ 8. sor: / 8. sor: @@
 Szülőfaluja, [[Homoródalmás]] gyakran megjelent írásaiban, hazai élményei, s a Székelyföld társadalmának rohamos változásai határozták meg érdeklődését és művészi hitvallását. Itt ismerkedett meg a [[Rugonfalva|rugonfalvi]] származású Varga Irma tanítónővel, aki 49 éven át hűséges élettársa volt.
-Tanulmányait szülőfalujában kezdte meg. 1942-ben oktatója javaslatára a [[székelykeresztúr]]i [[Orbán Balázs Gimnázium]]ba iratták be, 1950-ben érettségizett. Felsőfokú tanulmányait [[Kolozsvár]]on  végezte, 1954-ben a [[Bolyai Tudományegyetem]]en magyar szakos tanári diplomát kapott.
+Tanulmányait szülőfalujában kezdte meg. 1942-ben oktatója javaslatára a [[székelykeresztúr]]i [[www.berdemozes.ro|Báró Orbán Balázs Unitárius Gimnáziumba]] (ma Berde Mózes Unitárius Gimnázium) iratták be, 1950-ben érettségizett. Felsőfokú tanulmányait [[Kolozsvár]]on  végezte, 1954-ben a [[Bolyai Tudományegyetem]]en magyar szakos tanári diplomát kapott.
 és 1957 között az [[Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó]] szerkesztője volt. 1957-ben az [[Utunk]], illetve a [[Helikoni közösség|Helikon]] munkatársa lett, ahol egészen 1992-es nyugdíjba vonulásáig munkálkodott. A [[Magyar Írószövetség]] tagjai közé választották. [[1962]]-ben a [[Román Népköztársaság Állami Díja]] elismerésben részesült.