Szabó Ferenc (zeneszerző)

Szabó Ferenc emléktáblája utolsó lakhelyén, a Hollán Ernő (akkor Fürst Sándor) utca 33. szám alatt

Szabó Ferenc (Budapest, 1902. december 27. – Budapest, 1969. november 4.) Kossuth-díjas magyar zeneszerző.

Élete, munkássága

Szegény körülmények között élt. Édesapja eredetileg falusi mészáros volt, de egy lórúgástól megsérülvén, fel kellett hagynia szakmájával, Budapestre költözött és itt pincérként dolgozott. Három gyermeke közül a későbbi zeneszerző volt a legidősebb. Szabó Ferenc a budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, miközben éjszakai munkákból tartotta fenn magát. Az egyházi középiskolából – a Galilei Körben való részvétele és hangoztatott ateizmusa miatt – eltanácsolták, a Werbőczi (ma Petőfi) gimnáziumban tanult tovább. A képzőművészet is foglalkoztatta, a Tanácsköztársaság alatt a proletár tanműhelyben Uitz Béla és Nemes-Lampérth József növendéke volt. Közben hegedülni is tanult az Operaház egyik brácsásától – ebédhordás ellenében. 1921-től a Zeneakadémián tanult, előbb Weiner Leó, majd Siklós Albert tanítványa volt. Harmadévtől Kodály Zoltán osztályában tanult az 1926-os diplomaszerzésig.

1922-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1925-től közreműködött a Szociáldemokrata Párt kulturális rendezvényeinek szervezésében. 1926-ban alapító tagja volt a Modern Magyar Muzsikusok Szabad Egyesületének (Kadosa Pál, Szelényi István és Kelen Hugó társaságában). 1928-tól munkáskórusokat vezetett. 1927-től illegális kommunista pártmunkát végzett, majd 1931-ben Sallai Imre futáraként Berlinbe utazott, az emigráns magyar írók és újságírók körében végzett szervező munkát. Innen emigrált 1932 áprilisában Moszkvába, ahol elvégezte a hároméves pártegyetemet. 1938-tól a szovjet zeneszerző egyesület nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztályát vezette. A második világháború kitörését követően önként belépett a Vörös Hadseregbe, majd főhadnagyi rangban vett részt a budapesti harcokban is.

A főváros felszabadulása után rövid ideig a Vörös Hadsereg lapjának, az Új Szónak volt a munkatársa. 1945 őszén kinevezték a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszékvezető tanárává. 1950-től a Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöke, majd 1951-től hét évig országgyűlési képviselő volt, 1954-ben az Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége tagja lett. 1958-tól a Zeneakadémia igazgatója volt. Sok nagyhírű, ereje teljében lévő tanárt nyugdíjazott pusztán a kora miatt; az ideológiai tantárgyakat túlerőltette a művészképzés rovására, veszélyeztetve az intézmény hírnevét; tevékenysége már a művelődéspolitikai vezetésnek is kínossá vált, ezért 1967-ben nyugdíjazták. Ezután egészsége rohamosan hanyatlott. Utolsó két évében csak töredékben maradt operáján dolgozott.

Szabó Ferenc zenéje egyszerű, világos formákból áll. Tematikus világa a magyar népdal szelleméből fakad, harmóniavilága tonális, a kodályi stílusból ered. Pályafutása elején főleg kamaraműveket írt, filmzenéket hangszerelt (Meseautó, Hyppolit, a lakáj). Az 1930-as évek elejétől kórusfeldolgozásokat is komponált, például a Munkát! Kenyeret! című dalt. 1931-ben Londonban, nagy sikerrel mutatták be egy zenei ünnepélyen a Petőfi Sándor versére készült Farkasok dala című művét, de más kórusművei, dalai is ismertté váltak Európában. Főleg kórusműveket, kamaraműveket, szviteket, zongoradarabokat írt, de komponált filmzenéket is (Lúdas Matyi, Föltámadott a tenger). Légy jó mindhalálig című operáját maga már nem tudta befejezni, Borgulya András végezte el rajta a végső simításokat. 1969. november 4-én hunyt el Budapesten.

Művei

• Színpadi művek
  • Lúdas Matyi, táncjáték, 1960
  • Légy jó mindhalálig, opera, 1969
• Vokális művek
  • Farkasok dala, 1929–1930
  • Aufbau der Stadt Traktorostroy, oratórium, 1931
  • Meghalt Lenin!, kantáta, 1933
  • Szegény ember nótái, 1946
  • Májusi ének, kantáta, 1950
  • Föltámadott a tenger, oratórium, 1955
  • Vallomás, kantáta, 1967
  • Petőfi-dalok, 1951
• Zenekari művek
  • Moldován rapszódia, 1941
  • „Hazatérés” concerto, 1948
  • Számadás, 1949
  • Ludas Matyi-szvit, 1950
  • Emlékeztető, szimfónia, 1953
  • Felszabadult melódiák, 1955
  • Balettzene, 1961
  • Elfelejtett szerenád, 1964
  • Lírai szvit, vonós zenekarra, 1936
• Kamarazenei művek
  • 1. vonósnégyes, 1926
  • Szerenád, 1926–1927
  • Vonóshármas, 1927
  • Gordonka–zongoraszonáta, 1930
  • Zongorahármas, 1931
  • Air, hegedű–zongoraduó, 1953
  • 2. vonósnégyes, 1962
  • Sonata alla rapsodia, 1964
  • Rondo, gordonka–zongora, 1972
• Szólóművek
  • Toccata, zongora, 1928
  • Szólógordonka szonáta, 1929
  • Két szólóhegedű-szonáta, 1930–1931
  • 1. zongoraszonáta, 1940–1941
  • 2. zongoraszonáta, 1947
  • Három könnyű zongoradarab, 1949
  • 3. zongoraszonáta, 1957–1961

Díjai, elismerései

• Kossuth-díj (1951, 1954)
• Érdemes művész (1952)
• Kiváló művész (1962)

Források

• Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 9633305723  
• Székely András szerk.: Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Zeneműkiadó, Budapest, 1988. ISBN 9633306728
• BMC – Szabó Ferenc
• Kulúrpart – Szabó Ferenc halála

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Ferenc (zeneszerző) témájú médiaállományokat.

Monográfiák:

• Pernye András: Szabó Ferenc. Budapest, 1965.
• Maróthy János: Zene, forradalom, szocializmus. Szabó Ferenc útja. Budapest, 1975. Magvető K. ISBN 9632700732
• A zeneszerző Szabó. Emlékezések. Szerk. Maróthy János. Budapest, 1984. Zeneműkiadó.

Egyéb irodalom:

• Boros Attila: 30 év magyar operái. Budapest, 1979. Zeneműkiadó. ISBN 9633302897
• Gál György Sándor: Új operakaluz. 2. köt. Budapest, 1978. Zeneműkiadó ISBN 9633302420
• Kodály Zoltán levelei. Szerk. Legány Dezső. Budapest, 1982. Zeneműkiadó. ISBN 9633304482
• Ottó Péter: A Mesterhegedűs. Kovács Dénes emlékezik. Budapest, 2007. Európa K. ISBN 978 9630784276
• Tokaji András: Mozgalom és hivatal. Tömegdal Magyarországon 1945–1956. Budapest, 1983. Zeneműkiadó. ISBN 9633304601