Niki Lauda

Niki Lauda
Lauda 2011-ben
Életrajzi adatai
Született	1949. február 22. (75 éves) Bécs, Ausztria
Elhunyt	2019. május 20. (70 évesen) Zürich
Nemzetisége	osztrák
Pályafutása
Kategória	Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei	1971 – 1979, 1982 – 1985
Csapata	March, BRM, Ferrari, Brabham, McLaren
Nagydíjak száma	172
Világbajnoki címek	3 (1975, 1977, 1984)
Győzelmek	25
Dobogós helyezések	54
Első rajtkockák	24
Leggyorsabb körök	24
Első nagydíj	1971-es osztrák nagydíj
Első győzelem	1974-es spanyol nagydíj
Legutolsó győzelem	1985-ös holland nagydíj
Legutolsó nagydíj	1985-ös ausztrál nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Niki Lauda témájú médiaállományokat.

Andreas Nikolaus „Niki” Lauda (Bécs, 1949. február 22. –) osztrák autóversenyző, háromszoros világbajnok (1975, 1977, 1984) Formula–1-es pilóta volt. Visszavonulása után légivállalatot alapított, majd a Ferrari és a Jaguar csapat tanácsadójaként tevékenykedett. Jelenleg a Mercedes résztulajdonosa és elnöke, valamint a német RTL televízió szakkommentátora.

Fia, Mathias Lauda szintén autóversenyző.

Pályafutása

A Formula–1 előtt

Niki Lauda Bécsben született egy galíciai eredetű gazdag családban. Szülei helytelenítése ellenére autóversenyző lett. Első autóját, egy 1949-es évjáratú Volkswagen Bogár kabriót tizenöt éves korában vásárolta. Később megbánta, ugyanis az ára többe került, mint amennyi a zsebpénzéből kitelt volna. Hogy adósságát törlessze, az iskolai szünetekben teherautó-kísérőként dolgozott. Első versenye egy Bad Mühllackenben 1968. április 15-én megrendezett hegyi verseny volt egy Mini Cooper S 1300-zal, és második lett a csoportjában. 1969-ben a Formula–V-ben egy az Ersten Österreichischen Sparkasse (Első Osztrák Takarékpénztár) által szponzorált Karlmann-nal indult. 1970-ben, a Formula–3-ban több látványos balesetet szenvedett el, majd 1971-ben Formula–2-re váltott. Hogy megkeresse a Formula–1-es bejutáshoz szükséges pénzösszeget, az 1970-es évek elején egy Porsche 908/2-es sportautóval versenyzett valamint túraautó-futamokon is indult. 1973-ban egy BMW Coupéval megnyerte a nürburgringi 24 órás versenyt.

A Formula–1-ben

March (1971–1972)

Sikerült bevásárolnia magát a March csapatba, és hazájában állhatott először rajthoz az 1971-es osztrák nagydíjon, ahol utolsó előttinek kvalifikálta magát az időmérő edzésen, és hamaroson feladni kényszerült a versenyt. A következő évadban ismét pénz fejében versenyzett a Marchnál. Amikor az autó rossz beállítása miatt panaszkodott a vezetőségnél, azok nem hallgattak rá, ezért a BRM-nél vásárolt magának pilótai állást. 1972-ben nem szerzett pontot, és csak a 23. helyre sorolták be.

BRM (1973)

Niki Lauda 1973-ban a Nürburgringen

Adóssága ekkorra már nagy méreteket öltött, de Louis Stanley felismerte tehetségét, és minden igyekezetével azon volt, hogy megtartsa magának a fiatal osztrákot. Amikor a belga nagydíjon az ötödik helyen végzett, és megszerezte első két pontját, Stanley fizetést ajánlott Laudának.

Ferrari (1974–1977)

A fiatal osztrák azonban nem kapott elég pénzt, de Luca di Montezemolo, a Ferrari fiatal csapatfőnöke ajánlatát elfogadva megkezdte a válságban szenvedő olasz csapat felvirágoztatását. Lauda mind autóversenyzői, mind pedig műszaki téren is nagy hasznára vált a csapatnak, logikát és fegyelmet vitt az autók tervezésébe, önálló javaslatokat tett a fejlesztésekre és a tesztelésre, valamint nagyon ügyesen dolgozta ki a versenyekre a taktikát.

A Ferrarinál töltött első évében kilencszer szerezte meg az első rajtkockát, kétszer győzött valamint három alkalommal másodikként ért célba. Első futamgyőzelmét a spanyolországi Jaramában szerezte, ahol pole pozícióból indult és a verseny leggyorsabb körét futva, több mint fél perccel végzett csapattársa, Clay Regazzoni előtt. A bajnokságban 38 ponttal a negyedik helyezést érte el.

1975-öt Lauda "hihetetlen szezonnak" nevezte, ugyanis a Ferrari 1964 óta először nyert egyéni és konstruktőri világbajnoki címet. Lauda a maga öt futamgyőzelmével valamint további hét pontszerző helyezésével egyszerűen nyerte meg az évadot. Előnye a címvédő Emerson Fittipaldival szemben 19 és fél pont volt.

Lauda az 1976-os német nagydíj edzésén a Ferrarival, nem sokkal balesete előtt

A következő év is jó úton haladt az ismétlés felé, az első négy versenyen két első illetve egy második és egy harmadik helyet szerzett, Franciaországban kiesett, Angliában ismét nyert. Az első balesetét ebben az évben Ausztriában szenvedte el, távol a Formula–1-es pályáktól. Füvet nyírt a tanyáján, miközben kis traktorja felborult, és eltört néhány bordája. A német nagydíj előtt több mint húsz pont volt az előnye James Hunttal szemben, a Nürburgringen azonban jött az újabb baleset.

Miután elállt az eső a versenyen, Lauda gyorsan esőgumiról sima felületű abroncsra váltott, majd az egyik kanyarban elváltotta magát, melynek következtében megcsúszott, és a pálya oldalfalának ütközött. Az autó kigyulladt, és keresztben állt meg a pálya közepén. Brett Lunger belerohant, az osztrák Ferrarija ekkor borult lángra igazán. Lunger mellett Guy Edwards és Arturo Merzario segített kimenteni, és ugyan Lauda még lábra állt a balesetet követően, de állapota rohamosan romlott. A tüdejében és a vérében a füst óriási károkat okozott, ő pedig kómába esett. Azonban hihetetlen gyorsasággal felgyógyult, hat hét elteltével már ismét a Ferrariban ült.

Felépülése alatt két versenyt tartottak, mialatt Hunt közelebb került az osztrákhoz, aki visszatérését egy negyedik hellyel tette emlékezetessé. A szezonzáró japán nagydíj előtt Lauda három ponttal vezetett Hunttal szemben, de a zuhogó esőben az osztrák két kör után kiállt, ugyanis nem akart kockáztatni. Hunt harmadik lett, és megszerezte a világbajnoki címet, mindössze egy pont különbséggel.

1977-ben csak három futamot nyert, de hatszor lett második és egyszer harmadik, így már két versennyel a bajnokság vége előtt világbajnok lett. A kanadai nagydíj előtt felmondott Enzo Ferrarinak.

Brabham (1978–1979)

Az 1978-as idényre a Bernie Ecclestone vezette Brabham csapathoz szerződött. Lauda sokat szenvedett gyenge Alfa Romeo-motorral, de így is két futamgyőzelmet, három második és két harmadik helyezést szerzett, a többi futamon viszont kiesett. A világbajnoki pontversenyben a negyedik lett. A korszak egyik emékezetes technikai építése a Fan Car volt, amely a porszívó alapelvére építve növelte az autó tapadását, mivel vákuumot képzett az autó alatt, és a földre szívta a kocsit. Ezzel az autóval nyerte meg Lauda a svéd nagydíjon, a négykerekű utolsó versenyén, ugyanis sokan fellázadtak, mivel a kocsi hátulra kifújta a levegőt, és előfordult, hogy a földről felszívott köveket a mögötte haladóra szórta.

1979-ben szerződése meghosszabbításával kapcsolatban élvezetes csatát vívott Ecclestone-nal, aki kétmillió dollárt akasztott le róla (a felét a csapat főszponzora, a Parmalat fizette), de Lauda nem szerepelt eredményesen. Ugyan Dél-Afrikában és Olaszországban pontszerző volt egy hatodik illetve egy negyedik helyezéssel, a többi nagydíjat azonban feladni kényszerült. Szintén Kanadában, az egyik edzés alatt bejelentette Ecclestone-nak, hogy befejezi. Ezután a csapatfőnök a bokszutcában rátalált az argentin Ricardo Zuninóra, akitől kért némi pénzt, majd átadta neki Lauda öltözetét, és beültette annak autójába.

Visszatérés a McLarennel (1982–1985)

Az 1984-es kelet-amerikai nagydíjon, már a McLarennel

Az ezt követő két évet saját légitársasága kiépítésével töltötte és a televízióban kommentátorként dolgozott. 1981-ben Ron Dennis felkérte a McLaren egyik pilótájának, Lauda pedig elfogadta az ajánlatot. Dennis szerződést ajánlott neki, de a légitársasága megmentéséért is küzdő osztrák hárommilló dollárt kért, ezért csak részben állapodtak meg. Miután Lauda megnyerte az évad harmadik futamát, az 1982-es nyugat-amerikai nagydíjat, újra leültek, és Lauda évi négymillió dolláros szerződést kapott.

A brit nagydíjat is megnyerte, a következő évben, 1983-ban azonban nem sikerült győznie, mindössze 12 pontot szerzett. 1984-re elkészült a TAG turbó-motor, amellyel fél ponttal meg tudta nyerni a világbajnoki címet francia csapattársa, Alain Prost előtt. Laudának 7 évet kellett várnia a legutóbbi vb cím óta, hogy egy újabbat szerezzen meg, ilyen senki mással nem fordult még elő. 1984-ben öt versenyt nyert. Az 1985-ös idényt már csak levezetésre szánta, majd a szezonzáró ausztrál nagydíjat követően végleg visszavonult. Utolsó szezonjában 14 pontot szerezve a tizedik lett az egyéni bajnokságban. Alain Prost ebben az évben ünnepelhette első világbajnoki címét.

A Formula–1 után

Visszavonulását követően repülőtársaságával, a Lauda Airrel foglalkozott, majd 1992-ben elfogadta régi barátja, Luca di Montezemolo felkérését, és tanácsadóként a Ferrarihoz szerződött. Ám az akkor romokban heverő maranellóiakon nem tudott segíteni, sőt tovább rombolta a kedélyeket, amikor elmondta kegyetlenül őszinte és lehangoló véleményét a gárdáról. Hűvös, gépies magatartása és abszurd humora máig megmaradt.

Csőd szélén álló repülőtársaságát éveken át életben tartotta, de 2001-ben, tíz esztendővel azután, hogy lezuhant az egyik gépe 223 utassal a fedélzetén Bangkoktól 120 kilométerre, abba kellett hagynia vállalkozását. A Ford kisvártatva felkérte, hogy felügyelje a Formula–1-es Jaguar csapat munkáját. Lauda ezt nem sokáig folytatta, jelenleg a német RTL televízió Formula–1-es szakkommentátora.

Mozifilm

2013 szeptemberében mutatták be a Hajsza a győzelemért (Rush) című – Niki Lauda és James Hunt csatáját bemutató – mozifilmet, amiben Laudát Daniel Brühl alakítja.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év	Csapat	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	Helyezés	Pont
1971	March	RSA	ESP	MON	NED	FRA	GBR	GER	AUT Ki	ITA	CAN	USA							–	0
1972	March	ARG 11	RSA 7	ESP Ki	MON 16	BEL 12	FRA Ki	GBR 9	GER Ki	AUT 10	ITA 13	CAN Kiz	USA Hn						–	0
1973	BRM	ARG Ki	BRA 8	RSA Ki	ESP Ki	BEL 5	MON Ki	SWE 13	FRA 9	GBR 12	NED Ki	GER Ki	AUT Ni	ITA Ki	CAN Ki	USA Ki			18.	2
1974	Ferrari	ARG 2	BRA Ki	RSA 16	ESP 1	BEL 2	MON Ki	SWE Ki	NED 1	FRA 2	GBR 5	GER Ki	AUT Ki	ITA Ki	CAN Ki	USA Ki			4.	38
1975	Ferrari	ARG 6	BRA 5	RSA 5	ESP Ki	MON 1	BEL 1	SWE 1	NED 2	FRA 1	GBR 8	GER 3	AUT 6	ITA 3	USA 1				1.	64.5
1976	Ferrari	BRA 1	RSA 1	USW 2	ESP 2	BEL 1	MON 1	SWE 3	FRA Ki	GBR 1	GER Ki	AUT Bet	NED Bet	ITA 4	CAN 8	USA 3	JPN Ki		2.	68
1977	Ferrari	ARG Ki	BRA 3	RSA 1	USW 2	ESP Ni	MON 2	BEL 2	SWE Ki	FRA 5	GBR 2	GER 1	AUT 2	NED 1	ITA 2	USA 4	CAN	JPN	1.	72
1978	Brabham	ARG 2	BRA 3	RSA Ki	USW Ki	MON 2	BEL Ki	ESP Ki	SWE 1	FRA Ki	GBR 2	GER Ki	AUT Ki	NED 3	ITA 1	USA Ki	CAN Ki		4.	44
1979	Brabham	ARG Ki	BRA Ki	RSA 6	USW Ki	ESP Ki	BEL Ki	MON Ki	FRA Ki	GBR Ki	GER Ki	AUT Ki	NED Ki	ITA 4	CAN Ne	USA			20.	4
1982	McLaren	RSA 4	BRA Ki	USW 1	SMR	BEL Kiz	MON Ki	USE Ki	CAN Ki	NED 4	GBR 1	FRA 8	GER Ni	AUT 5	SUI 3	ITA Ki	LVS Ki		5.	30
1983	McLaren	BRA 3	USW 2	FRA Ki	SMR Ki	MON Nk	BEL Ki	USE Ki	CAN Ki	GBR 6	GER Kiz	AUT 6	NED Ki	ITA Ki	EUR Ki	RSA 11			10.	12
1984	McLaren	BRA Ki	RSA 1	BEL Ki	SMR Ki	FRA 1	MON Ki	CAN 2	USE Ki	USA 9	GBR 1	GER 2	AUT 1	NED 2	ITA 1	EUR 4	POR 2		1.	72
1985	McLaren	BRA Ki	POR Ki	SMR 4	MON Ki	CAN Ki	USE Ki	FRA Ki	GBR Ki	GER 5	AUT Ki	NED 1	ITA Ki	BEL Ni	EUR Bet	RSA Ki	AUS Ki		10.	14

Források

• Profilja a grandprix.com honlapon (angolul)
• Profilja a statsf1.com honlapon (angolul)
• Aki nem félt Enzo Ferraritól

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Niki Lauda témájú médiaállományokat.