„Örsúr nemzetség” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
23. sor: | 23. sor: | ||
* Zala megyében: Kisörs, Kővágóörs, Alsóörs, Felsőörs |
* Zala megyében: Kisörs, Kővágóörs, Alsóörs, Felsőörs |
||
A nemzetség a [[11. század|11-[[12. század]]ban mintegy 20 községet birtokolt Borsod vármegyében, és itt [[Kács]]on építette fel nemzetségi várát és [[bencések|bencés]] monostorát, mely a nemzetség temetkezési helyéül is szolgált. |
A nemzetség a [[11. század|11]]-[[12. század]]ban mintegy 20 községet birtokolt Borsod vármegyében, és itt [[Kács]]on építette fel nemzetségi várát és [[bencések|bencés]] monostorát, mely a nemzetség temetkezési helyéül is szolgált. |
||
Birtokai nagyrészt [[Borsod vármegye|Borsod]]ban és [[Szabolcs vármegye|Szabolcs]]ban feküdtek de [[Veszprém vármegye|Veszprém]]-, [[Zala vármegye|Zala vármegyékben]] feküdtek. |
Birtokai nagyrészt [[Borsod vármegye|Borsod]]ban és [[Szabolcs vármegye|Szabolcs]]ban feküdtek de [[Veszprém vármegye|Veszprém]]-, [[Zala vármegye|Zala vármegyékben]] feküdtek. |
A lap 2013. november 15., 18:54-kori változata
Az Örsúr nemzetség a 108 magyar nemzetség egyike volt. További névváltozatai: Erősúr, Eruswr, Ursur, 1248-ban Verusur, 1249-ben Wrswr.
Története
A nemzetséget Anonymus leírása említette először,: "Acsád fia, a honfoglalás idejében Árpád vezértől, ki seregét a Nyárádig vezette, Kács (Casu) vidékén nagy földet kapott szállásul s utóbb a Nyárád forrásánál az Örsúr várának nevezett erősséget építtette."
A Bükk alján, dél Borsodban letelepedett Örs törzs vezető nemzetségének első személyisége Kacsu (Casu) lehetett, az ő nevét őrzi Kács település, ahogy például az Aba nemzetségnél Pata nevét (Gyöngyöspata). A törzs többi tagja a fejedelmi kíséret részeként az ország különböző tájain telepedett le; így a Kárpát medencében (Sándorfi György alapján) megközelítőleg 30 helynév őrzi az Örsök emlékét:
- Bács-Bodrog megyében: Örs, Örspuszta (Palánka)
- Borsod megyében: Örös (Sajóörös), Örösújvár (Kács)
- Csanád megyében Örs-sírja (Makó)
- Fejér megyében: Alsóörs (Mány), Örs-puszta ((Pusztaegres)
- Győr megyében: Mezőörs
- Heves megyében: Örs (Tarnaörs), Örs (Tiszaörs)
- Komárom megyében: Örsipuszta (Hetény), Örségfalu (Komárom)
- Karasd megyében: Órsova
- Pest-Pilis m: Budaörs, Örsed (Nagykőrös)
- Somogy megyében: Vörs, Örsi (Fonó), Örs (Lengyeltóti), Rácörs (Szentpálos)
- Szatmár megyében: Örs (Nagykároly)
- Szepes megyében: Örs (Korompa)
- Szilágy megyében: Örs (Zilah)
- Temes megyében: Örs (Temesvár)
- Torontál megyében: Örspuszta
- Zala megyében: Kisörs, Kővágóörs, Alsóörs, Felsőörs
A nemzetség a 11-12. században mintegy 20 községet birtokolt Borsod vármegyében, és itt Kácson építette fel nemzetségi várát és bencés monostorát, mely a nemzetség temetkezési helyéül is szolgált.
Birtokai nagyrészt Borsodban és Szabolcsban feküdtek de Veszprém-, Zala vármegyékben feküdtek.
Az Örösúr, Örsúr nemzetség első okleveles említése 1230-ból maradt fenn, melyben IV. Béla király a királyi javak visszaszerzésére bizottságot hozott létre, e négytagú bizottságnak tagja volt Lőrinc fia Miklós (de genere Vrs) is. 1248-ban Cserép határjárásánál említették; ekkor leírták, hogy Cherep falu (villa) határos de genere Verusur, illetve a kácsi monostor földjével, 1249-ben pedig Örösúr (Wrswr) formában tűnt fel, mikor az e nemzetséghez tartozó Csépán fiai, Csépán és Márkus, Kristóf fia Tybolt és Miklós fia Lőrinc a közös Szalonna birtokból eladták 100 ezüst Márkáért Tékusz ispánnak és testvéreinek: Bothnak és Baachnak a Zsíros és martonyi földeket, az eladásba a szomszédok is beleegyeztek. E Miklós utódai nevezték később magukat Szalonnai (de Szalonna) néven.
1291-ben a Geszten birtokos Iván fia László (de Geszt), valamint Mihály és atyja Miklós comes, Váraljai Lőrinc és János (Jákó) voltak az apátság kegyurai.
1292-ben egy oklevél szerint az utód nélkül elhalt Örs comes Tiszaörsi birtokát az egri káptalanra hagyta, ezt a király is jóváhagyta. Még ez évben a kácsi monostor kegyurai, vagyis a nemzetség tagjai (de genere Wereswr): Geszti, Szalonnai és Váraljai nemesek beleegyeztek, hogy a monostor apátja - "nyomorúságos helyzete miatt" - eladja a monostor bogorbesenyői (mező-kácsi) birtokát tartozékaival együtt.
1339-ben, majd 1347-ben és végül 1381-ben a nemzetség tagjai megosztoztak az eddig közösen használt birtokaikon. Az 1381-es birtokmegosztó oklevelet Garai Miklós nádor a Sajókazai évi nádorgyűlésen állította ki.
1413-ban János egri kanonok Daróczi Tyboldy fia Mihály fia Lászlót felkérte, hogy mutassa be neki Detre nádor 1399-ben Visegrádon kelt oklevelét.
Az Örsúr nemzetség borsodi családai (ágai) voltak a 16. században: Sályi család, annak kihalása után a birtok a nemzetség többi tagjaira és a Daróczi (de Daróc) családra szállt. Rajtuk kívül még a Tyboldi, Geszthy, Szalonnai, Váraljai családok.
Források
- Lehoczky Alfréd: Hétszáz év a Bükk és a Tisza táján (Miskolc, 2000) ISBN 963 9280 12 7
- Wertner Mór: Magyar nemzetségek (II. 221-231)
- Anjou-kori Okmánytár (V. 20-1)
- Turul (1884, 150).