„Árvay Árpád” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
17. sor: | 17. sor: | ||
{{források}} |
{{források}} |
||
*{{RMIL|1}} |
*{{RMIL|1}} |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
|||
{{portál|Erdély|-}} |
{{portál|Erdély|-}} |
||
A lap 2013. október 13., 13:37-kori változata
Árvay Árpád (Szatmár, 1902. április 21. – Bukarest, 1985. szeptember 9.) író, regényíró, újságíró, szerkesztő. Felesége Lőrinczy Jolán. Fia Árvay Zsolt kutató vegyészmérnök.
Életútja
A nagyváradi jogakadémia hallgatója, majd újságíró, a nagyváradi Magyar Szó (1930), ennek betiltása után a lap folytatásaként megjelenő Magyar Kurír, Erdélyi Magyar Szó, Magyar Hírlap, Új Magyar Szó szerkesztője (1930-37), ugyanott a Néplap főszerkesztője. Írásai jelentek meg a Magyar Kisebbségben és a Tíz tűz c. antológiában. Az OMP helyi elnöke.
1941 és 1944 között a nagyváradi Estilap főszerkesztője és publicistája. Lapját ugyan a német megszállók beszüntették, de a második világháború alatt tanúsított magatartásáért felelnie kellett, s hosszabb szünet után csak 1967-től jelenhettek meg újra írásai. Napilapokban és folyóiratokban a közös román-magyar művészeti hagyományokat elevenítette fel.
Főbb munkái
- Regösök útján (versek, Nagyvárad, 1931);
- Jumbó nem felejt (ifjúsági regény, 1970);
- Elődök példája. Múlt századi művészek a magyar-román kapcsolatok elmélyítéséért (1973. Románul Gelu Păteanu fordításában, Ion Bănuța előszavával, 1975);
- Szélsodorta falevél (életrajzi regény Szathmári Pap Károlyról, 1973. Románul Pictorul peregrin címmel, Constantin Olariu fordításában, 1977).
Jegyzetek és források
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.