Bács-Kiskun vármegye

é. sz. 46° 31′ 10″, k. h. 19° 26′ 46″46.519444444444, 19.446111111111

Bács-Kiskun megye
Bács-Kiskun megye címere Bács-Kiskun megye zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Alföld
Vármegyeszékhely	Kecskemét
Kistérségek száma	10
Települések száma	119
megyei jogú városok	1
egyéb városok	21
ISO 3166-2	HU-BK
Népesség
Teljes népesség	495 318 fő (2022. okt. 1.)
Népsűrűség	63,1 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	8445,15 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Térkép
Bács-Kiskun megye elhelyezkedése Magyarországon
Bács-Kiskun megye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bács-Kiskun megye témájú médiaállományokat.

Magyarország domborzati térképe

Bács-Kiskun megye Magyarország legnagyobb területű megyéje, az ország területének 1/12-e. A Duna–Tisza közén helyezkedik el. Északon Pest megye, keleten Jász-Nagykun-Szolnok megye és Csongrád megye, délen Szerbia és Horvátország, nyugaton Baranya megye, Tolna megye és Fejér megye határolja. Székhelye Kecskemét.

Természetföldrajz

Domborzat

Bács-Kiskun megye földrajzilag három tájegységre különíthető el: a Duna-menti síkságra, a Duna–Tisza közének homokhátságára és a Bácskai löszhátra. Csak kis területtel ugyan, de Tiszakécske környékén a Közép-Tiszavidék tájegysége is benyúlik. A megye területe sík vidék, legalacsonyabb és legmagasabb pontja közt mindössze 80 méter a különbség. A megye legmagasabb pontja a Rém és Csávoly közelében levő Ólom-hegy (174 m.), legalacsonyabb pontja Kalocsa (94 m.)

Bács-Kiskun megye jellemző földrajzi pontjai

• Szélső pontok magasság szerint:
  • a megye legmagasabb pontja 174 m a Ólom-hegy a kiskunságon,
  • a megye legmélyebb pontja 94 m Kalocsa területén van.

• Szélső pontok égtájak szerint:
  • a megye területének legészakibb pontja Kunpeszér község területén,
  • a megye területének legdélibb pontja Hercegszántó község területén,
  • a megye legkeletibb pontja Tiszakécske város területén, Óbög közelében,
  • a megye legnyugatibb pontja Dunafalva község területén van.

• Szélső települések égtájak szerint:
  • a megye legészakibb települése Felsőlajos (Kecskeméti kistérség),
  • a megye legdélibb települése Hercegszántó (Bajai kistérség),
  • a megye legkeletibb települése Tiszakécske (Kecskeméti kistérség),
  • a megye legnyugatibb települése Dunafalva (Bajai kistérség).

Éghajlat

Csíra-szék, Kiskunsági Nemzeti Park

A napsütéses órák száma az országos átlaghoz képest magas. A megye az ország legnapfényesebb területei közé tartozik. Korán kitavaszodik. A homokon a hőérzet más, hiszen hidegebbnek vagy melegebbnek érezzük a valóságosnál a levegő hőmérsékletét.

A csapadék viszonylag kevés. Az éves középhőmérséklet 10–10,5 °C.

Vízrajz

A megye felszíne vízrajzi szempontból igen változatos. A terület két nagy folyóvize a Duna (123 kilométer hosszan) és a Tisza. Nagyobb állóvizei a Szelidi-tó és a Vadkerti-tó.

Élővilág, természetvédelem

A Tisza vidékén védett terület a lakiteleki Holt-Tisza. A terület növényvilága igen sokszínű. A táj eredeti állapotát mutatják az 1974-ben létrehozott Kiskunsági Nemzeti Park védett területei.

Lásd még: Bács-Kiskun megye védett természeti értékeinek listája

Bács-Kiskun megye nemzeti parkja(i)

• Kiskunsági Nemzeti Park – 1975
• Duna-Dráva Nemzeti Park – 1996

Történelem

Szent István szobra Kalocsán

A Duna-Tisza közének történelme a neolitikum idején kezdődött. A táj ettől az időtől kezdve szinte folyamatosan lakott volt.

Középkor

A terület honfoglaláskori lakottságát nemcsak a feltárt sírok, hanem az ebből a korból származó helynevek is megőrizték. Tas, Solt és Fajsz Árpád családjához tartoztak.

A 11. századi alapítású vármegyék közül a mai Bács-Kiskun megye területére Pest és Bács vármegyék egyes részei jutottak. Szent István király két érseksége közül az egyik Kalocsán létesült. Sűrű településhálózatára ebből a korból jórészt a templomromok utalnak, valamint oklevelek, amelyek megőrizték, hogy északi része királyi birtok volt.

A táj történelmét hosszú századokra meghatározó esemény a tatárjárás (1241) időszakára esik. IV. Béla magyar király 1239-ben fogadta be a mongolok elől menekülő kunokat a Duna-Tisza közére. A mintegy 40 ezer család Kuthen kun vezér irányítása alatt az itt élő, már földművelő életmódot folytató magyarok között verte fel sátrait. Nomád életmódjuk miatt sokszor összeütközésbe kerültek a magyarokkal. Orvul meggyilkolt öreg királyuk halálát megbosszulva, a Duna-Tisza közét felégetve, feldúlva vonultak ki az országból. 1241-ben a tatárjárás azonban szinte teljesen elnéptelenítette a két folyó közét, s így 1243-ban IV. Béla végérvényesen letelepítette a kunokat a két folyó között, az azóta Nagykunságnak és Kiskunságnak nevezett területeken. A velük érkező jász töredékcsoporttal együtt felvették a kereszténységet, házakat építettek, településeket alapítottak. A Duna-Tisza közén letelepült kiskunok három széket alkottak: Halasszék, Mizseszék és Kecskemétszék. Mivel a kunok és a jászok részt vettek Dózsa György parasztháborújában, Werbőczy István Hármaskönyve eltörölte előjogaikat. A törvény foganatosítására azonban már nem maradt idő, hiszen az 1526. évi mohácsi csatavesztéssel kezdetét vette a török hódoltság.

Korai újkor

1541 után, a törökök végleges berendezkedésével kezdetét vette a táj történelmének egy újabb szakasza, amely az elnéptelenedéshez, egyes városok megerősödéséhez vezetett. A hadászatilag, vagy a hadi felvonulás számára fontos útvonalban fekvő településeket (Baja, Kalocsa stb.) a törökök megszállták. A fontos utakon kívül eső nagyobb településeket khász városokká nyilvánították (Kecskemét, Kiskunhalas, Kunszentmiklós), amelyek közvetlenül a szultáni kincstárnak fizették az évi kétszeri adót, s nagymértékben hozzájárultak a hadtáp pótlásához. Mivel a szabad beköltözést nem gátolták, a szövetséges városok (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd) lélekszáma növekedett. A mezővárosok az elnéptelenedett falvak határait intenzív állattartással hasznosították. A 15 éves háború (1591–1606) hadszíntérré, felvonulási területté változtatta az Alföldet. A törökökkel szövetséges krími tatárok a kiskun településeket olykor évtizedekre, nemegyszer örökre elpusztították. A felszabadító háborúktól is ez a terület szenvedett a legtöbbet. Buda visszafoglalása után a volt hódoltsági területeken a magyar rendi viszonyok váltak uralkodóvá.

A szerbek (korabeli nevükön a rácok) ebben az időben a Bácska északi részén már nagy számban éltek. 1691-ben kiváltságok nyújtásával fogadta be őket I. Lipót, és Cernojevic ipeki pátriárka vezetése alatt Bács vármegye elnéptelenedett területén is megtelepedtek. A Rákóczi-szabadságharc leverése megnyitotta az utat a Habsburgok berendezkedéséhez. A Duna-Tisza köze, akárcsak a többi alföldi terület, népességében megfogyatkozott; voltak megyék ahol mindössze pár száz embert találtak. 1677-ben megkezdődött a Montecuccoli tábornok, majd később Kollonich Lipót esztergomi érsek kidolgozta telepítési terv végrehajtása. A megye területe az ígéret földjévé váltak a távoli vidékekről érkezők számára. Az állami telepítések mellett a német államok számos pontjáról német telepeseket hoztak (dunai svábok). A telepítések az 1720-as évektől a század végéig folytak. A Duna-Tisza közén élő kiskunok a másik két kerülettel 1745-ben visszaváltották kiváltságaikat (Redemptio).

A 17. században elindult a térség elsivatagosodása ezért a 18. század végén megkezdődött a küzdelem a homok megkötésére.

19. század

Baja: a Grassalkovich-palota

A táj történelmében a 19. század a homokkal való küzdelem, a vízi szabályozások és a lassan meginduló polgárosodás kora. Erre az időre alakult ki jelentős városainak az arculata is. Baja élénk forgalmú kereskedőváros, Kalocsa az érseki uradalom központja lett ahol a társadalom életét teljes mértékben az egyház irányította. Kecskemét, Kiskunmajsa váltságos mezővárosok voltak, jászkun kiváltsággal rendelkezett Félegyháza, Halas, Kunszentmiklós, Fülöpszállás és Szabadszállás. Ezekben a városokban – Kecskemét kivételével – a polgári fejlődés messze elmaradt a korától, cívis (parasztpolgár) társadalmának iparosai, kereskedői is paraszti szinten éltek.

Az 1860-as években kezdődött meg a homokos területek felparcellázása, ezzel nagyarányú tanyai kirajzás indult meg. A zsellérek nemcsak tanyákat, falvakat is alapítottak (például Kömpöc, Páhi, Szank, Akasztó). Ez a folyamat egészen 1949-ig tartott. A 19. század végén meginduló kivándorlás elkerülte a Duna-Tisza közét, sőt egyes vidékekről még tovább folytak az idetelepülések, a szegedi árvíz után sok szegedi települt meg ezen a tájon.

20. század

Az első világháború megpróbáltatásai, óriási vérveszteségei után itt is reménykedés és lelkesedés fogadta az őszirózsás forradalmat. A trianoni békeszerződés következtében Bács vármegyének csak a töredék része maradt az ország határain belül, és Baja vette át a megyeszékhely szerepét. A Magyarország határain belül maradt Bácska lakosságának egyharmada németajkú, egynyolcada pedig szerb nyelvű és horvát nyelvű volt. A két világháború közötti időszak a nagy gazdasági világválság éveit követően, a kapitalizálódás meggyorsulásának, valamint a szőlő- és gyümöcstermesztés intenzív kiteljesítésének az ideje volt.

A második világháború szenvedéseiből, a nagyobb légibombázásokat kivéve, a Duna-Tisza közének lakossága is kivette a részét. Baján 1940-ben jelentős tábort alakítottak ki a menekülő lengyeleknek. A megyéből 1944 novemberében sikerült kiverni a német csapatokat. A szovjet megszállással korántsem lett vége a megpróbáltatásoknak. A szovjet csapatok a németekhez hasonlóan fosztogatták a parasztok vagyonát. A megye déli részén népvándorlás kezdődött meg. A német lakosság jó részét kitelepítették. Helyükre az 1944–1945 telén a szerbiai Bácskából menekülő bukovinai székelyek, valamint csongrádi, békési, szabolcsi és matyóföldi nincstelenek jöttek, ezt követően 1947–48-ban pedig a Szlovákiából kitelepített magyarok.

Bács-Kiskun megye az 1950-es megyerendezés során jött létre Bács-Bodrog és Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyék részeiből. Baja elveszítette korábbi megyeszékhelyi státuszát. Az új megyeszékhely a megye északi határán lévő Kecskemét lett, amely a térségnek régóta legnagyobb és legjelentősebb városa volt, azonban a hatalmas kiterjedésű Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében csak néhány szakigazgatási területen töltött be központi szerepet Budapest mellett. Ezután viszont Baja került hasonló helyzetbe az új székhelytől való nagy távolsága miatt.

Az 1960-as-70-es évek lakótelep építési hullámai nem kerülték el Bács-Kiskun megye városait sem. A legtöbb lakótelep a megyeszékhelyen épült, ezzel együtt a megye több részéről költöztek Kecskemétre. Tehát miközben a megye lakosság csökkent, addig Kecskemété nőtt. A rendszerváltás után nagyszámú külföldi cég telepedett meg a megye városaiban, ezzel vetve meg a további fejlődés alapját. Az M5 autópálya megépülése szintén kedvező módon hatott a megye fejlődésére.

21.század

A jövőben 3 fontos autópálya épülhet a megyében (M8, M9, M44), ami valószínűleg igen csak pozitív hatással lesz a megye gazdaságára. Továbbá a Kecskeméten felépülő Mercedes-gyár szintén nagyban hozzá fog járulni a gazdasági élet élénkítéséhez.

Közigazgatási beosztás 1950–1990 között

Bács-Kiskun megye járási beosztásának változásai, 1950–1983

Járások 1950–1983 között

Bács-Kiskun megyének az 1950-es megyerendezéssel kialakult területén 1950. február 1-je előtt nyolc járás volt. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozott a Dunavecsei, a Kalocsai, a Kiskőrösi, a Kiskunfélegyházi és a Kunszentmiklósi járás, Bács-Bodrog vármegyéhez pedig a Bácsalmási, a Bajai és a Jánoshalmi járás.

A megyerendezéssel egyidejűleg alakult meg az új Kecskeméti járás, így Bács-Kiskun megyéhez február 1-jei megalakulásakor kilenc járás tartozott (Bácsalmási, Bajai, Dunavecsei, Jánoshalmi, Kalocsai, Kecskeméti, Kiskőrösi, Kiskunfélegyházi és Kunszentmiklósi).

Az 1950-es járásrendezés során június 1-jén megszüntették a Jánoshalmi járást és lényegében helyette létrehozták a Kiskunhalasit. Így a tanácsrendszer bevezetésekor Bács-Kiskun megyében továbbra is kilenc járás volt (Bácsalmási, Bajai, Dunavecsei, Kalocsai, Kecskeméti, Kiskőrösi, Kiskunfélegyházi, Kiskunhalasi és Kunszentmiklósi).

Ezt követően 1983-ig a kilencből négy járás szűnt meg: a Kunszentmiklósi 1956-ban (nagyrészt beolvadt a Dunavecsei járásba), a Bácsalmási 1962-ben (felosztották a Bajai és a Kiskunhalasi járás között), a Dunavecsei és a Kiskunfélegyházi pedig 1970-ben (előbbit a Kalocsai és a Kecskeméti, utóbbit a Kecskeméti és a Kiskunhalasi járás között osztották fel). A járások megszűnése előtt, 1983 végén tehát Bács-Kiskun megyéhez öt járás tartozott: a Bajai, a Kalocsai, a Kecskeméti, a Kiskőrösi és a Kiskunhalasi.

Városok 1950–1983 között

Bács-Kiskun megyéhez megalakulásakor három megyei város tartozott (Kalocsa, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas, mindhárom Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozott korábban). Ezen kívül Baja és Kecskemét törvényhatósági jogú város volt, így nem tartoztak a megyéhez, hanem mindkettő külön közigazgatási egységet alkotott. Mivel a törvényhatósági jogú városi jogállás 1950. június 15-én megszűnt, Baja és Kecskemét attól kezdve Bács-Kiskun megyéhez tartozott.

A tanácsok megalakulásától 1954-ig Baja és Kecskemét közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, míg Kalocsa, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként a Kalocsai, a Kiskunfélegyházi illetve a Kiskunhalasi járásba lett beosztva. Az utóbbiakat 1954-ben ismét kivették a járásokból, 1954 és 1971 között a megye minden városának jogállása járási jogú város lett, majd 1971-től egyszerűen város.

1983-ig a megyében egyedül Kiskőrös nyerte el a városi rangot 1973-ban, ezzel a városok száma hatra nőtt.

Városkörnyékek 1970–1983 között

Fájl:Kiskunfelegyhaza100.jpg

A kiskunfélegyházi városháza

Bács-Kiskun megye városai közül 1983-ig öt körül alakult városkörnyék: a Kiskunfélegyházi 1970-ben, a Kecskeméti 1973-ban, a Kalocsai 1977-ben, a Bajai és a Kiskunhalasi pedig 1981-ben. Ezek mindegyike csak a városhoz legszorosabban kapcsolódó községeket foglalta magába és központjaik Kiskunfélegyháza kivételével járási székhelyek is maradtak 1983 végéig. 1983 végén tehát a megye városai közül egyedül Kiskőrös nem volt városkörnyék-központ.

Városok és városi jogú nagyközségek 1984–1990 között

1984-ben új közigazgatási rendszer és beosztás lépett életbe az ország egész területén. A járások megszűntek, a községi tanácsok (beleértve a nagyközségieket is) irányítását pedig a megyei tanácsok az erre kijelölt helyi tanácsok közreműködésével látták el. Az így közreműködő helyi tanácsok elsősorban a városi tanácsok voltak, a városhiányos térségekben azonban egyes nagyközségeket városi jogú nagyközséggé nyilvánítottak ebből a célból. A városok illetve a városi jogú nagyközségek körzetének elnevezése városkörnyék illetve nagyközségkörnyék volt.

Az új rendben Bács-Kiskun megye valamennyi városa városkörnyékközpont lett. Az átszervezéssel városi jogú nagyközséggé alakult két volt járási székhely (Bácsalmás és Kunszentmiklós) és két másik nagy népességű nagyközség, melyeknek nem volt közigazgatási körzetközponti hagyománya (Kiskunmajsa és Tiszakécske). Bácsalmás és Tiszakécske 1986-ban, Kiskunmajsa és Kunszentmiklós 1989-ben kapott városi rangot, és ugyancsak 1989-ben nyilvánították várossá Jánoshalmát, mely 1950-ig járási székhely volt, most azonban nem lett városkörnyék-központ.

1989-ben Kecskemét azon három megyeszékhely között volt, amelyeket az Elnöki Tanács megyei várossá nyilvánított, így 1990-ben, a tanácsrendszer megszűnésekor Bács-Kiskun megyében már tizenegy város volt, közülük egy megyei város.

Önkormányzat és közigazgatás

Járások

Bács-Kiskun megye járásainak főbb adatai a 2013. július 15-ei közigazgatási beosztás szerint az alábbiak:

Sorszám	Járás neve	Székhely	Település	Ebből város	Népesség (2012. január 1.)	Terület (km²)	Népsűrűség (fő/km²)
1	Bácsalmási járás	Bácsalmás	10	1	19 963	522,54	38
2	Bajai járás	Baja	17	1	67 248	1 008,8	67
3	Jánoshalmai járás	Jánoshalma	5	2	17 031	439,03	39
4	Kalocsai járás	Kalocsa	21	3	50 468	1 062,27	48
5	Kecskeméti járás	Kecskemét	16	3	158 804	1 212,21	131
6	Kiskőrösi járás	Kiskőrös	15	4	54 807	1 130,33	48
7	Kiskunfélegyházi járás	Kiskunfélegyháza	6	1	37 292	582,37	64
8	Kiskunhalasi járás	Kiskunhalas	9	2	44 087	826,35	53
9	Kiskunmajsai járás	Kiskunmajsa	6	1	19 429	485,13	40
10	Kunszentmiklósi járás	Kunszentmiklós	9	3	29 748	769,81	39
11	Tiszakécskei járás	Tiszakécske	5	1	23 435	405,99	58

Kistérségek

Bács-Kiskun megye kistérségeinek főbb adatai a 2013. július 15-ei beosztás szerint az alábbiak:

Kód	Kistérség neve	Központ	Település	Ebből város	Népesség (2012. január 1.)	Terület (km²)	Népsűrűség (fő/km²)
3302	Bácsalmási kistérség	Bácsalmás	8	1	16 148	381,09	42
3301	Bajai kistérség	Baja	20	1	72 358	1 190,18	61
3310	Jánoshalmai kistérség	Jánoshalma	4	2	15 736	399,1	39
3303	Kalocsai kistérség	Kalocsa	20	3	50 315	1 029,29	49
3304	Kecskeméti kistérség	Kecskemét	18	4	174 545	1 483,06	118
3305	Kiskőrösi kistérség	Kiskőrös	15	4	54 807	1 130,33	48
3306	Kiskunfélegyházai kistérség	Kiskunfélegyháza	9	1	44 986	717,51	63
3307	Kiskunhalasi kistérség	Kiskunhalas	9	2	44 087	826,35	53
3308	Kiskunmajsai kistérség	Kiskunmajsa	6	1	19 429	485,13	40
3309	Kunszentmiklósi kistérség	Kunszentmiklós	10	3	29 901	802,79	37

Népesség

Bács-Kiskun lakosságának 2/3-a a megye húsz városában él. A legnépesebb település a megyeszékhely, Kecskemét, ahol a megye lakosságának egyötöde él, s egyben a legsűrűbben lakott település is (343 fő/km²), a legritkábban lakott pedig Újsolt (5 fő/km²).

Bár Bács-Kiskun az ország ötödik legnépesebb megyéje, nagy mérete miatt a népsűrűség csaknem fele az országos átlagnak. Jellemzőek az óriásfalvak. Jelentős a tanyasi lakosság száma, 1990-ben a népesség 13%-a külterületen élt.

Etnikai megoszlás

A megye lakosságát a településeken, többségében a magyarok alkotják. Kisebb horvát és szlovák, szigetek találhatóak Baja illetve Kiskőrös környékén. A harmadik legtöbb német Bács-Kiskun megyében koncentrálódva, a Kalocsától délre eső vidék településein él (Baja, Hajós, Érsekhalma).

A települések jelentős részén jelen van a cigányság, a megyében lakó becslések szerinti 11.000 fő az össznépességhez viszonyítva körülbelül két százalékot tesz ki.

Gazdaság

Bács-Kiskun vegyes képet mutat gazdasági fejlettség tekintetében. Az északi rész (Kecskemét és Kiskunfélegyháza térsége) gazdaságilag sokkal fejlettebb, mint a megye középső és déli részei. A gazdaság fejlődésében fontos szerepe van annak, hogy az egy autópálya és két fontos vasúti vonal is átszeli a megyét. A megye legnagyobb nyereségű cégei a 2006-os adózott eredmény szerint (zárójelben az országos toplistán elfoglalt helyezés)

1. Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft. (86)
2. Dotenergo Zrt. (154)
3. Mogyi Kereskedelmi Kft. (219)
4. Mercedes-Benz Manufacturing Kft.

Ipar

Sokoldalú iparral rendelkezik a megye négy legnagyobb városa, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas és Baja. Kecskemét kiemelkedő helyet foglal el a megye települései közül. A legtöbb ipari cég ugyanis itt telepedett le. Szinte az egyik legdinamikusabban fejlődő város az országban.

Bányászat

A megye északi része ásványkincsekben szegény, déli részén viszont kisebb, illetve közepes mennyiségű kőolaj- és földgázlelőhelyek találhatók szétszórtan. A feldolgozóipar jelentős.

Mezőgazdaság

A megyében a mezőgazdaság és az ehhez kapcsolodó ágazatok még mindig nagyobb jelentőséggel bírnak. Kecskemétet már a 19. század végén is a magyar gyümölcstermesztés központjaként tartották számon. A homoki borok sikere nyomán 1884-ben felavatták a miklóstelepi szőlészeti mintagazdaságot. Napjainkban mintegy 20 000 hektáron termelnek értékesíthető szőlőt (csemegeszőlőt és borszőlőt). Az ország legjelentősebb kajszibaracktermő területe is itt található, a megye északi részén. A megye nagy részén termelnek még rozst, a Duna mentén pedig kukoricát és árpát is.

A megye gazdálkodásához régebben sajátos tanyasi életforma tartozott. A tanyák létjogosultságát Mária Terézia uralkodása óta vitatják, mégis még 1990-ben is a megye lakosságának 13%-a, több mint 71 000 ember élt a tanyasi külterületeken. Mára azonban részben már megváltozott a tanyák funkciója, és sokan inkább pihenőhelyként használják őket.

Közlekedés

A megyén keresztül halad át az M5-ös autópálya, és az 5-ös országos főútvonal. Igen sok másodrendű de jelentős főút ágazik ki a megyeszékhelyből, ezáltal könnyen megközelíthető az ország számos területéről.

A megyén halad át továbbá a Budapest-Kelebia(–Szabadka–Belgrád) nemzetközi és a (Budapest–)Cegléd–Szeged országos vasútvonal.

Kultúra

Kecskemét központja

Lásd:

• Bács-Kiskun megyei múzeumok listája
• Bács-Kiskun megyei kulturális programok listája

Sport

A megye egyik leghíresebb sportolója a Hercegszántón született Albert Flórián, Magyarország egyetlen aranylabdás labdarúgója. Kecskeméten született három olimpiai bajnok, Bóbis Gyula, Polyák Imre birkózók és Földi Imre súlyemelő, a Nemzet Sportolója. A jelenleg is aktív sportolók közül kiemelkedik a kiskunhalasi születésű teniszezőnő, Szávay Ágnes.

Csapatsportok

A megye korábban a Stadler FC és a Tiszakécske FC, illetve ideiglenesen a Gázszer FC révén képviseltette magát az élvonalban, jelenleg a Kecskeméti TE az egyetlen NB I-es csapata. 2009–2010-ben az adott sportág legmagasabb osztályában játszik a Kecskeméti KSE férfi, és a Bajai NKK női kosárlabdacsapat, a Kecskeméti KSE férfi, és a Kiskunhalasi NKSE női kézilabdacsapat, a Kecskeméti SE férfi röplabdázói, valamint a Kecskeméti Atlétika és Rugby Club. A megyének van vízilabdacsapata is, a Kiskunfélegyházi Vízilabda Sportegyesület.

Turizmus

A megye turisztikai vonzerejét a végtelen alföldi táj, a háborítatlan természet és a városok műemlékei jelentik. Különösen népszerűek a vízparti nyaralóhelyek: a Tisza Tiszakécskénél és a Duna Tasstól az országhatárig. Az utóbbi időben a turisták a tanyákra is felfigyeltek, ahol a legendás pusztai romantikát és a természet közelségét élvezhetik.

A megye nevezetességei a kalocsai fűszerpaprika, a kalocsai hímzés, a kiskunhalasi csipke és a kecskeméti fütyülős barackpálinka.

Gyógyfürdők a megyében:

• Jona Thermál Gyógyfürdő - Kiskunmajsa [1]
• Kiskunfélegyháza Városi Strand és Uszoda - Kiskunfélegyháza [2]
• Csajda Uszoda és Gyógyfürdő- Kalocsa [3]
• Kiskőrös város Gyógy- és Strandfürdő- Kiskőrös[4]

Lásd még:

• Bács-Kiskun megye turisztikai látnivalóinak listája
• Dél-Alföld turisztikai régió

Települései

A megye az ország 4. legnagyobb lélekszámú megyéje, ország leggyérebben lakott megyéje. Bács-Kiskun megye településszerkezete alföldi jellegű, jellemző a kevés, nagy lélekszámú és kiterjedésű község, valamint a tanyák. A települések egyenletesen, szétszórtan helyezkednek el a megyén belül. A megyének 22 városa és 71 falva van.

Városok

KECSKEMÉT

Baja

Kiskunfélegyháza

Kiskunhalas

Kalocsa

Kiskőrös

Kiskunmajsa

Tiszakécske

Lajosmizse

Jánoshalma

Kecel

Kunszentmiklós

Soltvadkert

Bácsalmás

Solt

Szabadszállás

Kerekegyháza

Izsák

Mélykút

Tompa

Dunavecse

Hajós

Bács-Kiskun megye városai

A kecskeméti főtér a Nagytemplom tornyából

Fájl:Szentharomsag ter.jpg

A bajai Szentháromság tér a levegőből

A hajósi pincesor

	Település	Lakónépesség	Kistérség
1.	Kecskemét	110 638 fő (2018. jan 1.) +/-	Kecskeméti kistérség
2.	Baja	34 788 fő (2018. jan 1.) +/-	Bajai kistérség
3.	Kiskunfélegyháza	29 324 fő (2018. jan 1.) +/-	Kiskunfélegyházai kistérség
4.	Kiskunhalas	27 136 fő (2018. jan 1.) +/-	Kiskunhalasi kistérség
5.	Kalocsa	15 490 fő (2018. jan 1.) +/-	Kalocsai kistérség
6.	Kiskőrös	13 833 fő (2018. jan 1.) +/-	Kiskőrösi kistérség
7.	Kiskunmajsa	10 968 fő (2018. jan 1.) +/-	Kiskunmajsai kistérség
8.	Tiszakécske	11 990 fő (2018. jan 1.) +/-	Kecskeméti kistérség
9.	Lajosmizse	11 334 fő (2018. jan 1.) +/-	Kecskeméti kistérség
10.	Jánoshalma	8336 fő (2018. jan 1.) +/-	Jánoshalmai kistérség
11.	Kecel	8406 fő (2018. jan 1.) +/-	Kiskőrösi kistérség
12.	Kunszentmiklós	8248 fő (2018. jan 1.) +/-	Kunszentmiklósi kistérség
13.	Soltvadkert	7342 fő (2018. jan 1.) +/-	Kiskőrösi kistérség
14.	Bácsalmás	6453 fő (2018. jan 1.) +/-	Bácsalmási kistérség
15.	Solt	6125 fő (2018. jan 1.) +/-	Kalocsai kistérség
16.	Szabadszállás	6121 fő (2018. jan 1.) +/-	Kunszentmiklósi kistérség
17.	Kerekegyháza	6509 fő (2018. jan 1.) +/-	Kecskeméti kistérség
18.	Izsák	5567 fő (2018. jan 1.) +/-	Kiskőrösi kistérség
19.	Mélykút	Sablon:Népesség/Mélykút	Jánoshalmai kistérség
20.	Tompa	Sablon:Népesség/Tompa	Kiskunhalasi kistérség
21.	Dunavecse	3769 fő (2018. jan 1.) +/-	Kunszentmiklósi kistérség
22.	Hajós	2844 fő (2018. jan 1.) +/-	Kalocsai kistérség

Községek, nagyközségek

Ágasegyháza Akasztó Apostag Bácsbokod Bácsborsód Bácsszentgyörgy Bácsszőlős Ballószög Balotaszállás Bátmonostor Bátya Bócsa Borota Bugac Bugacpusztaháza Császártöltés Csátalja Csávoly Csengőd Csikéria

Csólyospálos Dávod Drágszél Dunaegyháza Dunafalva Dunapataj Dunaszentbenedek Dunatetétlen Dusnok Érsekcsanád Érsekhalma Fajsz Felsőlajos Felsőszentiván Foktő Fülöpháza Fülöpjakab Fülöpszállás Gara Gátér

Géderlak Harkakötöny Harta Helvécia Hercegszántó Homokmégy Imrehegy Jakabszállás Jászszentlászló Kaskantyú Katymár Kelebia Kéleshalom Kisszállás Kömpöc Kunadacs Kunbaja Kunbaracs Kunfehértó

Kunpeszér Kunszállás Lakitelek Ladánybene Madaras Mátételke Miske Móricgát Nagybaracska Nemesnádudvar Nyárlőrinc Ordas Orgovány Öregcsertő Páhi Pálmonostora Petőfiszállás Pirtó Rém

Soltszentimre Sükösd Szakmár Szalkszentmárton Szank Szentkirály Szeremle Tabdi Tass Tataháza Tázlár Tiszaalpár Tiszaug Uszód Újsolt Újtelek Városföld Vaskút Zsana

Lásd még

• Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
• Bács-Bodrog vármegye
• Jászkun kerület
• Kiskunság
• Bács-Kiskun megye hídjai

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Bács-Kiskun vármegye témájú médiaállományokat.

• Hivatalos oldal
• Bács-Kiskun Megye Homepage
• Bács-Kiskun megye a Vendégvárón
• Régiós szálláskereső
• Portré Bács-Kiskun megyéről (Word dokumentum)
• A népszámlálás vonatkozó kötete (PDF dokumentum)
• Lap.hu linkgyűjtemény
• Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára
• Hírek

Források

• Kisokos (Magyarország első számú információs és reklámkiadványa) – Országos Turisztikai Melléklet. Budapest, Tourinform, 2006
• Az 500 legnagyobb nyereségű hazai cég, HVG 2008 01 12.