„Black metal” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a atmoszférikus --> atmoszferikus |
|||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
|leszármazott stílusok=Avantgárd metal – Pogány metal – [[Viking metal]] |
|leszármazott stílusok=Avantgárd metal – Pogány metal – [[Viking metal]] |
||
|társműfajok= |
|társműfajok= |
||
|alműfajok= |
|alműfajok=Atmoszferikus black metal – Black/death metal – Depresszív black metal – Szimfonikus black metal |
||
|alműfajok-régió=Norvég black metal – USBM – Francia black metal |
|alműfajok-régió=Norvég black metal – USBM – Francia black metal |
||
}} |
}} |
||
A lap 2013. október 14., 23:39-kori változata
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Black metal | |
| Stíluseredet | Speed metal, Thrash metal |
| Kulturális eredet | Első hullám: 1980-as évek közepe, Európa Második hullám: 1990-es évek eleje, Skandinávia |
| Hangszerek | gitár, basszusgitár, dob |
| Népszerűség | Underground. (Szélesebb körű ismertségre a szimfonikus black metal csapatok tettek szert az 1990-es évek második felében.) |
| Leszármazott stílusok | |
| Avantgárd metal – Pogány metal – Viking metal | |
| Alműfajok | |
| Atmoszferikus black metal – Black/death metal – Depresszív black metal – Szimfonikus black metal | |
| Alműfajok régiók szerint | |
| Norvég black metal – USBM – Francia black metal | |
A black metal a heavy metal zenei stílus extrém irányzata. Szembetűnő stílusjegyei dalok erősen betorzított, éles, disszonáns megszólalása és a károgó éneklés. Hírét a 90-es évek eleji norvég mozgalom résztvevői által elkövetett templomgyújtogatásoknak és a tagok közt történt haláleseteknek köszönheti. Az előadók szélsőséges világképe sokszor egy zenekar tagjait is egymás ellen fordította. A műfaj a 80-as évek évek óta többször átalakult, különböző alirányzatokra bomlott, de a metalzenei underground részeként máig folyamatosan fejlődésben van.
Műfaji jellemzők
Hangszerelés
A black metal zenét szinte kizárólag károgva, vagy ahhoz hasonlóan üvöltve, hörögve adják elő, de a meglehetősen ritka, tisztán kiénekelt dalokra is a félelmetes, bizarr, groteszk megszólalás jellemző.
A basszusgitár általában alig hallhatóan, a háttérbe keverve a gitár dallamát követi. A dob jellemzően egyszerű, gyors és monoton blast beat.
A zenék tipikusan nyers, éles és fenyegető gitárhangzását intenzíven betorzított gitárokkal és sokszor a felső tartományokban játszott disszonáns hangzatokkal hozzák létre. A riffeket a death metalhoz hasonlóan sokszor tremolo pengetéssel játsszák, de a témák és a dalszerkezet jellegzetesen egyszerűbb és monotonabb.
A norvég zenekarok (köztük is a Burzum) hatására a black metal a hangszerhasználattal szemben a kisugárzást, az atmoszférát helyezi előtérbe, ezzel a műfajt az ambient filozófiája felé mozdítva. Kevés zenekar ad elő gitárszólókat. A nyugtalanító légkör létrehozásában több zenekarnál szerepet kap a szintetizátor, melyet a gitárhoz hasonlóan „minimalista felfogással” használnak.[1] (Ez nem vonatkozik a műfajhoz csak külsőségekben tartozó szimfonikus black metal zenekarok gazdagon díszített megszólalására.)
Szövegvilág és ideológia
A black metal szövegvilága az előadók szélsőséges eszmerendszerét tükrözi. Általános a mizantrópia és a keresztény világ megvetése, de a különböző zenekarok filozófiája vérre menő ellentétben áll egymással. Az előadók egy része ateista vagy antiteista nézeteket vall, míg mások az ősi pogány vallásokhoz vagy a sátánizmushoz fordulnak. A szövegek hangulata gyakran depressziós vagy nihilista. Klasszikus black metal elemek még a természeti motívumok, az évszakok (elsősorban a tél), a mitológia, folklór és a fantasy.
Történet
A heavy metal stílusirányzatai közül a black metal számít a leghírhedtebbnek, ennek történeti és zenei okai egyaránt vannak. Az 1980-as években a műfaj még nem vált el jellegzetesen a ma is létező thrash és death metaltól, azonban az extrém metal zenék 1980-as évek végi, 1990-es évek eleji felfutásakor megjelent az igény valami szélsőségesebbre, valami veszélyesebbre és ennek megjelölésére a mai értelemben vett műfaj megteremtői – elsősorban a norvég zenekarok – visszanyúltak ehhez a kifejezéshez, melyet először – '82-es albumának címeként – a brit Venom használt saját zenéjének definiálására.
Az eredeti mozgalom olykor nyíltan is kijelentett legfőbb célkitűzéseiként a következők fogalmazhatóak meg:
- szembefordulás a szélesebb közönség számára is befogadható zenei irányzatok közvetítette képpel (például "bajtársiasság" és egyéb "optimista" hangulati vonások)
- a zene hangulatának előtérbe helyezése a puszta agresszióval szemben, annak mellőzése nélkül
- mindenféle politikai üzenet mellőzése, a zenében megfogalmazott érzések és gondolatok ideológiai szintre emelése, a valóság és a művészi kinyilatkoztatások közötti határvonal összemosása
- leggyakrabban egyház- és vallásellenes, sátánista dalszövegek jellemzik
- társadalmi reakció kiváltása.
Mindezt sikerült is megvalósítani, ennek megfelelően a black metal még az időközben sokszorosára duzzadt metal közönség jelentős része számára is elfogadhatatlan: a gúny, a megvetés, más esetekben a félelem tárgya. Ezzel egy időben azonban a főáramba jutást sem kerülhette el a műfaj, ennek eredményeképp az 1990-es évek második felére az eredeti eszmét teljes mértékben félreértelmező zenekarok serege adhatott ki hangzóanyagokat. Az eredeti skandináv színtér dominanciája megszűnt, és a black metal jelenlegi újító zenekarai többnyire Észak-Amerikából, Kelet-Európából vagy Franciaországból származnak.
Külső hivatkozások
- http://blackmetal.lap.hu/
- http://attentionblackmetal.hu - Magyar dokumentumfilm elsősorban a szimfonikus és post-black metalról.
Magyar nyelvű cikkek
